Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
1979. június 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lengyel vendégek a megyei NEB-nél üzemlátogatás a Tisza Cipőgyárban és a Jászsági állami Gazdaságban Közelebb kerülhetnek egymáshoz év végéig az átlag is növeA hazánkban tartózkodó Mieczyslaw Móczár miniszter, a LEMP KB tagja, a lengyel legfelsőbb ellenőrzési kamara elnöke vezette delegáció tegnap délelőtt Szolnokra érkezett. A küldöttség tagjai: Jerzy Szuka- la, a LEMP KB osztályvezető-helyettese, Antoni Kowa- szyc, az ellenőrzési kamara elnöki kabinetjének igazgatója, valamint Marian Chruszczewski, a lengyel nagykövetség tanácsosa. A vendégeket, s a kíséretükben érkező dr. Molnár Imrét, a KNEB elnökhelyettesét dr. Lőrinczy György, a megyei NEB elnöke fogadta. Majd tájékoztatót adott a népi ellenőrzés megyei szervezetéről, a megyei és a járási illetve városi bizottságok munkájáról. Szólt a több mint 2400 népi ellenőrből álló társadalmi aktívahálózat tevékenységéről. Elmondta. hogy az elmúlt három évben ellenőrzéseik központi témája a termelés eredményessége volt. Ezen kívül szinte állandóan napirenden szerepelt a lakosság egészségügyi, szociális, kulturális és kereskedelmi ellátása, valamint közérdekű bejelentéseinek és panaszainak vizsgálata. Megemlítette, hogy három év alatt ellenőrzési tapasztalataik alapján 1100 javaslatot tettek különböző központi és megyei szintű állami, érdek- képviseleti szerveknek. A lengyel vendégek nagy érdeklődéssel hallgatták a tájékoztatót és sokat kérdeztek. A miniszter arra volt kíváncsi, hogy milyen szempontok alapján, és milyen gyakran foglalkoztatják a népi ellenőröket. Jerzy Szukalát többek között az érdekelte, hogy hogyan mozgósítják a társadalmi aktívákat, nem ütközik-e olykor ellenállásba munkahelyi kikérésük. Mi a hatása vizsgálataiknak? Van-e foganatja javaslataiknak? Tájékoztatják-e a népi ellenőrzési bizottságot a kezdeményezésükre tett intézkedésekről és a felelősségre vonásokról? — kérdezte Antoni Kowaszyc. Dr. Lőrinczy György válaszában többek között elmondotta, hogy évente általában 1500 népi ellenőr kapcsolódik be a vizsgálatokba. Elvétve fordult csak elő, hogy munkahelyi elfoglaltsága miatt meghiúsult egy-egy népi ellenőr foglalkoztatása. Mint jól bevált módszert említette, hogy egy-egy alapvizsgálatot követően egy-két éven belül utóvizsgálat keretében győződnek meg arról, hogy javaslataik alapján változott-e a helyzet. A válasz után Jerzy Szukáin ismertette országuk ellenőrzési rendszerét, amely elsősorban a hivatásos szakemberekre épül. Elmondta, hogy több szocialista országban jártak már és a tapasztalatokat, köztük a Magyar- országon látottakat is, szeretnék hasznosítani. A szakmai eszmecsere után a lengyel küldöttség a Tisza Cipőgyárba látogatott. Délután a vendégeket a megyei pártbizottság székházában Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára fogadta. A megbeszélésen részt vett Barta László, a megyei tanács elnöke is. Késő délután a Jászsági Állami Gazdaságban tett üzemlátogatással ért véget a lengyel delegáció Szolnok megyéi tapasztalatcseréje. A vendégek az esti órákban visszautaztak a fővárosba. A mezőhéki Táncsics és a cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet szarvasmarha-istállói légvonalban nincsenek messze egymástól, ám