Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. augusztus 26. HÉTFŐ: Lemondott Csaran Szingh kormánya KEDD: A laoszi fővárosban tárgyal Heng Samrin kambodzsai államfő, akinek ez az első külföldi útja <- Jimmy Carter az alelnöknek, Walter Mondale-nak a hatáskörébe utalta az USA közel-keleti politikájának összehango­lását SZERDA: A rhodesiai hadsereg újabb fegyveres támadást intézett zambiai terület ellen - Az Indiai köztársasági elnök feloszlatta a parlamentet és új választásokat írt ki CSÜTÖRTÖK: Megkezdte munkáját az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának 22. kongresszusa PÉNTEK: Négy várost megszálltak Kurdisztánban a kurd láza­dók - Újabb izraeli támadások Libanonban SZOMBAT: A Biztonsági Tanács határozatlan időre elnapolta a palesztin vitát Egy bizonyos: nem a Biz­tonsági Tanács egyetlen sza­vára jön majd létre a közel- keleti béke, nem a világszer­vezet — egyébként kétségte­lenül legfontosabb — szervé­nek határozata teremti meg majd a palesztin államot. De az is nyilvánvaló, hogy a hosszú folyamatban megvan annak is a jelentősége, ha az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének ezen a fórumán a pa­lesztinok jogait elismerő ál­lásfoglalás születik. Elvi és politikai szempont­ból igenis lényegesnek tűnik a vita, hogy a világszervezet lépjen túl azon az annyiszor idézett határozaton, amely a palesztin problémáról csak mint „menekültek megsegí­téséről” tett említést. Az Egyesült Államok vezetői ér­tésre adták, hogy nem haj­landók elfogadni olyan biz­tonsági tanácsi határozatot, amely az önálló palesztin ál­lamiság követeléséhez jogi, diplomáciai alapot «adna. Eb­ben az amerikai álláspont­ban nagy része van Izrael nyomásának. Tel Aviv ma — ellentmondásos módon — már ahhoz a régi határozat­hoz ragaszkodik, amelynek egyébként sohasem tett ele­get ... Tudniillik 1967-ben a Biztonsági Tanács Izraelt fel­szólította a megszállt terüle­tek kiürítésére! (Mellékesen megjegyezve: a szöveg két­értelmű, másként értelmez­hető a francia, másként az angol nyelvű szöveg, az első szerint minden megszállt te­rület kiürítéséről van szó, a második csak úgy általában említ megszállt területeket, amelyek kiürítendők.) Az amerikai magatartást meghatározzák — választási megfontolások is. Carter el­nök, aki még nem mondott le arról a szándékáról, hogy jövőre a demokrata párt el­nökjelöltjeként ismét megpá­lyázza az elnökséget, nem hagyhatja figyelmen kívül az amerikai zsidó választók vé­leményét, és az úgynevezett ,izraeli lobby” (érdekcsoport) követelményeit. „A . világ legnagyobb de­mokráciája” — így nevezték egy-két évtizede még Indiát, amely az újonnan, a máso­dik világháború után füg­getlenné vált országok közül a legeredményesebben vette át a parlamentarizmus mód­szereit. Egynéhány párt küz­dött a hatalomért, úgy hogy mindenekelőtt a választók bizalmát akarta megszerezni. A dicső múltú, tekintélyes kongresszus párt, Nehru pártja többször is győzni tu­dott egymásután. Nehru mű­vét Indira Gandhi, a leánya folytatta. A tőkés világot megráz­kódtató gazdasági válság In­diát is súlyos helyzetbe so­dorta, a szinte földrészmére­tű (ezért nevezik szubkonti- nensnek) Indiának nincs ola­ja, behozatalra szorul, ezért az energiagondok itt még szorítóbbak, mint másutt. A világ második legnépesebb államának társadalmát nem­zetiségi, vallási, nyelvi, anya­gi és származási különbségek osztják meg. (Az indiai al­kotmány 16 főnyelvet, 690 csoportnyelvet és 380 alnyel- vet említ meg. A kasztok mindmáig fennmaradtak, ma is vannak még úgynevezett „érinthetetlen” páriák és a társadalmi ranglétra felső fo­kain a brahminok. Megje­gyezhetjük, hogy Indira Gandhi is a brahminok kasztjából való.) Gandhi asszony kormány­zásának utolsó éveiben kez­dődött a kongresszus párt új meg új csoportokra bomlása. Ma már féltucatnyi csoport hivatkozik nevében a kong­resszusra. De ugyanúgy fel­bomlott a korábbi ellenzéki Dzsanata párt is. Az indiai politikai színkép szélsőjobb- oldalán ott a Dzsan Szangh és fegyveres szervezete, az RSS, „a nemzet