Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. augusztus 26. Ha a lettesek tizenévesek így látja a bírónő „A fiatalkorú bűnelkövetők száma 1977- ben 6655, 1978-ban pedig 6773 volt. Ez önmagában nem jelent nagyobb növekedést. Ha azonban a 10 000 fiatalkorú lakosra jutó bűnelkövetők számát vesszük figyelembe, akkor az elmúlt 14 évben emelkedő tendenciát mutat. (1965-ben 108,9; 1977-ben 123,8; 1978-ban 129,9.) A fiatalkorúak bűnözésénél azt is figyelembe kell venni, hogy az 1978-ban ismertté vált betöréses lopások jelentős részét, így a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekmények 28 százalékát, a személyek javait károsító betöréses lopások 31 százalékát fiatalkorúak követték el. Erőszakos és garázda jellegű cselekményeiket sokszor a feltűnő durvaság jellemzi. Ezek a tényezők azt mutatják, hogy a fiatalkorúak bűncselekményének súlya és jelentősége sokkal nagyobb annál, mint amit számarányuk képvisel.’’ (Elhangzott 1978. február 23-án a legfőbb ügyész sajtó- tájékoztatóján.) mm O ★★★★ FIATAIOKNAK Sokszor hallgattam. Sohasem emelte föl a hangját, nem volt türelmetlen, ingerült. Nem tőmondatokban faggatta a bírói pulpitus előtt álló tizenéves vádlottakat, inkább beszélgetett velük. Ez lenne a begyakorlott módszere, eredményre vezető tárgyalási stílusa? Nem hiszem, a fiatal bírónőnek egyszerűen ilyen az egyénisége. • * * Dr. Kiszelyné Finta Éva a fiatalkorúak bírája Szolnok megyében. Az ő tanácsa ítélkezik a 14—18 éves bűnelkövetők felett. — Bírósági fogalmazóként már úgy terveztem, hogy a fiatalkorúak bírája leszek. Szeretem a gyerekeket. Őszintén érdekel azoknak a sorsa, akik idekerülnek. Akkor is, ha kibicsaklott, kisiklott életüknek szinte szükségszerű velejárója, hogy a vádlottak padjára kerülnek, s akkor is, ha vétkük nem több egy kamaszkori botlásnál. ® Hogyan viselkednek a tárgyalóteremben? — Embere, pontosabban családja válogatja. Már az első percekben látom, hogyan állunk egymással. Akiket otthon kioktattak a tapasztalt felnőttek, akik járatosak már a bírósági ügyekben, mert maguk is ültek már a vádlottak padján, szóval ezek a gyerekek tagadnak, a társaikra fognak mindent, de előbb- utóbb saját csapdájukba esnek. Nem tudnak ők még szemrebbenés nélkül, logikusan, következetesen hazudni. ® Volt olyan vádlott, akit megsajnált? — Igen. Amikor egyértelműen a szülők, a felnőttek bűne volt, hogy idekerült a gyerek. Zaklatott, zilált az életük, senki sem törődik velük. Sajnáltam azt a 15 éves lányt, aki terhesen állt itt előttem, a férfi, akivel együtt élt, elhagyta. Senkije sem volt. Sajnáltam azt a két kamaszfiút, akik csecsemőkoruk óta állami gondozásban voltak, a véletlenen múlott, hogy találkoztak, megismerték egymást, és kiderült, hogy testvérek. A folytatás már kevésbé megható: együtt mentek el lopni. ® Mit gondol, az érzékenysége befolyásolja az ítéleteket? — Tudom, hogy nem. Nem, mert sajnálattal nem segítünk rajtuk. A részvéttől még senki sem próbálja megemberelni magát. Felelősség- revonással, a büntetéssel kell rádöbbenteni őket arra, hogy nem lehet büntetlenül bűnözni. ® Általában milyen bűn- cselekményeket követnek ei a fiatalkorúak? — A legtöbb motorkerékpár jogtalan elvétele és használata miatt kerül a bíróság elé. Nem lopják el a járművet, nem, csak „kölcsönveszik.”, furikáznak vele, aztán ahol elfogy az üzemanyag, otthagyják. A bicikli már nem érdekli őket. Az autóval nehezebben boldogulnak. Az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy egyre többen a tanműhelyek berendezéseire, műszereire