Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-26 / 173. szám

1979. július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az árrendszer változása . A Szerszámgépipari Művek esztergán;! marógépgyárában az idén négyszázhúszmillió fo­rint értékben gyártanak marógépeket - tíz százalékkal többet, mint tavaly. Termelésük egyre nagyobb részét a legkorszerűbb NC-, CNC-vezérlésű - mini számítógéppel ellátbtt - „megmunkáló központok” képezik. A termékek mintegy nyolcvanöt százalékát exportálják a Szovjetunióba, az NSZK-ba és Angliába. A képen: szerelik az MS-500 típusú CNC-ve­zérlésű szerszám marógépet Kitüntetés a MESZÖV-nél Tegnap délután rövid, ben­sőséges ünnepség zajlott le a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok megyei 'Központjá­ban. Radócz Mátyást, a MÉ­SZÖV elnökhelyettesét nyug­állományba vonulása alkal­mából, a szövetkezeti mozga­lomban eltöltött három évti­zedes munkájáért a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette. A kitüntetést Szentesi László, a MÉSZÖV elnöke adta át. Részt vett az ünnepségen dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője. Társadalmi munkában Ezerkétszáztíz négyzetmé­ternyi új járdával gazdago­dott Besenyszög eddig az idén, ami a tervezett fejlesz­tés 90 százaléka. Az 1979-ben fő programnak tekintett jár­daépítést — 312 ezer forint értékű társadalmi munkában — a község lakossága végez­te, illetve végzi el. E feladat befejezése után látnak hoz­zá az orvosi rendelő felújítá­sához, amely 200 ezer forint­ba kerül. Az árak tájékoztat­nak, a döntésekben befolyásolnak. Az árak helyes irányba akkor befolyásolnak bennünket, ha a termék tény­leg annyiba kerül, és annyit is ér, mint amennyit fizetünk érte. A jelenlegi termelői ár és a szabályozó rendszer — a támogatásokkal, az enged­ményekkel együtt — elisme­ri a vállalatok tényleges költ­ségeit. Az energia és az anyag drágulása például nem kény­szeríti ki a takarékosságot, mivel annak terheit a költ­ségvetés viseli. Világpiaci ármórcóvel A jövedelmezőséget ezért függővé kell tenni a vállala­ti tevékenység nemzetközi mércével mért hatékonyságá­tól. Olyan korszerű árrend­szer szükséges, amely az át­lagos hazai ráfordításokat és a zavartalan fejlődéshez nél­külözhetetlen nyereséget csak azoknak a vállalatoknak biz­tosítja, amelyek helytállnak a nemzetközi versenyben. Így a vállalatok — a világpiaci ármérce következetes alkal­mazása révén — a verseny- képesség fokozására, a ter­melési szerkezet korszerűsíté­sére, jobb piaci munkára, az előnyösebb export- és im­portárak elérésére, rugalmas alkalmazkodásra kényszerül­nek. A világpiac üzenetét viszony­lag egyszerűen továbbíthatják a felhasznált nyersanyagok és az energiahordozók árai, ha azokat a mindenkori nemzet­közi árfolyamon kapják meg a vállalatok. E reális árak már kellően ösztönözhetik a takarékosságot. Gondoskodni kell azért arról, hogy az idő­leges — konjukturális — ár­ingadozások a belső árakra ne hassanak, a vállalati ár­kockázati alapokból kiegyen­lítésre kerüljenek. De hogyan „világpiacosít- sák” a késztermékek árát? Nincs egységes (pl. tőzsdei) árfolyam. Az exportár erő­sen függ a termék, az eladó hírnevétől, a piaci munkától stb. Azt lehetne mondani, hogy a vállalatok idehaza