ami az eredményeket illeti szinte ég és föld a távolság. Miért jó az előbbi, és miért rossz az utóbbi? Mit tesznek a Táncsics Tsz-ben a még kedvezőbb helyzetért, és hogyan próbálnak kilábalni a bajból a Vörös Csillag Tsz szakemberei? Erre kutattuk a választ, amikor felkerestük a két mezőgazdasági üzemet. Cél: a felzárkózás A mezőhéki gazdaságban tavaly 3600 liter tejet adtak a magyar tarka tehenek, a cibakházi szarvasmarhatenyésztők viszont csak alig több mint 1650 literes átlagot könyvelhettek el 1978 végén. Magyarázat persze erre is van, tudniillik az üzem az elmúlt esztendőben fejezte be a brucella mentesítést, és emiatt 150 olyan állatot is ki kellett selejtezni, amelyek termelése 3500—7000 liter tej volt évenként. A helyükre került, a Dunántúlról vásárolt vemhes üszők csak jó idő múlva vehetik fel a versenyt az előbbi eredményekkel. Ráadásul, mivel a szelekció — a létszám megtartása miatt — csak arra figyelt, hogy egészségesek legyenek a jószágok, még mindig marad,t mintegy 50—60 olyan tehén a gazdaságban, amelyből legfeljebb csak évi 1500 liter tej fejhető ki. Az említett állatokat is le kell cserélni, de ez egyelőre attól függ, hogy a többi ágazat milyen nyereséggel zárja az idényt, magyarán szólva attól, hogy lesz-e rá pénz. A gyenge termelés természetesen nemcsak az állatokon múlott, hiszen két évvel ezelőtt még mennyiségi, tavaly pedig minőségi gondok voltak a takarmánnyal is. Az idén végre ezek a hiányosságok eltűntek, és ez meg is látszik az eredményen, hiszen a tavaly májusihoz képest az 1979-es ugyanazon időszakban a naponta kifejt tej mennyisége 800 literrel emelkedett. Ha a mostani lendület nem csökken, akkor kedhet 4—500 literrel, s így a Vörös Csillag Tsz szakemberei rá két évre akár az általuk célba vett évi 3000 literes hozamot is túlhaladják. TömegtakarmánY és melléktermék No, d.e térjünk vissza a mezőhéki Táncsics Tsz példájához. Ebben az üzemben 1977- ben fejeződött be a brucella mentesítés, a hozam akkor 3200 liter volt. Ez a gazdaság tehát eleve más alapról indult, s ebben nem kis része volt annak, hogy a Táncsics Tsz szarvasmarhatenyésztésében dolgozók valamennyien érdekéitek abban, hogy minél több tejet és húst értékesítsen az üzem. (A Vörös Csillag Tsz-ben ugyancsak végtermék után fizetik a gondozókat, ám a számok alapján az ösztönzés semmiképpen sem lehet egyforma.) A minél gyorsabb vemhesülés, valamint az egészségesen maradt borjak után ugyancsak szép pénz üti a munkások markát mindkét gazdaságban. az alapvető különbséget tehát ismét nem itt kell keresni^ Hát akkor hol? A tenyésztői és takarmányozási munkában. A tenyésztői elképzelés megléte vagy hiánya az eddigiekből is kiviláglott, gondoljunk csak a későn és nagy anyagi áldozatokkal befejezett selejtezésekre, ezért inkább a takarmányozás „mezőhéki módszerét” mutatjuk be. Az állatok télen, nyáron tömeg- és mellék- termékekre alapozott élelmet kapnak. Tavaszig 9, ősz végéig pedig 12 litertől juthatnak tejelő pótlékhoz, s ez azt eredményezte, hogy 1978- ban egy liter tej előállításához mindössze csak 31 deka abrakot használtak fel a tehenek. A Vörös Csillag Tsz-bén az említett érték eléri az 57 dekát — tudniillik ott olyannyira „rá kell menni” a tejtermelés javítására, hogy az állatok már 6 liter fölött tejelő pótabrakot kapnak. A Táncsics Tsz szakemberei