Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

1979. augusztus 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Takarékoskodj a szívvel! Magyarországon min­den ötödik halál oka a szívinfarktus. Aki ezt az adatot olvassa, még él. De kérdés, hogy nincs-e veszélyben? Ezt minden­kinek meg kell kérdez­nie önmagától. A tudomány és az egészségügyi fejlesztés nagyon sokat tud tenni a megelőzés tökéletesíté­séért, de a tudomány, a technika, az egészségügy bármily magas szín­vonalú közbeavatkozása sokkal kisebb hatásfokú a szívhalál száműzésé­nél, mint az ember egészséges életmódja. Feltehetően nem tünte­tik ki azt az embert, aki nyitva hagyja a vízcsa­pot, és az utcát is elönti a feleslegesen zúduló víztömeg. Az sem kap dicséretet, sem otthon, sem a társadalomtól, aki oktalanul égeti a villany­lámpákat, forróvá fűti a szobalevegőt, majd ki­nyitja az ablakot. Bosz- szúsan emlegetjük azo­kat a hétköznapi esete­ket és jelenségeket, ami­kor valahol és valakik pazarolnak, pocsékolnak, herdálják a közösség ér­tékeit. De miért nem takaré­koskodunk a szívünk­kel? Miért nem kímél­jük azt az öklömnyi em­beri szerkezetet, amely az élet szempontjából talán a legfontosabb és a legérzékenyebb? Amely fantasztikus munkateljesítménnyel ’ megállás nélkül dolgo­zik. Percenként 4,9 liter vért továbbít a sűrű ér­hálózat kacskaringós, szövevényes csatornáin. Hetven évi teljesítmé­nye 189 millió liter. El tudjuk-e képzelni, hogy micsoda erő és energia szükséges ehhez? El tudjuk-e képzelni, hogy milyen gondos ápo­lást, óvó őrzést és fi­gyelmet kíván ez az ámulnivaló emberi mű­szer? Lehet, hogy értelmünk felfogja, de szokásvilá­gunk mégis ellenkező­en cselekszik, pazarolja a szívet. Pedig ez élet­halál kérdés. Ha valaki égve hagy­ja a villanykörtéket po­csékba futtatja a vizet, hőenergiát, benzint, vagy akár mást, anyagot pa­zarol, legfeljebb drágán- fizet érte. De jóvátehe­tetlen kárt nem okoz. Visszavonhatatlan tragé­dia nem származik be­lőle. De aki a szív ener­giáját pocsékolja, az úgy fizet rá, hogy soha többé kártérítésre nem számíthat. Már közhely számba megy, hogy mi minden­nel rongáljuk a szívet, s mi mindennel tesszük ki olyan megrázkódtatások­nak, amelyek energiáját herdálják. Ezek között változatlanul emlegetik a szakemberek, pszicholó­gusok és szociológusok a dohányzást, a fizikai renyheséget, a fizikai és szellemi túlterheltséget, a fokozott kávéfogyasz­tást, a mérték nélküli evést és ivást. Nem ön­magát az elhízást, ha­nem az olyan táplálko­zást, amely növeli a vér koleszterin tartalmát. Mindezek az okok kü- lön-külön, annál inkább együttesen, gyorsan, fia­tal korban is létrehozzák az infarktust. Beidegződés? Megvál­toztathatatlan szokások? Miért kellene \;sak ak­kor megriadni, amikor már majdnem vagy tel­jesen késő? Takarékoskodj a szí­veddel, amíg megtehe­ted! S. I. A KÖTIVIZIG-nél Nők fóruma Haszna a lakosságé Á Közép-Tiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság nőpolitikái programtervének megfelelő­en — június végén — min­den egységnél megtartották a helyi nőfórumokat. Tegnap rendezték meg az igazgatósági nőfórumot, ame­lyen harminchárom küldött és a harminc meghívott vett részt képviselve négyszáz­harmincegy nőtársukat. Dr. Hegedűs Lajos, a vállalat igazgatója az elmúlt két év nőpolitikái programjának végrehajtásáról számolt be. Az igazgatóságnál nőtt a nők szerepe: bizonyítja ezt a brigádmozgalomban és az újítások előterjesztésében, a különböző pályázatokon való részvételük. A társadalmi szervekben 88 női tisztség- viselő tevékenykedik, de nem kevés azoknak a szá­ma sem, akik velük együtt áldozzák szabadidejüket a közösségért. Napfény — a nyugalmazottaknak Jászsági brigádok az öregekért A jászberényi Áfész szo­cialista brigádjai — a MÉ­SZÖV és a városi tanács felhívására — elhatározták, hogy megkeresik, felkutat­ják az idős, magukra ma­radt szövetkezeti nyugdíja­sokat. Az