önkéntesei­nek szervezete”. A félig ille­gális, félkatonai tömörülés az indiai demokráciát fenyegető egyik veszély. A másik veszély az, hogy a pártok harca, a személyes ambíciókat tápláló vezetők intrikája a kiírt választáso­kon még inkább felismerhe- tetlenné teszi a népakaratot. „A világ legnagyobb demok­ráciájában” bárhogyan sza­vaznak a polgárok tíz- és százmilliói, a több tucat párt parlamenti alkudozásai dön­tik el, kik és milyen prog­rammal formálják meg India új kormányát. Egyelőre szinte mindenki harca folyik mindenki ellen. Még a parlamentáris szoká­sokat sem akarják figyelem­be venni a tekintetben, hogy a lemondott kormány ügyve­zetőként egyelőre folytassa az ország dolgainak vitelét. Jellemző, hogy az el nem kö­telezettek havannai csúcsta­lálkozójára nem a kormány­főnek, vagy a kormány vala­mely magasrangú tagjának a kiküldetéséről van szó, ha­nem esetleg egy többpárti küldöttséggel képviselteti magát India. Az az India, amely Nehru személyében az el nem kötelezettség egyik megalapítóját adta. Pálfy József Az Irán nyugati részén lévő Kurdisztánban egész héten fe­szült volt a helyzet. Képünkön: lázadóknak ítélt kurd fegyve­reseket végeznek ki Paveh városában DETROIT Az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának XXII. kongresszusán pénteken fel­szólalt Pjotr Fedoszejev, az SZKP küldöttségének veze­tője, az SZKP KB tagja a Szovjetunió Tud.ományos Akadémiájának alelnöke. Fedoszejev, aki emlékeztetett rá, hogy az SZKP és a töb­bi testvér párt képviselői el­ső alkalommal vehetnek részt az amerikai kommu­nisták legfelsőbb pártfóru­mán, felszólalásában ismer­tette az SZKP tevékenysé­gét. Külpolitikai kérdések­ről szólva hangsúlyozta, hogy a jelenlegi korszak fő fel­adata a tartós béke biztosí­tása. MANAGUA Adolfo Robelo Callejas a Nemzeti Újjáépítés kormá­nya kormányzótanácsának tagja egy pénteki nyilatko­zatában kijelentette: az új­jáépítés grandiózus felada­tának megvalósításához a forradalmi ereik egységé­nek fenntartása a biztosí­ték. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front és a kormány szilárd egységben tevékenykedik. Előttünk áll még az a feladat, hogy a hatalom megosztásáról vég­legesen határozzunk — han­goztatta Robelo. WASHINGTON A nemzetközi valutaalap pénteken visszavonta a Ni­caraguának májusban meg­szavazott 44,2 millió dollá­ros hitelt, és az ország sú­lyos pénzügyi segélyeinek enyhítésére a fenti összeg­nek csupán felét 22,1 millió dollárt hagyott jóvá. A ko­rábban megszavazott ößszeg leállítását azzal indokolták, hogy „Nicaragua nem tudta tartani magát a hitelfelvétel alapjául szolgáló gazdasági programjához.” NEW YORK A libanoni kormány pén­teken este kérte a Biztonsági Tanács sürgős összehívását. Andrew Young, a BT e havi elnökéhez intézett levélben Libanon ENSZ-képviselője felhívta a testület figyelmét arra, hogy az izraeli tüzérség több mint egy hete szüntele­nül lövi Tyr dél-libanoni ki­kötővárost és környékét, csu­pán a pénteki támadásnak tíz halálos és tizennyolc se­besült áldozata van, s a levél átadásának időpontjában — pénteken a késő esti órákban — még javában tartott az ágyúzás. A libanoni képvise­lő a Biztonsági Tanács sür­gős összehívását kérő levelé­ben felszólítja a testületet: tegyen meg minden intézke­dést, az Izrael elleni szank­ciókig bezárólag, hogy véget vessen a Libanon elleni iz­raeli agressziónak. Ellentmondó hírek az iráni harcokról Továbbra is egymásnak el­lentmondó hírek érkeznek az iráni Saggiz város sorsáról. Míg az iráni hivatalos for­rások a város elestéről szá­molnak be, kurd források szerint sikerült visszavetni a várost ostromló kormány­csapatokat. A kurdok szerint a felkelők megsemmisítet­ték a kormánycsapatok há­rom harckocsiját és vissza­vonulásra kényszerítették a támadókat. A kurd demokrata párt Mahabadból származó je­lentése szerint szombaton a kormánycsapatok 65 harc­kocsija északi és déli irány­ból támadást indított 35 kilo­méterre Mahabadtól, azzal í céllal, hogy bekerítse a fel­kelők főhadiszállását. A fel kelők gránátvetőkkel é: zsákmányolt