specializálják magukat. A saját iskolájukba mennek vissza a nyári szünetben, vagy ha már végeztek. Ezek a kamaszok állandóan csavarhúzóval a zsebükben járnak-kelnek, ami érdekli őket, leszerelik és viszik. Gyakran a fiatalkorúak közül kerülnek ki -a munkahelyi lopások tettesei is. Végezetül a bűncselekményeknek még egy csoportját, a garázda, erőszakos bűntetteket kell megemlíteni. Az a benyomásom, — lehet, hogy nem egyezik a statisztikával — hogy kevesebb garázda bűntettet követnek el, de sokkal durvábban, mint évekkel ezelőtt. Agresszív, brutális útonállás jellemzi garázda viselkedésüket. ® Ha fiatalkorú bűnözésről esik szó, általában a munkakerülő, alkoholista szülőket, a zilált házasságokat, a csonka családokat emlegetik okként, és az efkásokat a társadalom perifériáján élők között tartják számon. — Az igaz, hogy zömmel a veszélyeztetett gyerekek közül kerülnek ki. A durvább bűncselekményeket is általában azok a fiatalok követik el, akikkel otthon nem törődnek, a szüleiket nem érdekli, mit csinálnak, dolgoz- nak-e, járnak-e iskolába, hol csavarognak éjszakánként. De a fiatalkorúak bírósága elé kerülők szüleik között épp úgy megtalálhatók vezető beosztású emberek is, mint alkalmi munkából vagy egyéb kétes ügyletekből élő vagy éppen ifjúság elleni bűntettért már elítélt apák. Azok a gyerekek, akik rendezett körülmények között élnek, akiket a szülők tisztességes viselkedésre nevelnek, sokszor a „balhé” kedvéért, fenegyerekeskedésből, rossz értelemben vett hősködésből tartanak a bandával, ők megtörve, szégyenkezve, lehajtott fejjel állnak előttünk a tárgyalóteremben. Nem közülük kerül ki a bűnöző utánpótlás. Hiszem, hogy vétkük évek múltán egy kamaszkori botlás rossz emlékévé zsugorodik. K. K. Gyere el egy verekedésre hozzánk! Augusztus 2-án népes társaság gyűlt össze a gyömrői művelődési ház diszkójára; köztük volt P. J. és K. L. fiatalkorú is —, mindketten szolnoki lakosok. K. L. alaposan berúgott, összeszólalkozott a nála két évvel idősebb Hentes csúfnevű fiúval, aki szintén részeg volt. Hentes felpofozta K. L.-t, majd ácskapoccsal és féltéglával felfegyverkezve K. L. haverját, P. J.-t megkergette és bezárta a gyömrői vasútállomás mellékhelyiségébe.! Ezek voltak tehát az előzmények. Hentessel legközelebb 8-án, Szolnokon találkozott a két fiatalkorú, a művelődési és ifjúsági központban. K. L. természetesen megszólította, pontosabban leszólította gyömrői ellenfelét, és mint a lovagkorban, párbajra hívta. A fegyvernem adott volt: ököl. K. L. lovagiasan felajánlotta Hentesnek, hogy választhat közte és P. J. között, melyikükkel akarja „tisztázni a dolgokat”. Hentes K. L.-t választotta. Az összecsapás időpontjául augusztus 9-t jelölték meg. Hentes a megbeszélt találkozóra elment, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előcsarnokába. Békésen.sakmár nem volt alkalma befejezni, mert K. L. úgy szájon vágta, hogy három foga rögtön meglazult. Az ütéstől nekiesett a szálloda falának. K. L. tovább verte. Az egyébként nem nyápic testalkatú Hentes a földre bukott. Ebben a pillanatban P. J. úgy érezte, eljött az ő ideje, és teljes erőből belerúgott a hason fekvő, eszméletlen fiú arcába. Amikor látták, hogy a párbaj kimeneteléhez nem fér kétség, ott hagyták áldozatukat, aki elvánszorgott az SZTK-ba, onnan a kórházba, ahol látleletet vettek róla. Az orvosszakértő szerint nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, a súlyos határán lévő agyrázkódással „vegyítve”. * * * K. L. és P. J. augusztus 10. óta előzetes letartóztatásban