elhatározást tett kö­vette: a Székely Mihály ne­vét viselő brigád máris ta­lált egy idős házaspárt. A -kilencven éves férj és fele­ség már a megismerkedés napján 300 forintot kapott segítségként a kollektívától. A jászfényszarui áruház Május 1. Szocialista Brigád­ja 500 forintot fizetett be a tanács idős emberek segíté­sére nyitott számlájára, ugyanígy a jászberényi áru­ház Május 9. Szocialista Bri­gádja, — ők 350 forintot gyűjtöttek a nyugalmazott dolgozók életkörülményeinek javítására. Mindkét áruházból a nyá­ri, engedményes vásár előtt felkeresték a szocialista bri­gádok képviselői a jászberé­nyi szociális otthon lakóit, és felajánlották hogy soron kívül kiszolgálják őket. A zöldségféléket és a - gyümöl­csöt kedvezményes áron kí­nálják ezeknek az intézmé­nyeknek. MÁSFÉL MILLIÁRD fo­rinttal kell csökkenteniük kiadásaikat idén a költség- vetési szerveknek, a Minisz­tertanács közelmúilban ho­zott határozata alapján. Ap­ró jele az annak, az állam- igazgatásban is lehetséges és szükséges takarékoskodni, s nem okvetlen úgy, hogy va­lamilyen hasznos tevékeny­ségről mondanak le, hanem a munka ésszerűsítésével, hatásosabbá tételével. Nem új feladatról van szó! Lénye­ges lépés volt például a köz­ségi — nagyközségi — közös tanácsok kialakítása ilyen értelemben is, mivel az ún. működési költségek — tehát nem a lakosság mindennap­jait gazdagító fejlesztési for­rások! —, amibe a béralap éppúgy beleértendő, mint az irodaszerekkel való ellátás, nyolc-tíz százalékkal csök­kentek a korábbi szervezet fennmaradása esetén szüksé­ges forinthoz képest. S ter­mészetes, nem csupán ennyi a haszon, sőt elsődlegesebb a helyi igazgatási szervezet ésszerűbb s ezzel hatéko­nyabb tevékenységi keretei­nek megteremtése. Ne botoljunk bele a gya­kori tévedés buckájába: ál­lamigazgatási munkát nem­csak a tanácsok látnak el. Ebbe a körbe beletartoznak a minisztériumok, különböző országos hatáskörű szervek, s a rend- és jogbiztonságon őr­ködök szintén. A sokszoros összefüggések, a bonyolult kölcsönhatások miatt olykor meglehetősen nehéz elkülöní­teni, valójában melyik forint szolgál igazgatási, s melyik másfajta feladatokat. Ami tény: a közvetlen igazgatási terhek — a költségvetési szervek kiadásainak összes­ségén belül — látszatra nem képviselnek nagy arányt; négy százalékot tesznek ki. Igenám, de ez még így is 5,5 milliárd forint, s hozzá kell számítanunk a közvetett, szintén igazgatási célú pénz­költést, továbbá nem hagy­hatjuk figyelmen kívül az igazgatási feladatokat is el­látó területek — mint ami­lyen a már említett rend- és jogbiztonság — fenntartásá­nak anyagi igényeit. Az igazgatási és az admi­nisztratív ügyviteli létszám- gazdálkodásról szóló rendele­teknek megfelelően az előírt öt százalékos csökkentést a minisztériumok és a tanácsok túlnyomó többsége 1980 he­lyett 1978 végéig megvalósí­totta; a jóváhagyott eredeti létszám ennek következtében kétezer fővel csökkent. Ahogy a bevezetőben említett fel­adat, úgy ez is bizonyítéka annak, lehet lépni, érdemes új megoldásokat, formákat keresni; elérhető az olcsóbb államigazgatás. Nyolc esztendő alatt, 1970 és 1978 között negyedével nőtt a riem anyagi ágakban foglalkoztatottak száma, s ez természetes kísérője a tár­sadalmi fejlődésnek, hiszen nem anyagi ágban dolgozik az orvos, a pedagógus, a könyvtáros, a filmoperatőr... Ami lényeges: az igazgatás­sal kenyeret keresők teljes csoportja — mert részterüle­tenként azért nagyok az el­térések — lassabban bővült, mint a nem anyagi ágakban tevékenykedőké összesen. Be­bizonyosodott: mód van a bonyolultabb s mennyiségi­leg is nagyobb feladatok el­látására változatlan, némely területen csökkenő, másutt enyhén növekvő létszámmal. Amiben része van azoknak a korszerűsítési, egyszerűsí­tési törekvéseknek, amelyek eredményeit — s a további teendőket — július 26-i ülé­sén értékelte a Miniszterta­nács. CSUPÁN emlékeztetésül: 1950-ben 