sem adhatják drágábban ter­mékeiket, mint a legigénye­sebb külföldi piacokon. Ám ha ezt egy az egyben érvé­nyesítenénk, a késztermék hazai árszínvonalát olyan mértékben kellene csökken­teni, hogy a termelő vállala­tok 40 százaléka ráfizetésessé válna. TUrelml Idő A hazai üzemek nemzetkö­zi mércével mért alacsony hatékonyságának szó szerint meg kell fizetnünk az árát. Nem tehetjük ugyanis mű­ködésképtelenné egyik napról a másikra az üzemek nagy számát. A hazai ellátás vé­delme szintén kompromisszu­mokra késztet az árszínvonal kialakításában. (A kiegyensú­lyozott, töretlen ellátást im­portversennyel sem lehet ga­rantálni. Az import lehetősé­gei a szocialista országokból az árukínálat, a tőkés piacok­ról pedig az ország ismert de­vizahelyzete miatt korláto­zott.) Ezért a belföldi készter­mékárak az átmeneti türelmi időben rendszerint meghalad­ják majd a tőkés exportára­kat, de nem nyújthatnak fe­dezetet a külpiaci vesztesé­gek fedezésére. Sőt, határo­zott különbséget tesznek élenjáró, közepes és elmara­dott színvonalú munka kö­zött. Minél jövedelmezőbb az éxport, annál magasabb nye­reséget tartalmazhatnak a belföldi értékesítés árai is. És fordítva: a rossz hatásfokú export esetén a belföldi nye­reség nem teszi lehetővé a szükséges fejlődést, a nyu­godt megélhetést sem. Az esetleges többletköltségeket pedig csak akkor számolhat­ják el a belföldi árakban, ha azt a külföldi vevő is elis­meri, megfizeti. Az a legdrágább, ami nem kapható A jövő évtől fokozatosan bővül a szabadáras termékek köre. Ennek célja az árrend­szer rugalmasságának növelé­se. Ha az árrendszer rugal­masságának növeléséről le­mondanánk, az ármechaniz­must nem fejlesztenénk, ak­kor a konkrét árkiigázítások idővel óhatatlanul elavulná­nak, s ismételt lépésekkel — újabb és újabb feszültségvál­lalással — tudnának csak a változó követelményekkel, feltételekkel lépést tartani. A fogyasztás minél inkább túllép a létminimumon és mind összetettebbé, sokrétűb­bé válik, annál inkább megkö­veteli az árrendszer rugalmas­ságát. Ha ezt a vezetés nem ismeri fel időben, akkor az ellátásban zavarok keletkez­nek, s növekszik a hiánycik­kek száma. Még az áremel­kedés veszélyét is vállalni kell a jó és minél zavartala­nabb áruellátás érdekében. Mert az a termék a legdrá­gább, amit nem lehet kapni. Az áruhiány a társadalmi méretű pazarlás egyik forrá­sa. Ha nincs tartalékalkat­rész és miatta áll a drága gép, vagy háztartási készü­lék, a veszteség nyilvánvaló. Hasonló képpen aránytalanul nagy kárt okoznak a hiány­szülte készletfelhalmozások, a vég nélküli sorbanállások. Tapasztalatból tudjuk, hogy a lakosság nagyra értékeli, po­litikai vívmánynak tekinti a kiegyensúlyozott és zavarta­lan áruellátást. Megfelelő garanciák A rugalmas árrendszer megfelelő garanciákat tartal­maz, védi a fogyasztói érde­keket. Továbbra is rögzített hatósági ára lesz az alapvető élelmiszereknek, a lakbér, a kommunális szolgáltatások, a tömegközlekedés díjtételei szintén csak központi döntés alapján változtathatók. De a szabadáraknál sem szabad a vásár. A vállalat köteles be­tartani az árképzés, a kalku­láció szabályait, s a fonto­sabb termékeknél áremelési szándékát köteles előre je­lezni az árhatóságoknak. Az ellenőrzés és szabálysértés