várja a vizsgálat végét, amelyet dr. Borsányi Teréz, a szolnoki járási-városi rendőrkapitányság főhadnagya vezet. P. J. alacsony, törékeny testalkatú, lányarcú fiú. Amikor leveszik a csuklójáról a bilincset és leültetik a főhadnagynő elé, minden riadt- ság nélkül, érdeklődve néz kozni kezdett. Miután megnyerte a partit, nyugodt léptekkel elindult a Pelikán mögé, ahogy megbeszélték. Amikor azonban észrevette, hogy kihívóját egy marcona társaság is követi, kijelentette, addig nem hajlandó verekedni, amíg nem hagyják őket kettesben. A mondatot rá. Szürke szeméből valami olyasmi olvasható ki. hogy „mit akarhatnak már megint, hiszen mindent elmondtam”. — Kinek az ötlete volt, hogy Hentes választhat, me- lyikőtökkei verekedjen? — teszi fel az első kérdést a főhadnagynő. — Az enyém. Én is haragudtam rá, üzentem is neki, hogy meg fogom verni. — Volt olyan maguk között, aki segíteni akart a magatehetetlen fiatalembernek, amikor az már a földön feküdt? — Senki. Inkább szidták Lacit, hogy gyengék az ütései. — Hány tagú a társaságuk? — Nem tudom pontosan. Fiúk általában négyen-öten szoktunk lenni, de csatlakoznak hozzánk lányok* is. A Györgyi, Ica, Éva, aztán néha Jutka és Zsuzsa is. — Dolgozik valaki maguk közül? — Senki. Vannak, akik még általánosba járnak, mint Jutka és Zsuzsa is. — A verekedés előtt hány napig nem volt otthon? — Négy. Anyám külföldre ment, az apámmal pedig mindig veszekszünk. Sokszor megver, főleg június óta, amióta ott hagytam az iskolát. Fél évet jártam a 605-ösbe, onnan kirúgtak, mert verekedtem, elmentem Szegedre, de ott utáltak a tanárok, hazajöttem. Azóta sűrűn megpofozott az apám. — Mondja, miért éppen a megyei művelődési házat választják a bűncselekmények elkövetésének színhelyéül? — Miért... ? Hát, csak úgy. Már a nyitáskor odamegyünk és általában záróráig maradunk. Hova mennénk? Tessék mondani, mennyit kaphatok ezért? — Mi a héten átadjuk az ügyészségnek. A büntetés a bíróság dolga. Jóska rendezett családi körülmények között nőtt fel, édesapja művezető, édesanyja könyvelő. A vizsgálatot vezető főhadnagynő elmondta, hogy P. J. édesanyja szerint az apa mindig üldözte a fiát, sokszor megverte. — Jóska egyébként már tízéves korában lopott a sportboltból, a szülők állandó rettegésben éltek miatta. Elvitték pszichológushoz, aki megállapította, hogy a most tizenöt éves fiúban nincs „bűnözői hajlam”. Az előző „ügye” alig egy hónapja történt: ' megvertek és kiraboltak egy férfit a művelődési központ „árnyékában”. A vizsgálat még le sem zárult, máris újabb „balhét” csináltak. Végül egy elgondolkodtató adat. A szolnoki járásban tavaly mindössze egy fiatalkorú követett el súlyos testi sértést, az idén eddig már öt. * * * Egyik sem töltötte még be a tizenhatodik életévét. B. J. Fotó: T. K. L. f.k. Minden esetben kétbetűs megkülönböztető jelzés kerül a nevük elé: f. k. (fiatalkorú). Tarthatjuk ezt akár a megkülönböztetett bánásmód jelének is. Az a legkevesebb, hogy nem kürtöljük világgá a neveket, ha a tettesek tizenévesek. Nevük titokban tartása is az előlegezett bizalomnak egyfajta megnyilvánulása. Annak a reménynek a kifejezése, hogy még nem elveszett, nem menthetetlen lemberek. A kialakulatlan egyéniségű, jóra rosszra egyaránt fogékony kamaszok még formálhatók, ha le is tértek a jó útról, még visszatéríthe- tők. Ezért rájuk más paragrafusok vonatkoznak, mint azokra a felnőttekre, akik törvényt sértettek. Enyhébbek, differenciáltabbak, szélesebb skálán mozognak a felelősségre vonás eszközei. A bírói megrovás, a próbára