140, napjainkban 83 járás található az ország közigazgatási térképén, ugyanakkor már 96 város, s 316 nagyközség van, ez utób­biak közül 30—40 olyan, amely az ezredfordulóig vá­rossá fejleszthető. Az átte­kinthetőbb, egyszerűbb szer­vezet a működés költségeinek mérséklője, bár ezen — ha szabad a termelőtevékeny­ségnek azt a fogalmát ide át­ültetni — fajlagos ráfordítá­sokat kell értenünk, hiszen kétségtelen, a mártogatós pennánál összehasonlíthatat­lanul többe kerül a villany­írógép ... Csakhogy: a fel­adatok halmazát tekintve ki győzné a pennák szükséges mártogatását?! Ne feledjük ugyanis: az olcsóbb állam- igazgatás sürgetése nem a szükséges, hanem a párhuza­mosan végzett feladatok megkérd őj elezése! ÖRVENDETES: egyre több helyen leírják ezeket a kér­dőjeleket. Így például külön egyszerűsítési program alap­ján korszerűsítik a tervezési, a pénzügyi, a statisztikai adatszolgáltatást. Az ún. adatbázisok megteremtése az ismétlődően és többfelől kért adatok 70—90 százalékos mérséklését is lehetővé teszi egyes részterületeken; a csökkenő mechanikus papír­munka mögött — ugyanazok­nak az adatoknak az ismé­telt összegyűjtése — mindig fölszabaduló munkaerő áll. S ezzel együtt természetesen kevesebb bér-, eszköz-ráfor­dítás. Még mindig a biztató jeleknél maradva: lényegé­ben befejeződött az egészség- ügyi hálózat ún. integráció­ja, a kórház, a rendelőintézet stb. egységes igazgatása a gazdálkodásban is jelentős kezdeti lépésekkel, tartalékok föltárásával járt. Egysége­sebb lett a gyógyászati mű­szerek, eszközök beszerzése, csökkent a külön-külön fenn­tartott raktárakhoz képest a készlet, s például hat önálló gondnok helyett elegendő a két főből álló gondnokság. Ugyanakkor lassú ez a folya­mat az oktatási, művelődési intézmények közös irányítá­sának megszervezésében. Az apróságoknak látszó szervezési intézkedéseket sem szabad lebecsülni. Például a központi iktatás kialakítása — az addig nyolc, tíz helyen, szakigazgatási területenként, s gyakran párhuzamosan végzett iktatás helyett —, le­író irodák megszervezése stb. nemcsak az ügyintézők addig erre pazarolt idejét szabadí­totta fel, hanem a korábbi adminisztratív létszám húsz százalékos csökkentését is le­hetővé tette ott,: ahol volt elég akarat, kezdeményező­kedv ezeknek a lépéseknek a megtételére. Nagy és szerény súlyú feladatok találkozó- pontja az olcsóbb államigaz­gatás jogos társadalmi igé­nye; egyik sem hiányozhat a törekvések, s ami a fő, a cse­lekedetek sorából. V. T. Három éve üzemel, véglegesen azonban csak az idén készül el a kétpói vízmű. A Viz- és Csatornamű Vállalat munkásai­nak a bekötőutat és a kerítést kell még elkészíteniük a vég­leges átadásig Valami okból mégsem rohantak vissza a pénz­hez. Hirtelen győzelmük megzavarta őket. Dezső adott a tekintélyére, ér­zékeltetni akarta, hogy ő végezte el a faltörő kos nehéz munkáját. Büsz­kén kidüllesztette ezüstcsíkos nyak­kendővel díszített mellét. — Nem akarok dicsekedni, de ezt a fordulatot az állhatatos jellem dia­dalának is nevezhetnénk. Hiába érezte át Edit, hogy méltat­lan hozzá és a helyzethez a hencegés, nem volt képes elhallgatni a maga szerepét. — Attól függ, kié az a jellem. — Teljesen mindegy — vélte Pa­ula immár riagyasszonyi öntudattal. — Ennek így kellett történni. Mihez kezdene nélkülünk? Leszámítva a semlegesen háttér­be húzódó Félixet, ez a kijelentés senkinek sem tetszett, de Zoltán volt az egyedüli, aki hangosan is tiltako­zott ellene. — Hetykélkedni azért nem mu­száj. Kár volt annyira meghorzsol­nod az öreget. Mivel Paulát bántotta a bűntudat, drámaibban kelt a maga védelmére, mintha ártatlan lett volna. Sebzetten kiabált: — A végén még én leszek a go­nosz! Ez a köszönet a kiállásomért?! Teljes lágyságával remegett a sző­ke Rózsi. Hangja csupa rimánkodás volt. — Ne - marjátok egymást... Gyű­lölöm a veszekedést... Most meg ellene fordult Paula csú- fondárosan, áriázó