könnyűtüzérség- gei igyekeznek megállítan az offenzívat. A felkelők szombaton visz- szafoglalták Saggiztól 50 ki lométerre, az iraki hatái mentén fekvő Baneh városát A teheráni rádió pénteker még azt jelentette, hogy í kormánycsapatok bevettél a várost, szombaton azonbar már Banehban adott Inter­jút a Reuter hírügynökség tudósítójának Ezzadin Hosz szeini sejk, kurd vallási ve­zető. n szlovák felkelés évfordulóján Nagygyűlés Besztercebányán Az antifasiszta szlovák nemzeti felkelés kitörésének 35. évfordulója alkalmából tegnap délután országos nagygyűlést tartottak több tízezer ember részvételével Besztercebánya (Bánská Bystrica) városban, a felke­lés egykori központjában. Ünnepi beszéd,éber* Gustáv Husák. a CSKP KB főtitká­ra, köztársasági elnök felidéz­te az 1944. augusztus végén elkezdődött szlovák nemzeti felkelés eseményeit, ame­lyeknek fontos szerepük volt Csehszlovákiának a fasiszta uralom alól való felszaba­dításában. Megemlékezett arról is, hogy a kommunis­ták vezette hősi harcokban a szlovák nép oldalán nagj számban vettek részt cseh magyar és más nemzetiségi ellenállók, továbbá a felke lés hathatós támogatást ka­pott a szovjet partizánmoz galomtól és hadseregtől. A szónok Csehszlováki: 1945 utáni fejlődését átte­kintve rámutatott, hogy a: 1968—69. évi politikai tár sadalmi válság óta eltelt idő­szak a CSKP helyes lenin politikája, a párt és a nép újra megszilárdult egység< folytán a szocialista rend­szer eddigi legsikeresebb év tizede lett a társadalmi, po­litikai és gazdasági életber egyaránt. NewYork-i repülőtéren Súlyos szovjetellenes provokáció Az AEROFLOT szovjet lé­gitársaság repülőgépének, amely rendszeresen közleke­dik New York és Moszkva között, augusztus 24-én fel kellett volna szállnia a New York-i Kennedy repülőtérről. A gépet körülvették az ame­rikai rendőrségi gépkocsik, s a hatóságok képviselői beha­toltak a gépbe, és követelték, hogy L. I. Vlaszova asszony, szovjet állampolgár hagyja el a repülőgépet, mert „beszél­ni” akarnak vele. Ennek so­rán megpróbálták erőszakkal kényszeríteni Vlaszovát, hogy ne térjen vissza a Szovjet­unióba. Vlaszova a leghatározot­tabban megtagadta, hogy el­hagyja a repülőgépet és ki­jelentette, hogy saját akara­tából utazik vissza a Szovjet­unióba, és elutasította az amerikai hatóságok képvise­lőinek különböző ajánlatait. Az amerikai hatóságok durva beavatkozása folyta­tódik, annak ellenére, hogy a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége és állandc ENSZ képviselete bejelentet­te erélyes tiltakozását, közöl­ve, hogy a repülőgépbe vált beszálláskor valamennyi uta: teljesítette az amerikai tör­vények által megkövetel1 előírásokat, és a hatóságok­nak az a kísérlete, hogy erő­szakkal hozzák le a repülő­gépről Vlaszova asszony szovjet állampolgárt — s nemzetközi jog normáinál legsúlyosabb megsértését je­lenti. Donald McHenry, az Egye­sült Államok állandó ENSZ- képviselőjének helyettese, s New York-i repülőtéren megtartott sajtóértekezletér megtagadta a választ s TASZSZ tudósítójának arra a kérdésére, hogy az ameri­kai hatóságok milyen alapon akadályozzák meg a szovjet repülőgép felszállását. — I birodalmi kormány eltökélt szándéka (5.) Naujocks szerette az életet, a változa­tosságot. Gleiwitzben határozottan unat­kozott: már több, mint két hete ott kellett tartózkodnia és még mindig nem érkezett meg a végrehajtást elrendelő jelszó Berlin­iből. Telefonhívás Berlinbe: engegélyt kért, hogy hétvégére hazautazhassák. Válasz: szó sem lehet róla, minden pillanatban várható az akció. Lehetséges, hogy éppen hét végére... Valóban, a náci csapatok már készültek a támadásra, augusztus 25-én este 19 óra 30 perckor a megmásíthatatlannak látszó elhatározást visszavonták, s megállították a már mozgásba hozott hadigépezetet. A hír­adó-csapatok nem mindenütt tudták idő­ben eljuttatni a parancs-visszavonást az alakulatokhoz, ezért a Jablonka-alagútnál és másutt is előfordult, hogy német kato­nák átlépték a határt és harcba bocsájt- koztak lengyel határőrökkel. Aztán — miután a főparancsnokság futár útján el­érte őket — abbahagyták a harcot, vissza­vonultak német területre. Mi .történt, hogy augusztus 25-én este Hitler elállt elhatározásától és „megállj”-t parancsolt a Wehrmacht gépezetének? Két esemény, amely — más-más módon — kel­lemetlenül érintette a Führert. Az első: Mussolini, az olasz diktátor nemlegesen vá­laszolt Hitler e napon érkezett levelére, amelyben az szövetségesre számítva beje­lentette: a háború küszöbön áll, a lengyel- országi viszály háborús megoldása elkerül­hetetlen. A válaszban a Duce így köntör- falazott: „Életem egyik legfájdalmasabb pillanata, amikor közölnöm kell önnel: Itália nem kész a háborúra.” Olaszország, az 1939. május 22-én aláírt „acélpaktum”, a német—olasz katonai egyezmény másik tagja tehát az utolsó pil­lanatban megrettent a kalandtól, túlságo­san veszélyesnek ítélte. Igaz, Hitler nem elsősorban a gyenge olasz hadsereg katonai erejével, hanem azzal a diplomáciai-politi­kai támogatással számolt, amelyet egy nem egyedül végrehajtott támadás jelentett volna. A válasz mégis kellemetlenül érin­tette és tervei átgondolására késztette. Még többet nyomott a latban, hogy ugyanezen a napon Anglia kölcsönös segítségnyújtási szerződést írt alá Lengyelországgal, a ko­rábban megkötött ideiglenes megállapodás helyett. Vagyis arra kötelezte magát, hogy a lengyeleket érő támadás esetén hadat üzen a támadónak. Hitler így még néhány napig késleltette a támadást, hogy a történelem előtt alibit igazoljon. Levelet írt Chamberlain angol miniszterelnöknek, szemrehányásokat téve az angol kormánynak, hogy az adott báto­rítást „annak a szörnyű terrorhullámnak az elindítására, amely a lengyel területen élő másfél milliónyi német lakosságra zú­dult”. Arra az angol bejelentésre utalva, I1 1939. szeptemberi.: Lengyelország leroha- nása a Westerplatte kikötője elleni támadás­sal kezdődött. Képünkön: náci katonák hatol­nak be a rommá lőtt térségbe miszerint Németország fegyveres beavat­kozása esetén kénytelenek lennének Len­gyelországnak segítséget nyújtani, a diplo­máciában szokatlanul éles hangon szögez­te le: „Ezt a kijelentést tudomásul ve­szem, és biztosítom róla, hogy ez semmit sem változtat a birodalmi kormány eltö­kélt szándékán”. Ugyanakkor kifejezte Anglia iránti szimpátiáját, mondván, hogy ő mindig „pozitív értelemben viszonyult Nagy-Britanniához, kész személyi garanciát vállalni és Németország erejét latba vetni további fenntartásához”. Röviden: nemcsak azt ajánlotta fel Londonnak, hogy nem ve­szélyezteti az angol érdekeket, hanem adott esetben még támogatást is kínált. Csak­hogy — így értékeli a helyzetet NDK-tör- ténészek egy neves csoportja — az ango kormány nem tűrhette, hogy Lengyelor­szág is Hitler kezére jusson, ez olyan bi­zalomveszteséget jelentett volna, amelyei nem engedhettek meg maguknak. Hitler számítása bevált:’a különböző ja­vaslatok csak álcázásul szolgáltak a háborí igazi felelősségének leplezésére. Amint tol­mácsa, Paul Schmidt feljegyezte, Hitlei maga jegyezte meg: „Alibire van szüksé­gem, mindenekelőtt a német nép előtt, hog] mindent megtettem a béke megtartására Ezért tettem nagylelkű ajánlatot Danzig é: a korridor kérdésében.” A „nagylelkű ajánlat” tulajdonképper ultimátum. Danzig azonnali visszacsatolá­sát, az úgynevezett korridor területén nép­szavazás tartását, a korridoron keresztü 1 kilométer széles nemzetközi út építését a német és lengyel panaszok kivizsgálásá­ra nemzetközi bizottság létesítését, a ké ország közötti kisebbségi egyezmény meg­kötését tartalmazza. A „tárgyalásokra” i lengyeleknek azonnal megbízottakat kel Berlinbe küldeniök, különben ... A lengyel kormány tanült az osztrák és csehszlovák eseményekből: ilyen körülmé­nyek között nem hajlandó megbízottaka' küldeni. Hitler viszont augusztus 31-én 15 óra 30 perekor aláírja az 1. számú hadmű­veleti utasítást: a Lengyelország elleni tá­madás időpontja szeptember 1-én, hajnal 4 óra 45 perc. Ezután kapja meg Naujocks is végre i várva-várt jelszót... (Következik: Az első halottak.)

Next

/
Thumbnails
Contents