Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
1979. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Miért van orvoshiány? Reggeltől estig Egy KISZ-fitkár hétköznapjai — Ma hánykor csörgött a A múltkoriban egy munkásfórumon az egészségügyi miniszternek tették fel az egyébként gyakran elhangzó kérdést, hogy imiétrt van nálunk orvoshiány? A magyarázat nem egyszerű. Köztudomású ugyanis, hogy orvoslétszám tekintetében a nemzetközi mezőny élenjárói, a három első közé tartozunk. Számottevően csak a Szovjetunió előz meg bennünket; ott dolgozik ugyanis a világ orvosainak 25 százaléka. Sűrűn hangoztatott előkelő helyezésünk ellenére a betegnek néha mégis olyan benyomása támad, mintha Magyarországon kevés lenne az orvos. Ilyen következtetésre kell jutnia a sok várakozás miatt a zsúfolt rendelők láttán. És ennek az ellenkezőjéről vajmi nehezen győzi meg az a tény, hogy csaknem 26 ezer aktív orvost számlálunk. Mert emellett az is igaz, hogy 1977-ben 2100 üres állást tartottak nyilván. A kedvező abszolút sizjám mellett' tehát relatív hiány áll fenn, ami területenként és szakmánként mutatkozik. Ami a területi megoszlást illeti, nyilvánvaló, hogy az egyetemmel rendelkező megyék helyzete a legkedvezőbb. Budapesten, Baranya, Csomgrád, Hajdú megyében meglehetősen ritka az üres állás. Tartósan sok viszont Borsodban, Szabolcsban, Békésben. És ha tendenciájuk csökkenő is, ez elég lassú ahhoz, hogy a bevált módszereket újakkal toldják meg. Bár Borsod gondjait feltétlenül enyhíteni fogja, hogy ebben az éviben 38 társadalmi ösztöndíjas pályakezdőt várnak. Szolnpk és Szabolcs megyében ugyancsak ezzel a módszerrel igyekeznek előbbre lépni. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy helyenként, főleg a kis falvak körzeteibe, nagyon nehéz orvost kapni. Bérfehénnemű. Milyen sokat áldjuk érte a Patyolatot. Amikor a frissen vasalt — olykor még ki sem hűlt — jóillaitú vásznat kivesszük a nylontasakból, kihull a garancialevél is, amelyet az a dolgozó írt alá, aki a csomagot .összekészítette, ő felel azért, hogy pecsétes. szakadt, gombhiányos ágynemű ne kerüljön a kezünkbe. Akik tisztára mosták, ropogós-simára vasalták, azok nem szerepelnek a papíron, névtelenül a háttérben maradnak. A vállalat szolnoki. Mártírok úti központi telepén a mosoda- és mángorlócsarnok a Béke brigád munkahelye. A kilenctagú kis közösségben kétszer annyi a nő, mint férfi. Egyik héten reggel 6-tól délután 2-ig, másik héten délután 2-től este 10-ig dolgoznak. Irányítják a masinákat, hiszen az üzem korszerűsítése óta — mint mondják — kevesebb nem, de könnyebb lett a dűlőnként nemigen vállalnak itt munkát, adminisztratív módszer, kényszer alkalmazása pedig nem kecsegtet sikerrel. Sokkal célravezetőbb lenne több kis települést összevonni és laboratóriummal, EKG-yel is felszerelt központi rendelővel, illetve mentőszolgálattal megoldani az ott élők egészségügyi ellátását. Ilyen módon egyszerűbbé válik a falusi körzeti orvos helyettesítése, illetve annak a cseppet sem vonzó állapotnak megszüntetése, hogy szolgálata január 1-től december 31-ig tort. A nem megnyugtatóan ellátott területek mellett léteznek úgynevezett „hiányszakmák” is. Kevés a szemész, a gégész, az ortopéd, a rheumatológus szakorvos. Az utóbbi jelentőségére jellemző. hogy Magyarországon körülbelül egymillió ember szenved mozgásszervi betegségben, és ma még jó- néhány megyei kórház sem rendelkezik rheumaosztály- lyal. Ez a tény eleve megnehezíti a szakorvosképzést. A szemészhiány miatt néhol — még Budapesten is — akadozik a szemüvegrendelés. A tényekből következik, hogy sok a javítandó a szervezésben. a munkaerőelosztásban. Erre módot ad az integráció, a fekvő- és a járó- betegellátás egységes irányítása. kórház és rendelőintézet szakmai kapcsolata, orvoscseréje. Az