rikácsolással. — Gyűlöli a veszekedést! A pénzt bezzeg nem gyűlöli, amit kiharcol­tam! Valósággal rájuk ejtette Dezső ha­talmas hangját: — Legyen elég a ricsajból! Félix Elek eközben hozzájuk set­tenkedett a háttérből. Sűrű, apró ráncok közt csillogó szemén valóság­gal vibrált az esdeklés. — Ha szabadna szólnom ... — Tessék, Félix úr — bátorította Edit magára kényszerített nyugalom­mal. Mihelyt szóhoz juthatott a fém- díszműves, elővette intézkedő tudo­mányát, amelyet a jóakaró szelídsé­gével alkalmazott. A borzolt hangu­latban gyógyítón hatott sima, egész­séges életvidámságról tanúskodó hanghordozása. — Tiszteletteljes propozícióm a következő. Tekintsük úgy, hogy foglalóm az egész ingatlanra vonat­kozik. Üdvös lenne ilyen értelmű megállapítást tenni az előlegről szó­ló nyugta szövegében. Ami a nyug­tát illeti, természetesen csak ideig­lenes érvényű. Már tanúkról is gon­doskodtam, utólagos engedelmükkel. Nálunk várakoznak. Holnap intéz­kednénk azügyben, hogy elkészítsük a végleges adás-vételi szerződést, közjegyzői segédlettel. Dezső a fejébe vette, hogy mos­tantól ő lesz a családi érdekek kép­viselője. Komolyra fordult a dolog, ehhez mérten ő is iparkodott minél komolyabban viselkedni. Már-már hivatalos hangot ütött meg. — Félix úr, elgondolását az utol­só betűig helyeslem. _Már csak két dolgot kell tisztáznunk. — Mégpedig? — Az egyik, hogy mikor adjuk át az ingatlant. A másik, hogy mikor fizeti ki a teljes vételárat. — Helyes — biccentett energiku­san a fémdíszműves és fény villant kopasz fejebúbján. — Ajánlatom épp oly korrekt, mint amilyen logikus. A szerződés megkötésével egyidőben letétbe helyezzük a vételár fennma­radó részét. Önök kötelezik magukat, hogy a szerződés dátumától számí­tott húsz napon belül átadják nekem az üres ház kulcsait. Ennek megtör­ténte után kézhez kapják a közjegy­zőnél letétbe helyezett összeget, vagyis egymillió-százötvenezer fo­rintot. Elfogadható? » Ünnepélyesen, s a megilletődéstől kissé fátyolos ihangon nyilatkozott Dezső: — Áldásom reá. Mit szól a többi érdekelt? Zoltán is méltó kívánt lenni a nagy horderejű pillanathoz. A milliós ösz- szeghez illő tekintély tudatában szeg­te le kövér állát. — El van intézve. Én se tudtam volna jobban kigondolni. Hibátlanul meg kellett adni a mód­ját, Dezső tehát a húgára szegezte kérdő tekintetét. — Részemről rendben van — nyugtatta meg a mérnöknő olykép­pen, mintha szórakozottságból ocsú­dott volna. A kőfaragót bezzeg nem környé­kezte szórakozottság. Inkább azt is feledte, hogy az imént még fátyolos­ra vált a hangja. Mozgékony lett, mintha rámoláshoz készült volna, s visszazökkent megszokott stílusába. — Akkor hát, Félix úr, önre vár a költői munka. Foglaljon helyet ott, ahol a legboldogabbnak képes érez­ni magát, és támaszkodjon a híres szókincsére, önre hárul a foglalóról szóló nyugta megszövegezése. Mellékes jel árulta el, hogy a bi- zsust sem kímélte meg az izgalom. Szükségtelenül összegombolta pocak­ján sallangos bőrkabátját. — Igenis, rögtön hozzálátok. Pa­pírt, tollat, indigót kaphatnék? Önök pedig méltóztassanak addig megszá­molni az előleg összegét. Az egészből most ezt vélte a leg­fontosabbnak Dezső. Széles önbiza­lommal nevetett az asztal közepén tornyosuló pénzre. — Nekem aztán menni fog a szá­molás, Félix úr! Elhiheti, nedves szi­vacs nélkül is menni fog. Hát akkor ne lopjuk tovább a napot. Végezze ki-ki a maga kötelességét! A mérnöknő is átment a baloldali szobába, helyet foglalt az ormótlan ebédlőasztalnál, amelyet a többiek már körbeültek. Mintha imádkoztak volna, szótlanul, magukba mélyedve számolták a pénzt. Elvett az asztal közepéről egy köteg ötszáz forintost, lehúzta róla a szürkéslila szalagocs­kát, maga is számolni kezdett. Félix Elek pedig odakint szövegez- te a nyugtát. Akárha tengerfenékre merült vol­na a ház, tökéletes csend fogadta magába. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents