Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. augusztus 26. Egy ember emléke. A zsellértemető szélén is a természet az úr Ahogy elmondták, hosszabb távra szeretnék berendezni itt életüket, közel, tíz kilométerre a munkahelyhez, távol viszont a füstös települések, városok zajától, másrészt itt kedvezőek a feltételek az otthoni gazdálkodáshoz, zöldáru termesztéséhez és a piac sincs elérhetetlen távolságban. Irigylésre méltó hír a pedagógusoknak: Tomajmonostorán az osztálylétszámok 8 és 16 tanuló között váltakoznak Ősztől ez a szám mindenképpen emelkedni fog, mivel a megszűnt újszentgyörgyi iskola tanulóinak jórésze is idejár. Nem meglepő, hogy az alacsony létszám mellett szinte minden tehetséget számon tartanak, jelenleg is 15 főiskolás, egyetemista öregbíti az alma mater hírnevét. A felnőtté cseperedő fiatalok csak akkor maradnak meg tartósan, ha a kulturált élethez, gépesített háztartáshoz elengedhetetlen feltételeket is megtalálják. Néhány idevágó adat: jelenleg asztalos, kőműves, gáz- és vízvezeték-szerelő, szekérfuvarozó, cipész áll a lakosság rendelkezésére. A lista ma még rövid, hiszen az elektromos háztartási kisgépeket Füredről járnak ki javítani és sajnos, a villany^ se mindig tiszteli a hétvégét, így nem egyszer pénteken romlik el, az érintettek nem kis bosz- szúságára. A kristálycukortól a tányérig A TÜZÉP-telepen tűzifát és szenet lehet vásárolni, ami pedig a boltokat illeti, azok a falu jellegének megfelelőek. Szaküzletek természetesen nincsenek: ruháért,' cipőért, tv-ért buszozni kell. Az új ABC üzletben viszont többek között turista szalámi és vödör, kerékpárbelső, valamint üvegpohár, szenes kályha és mosópor, porszívó továbbá munkásnadrág, mazsola, illetve kőbányai világos kínálja magát. A lokálpatrióták közül dr. Barcsa Ernő és Kovács Béla neve kívánkozik az élre. Ernő bácsi -majd negyedszázada a falu doktora, mindenki bújának, jajának tudora, gyógyítója, nem egyszef lelki vigasztalója. Kovács Béla címzetes iskolaigazgató pedig a területi pártalapszervezet titkára, a község sportéletének mindenese, a falu történetének szerzője. így vált ismertté a név eredete: az ősi tornaj nemzetség és a monostor (kolostor) szó összetétele. Mivel az elnevezés ilymódon 13 betűt számlál, őseink ezt mindenképpen szerencsétlennek: tartották, és megtoldották egy a-val. Az iskola készen áll a nebulók szeptemberi fogadására. Mint minden nyáron, az idén is a szülők és a szocialistabrigádok végezték el a teljes felújítást, meszelték ki a termeket, festették le a kerítést. Milyenek a tomaji emberek? Zömmel nagyon szorgalmasak,-igyekvőak. A településen közel ötven párttag él, többségük munkahelyén, vidéken tagja az MSZMP- nek. Közéleti tevékenységük meghatározó a falu életében, sőt jónéhány munkaakciót szerveztek, szocialista brigádot „csábítottak” már ki egy-egy hétvégi járdaépítésre, vagy időszerű épületfelújátásra. Az itteniek ragaszkodnak községükhöz és elkerülve is büszkék szülőföldjükre. Alkonyaikor búcsúzunk a falutól. Az öreg Wartburg köhögve kaparja a földút porát, felhőbe burkolva a cselédtemetőt, a dohányültetvényeket, paprikaszedő asz- szonyokat, zúgó traktorokat, gondozott házakat. A dűlő mellett napraforgótenger zizeg. Az érett fejek mereven bámulják a földet, talán nyári kacérságukért szenved,- nek mozdulatlansággal. Szemlesütve várják a betakarító gépek zúgását és észre sem veszik, hogy lassan, fokozatosan lopakodik az ősz a kertek felé. D. Szabó Miklós Fotó: X. Katona László Dohányos T oma jmonostora Gorkij említi vándorlásairól: „Én egy település megismerését nem