utóbbi során — és ez nagy előny — megismerik egymás tevékenységi körét, és megtanulják becsülni egymás munkáját. Előrelépéssel, a relatív hiány enyhítésével biztat továbbá. hogy az Egészség- ügyi Minisztérium az elkövetkező időben, a tanácsokkal együtt, folyamatosan vizsgálni fogja a tartósan üres állások betöltésének lehetőségét. guk. korszerű gépek segítik a munkát. Vállalásaik között olvasom a naplóban: „ ___ amennyib en műszaki hiba vagy anyaghiány nem merül fel, minimálisan 280 mázsa textíliát munkálunk meg havonta ... A tételek etfceve- redését. lemaradását megakadályozzuk. A hibánkból történő ,visszamosást’ 5 százalékkal csökkentjük. A hajtogatás, vasalás minőségét javítjuk.... a mákigoHó és a mosoda környékét rendben tartjuk.. A falon függő grafikont mutatja Laczi Ferencné brigádvezető. — A minőségi kifogásokat pontozzák — magyarázza. — Nullától harmincig „nagyon jó” a minősítés, harmincöt pontig „jó”, azon felül nyolcvannyolcig még „megfelelő”. Az elmúlt három hónapban az ábra bizonysága szerint úgy dolgoztak, hogy rossz pontjuk alig volt. Üdülő a kollégiumban Az úttörő-, a napközis táborok és a SZOT gyermek- üdülőiben az idén mintegy 83 ezer fiatal üdülhet, túrázhat azzal a 39 millió forintot kitevő kedvezménnyel, amelyet az Állami Ifjúsági Bizottság bocsát a fiatalok rendelkezésére. A kedvezmény mértékére jellemző, hogy a fiatalok egyheti üdülésükhöz mindössze 150 forintot kell fizetniük, a költségek nagyobb hányadát a bizottság fedezi. A kollégiumok háza táján azonban még nincs minden rendben. Van az Oktatási Minisztériumnak egy rendeleté. amely arról intézkedik, hogy a kollégiumokat nyáron igénybe lehet venni üdülési célokra. A kollégiumok mindeddig nem voltak kellően „érdekelve” abban, hogy fogadják a hazai vagy külföldi fiatalokat. Ügy tetszik, hogy talán ez lesz az első olyan esztendő, amelyben az Expressz Diák- és Ifjúsági Utazási Iroda, valamint a kollégiumok között létrejön az együttműködés. Az illetékes szervek ugyanis növelik a kollégiumok anyagi érdekeltségét; például az ott dolgozók munkadíját és az üdülési díjakból is nagyobb hányád marad majd a kollégiumoknál fejlesztés; célokra. Öntapadós képeslap A több millió megszokott üdvözlőlap mellett külföldön mindennapos. nálunk azonban még újdonságnak számító öntapadós képes levelezőlap-sorozatot adott ki kísérletképpen a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata. Az Ofszet nyomdában új technológiával készült levelezőlapokat a címzett az üdvözlet elolvasása után felhasználhatja. Marad az Írás a lapokon a rajtuk levő kepek pedig tapadó címkeként gyűjteménybe, bőröndre, hátizsákra ragaszthatok. — Talán minőségi prémiumot is kapunk érte — jegyzi meg valaki. — Eleget tettünk a feltételeknek, amikre megígérték... — Hogyan tudnak a minőségre vigyázni? — A sima, nagy darabok kerülnek a kezünkbe, lepedők, dunnahajak, törülközők, abroszok, s nemcsak a bér- fehérnemű, hanem a közü- letektől beérkezettek is. Ha pecsét maradt benne, a mángorlónál kiemeljük és újra mosatjuk. Ügyelünk arra, hogy ne kerüljön tovább szakadt fehérnemű sem, és hogy a mángorlógép ne gyűrje össze a vásznat, hogy a garnitúrák darabjai ne kallódjanak el egymástól. Hogy mi mindent csinált a brigád közösen? Az áprilisi kommunista műszakban a gyerekek meg az öregek javára dolgoztak, májusban éjszakai műszakot is vállaltak. Júniusban társadalmi munkában rendbe tették az udvart. A gyermeknapra megszervezték a dolgozók gyerekeinek rajzversenyét, megajándékozták a Hold utcai óvodásokat, ugyanott — mint az előző évben is — augusztusban. a festés után a nagytakarítást is vállalják. Áz 1977-ben alakult kis kollektíva az első évben elnyerte a szocialista címet, aztán a többműszakos termelésre átálláskor kialakult feszültségben mlár-már felbomlott a