Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-13 / 136. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 13. A szerkesztőség postájából Gazdálkodjunk okosan! Szép könyvek kedvelői A címet a kedvelt társas­játéktól kölcsönöztük, de ko­rántsem játékról, ellenkező­leg: nagyon is komoly do­logról van szó. Berente Ba- lázsné oktatási, és népmű­velési előadó a jászkiséri Lenin Tsz-ben. Tartalmas levelet kaptunk tőle, amely­ben mindig aktuális gondo­kat feszeget. Igyekszünk „sű­rítve” közreadni. Sokan önpusztító, veszé­lyes életmódot folytatnak. Pihenésre, üdülésre, kirán­dulásra, szórakozásra. — egyszóval a nélkülözhetetlen kikapcsolódásra, feltöltődés- re — alig, vagy egyáltalán nem szánnak időt. Ahol több gyerek van, rendszerint a szülők maguk festik-mázol- ják a lakást, a házat. Utána még a sok egyéb munka! Tavaszi, és őszi nagytakarí­tás! Mikor? Természetesen a szabadságidő alatt. Rengeteg időt, energiát felemészt, ha beteg van a családban. Gondozni kell, ellátni, gyógyszerért, orvo­sért rohangálni. És ha kór­házba kerül? Utazni, látogat, ni. „hazaival” kedveskedni neki. A szabadság terhére. Néha még „fizetésnélküli­vel” is meg kell toldani. Építkeznek a „gyerekek”. Világos, hogy ott sürögnek- forognak a szülők is. Amel­lett. hogy szívüket-lelküket adják, a legolcsóbb munka­erők ... Másik változat. Té­telezzük fel. hogy megvan már a ház, pénz is szépen a ta­karékban. Akkor a maradi- sággal 'kell megbirkózni. ..Ugyan már. nem nevette­tem ki magam. méghogy üdülni...” — Pedig sok de­rékfájásra. ízületes, reumás végtagra micsoda hatással vannak a gyógvfürdők! A fiatalok házért, lakásért „hajtanak” — szusszanásnyi szünet nélkül. Megvan? Ak­kor uccu neki: kocsi is kell! Észre sem veszik; elhidegül- nek egymástól, fáradtak, in­gerültek lesznek. Következő lépés a válás, az osztozkodás. Vagyonon, gyereken ... A lakás-, a házépítésen kívül elengedhetetlen a csa­ládon belüli érzelmi kapcso­lat „építése”. Egy közös ki­rándulás, nyaralás erősíti az összetartozás érzését, gazda­gítja élményanyagunkat. A kis- és nagyobb gyerekek­nek mindenféle csodajáték- nál többet ér egy vidáman, derűsen töltött nap anyuval, apuval. Különösen a közép- és az idősebb korosztályt nehéz rábeszélni az üdülésre — írta Berente Balázsné. Kibú­vó akad bőven, egyetlen szó­val is össze lehet foglalni: háztáji. Pedig rokonnal, jó ismerőssel erre is „egyezsé­get” lehet kötni. .. Ám ha egyszer sikerül! így jönnek haza: „Mintha kicseréltek volna! Milyen buta az em­ber, hogy sajnálja magától a jót”. Aztán már maguktól jelentkeznek. Végezetül álljon itt a le­vélből: hol, hogyan pihenhet, nek a jászkiséri Lenin Tsz tagjai. Balatonszéplak-felsőn tíz személyes üdülőt bérel­nek. A családosok kedvelik nagyon, mert a szállás meg­van, az étkezésről meg ki­ki úgy gondoskodik, ahogy akar. Lehet főzni is. Debre­cenbe, a tsz-üdülőbe évente 30—40 tsz-tagot küldhetnek; ott teljes az ellátás, gyógy­fürdőbe is mehetnek a nya­ralók. A költségek felét a szövetkezet állja. Berente Balázsné levele így summázható: gazdálkod­junk magunkkal, egészsé­günkkel okosan! Nem „szegényház” Füleki Istvánná, az abád- szalóki öregek napközi ott­honának vezetője írta: ma is sokan „szegényháznak” hív­ják az öregek napközijét, amely 1967. július 1-én nyílt meg. Nehéz a téves nézetet eloszlatni. Pedig akiknek ez a dolguk, mindent elkövet­nek. hogy kényelmes, szép környezetben tölthessék ide­jüket az idős emberek. Az idei falugyűlésen Ju­hász István tanácselnök is foglalkozott az öregek szociá­lis helyzetével, és a lakosság segítségét kérte: teremtse­nek elő mindent, amire szükségük lehet. Hamarosan befejeződnek az otthonban a belső szépítő munkálatok. És következzék csak a fel­sorolás, mely kollektívák se­gítettek az épület csinosítá­sában. A Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat Schönherz Zoltán, Klara Zetkin Szocia­lista Brigádja; az abádsza- lóki Lenin Tsz Széchenyi, Táncsics és Szorgalom Szo­cialista Brigádja; a puszta- taskonyi Petőfi Sándor Szo­cialista Brigád. Jó kapcso­latuk van a Vöröskereszttel„ a községi könyvtárral, a mű­velődési otthonnal. Még az óvodásokra, az iskolásokra is számíthatnak, ha egy-egy rendezvényt műsorral akar­nak színesíteni. A szeretet szigetén Időzzünk még egy kicsit az idős embereknél, özv. Farkas Józsefné szolnoki ol­vasónk levelénél, aki 85 (!) éves, s a rekkenő hőségben maga vállalta a postás sze­repét .. . Szeretné ugyanis, ha mindenki megtudná: Áb­rahámhegyen két gyönyörű üdülője van a megyei ta­nácsnak, ahol előszezonban az idős emberek nyaralnak. Az iskolák „kapuzárása” után gyerekek költöznek a szeretet szigetére... Farkas néni nevezte ■ így Ábrahám­hegyet. Nos, a szolnoki szociális otthonból és az öregek nap­közijéből május 23-án negy­venen indultak a hosszú útra, autóbusszal. Tíz felejthetet­len napot töltöttek Ábra­hámhegyen, pontosabban Hévízen, Szigligeten, Fertő­dön, és sokfelé a Balaton partján, mert a szociális ott­hon autóbusza szinte mindig úton volt velük. Az autóbusz hazaérkezés­kor mindenkit házhoz szál­lított, s délután már a me­zőtúriakkal robogott Ábra­hámhegyre. Hatosra osztályoznám Csökkentlátó vagyok, s ez nehezíti a bevásárlást. Ki várná meg türelmesen a boltok kasszáinál, amíg én előkotorom a szükséges ősz- szeget? Ezért erszényemet mindig odaadom olyan pénz­tárosnőnek, akiben megbí­zom: vegye ö ki gyorsan a pénzt belőle. Így volt ez má­jus 29-én is az áruházban. Otthon vettem észre, hogy a pénztárcám nincs sehol. Emlékeztem rá, hogy a vá­sárlók pultján hagytam. Több mint kétezer forint volt ben­ne, gyógyszer-recept, miegy­más. Másnap szomorúan so­roltam az üzletben, mi tör­tént velem. A pénztárnál ér­deklődni se mertem, nem volt hozzá lelkierőm. Meg­tette ezt helyettem más. S hinni is alig mertem, hogy visszakaptam a pénztárcám. Ha a becsületességet osz­tályozni lehetne, Görbéné Erzsikének hatost adnék. Nem is tudom szavakba fog­lalni, mit éreztem, amikor átvettem elveszettnek vélt kis vagyonkámat. Rucsányi Istvánná Jászárokszállás Június 6-án Kenderesen, a művelődési házban az ünne­pi könyvhét alkalmából han­gulatos, jól sikerült író-olva­só találkozó volt. Fábián Zoltánt, az írószövetség tit­kárát láttuk vendégül. Az Parkok, padok Meglehet, hogy olvasóin­kat a környezetvédelmi vi­lágnap- (nemrég volt) kész­tette írásra, vagy mégis, va­lami más? ... Egyre panasz­kodnak a környezetre. Szűcs Mihály Szolnokon, a Klauber úton lakik. A há­zak közötti füves területe­ken már teljesen elburján­zott a gyom — írta. Egyál­talán nem pázsitnak tűnik, pedig annak szánták. Inkább hasonlít a „park” elhanya­golt kaszálóhoz. Tavaly egy­szer „lekaszálták a rétet” ... d,e a fű ott száradt el. to­vább már senki nem törő­dött vele. Ugyancsak Szolnokról, a Kun Béla körút 9-es számú házból írt levelet 127 család közös képviselője. A ház előtti zöldterületet a lehető­ségekhez mérten gondozzák, szépítik, virágot ültetnek. Sok szülő azonban nem bán­ja, ha tipegő kisgyermeke letapos mindent; a nagyob­bak labdája, féktelen moz­gásigénye sem ismer határt — utóbbit nem is szab ne­kik senki. Olvasónk úgy vé­li ;— és igaza van! —. hogy a gyerekeket kiskorukban eszmecserén sok érdekes mű­helytitok feltárult előttünk. A képen Fábián Zoltán az egyik szocialista brigádnak dedikál. Ulveczki Mihályné Kenderes kell a környezet védelmére, szeretetére is megtanítani, A levélből kitűnik: előt­tük sincs pad! Kapnak, ha jut azokból, amelyeket most „reperálnak” — hangzott az ígéret. Az a házban lakók véleménye is: jobb a rögzí­tett (és támlás!) pad, nem lehet eltulajdonítani. (Ta­valy többször írtunk az „el­vándorolt” ülőalkalmatossá­gokról. A szerk.) Hát még sakkasztaloknak hogy örül­nének, és meg is becsülnék. Eljött a tavasz, a nyár, de a padok eltűntek valahová. Ed.dig minden évben rende­sen meghozták őket, hol át­festve, hol anélkül. Most se­hogy. A Liget úti lakótele­pen élő, sok-sok kisgyerme­kes szülő nevében kérem az illetékeseket, hogy szánja­nak meg bennünket. Ne ítél­jenek minket ácsorgásra, amíg a kicsik játszanak. Ha netán megkapjuk a pa­dokat. vállaljuk, hogy télen megóvjuk azokat, sőt, ha a szükség úgy kívánja, társa­dalmi munkában át is fest­jük. Pintér József Szolnok Kocsmák az utcán Rendelet írja elő: reggel 9 óra előtt tilos kiszolgálni szeszes italt a bisztrókban, a vendéglátó üzletekben. Csakhogy a rendelet nem ,,hozta” a várt eredményt, hisz az élelmiszerboltok, az ABC-áruházak pultjai ros­kadoznak az italoktól, s bi­zony vannak szép számmal, akik sajnálják a -— pulto­kat. S korán reggel: irány az élelmiszerbolt, az ABC — kinek mi van közelebb, mi esik útba munkába vagy nem munkába menet. S ezek. nek az üzleteknek a környé­ke válik reggelenként (mi több: délutánonként is) „osz­tályon aluli” kocsmává. Kit zavar, hogy rengeteg kis és hagy gyerek igyekszik na­ponta iskolába, óvodába, hogy sokan mennek az or­Uttörő mezőgazdászok vosi rendelőbe: egyszóval olyanok is „kocsmában van- ■nak”, akiknek egyébként ez nincs szándékukban! S amit látnak-hallanak? ... Mitaga­dás, nem felemelő! És ez ta­pasztalható egyre több he­lyen. Szolnokról érkezett ismét egy levél, amelynek küldője 214 családot képvisel. Sür­geti: rendeljék el végre á megyeszékhelyen is az élel­miszeráruházak környékén az alkoholfogyasztási tilalmat. A kunmadarasi tanács la­punkban is megjelent hirde­tésére is hivatkozik: lám, ott nem mérlegeltek sokáig, rendeletet hoztak, közhírel- ték, s kész! Most már csak annak betartásán kell őr­ködniük! Június 7-én Fegyverneken volt a Tudományos Techni­kai Űttörőszemle keretében az úttörő mezőgazdászok me. gyei döntője. A vetélkedőt dr. Földi Dánielné, a megyei úttörő szövetség elnöke nyi­totta meg. A zsűrit a helyi Vörös Csillag Tsz szakembe­rei alkották. A megyéből dön­tőbe jutott kilenc csapat tag­jai izgalmas, színvonalas versenyt vívtak mind elmé­letből, mind gyakorlatból. Az értékelést követően a díjakat és a jutalmakat dr. Baráth Barnáné megyei ve­zető szakfelügyelő nyújtotta át. Az első helyezést a kis­újszállási 784. sz. Arany Já­nos úttörőcsapat érte el. ök képviselik megyénket az or­szágos d.öntőn. Második a jászszentandrásr 4388. sz. Csete B., harmadik a kun­szentmártoni Vasvári Pál úttörőcsapat lett. Szász Imre igazgató Fegyvernek Szerkesztői üzenetek Vágó Ibolya, Üjszász: Ked. vés Krónikás! Két héttel ko­rábban még közöltük volna leveled, és a küldött két szép fotó egyikét is. Máskor gyor­sabban szánd el magad a levélírásra! H. K. M. Kisújszállás: A levelében említett két dolog nem ugyanaz! Ettől függet­lenül panaszát az illetékesek tudomására hozzuk. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kilépett — elveszti a lakását Egy vállalat nős szerelőt alkalmazott és lakást is jut­tatott neki. A munkaszerző­désben kikötötték: amennyi­ben a dolgozó munkaviszo­nyát tíz éven belül megszün­teti, vagy fegyelmileg elbo­csátanák, a lakás-használat­bavételi díjra kikötött rész­letfizetési kedvezményt el­veszti, ezenkívül a lakást ti­zenöt napon belül kiürítve köteles a munkaadó rendel­kezésére bocsátani. Cserela­kásra nem tarthat igényt. Másfél év múlva a szerelő munkahelyéről kilépett s má­sutt helyezkedett el, de a vál­lalati bérlakást felszólítás el­lenére sem volt hajlandó el­hagyni. Ezért korábbi mun­kaadója a lakás kiürítéséért a házaspár ellen pert indított. A tárgyaláson a szerelő az­zal védekezett, hogy azért volt kénytelen munkaviszo­nyát megszüntetni, mert egészségére ártalmas munka­helyen foglalkoztatták. A já­rás- és a megyei bíróság el­lentétes ítéletei után törvé­nyességi óvásra az ügy a Leg­felsőbb Bíróság elé került, amely kimondta: — A lakások elosztásáról és bérletéről szóló kormányren­delet értelmében vállalati bérlakás juttatása esetén az azzal rendelkező állami szerv kikötheti: ha a bérlő a vele fennálló munkaviszonyát meghatározott időn, de leg­feljebb tíz éven belül meg­szünteti, a lakásra nem tart­hat igényt, csak szükségelhe­lyezésre. Ebben az esetben a felek a cserelakásra vonatko­zó igényt kizárták, és a sze­relő ennek tudatában költö­zött be. A szerződésben fog­lalt kötelezettségének a dol­gozó nem tett eleget, munka- viszonyát a vállalt idő előtt megszüntette, ezért a lakás kiürítésére kellett kötelezni. Ezenkívül rosszhiszemű, jog­címnélküli lakáshasználónak minősül, aki nem tarthat igényt arra, hogy elhelyezke­déséről volt munkaadója gondoskodjék. Kártérítés a kipermetezett méhekért Az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezet ősziba­rackosában 60—70 holdon permetezést végeztek. A fák még nem virágzottak, de a köztük lévő mandulafák már virágban voltak. A gyümöl­csös egy nyugdíjas méhész lakásától mintegy 600—800 méterre fekszik. A permete­zés következtében a méhállo- mányban tömeges pusztulás történt, amit a használt szer okozott. A nyugdíjas kárának meg­térítéséért a tsz ellen pert in­dított. Az alsófokú bíróságok ítéletei ellen emelt törvényes­ségi óvásra az ügy a Legfel­sőbb Bíróság elé került, amely azokat hatályon kívül helyezte és a másodfokú me­gyei bíróságot új határozat hozatalára utasította. — A növényvédelemről szóló rendelkezés megszegése miatt a tsz a felelősség alól nem mentesülhet — hangzik a határozat. Jogszabály sze­rint ugyanis virágzás tarta­ma alatt a gyümölcsfákat mé- hekre veszélyes növényvédő szerrel kezelni tilos. Márpe­dig a szövetkezet által vég­zett permetezés idején az őszibarackosban lévő man­dulafák már virágoztak. A tsz arra hivatkozott, hogy a kár bekövetkeztében a mé­hész is közrehatott azzal, hogy a kasokat a várható permetezés előtt nem zárta be, illetve nem szállította ve­szélytelen helyre, holott a permetezés idejét és helyét a községi tanácsnál a szövet­kezet szabályszerűen bejelen­tette. — A bíróságok a bejelentés megtörténtére vonatkozó ada­tokat a községi tanácstól be­szerezték. Ezekből megálla­pítható volt, hogy a tsz a ba­rackosban tervezett permete­zést a tanácsnak írásban va­lóban bejelentette. A levélre, a tanácsnál rávezetett kézírás szerint, az intézkedés meg­történt. Nincs azonban tisz­tázva, hogy az érdekelteket tájékoztatták-e. A nyugdíjas ugyanis azt állította: nem kapott értesítést, és hangos­bemondón sem figyelmeztet­ték. Tehát újból meg kell ke­resni a községi tanács vb szakigazgatási szervét, vagy esetleg a tanácsi ügyintéző tanúkénti kihallgatásával tisztázni kell, hogy a méhészt hogyan és mikor értesítették a permetezésről, s volt-e le­hetősége arra, hogy a kár el­hárítása érdekében a szüksé­ges intézkedést megtegye. Hajdú Endre (Fotó: Köhidi) Turisták

Next

/
Thumbnails
Contents