esetén a felelősségrevonás (gazdasági bírság, fegyelmi, vagy büntető eljárás) szintén az indokolatlan áremelések megelőzését szolgálják. Vajon a rugalmas árrend­szer nem vezet-e az áremel­kedések felgyorsulására? Ha kielégítő ütemben emelkedik a munka termelékenysége, takarékoskodnak az energiá­val, az anyaggal, a termelő- eszközökkel, korszerűsödik „a termelés szerkezete, javul az export jövedelmezősége, az árak stabilizálódhatnak, a kiugró eredmények esetén még csökkenhetnek is. Ha vi­szont a munka, a gazdálko­dás minősége nem javul kel­lően, vagy esetleg külső okok miatt romlik, ez óhatatlanul 'áremelkedésben, inflációs gondokban tükröződik vissza. Vagyis az életbe lépő ár- mechanizmusban a legfőbb árstabilizátorrá a termelés hatékonyságának növelése válik. Fogadjuk el a kihívást Különösen fontos, hogy legalább a külpiaci verseny­társak fejlődésével tartsunk lépést, s eredményes munká­val ellensúlyozzuk, kivédjük a cserearányromlás hatásait. A cserearányromlás egy ol­dalról nézve külső és objek­tív hatás. De felfoghatjuk olyan kihívásnak is, amely­nek elfogadása, közömbösíté­se tőlünk függ. Tegyünk te­hát róla, hogy soha ne has­son bénítólag, elemi erővel. Ha ugyanis elkerüljük a cse­rearányromlást, a tőkés vi­lágpiaci infláció hazai hatá­sát rugalmas árfolyam poli­tikával egyszerűen ellensú­lyozhatjuk. A belső árstabi­litás szempontjából oly fon­tos exporthatékonyság ezért vált az árképzés alapjává a feldolgozó iparban. Tudjuk, hogy az áremelés, mint a javak újraelosztása, feszültségekkel, konfliktu­sokkal jár, a gazdasági elő­rehaladás érdekében mégis vállaljuk. Ugyanígy vállal­nunk kell a vállalatok és dol­gozók közötti differenciálás­sal, az egyes tevékenységek visszafejlesztésével járó há­látlan feladatokat is. Az ár­politika hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a megváltozott, az új külső és belső viszo­nyokhoz rugalmasabban, job­ban alkalmazkodjunk, de döntő szerepe, gazdaságfor­máló ereje az eredményesebb, jobb munkának van. Kovács József (VÉGE) Az árintézkedések nyomában A túrkevei Háziipari Szövetkezet a termeléséhez szükséges fonalmennyiség egy részét saját festőműhelyében, felvető és cérnázó gépsorain önállóan készíti elő szövésre. Képünk a fel­vető üzemben készült a szolgáltatásban Az V. ötéves terv eddig el­telt szakában bővült a fo­gyasztási szövetkezetek szol­gáltató tevékenysége, helyi­leg jelentős erőfeszítéseket tettek a lakossági és a közü­leti igények kielégítésére. Az elmúlt évben kevés híján 8 millió forint értékű szolgál­tatást végeztek, amelynek nagyobb hányadával a lakos­ságnak nyújtottak segítséget. A kereskedelmi szolgáltatá­sok közül sokan veszik igény­be az előrendelést, a házhoz szállítást, népszerű az OTP ügyintézés, a méretreigazítás, a függönyvarrás, szőnyegsze- gés stb. A nagyobb áruházak — a Gelka megbízása alap­ján — foglalkoznak elektro­mos készülékek begyűjtésé­vel és a használt eszközök visszaszolgáltatásával. Leg­sokoldalúbban a mezőtúri, a jászberényi, a karcagi és a kunszentmártoni áfész áru­házak szolgálják ki a vásár­lókat. Népszerű a lakosság körében a motorkerékpár­vizsgáztatás. ez a szolgáltatá­si forma időt. takarít meg az érdekelteknek. A megyében harminc köl­csönzőboltot üzemeltetnek