brigád. Azóta rendeződtek a dolgok, sikerült talpraállniuk. nem is akárhogyan. Ma már semmi nroblémát nem okoz a munkaidő megváltozása. Hét eleién akár hajnali négyre is bejön a mosómester meg két asszony — mint most is —, hogy mire műszakba érnek a többiek, legyen munkájuk, összeszoktak, összedolgoznak. Mindannyiunk hasznára. — rónai — vekker? — Hatkor. A választ Fehér János, a kunszentmártoni járás KISZ- bizottságának titkára adja. Most fél nyolcat mutat az óra. — Mit végeztél idáig? —■ Korán jövök be, különösen akkor, ha valamilyen jelentést akarok elkészíteni, mint most is, mert ilyenkor csönd van még. Nyolc óra után már akkora a forgalom, hogy percenként kizökkentenek a gondolatmenetből. — Mi a mai programod? — kérdezem a zömök fiatalembert. Naptárába pillant. — Délelőtt a Beton- és Vasbetonipari Művek gyárába kell mennem, dél körül a tiszaugi építőtáborba szaladok ki, délután pedig visz- sza a községbe, az olvasótábort nézem meg, rendben van-e minden. Minden nap — Sok a munkád? — Jut belőle. A járásban másfél ezernél is több az if- júkommunista, hat bizottság és négy területi alapszervezet van. Rákóczifalván is alakult alapszervezetürík, azokból a gyerekekből, akik a mezőhéki Táncsics Tsz-be járnak dolgozni. Még szerencse, hogy a járás községeit a bizottság tagjaival „felosztottuk” egymás között, így kinek-kinek van olyan területe, amelyet jobban ismer. Én persze igyekszem minden településre eljutni. Ez a napi munkám, de ezen kívül tagja vagyok a községi pártbizottságnak, beválasztottak a járási pártbizottságon működő pártalapszerve- zet. vezetőségébe, a járási Népi Ellenőrzési Bizottság is számít rám, munkálkodom az Edzett ifjúságért mozgalom járási koordinációs bizottságában, segítek a községi ifjúsági őrjárat szervezésében, és magam is részt veszek benne. — Nem sok ez? — Senki sem kényszeríti rám. Talán a papírmunkámból kevesebb is elég lenne. — Hogy jut mindenre időd? — Jól beosztom, másként nem megy. — És ha éppen nem vagy sem vidéken, sem itt a bizottságon, szóval mit csinálsz, amikor nem dolgozol? — Dolgozom — neveti el magát János. — Most épül a házam, egy barátommal minden szabad percünket ott töltjük. — Mi a legnagyobb gondja itt, a járásban, a mozgalomnak? —r Sok az eljáró fiatal. Három megye vonzáskörében élünk, reggelente sokan indulnak más településekre. Jónéhányan csak hetente vagy havonta egyszer jönnek haza, ha viszont hazajönnek, akkor jó lenne velük találkozni, beszélgetni. Segíthetnek a lakóterületi a- lapszervek és az ifjúsági klubok azzal, hogy olyan programot szerveznek, amire az eljáró fiatalokat is meghívják. Be kell vonni őket a lakóhelyi mozgalmi munkába, mert sokan elkallódnak az idegen városokban. De nemcsak a létszámot kell növelnünk, hanem a szervezettségünket is fokoznunk kell. Volt olyan alapszervünk, ahol hetven fölött volt a tagok száma és túlságosan is heterogén volt a társaság. A kisebb létszámú alapszervezetek megalakítását szorgalmazzuk és törekszünk arra, hogy hasonló érdeklődési körű fiatalok legyenek bennük. Így tudnak csak jó munkát végezni. Délelőtt A BVM-ben már vár bennünket egy olajos munkaruhás fiatalember. Dombi Lajos, a KISZ-bizottság titkára. Alig fogunk kezet, máris peregnek a mondatok. — Össze kell hoznunk Jánoskám ezt az értekezletet, mert nem megy valami csodálatosan a fiatal műszaki értelmiségiek és kÜKgazdá- szok munkamegjavító mozgalma. Ügy gondoltuk, meghívjuk a művek minden gyárából az érdekelteket, bizonyára tudunk újat mondani egymásnak. A sarokba húzódom. Lajos leveleket, papírokat vesz elő, szétteregeti az asztalon. Mindketten belefeledkeznek. Kis idő múlva előkerülnek a paksi atomerőműhöz készült hét sablon védnök- ségi okmányai. A legfőbb céljuk az volt: határidőre és kiváló minőségben végezzék el a munkát. — Becsületükre