egyszer a temetőnél kezdem. Hosszasan elidőzöm a hantok előtt, böngészem a korhadt fejfák rovátkáit, elképzelem, milyen emberek lehettek az itt porladók. Azután az utcákon az élőket, a lét folytonosságának hordozóit faggatom. Rögtönzött válaszaikban sokszor nemcsak a jelen, hanem már a jövő körvonala is dereng.” Zsellértemető a halmon A tornaj monostori zsellértemetőt a Ti- szaszentimrére haladó úttól balra, egy lankás domb rejti. Kétfelől akácerdő öleli a szétrontott hantokat, de hasztalan óvja a pusztuló fejfákat. A buckákká szelídült földhányásokat a természet erdővel borította be, és lombkoronájuk alá sűrű cserjét húzott. Az ágakon madarak fészkelnek, csivitelésük napestig visszhangzik az embertelen f robot néhai igavonóinak végső nyughelye felett. Azok felett, akik egykoron valamennyien földre vágytak és végül be kellett érniük saját sírjuk ma már névtelen gödrével. Az első, igazi földosztásra csak a falu felszabadítása, 1944. október 10-e után kerülhetett sor. A következő év tavaszán 225 zsellér nevét jegyezték a lajstromra — 1 ezer 291 hold, végre azok tulajdonába jutott, akiket évszázadok óta megilletett volna. Három esztendővel később néhány bátor vállalkozó megalakította az első termelőszövetkezetet, majd az útkeresés minden, nehézségén átjutva, a döccenőket leküzdve, a kis közös gazdaság a hetvenes évek elejére már a jobbak közé emelkedett. Ugyanakkor a fejlődés, az erők koncentrálása maga után hozta az újabb területi átszervezéseket, egyesüléseket. így az 1975 óta a tomajmonostori földek a tiszaszentimrei Aranykalász Termelőszövetkezet kettes kerületét képezik. A szép nevű közös gazdaságban jelenleg hatvanhat tomaji szorgoskodik, bár a teljességhez hozzátartozik, hogy néhány év óta veszteséges a íéesz. ök azonban maradtak, hisznek a talpra- állásban, itt keresték és itt keresik boldogulásukat. Az új vezetőség nem csekély erőfeszítéseket tett a bajok felszámolására. Örvendetesen emelkedett a téeszben a felsőfokú végzettségű szakemberek száma, és a jelenlegi tizennégy diplomás közül tíz az idén, vagy az elmúlt esztendőben került a közös gazdasághoz. A tagok — tisza- szentimreiek, tomajmonostoriak, újszent- györgyiek — elsősorban tőlük, irányításuktól szakértelmüktől, elkötelezettségüktől várják az elképzelés nélküli gazdálkodás megszüntetését, sportnyelven szólva a várva várt „felzárkózást”. Igaz, az idén a búza itt se bőven, csak 26 mázsával fizetett hektáronként, viszont jóval kedvezőbbnek mutatkozik á kukorica és napraforgótermés. A tarlóhántással, műtrágyázással időben végeztek, és ezekben a napokban már az őszi szántást, repcevetést folytatják. Tomajmonostorán jelenleg 1097-en laknak. A munkaképes korúak zöme a környékbeli településekre jár dolgozni. Éppen ezért az ingázó falu lakóinak többsége reggel rendszerint négykor kel. Az emberek megetetik a jószágokat, és öt óra tájt benépesül a Széchenyi utca. Feltűnnek a buszok, munkásszállító teherautóik, aztán gyorsan elrobognak Kunhegyes, Szolnok, Tiszaszentimre, Tiszafüred felé. A dohány hozza a „dohányt". Tóth Jánosné kötélre fűzi a levelekef Készül a főutcán a vízlevezető árok Ingázó helybeliek Nemcsak a termelőszövetkezet közös Tiszaszentimrével, Űjszentgyörggyel —hanem négy év óta a tanács is. A központ Tiszaszentimrére került, eleinte a helybeli lokálpatrióták nem kis szomorúságára. Azóta az idő igazolta az elképzelés helyességét, hiszen az ottani tanácsi kireíideltsé- gen jószerével minden ügyet el lehet intézni. Ami pedig a középületek állapotát — iskola, óvoda, tanácsi kirendeltség, öregek napközi otthona, kultúrház — illeti, ezek általában jobbak, tágasabbak a székközség hasonló intézményeinél. Tennivaló azért akad, nem is egy. Az ízlésesen berendezett szép óvodába például jelenleg húsz gyerek se jár. Pedig terem és igény lenne, de a forint hiányzik egy újabb csoport kialakításához. A művelődési ház nagy, új épülete sokszor kihasználatlan. Igaz, délutánonként a gyermekklub zsivajától hangos az előtér, este pedig az öregek és a tizenéves fiúk látogatják a klubszobát ,— mégis olybá tűnik, sokszor tágas a ház a helybelieknek. Szintén a kívánságlistához tartozik, sőt talán az élre írhattam volna: még jelenleg sincs jó ivóvíz a faluban. A tervek szerint ez a gond is eltűntik jövőre, és befejezés előtt áll a település belvíztelenítése, árok- és csatornarendszerének elkészítése. Itt is, mint szerte az országban sok a nyugdíjas. A százkilencven idős ember zöme még munkabíró, ház körüli mindenes. Három éve nyílt meg a Széchenyi úton az öregek napközi otthona, és az idős emberek közül sokan napi látogatói. Beszélgetnek, kártyáznak, nézik a tévét, és nem elírás: napi egy forint harminc fillérért háromszor ennivalót, délben meleg ételt kapnak. Hat, ágyban fekvőnek kiviszik a főztet, bár a 87 éves Mészáros Imre bácsi, mint a legidősebb klubtag és a 77 éves Orosz Gábor még naponta bejárnak. Gábor bácsi néhány évtizedet cselédként is szolgált. Elfüstölt cselédkönyv „— A családom egyetlen zugban húzta meg magát, ez .volt a ,lakásunk’ a cseléd- soron. Háromkor már talpra kergetett a kolompszó és tíz körül ballagott az idő, miikor holtfáradtan újra a vacakra dőlhettem. Nem kívánom senkinek azokat az esztendőket, de azt sajnálom, hogy a cselédkönyvem nem mutathatom meg. Elszívtuk a háborús években, mivel dohányunk még csak akadt, de papír se égen, se földön.” A füstös szenvedélyt említve, a bennfentesek e kedves, kis települést dohányos falunak is hívják. Nem azért, mert sokan szívják, • hanem mert sokan termesztik a dohányt. Jelenleg is az udvarokon mindenfelé pajták magasodnak és alattuk kötélre fűzött dohánylevelek száradnak. A leveles növény megéri a fáradozást, mert Orosz Gábor cselédéveiről mesél az öregek napközijében Egy darab múlt. Régi cipészműhely a főúton A legifjabbak az óvodában homokoznak egy félholdnyi ötvenezer forintot is hozhat a konyhára. A terméskilátások szerint az idén hoz is. A portáknál maradva sok a jószág, apró és nagy is: sertés, juh, tehén. A hatalmas, hosszan nyúló zártkertek megtermik a takarmány színe-javát, és a lakók jogos büszkeséggel vallják: a falujukban . két kézen meg lehet számolni a máról holnapra élőket. Egy igazoló adat: félévig a helybeli, alig háromszáz állattartó több mint nyolcmillió forintot kapott a leadott hízókért, szarvasmarhákért. Nem csoda, hogy gondozatlan, csúnya lakóház, gazos porta, néhány öreg, lakatlan épület kivételével alig. Növekszik a betétállomány, a fürdőszobák, gépkocsik száma, az újságelőfizetők tábora. 106 Szabad Föld, ugyanannyi megyei lap, 61 Nők Lapja, 59 Képes Űjság — íme a helyi sikersajtó címlistájának eleje. Ügy tűnik, a község jövője és Kunhegyes ipari üzemeinek fejlődése egymástól elválaszthatatlan. Ugyanis szerencsére elmúltak azok az évek, amikor jónéhá- nyan a település létét, és további fennmaradását is megkérdőjelezték. A nők a BHG-ben, a férfiak a Vízgépészeti Vállalatnál, a BHG-ben keresik kenyerüket. Amióta az üzemek bebizonyították életképességüket, megszűnt Tomajmonostoráról az elvándorlás. Az apró falu így tovább épül, szépül, és jelenleg is hat fiatal alapozza új házát a településen. Hogy miért? hónap kisközség