az áfészek, ezenkívül harminc­hat, más üzleti tevékenység­hez kapcsolt kölcsönzőhely is üzemel. Ezek az egységek je­lenleg még nem elégítik ki teljes mértékben a fogyasztói szükségletet, ezért rövidesen napirendre kerül a hálózat komplex felülvizsgálata és korszerűsítése. Több szövet­kezet tervezi a barkácsbolt és -műhely létrehozását, se­gítve ezzel is a „Csináld ma­gad” mozgalom szélesebb kö­rű elterjedését. Foglalkoznak azzal az elképzeléssel is, hogy. egy komplexum keretében szervezik meg a b'arkácsbol- tot, a műhelyt és a kölcsön­zőszolgálatot. Az összevoná­sok lehetőséget kínálnak olyan igények kielégítésére is, amelyekre egy-egy áru­házon vagy szakbolton belül eddig nem volt lehetőség. Az egyéb szolgáltatások kö­zül számottevő a mezőgaz­dasági szakcsoportok számá­ra nyújtott ingyenes szakta­nácsadás, különböző szaporí­tóanyagok beszerzése, kisgép­kölcsönzés, vetőmagellátás, terménydarálás stb. Ezen a területen elsősorban a ház­táji gazdaságok termelési színvonalának emelését, a szakcsoportok minőségi áru­előállítását igyekeznek a jö­vőben elősegíteni. Az áfészek szolgáltatása terén ma még fehér folt is bőven van, kü­lönösen kevés a lakossági építőipari, javító szolgálta­tás, gondok vannak a teher­szállítás, a háztartási gépek javítása terén. Nyári ruhák Besenyszögríil Sikeresen teljesítette első féléves tervét a Női Ruhaipa­ri Szövetkezet besenyszögi te­lepe. A 62 helyi leányt-asz- szonyt foglalkoztató üzemben jelenleg az NSZK-megrende­lésre készülő kosztümök mel­lett a megye üzleteinek is készítenek divatos nyári ru­hákat. Remélhetőleg hamaro­san vásárolhatunk ezekből a mutatós darabokból a megye boltjaiban. Csipkeálmok A kunmadarasi Váradi Margit neve ismerős a nép- művészeti szövetkezetek ber­keiben. Harminc éve tervezi a csipkéket, a leheletfinom térítőkét, és belőlük egyet mindig el is készít. A minta­darab sorsáról a Népi Ipar- művészeti Bizottság dönt, mi­előtt a „váradis”-elképzelé- sek zöld utat kapnának. Több ezer elfogadott típus került már ki tervezőaszta­láról, de legjobban mégis a barokkos motívumokat ked­veli, hiszen ezekbe számta­lan ötletet, díszt, virágot, vo­nalat álmodhat. A csipkeverés ördöngősnek látszó műveletét a családjá­tól tanulta, bár szerinte a harminc-negyven orsó pörge­tését néhány hét alatt bárki elsajátíthatja. Nem kell hoz­zá más: könnyű kéz, figye­lem, szorgalom és némi jó íz­lés. A tervezésre senki sem oktatta, minden új motívum­ba magától jött rá. Munkája elismerését bizonyítja a „Né­pi iparművész” cím is. A kar­cagi Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezet alkalma­zottja, a kunmadarasi rész­leg vezetője. Gyermekévi felajánlásként vállalta, hogy augusztus 20- án Kunmadarason csipketár­laton mutatja be a harminc év legszebb darabjait a fia­taloknak, talán kedvet kap közülük valaki a csipkeve­réshez. A kiállításoknál ma­radva Váradi Margit alkotá­sait többek között már meg­csodálhatták Moszkvában, Párizsban és Kuwaitban. Jelenleg egy csodálatosan szép, színes csipketerítőn dol­gozik. Kezében boszorkányos gyorsasággal pörögnek az or­sók, és a gombostűtenger alatt piros virágcsodák nyit­ják szirmaikat. A csipkeál­mok életre kelnek egy színes, álomszép csipkén. D. SZ. M.

Next

/
Thumbnails
Contents