legyen mondva, megtették — pillant a papírra János. — Hatot határidő előtt sikerült leszállítani, egynél volt néhány nap csúszás. — Nálunk készültek a budapesti gyárunk számára is a gerendaformák, összesen negyven. Határidő előtt mind leszállítottuk — teszi hozzá Lajos. Czuczi Mihály, a járási KISZ-bizottság tagja — ő is a gyárban dolgozik — kukkant be az ajtón: — Hallottam, hogy itt vagytok, csak azért szólok. A plakátokkal, meghívókkal minden rendben, reggel voltam Szentesen a nyomdában. János arca földerül. — öregem, rendes fickó vagy! Kösz! Miska már be is csukta az ajtót. — Augusztusban Kun- szentmárton lesz a házigazdája a megyében élő szövetkezeti fiatalok találkozójának, ahhoz kellenek az említett nyomtatványok — magyarázza János. — Lajoskám! — néz a KISZ-titkárra. — Hogy áll a társadalmi munka? — Kétezer órát vállaltunk, ezret teljesítettünk. Eddig .., Búcsúzóban pár pillantás a még „félig” kész — hisz nincs villany! — teniszpályára, rövid értekezés a jövendő erdei tornapályáról, és irány Tiszaug. Délben Festői környezetben áll az ugi kastély, amely ma kitűnően fölszerelt építőtábor. Kétszáz zalai lány tér meg ide a meggyfák „kopasztá- sa” után. Halmi Lászlót, az egerszegi Zrínyi Gimnázium tanárát, a tábor vezetőjét kérdezi János: — Van-e valami panaszotok, gondotok a szállással, a munkával? — Igazán semmi. Némi fennakadást okozott ugyan, hogy tavaly csak fele ennyi lány dolgozott itt, és a házigazdáknak át kellett állniuk kétszerannyi gyerekre. Megoldották. Két kilométerre van a gyümölcsös, de busz- szál fuvaroznak mindenkit! Nem tudunk olyat kérni, amit a vezetők meg ne tennének. — Jó a koszt? László a szakállába túr. — Bőséges és ízletes, de majd hallod a többség véleményét ebédkor. Remélem elfogadod a meghívást? Egy óra múlva a terített asztalnál ül a tábor — Jánossal közben a gyümölcsöst is megjártuk —, csörrennek a kanalak, szó alig hallatszik. A menü — gyümölcs- leves, csirkepörkölt — valóban kitűnő. Kanalazgatás közben kiderül, hogy van olyan brigád, amelyik 190 százalékra teljesítette a normát, meg az is, hogy a kétszáz táborlakó a napi hat órán túl felajánlott hatszáz munkaórát a környék gyermekintézményeinek fejlesztésére. Délután Autónk Kunszentmárton felé fordul. A tanyasi gyerekek kollégiuma előtt fékezünk. — Épp az imént ért véget egy vetélkedő — mondja Csik Mátyásné, a járási olvasótábor vezetője —, amit Vörös Károlyné, a Móra Könyvkiadó szerkesztője vezetett. A gyerekek jól szórakoztak. — Minden rendben? — Hát... Nyitás előtt egykét nappal derült ki, hogy kevesebb a pénzünk, mint amire számítottunk. Az előadókat pedig nem lehet kö- szönömmel kifizetni. Remélem rövidesen rendeződik minden. — Persze — nyugtatja János az aggódó asszonyt. — Hamarosan megérkezik a hiányzó forint. A gyerekek épp papírral „bűvészkednek”, ki hajtogat, ki ollóval dolgozik. Nem zavarjuk őket. Ajtajuk előtt lábujjhegyen osonunk ki gépkocsinkhoz. A járási KISZ-bizottságon már üzenet 'várja Fehér Jánost: holnap Szolnokra kell utaznia. Golyóstolláért nyúl, áthúzza a másnapra bejegyzett programokat és nagy betűkkel beírja: Szolnok. — Ilyenkor nem vagy dühös? — Hát... át kell szerveznem a következő napokat. Szerencsére ritkán van ilyen. — Azt mondják, az esküvőd is a mozgalmi munka miatt halasztódik már tavasz óta. — De most meglesz! — kapja föl a fejét. — ősszel összeházasodunk! — A menyasszonyod mit * szói ahhoz, hogy néha tíz— tizenkét órát dolgozol naponta, hogy a hétvégéd csak ritkán szabad? — Semmit. Tudja, ezt csak így lehet, így érdemes ... Hortobágyi Zoltán A hónap fotója című pályázatunkra érkezett: Ártér (Lengyel András, Kunhegyes) L. M. Fehér, mint a patyolat Brigád garancialevél nélkül Az NDK-beli mángorlógépet mindig párosával szolgálják ki a Béke brigád asszonyai Fotó: Tarpai