nagy gondot fordítanak az ásványi kiegészítőkre, és legújabban megbarátkoztak a fehérje alapanyagul szolgáló karbamiddal is. A készítmény arra is jó, hogy a költségek is csökkenjenek, mert a kiváló átlag ellenére — a telepek munkaerő- igénye miatt— a tejtermelés itt se túlságosan jövedelmező. Ha az állami támogatást leszámítjuk, akkor 6 forint befektetés 2 fillér hasznot hoz, ha a dotációt is hozzáadjuk, akkor literenként 1,30 a jövedelem. Ebből persze már az is előre sejthető, hogy a Vörös Csillag Tsz tehenészete ráfizetéses. Cibakházán tavaly 11,60-ért állítottak elő egy liter tejet, s mivel saját feldolgozójuk van, 10 fillér híján 8 forintos értékesítési átlagárat értek el termékeikkel. Az idei terv szerint már ugyaneny- nyiért akarnak megtermelni minden liter tejet, és ha az elképzelések megvalósulnak, akkor — az említett körülmények között — nullára fut ki az ágazat. Előbb kellett volna Nem esett még szó a hí- •zómarhatenyésztésről. A mezőhéki Táncsicsban Limou- sinnal keresztezett állomány van, a tavaly értékesített 3100 mázsa hús 1 millió 500 ezer forint eredményt hozott az ágazatnak. A cibakházi fajlagos mutató ez esetben jobb, hiszen ebben a gazdaságban több mint 7,50 forint hasznot jelentett minden kiló, az előbbi üzemben pedig 5 forint alatt van a kilónkénti jövedelem. Az ösz- szehasonlítás viszont csak akkor állja meg a helyét, ha mellé tesszük, hogy a Vörös Csillag Tsz szinte teljes egészében exportra termelt. Ez természetesen egyúttal a minőséget is jelzi, és feljogosít a végső következtetésre is: ha az üzem szakemberei kellő időben felfigyeltek volna a tejtermelés hiányosságaira, és azonnal megtették volna a szükséges lépéseket, akkor ez az ágazat se maradna le a hústermeléstől, valamint a hasonló adottságok eredményeitől. B. A. K. K. A Tisza Cipőgyárban Zagyi Sándor gazdasági igazgatóhelyettes kalauzolta végig a vendégeket. A tűzödében a felsőrészkészítés folyamatáról beszélt Mieczyslaw Móczár miniszternek Rend a lelke Panasszal fordultak hozzánk a zagyvarékasi Béke Tsz háztáji állattartó gazdái. Azt sérelmezték, hogy a korábbi évekkel ellentétben, amikor az üzem szalmával vagy pénzzel fizetett a kistermelőknél felgyülemlett trágyáért, most egy fillért se kapnak, sőt ők adnak a fuvarért óránként csaknem harminc forintot. Személyesen villázzák fel, s a gyűjtőtelepen le a trágyát, amit a termelőszövetkezet természetesen felhasznál,' de ezért semmi ellenszolgáltatást nem ad. Furcsa. De még mennyire az, különösen ha az ember utána érdeklődik. Akkor tudniillik kiderül, hogy a gazdaság valóban nem fizet, d.e nem azért, mert a vezetők elhatározták, hogy kiszipolyozzák a tagokat, hanem azért, mert nem tud mit kezdeni a háztájiból kikerülő trágyával. No nem azért, mert nem lenne hová szétteríteni a szerves tápanyagban gazdag mellékterméket, hanem azért, mert jó néhány kistermelő összetéveszti a trágyát a szemétdombbal. Beledobja az üres konzerves dobozt, az olajkályha leszakadt ajtaját, megspékeli könyökcsővel, téglával, s némelyikük még egy egész tűzhellyel is kiegészíti a kollekciót. A trágyaszóró berendezésnek azonban ennyire „sincs szüksége”, egy jobbféle terméskőtől is tönkremegy. A Béke Tsz illetékes vezetői hosszas, éveken át tartó csatát vívtak a rendetlenek ellen — eredménytelenül. Ekkor hozták a határozatot, hogy