bocsátás, a javító intézeti nevelés — mind olyan szankció, amelyben benne van a nevelhetőség reménye. Még a legsúlyosabb bűncselekmények miatt sem lehet őket életfogytiglanira vagy halálra ítélni. S ha a legszigorúbb büntetéssel, a szabadságvesztéssel sújtják őket, annak is korlátozott a legfelső határa, s cellájuk csak a fiatalkorúak börtönében lehet. Ahány sör, annyi hónap „Szégyenemben még sírtam is” Munkahelyi vezetője meglepődik. — Börtönben ült volna? Nem is tudtam ... Amióta a kezem alatt dolgozik, csak jót mondhatok róla. Őszintén szólva, ha most nem találkozunk, akkor eszembe se jut ilyet gondolni felőle, hiszen olyan rendes, csendes srác. A kerületvezető hasonlóképpen vélekedik. — Amikor józan volt, senkinek sem lehetett panasza rá. Ám ha betintázott, akkor kötekedővé vált, és ilyenkor bizony az észérvek nem használtak. Általában idősebb, meglett férfiakról hallani ilyen és ehhez hasonló értékeléseket. János azonban — nevezzük így — még csak 24 éves, és már múltja van. Igaz, leginkább ő szeretné meg nem történtté tenni az eseményeket. — Jártam egy lánnyal — szólal meg nagy nehezen — már-már a menyasszonyom volt. — Aztán összebalhéztunk, és én bánatomban elkezdtem inni. Amíg volt pénzem, mindig akadt' cimborám, de az is előfordult,, hogy amikor csóró voltam, nekem fizettek. — A szülei nem szóltak, amikor részegen ért haza? — Aznap nem... De másnap mindig megszidtak. Nem érdekelt. Hívtak a haverok, mentem. — Aztán egyik este elcsattant az az ütés... — A férfi már délután szemtelenkedett. Megállított, és Jucika jelenlétében megkérdezte, hogy miért járok én egy ilyen k.. ,-val? Mondtam neki, hogy hagyjon békén, és akkor el is ment. Este azonban a kocsmában elkezdett hőzöngeni: „gyere ki az utcára, hogy szétverhessem a pofád!” Hát fordítva történt. Én csak egyet ütöttem, de attól másnap ébredt fel a kórházban. — Ezért kapta a hat hónap felfüggesztettet? — Ezért! — Megérdemelte? — Igen! — De nem tanult belőle. — Sajnos nem! Továbbra is eljártam a bandával mindenüvé. És ittuk a sört, minden este fejenként 10—12 üveggel. így volt az aznap is. Láttam, hogy a többiek a sarokban egy srácot pofoznak, mert az ajtó mellé vizelt. Odamentem és szóltam: „ne bántsátok, hát nem látjátok, hogy már erősen vérzik?”. — A rendőrségi jegyzőkönyvben viszont úgy szerepel, hogy maga is ütött. — Pedig nem ütöttem ... Még az arcát is én mostam le. .. Egy darabig el is kísértem ... De aztán a többiek, hogy ők megússzák, rám kentek mindent, és a végén már én is azt vallottam, hogy adtam neki két pofont. így kaptam az aznapi 12 üveg sörért 12 hónapot. — Hogyan viselte a börtönéletet? — Nehezen. Pedig nem bántottak bennünket, és a szigorúság se volt sokkal nagyobb, mint a katonaságnál, de az az érzés, hogy idejutottam ... ! Sokszor még sírtam is szégyenemben ... — Aztán példás magaviselettel szabadult. — Igen, és visszajöttem a falumba ... Sokáig nem mertem az emberek szemébe nézni. De ez már régen volt. Nem hánytorgatják a múltat, és én is megpróbálom elfelejteni. — Az akkori cimborák? — Amikor a börtönbe kerültem, azon törtem a fejemet, hogyan állhatok bosszút rajtuk. Végül rájöttem: legjobb lesz, ha feléjük se nézek. Még arra se érdemesek, hogy eléjük köpjek... és különben is csak nekem származhat bajom belőle. — Ha fia lesz, és egyszer tántorogva ér haza, mit mond neki? — Nem verem meg, az biztos. Csak amikor kijózanodik, leültetem, és szép csöndben elmesélem neki, hogy velem mi történt. Neki már biztos lesz annyi esze, hogy ennyiből is tanuljon. B. A.