nem vesznek meg egy deka trágyát sem. Kijelöltek viszont egy területet, ahová mindenki elszállíthatja a fölöslegessé vált mellékterméket, a fuvart természetesen fizetnie kell. Ugyanígy pénzbe kerül őszszel a szalma is, így a legtisztább. Mit tehetnek a „hoppon maradt” gazdák? Eladhatják a trágyát másnak, felhasználhatják a saját háztájiukban. Minden rendben is lenne, ám van egy apró bökkenő. Mégpedig az, hogy miért kell úgymond büntetni azokat a többségében idős tagokat, akik mintaszerűen kezelik a trágyát, és a viliázásra se hajlik már a derekuk. Nem lehetne különválasztani, hogy ki a nemtörődöm és ki a gondos? Ügy tűnik, sajnos nem, mert a fuvarosoki is értékelik a csúszópénzt, és az ajándékba kapott toroköblítőt. Arról nem is beszélve, hogy később esetleg a tegnap még a rend angyalaként fellépő háza mellől kellene elszállítani a trágyával keveredő szemetet, és ha nem érvényesülne a kéz kezet mos gyakorlat, akkor az illető hamar csúful járna. A belenyugvás természetesen nem törvényszerű, a gazdaság vezetői is jobb megoldáson törik a fejüket. Talán ha segítséget kapnának a feltehetően többségben levő mintagazdáktól, akkor bizonyára mindenki számára megnyugtató eredmény születne. Az is igaz persze, hogy a rendről, a tisztaságról és a borravalóról nem először jelent meg írás ezeken a hasábokon... — braun — Javítják a kenyér és a péksütemények minőségét A kenyérgyárakban, sütödékben a géppark korszerűsítésével tovább javítják a kenyér és a péksütemény minőségét. A teendőkről tegnap a MÉM-ben országos tanácskozást rendeztek. Mint itt elhangzott, eddig 27 nagy teljesítményű kenyérgyártó vonalat szereltek fel az üzemekben, 1980 végéig további 7 berendezést adnak át, s ily módon az összes termelés 20 százalékát automatikus vezérlésű készülékekre bízhatják. A péksütemény gyártásban is megkezdődött az erőteljes műszaki fejlesztés. Sikere van a Sió zsemlének, amelyet az NDK-ból vásárolt berendezésekkel gyártanak. Uj termonukleáris kutatási berendezés A magyar—szovjet termonukleáris kutatások új berendezését, az úgynevezett Tokamak-ot tegnap adták át a Központi Fizikai Kutató Intézetben. A szovjet gyártmányú Tokamak-ot azoknál a kísérleteknél használják, amelyek célja atomenergia előállítása a lítium tartalmú kőzetek felhasználásával. Az átadás alkalmával a KFI fizikusai sajtótájékoztatón ismertették az intézet és szovjet partnere, a Kurcsatov Atomenergia Intézet közötti tudományos együttműködést és a fejlesztés további feladatait. Egyelőre kézzel, száráétól szedik a cseresznyét, mert egy vagonnal exportra is értékesít belőle a Hunga- rofruct Cseresznyeszüret Fegyverneken Naponta másfél-kétvagon- nal szállítanak a Debrece- ceni Konzervgyárba A hetek óta tartó kánikulában — ahogy a téeszbeli- ek mondják — kényszerérett a cseresznye, azért száznál többen szorgoskodnak ezekben a napokban a fegyver- neki Vörös Csillag Termelő- szövetkezet gyümölcsösében. Szedik a korai, jabulai fajtát, egyenlőre kézzel, mert a termés egyrészét lakossági fogyasztásra értékesíti a Debreceni Konzervgyár. A hét végére szedésre érett lesz a germesdorfi is, amit már konzervgyári feldolgozásra, a gazdaság rázógépével szüretelnek majd, le. A kilenc hektárnyi termő cseresznyésben mintegy nyolcvan tonnára becsülik a termést a téesz gyümölcskertészei. (Fotó: Temesközy)
