Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 10. LAOSZ Új utak, hidak, olajvezeték Nyugat-európai választások A kilencek parlamentje Közép-amerikai válságövezet Sandino nyomdokain Rossz idők járnak a banán­köztársaságokra. Közép-Ame- rika fasisztoid diktatúráival szemben erősödik a népi­nemzeti ellenállás, amely Ni­caraguában tűnik a legszer­vezettebbnek. El Salvador­ban, a „zöld kontinens” egyik legszegényebb országában a gerillák látványos túszszedési akciókkal hívják fel maguk­ra a figyelmet. Hondurasban a nyolc évi katonai kormány­zásnak sem sikerült a mun­kavállalók elégedetlenségét elfojtani: a katonaság brutá­lis beavatkozása az utóbbi hetekben sok halálos áldoza­tot követelt. Guatemalában a városi gerillák nyugtalanít­ják a kormányzatot. Sok az azonos vonás, a tér­ség országainak históriájá­ban. Napjainkban azonban az ellenállás más-más formákat ölt, a sajátos nemzeti adott­ságoknak megfelelően. A „varangyok” vagyona Nehéz lenne rangsorolni Közép-Amerika diktatúráit. Mégis, alighanem a nica-a- guai a legszörnyűségesebb. Pablo Neruda méltán „varan­gyoknak”, „vérrel mocskolt bohócoknak” titulálta egy költeményében a Somozákat, Nicaragua diktátorait. A bra­zil Gazeta Mercantil szerint a diktátor családjának va­gyona legalább kétmilliárd dollár. A díszes família ma 20 ezer négyzetkilométer me­zőgazdasági terület és városi telek birtokosa, s tőkéjét a textiliparba, agráripari komp­lexumokba, halgazdaságokba fektette. A Somoza-rezsim megdön­téséért küzdő nemzeti felsza- badítási front Augusto César Sandino nevét vette föl. San­dino parasztcsalád gyermeke­ként 1895. május 18-án szüle­tett a közép-amerikai állam Niquinohomo nevű községé­ben. Életrajzírója, Mauricio de la Selva nicaraguai költő szerint Sandino az USA-ban töltött vendégmunkás-évei alatt döntött úgy, hogy hazá­jában fegyveres felkelést szervez a megszálló amerikai tengerészgyalogosok ellen. 1926. november 2-án Guanza- no közelében bocsátkozott először harcba az amerikai és a nemzeti gárda egységekkel. Néhány hónap múltán már legalább nyolcszáz főre be­csülik Sandino gerilláit, akik­nek — mint Eduardo Gáleano könyvében megírta — kavics­csal töltött szardíniásdoboz- ból készültek gránátjaik, a Springfield puskákat az el­lenségtől zsákmányolták, s nem hiányzott fegyvertáruk­ból a machete, a nádvágó­kés”. Sandino harcosai sikert si­kerre halmoztak. A paraszt­vezér nemcsak a katonai raj­taütések mesterének bizo­nyult, hanem politikai érzék­kel is rendelkezett. A „sza­bad emberek generálisa” megalapította az Autonóm Pártot, amelynek népszerűsé­ge gyorsan terjedt az ország­ban. 1934. február 21-én este Managuában, a fővárosban kellett volna Sandinónak alá­írnia a kormányzattal köten­dő békét. Anastasio Somoza, gúnynevén Tacho — a mos­tani diktátor apja — azon­ban a gerillavezért és három közvetlen munkatársát tőrbe­csalta és agyonlőtte. Carter és a Tizenkettek A Sandinista Front — hí­ven névadójához — kímélet­len harcot vív Nicaraguában. Támogatóik valamennyi tár­sadalmi réteget képviselik. Az egyik legtekintélyesebb ellenzéki csoportosulás, a „Grupb Doce”, a „Tizenkettek csoportja” nevében nemrég Carter elnöknél járt egy kül­döttség. Igyekeztek meggyőz­ni az amerikai vezetést, hogy mielőbb hagyjon fel a So­moza-rezsim támogatásával, nehogy az elkeseredett Nica­ragua végképp kiábránduljon az Egyesült Államokból. El Salvadorban a jelekből ítélve még nem alakult ki egységes front Carlós Rome­ro tábornok diktatúrájával szemben. Kétségtelen azon­ban, hogy a nicaraguai példa ott is vonzó, s a Somoza el­űzésére szövetkezett erők Nemzeti Hazafias Frontja példája előbb-utóbb Salva­dorban is közös nevezőre jut­nak a diktatúraellenes cso­portok. Annál is inkább, mert a salvadori önkény iszonyú példái élénken élnek az em­berek emlékezetében. Sokan hivatkoznak ma arra, hogy az egységes fellépést nem le­het majd oly könnyen le­gyűrni, mint azt Martinez tá­bornok tette 1932-ben, Izalco Hondurasban ma háromta­gú katonai junta irányítja az országot, Paz Garcia tábor­nokkal az élen. Egyre több jel utal arra, hogy. a katonai kormányzás szeretné a fele­lősséget polgári kabinetre át­hárítani. 1980 áprilisára vá­lasztásokat tűztek ki, de az érdeklődés rendkívül mérsé­kelt: az 1,2 millió szavazásra jogosult hondurasi állampol­gárnak alig több, mint 25 százaléka vétette magát jegy­zékbe. Érthető a bizalmatlanság: tartományban. A diktátor akkor tízezer földfoglaló pa­rasztot gyilkoltatott halomra. Azóta sem. sokat változott a világ El Salvadorban. Ti­zennégy család uralja az or­szág földterületének 77 szá­zalékát, a fennmaradó terü­letet műveli a népesség 91,4 százaléka. A felnőtt lakosság fele vidéken munkanélküli, az egy főre jutó havi jövede­lem a csaknem négymillió lakosság felénél a tíz dollárt nem haladja meg. Aki föl­emeli szavát a diktatúra el­len, az hamarosan eltűnik, vagy a nyílt utcán lelövik. Az utóbbi hét évben ötezer em­ber — köztük sok értelmisé­gi, pap. diák és munkás — vált a diktátorok áldozatává. Ha sikerül a többféle ori­entációjú csoportosulásokat egységes táborba tömöríteni — ezt sürgette legutóbbi kongresszusán az illegális Salvadori Kommunista Párt is —, akkor méreteiben a ni- caraguaihoz hasonló nagysza­bású népi-nemzeti ellenállás bontakozhat ki Salvadorban is. az ország históriájában még latin-amerikai mércével mér­ve is túl gyakran következ­tek be puccsok. Száznegyven­három esztendő alatt 136 al­kalommal töltötték be az ál­lamfői tisztséget törvényte­len, alkotmányellenes mó­don. Bármiként is alakulná­nak a jövő áprilisi választá­sok, a katonák úgyis ismét magukhoz ragadják a hatal­mat — vélekednek, nem alaptalanul, a hondurasi vá­lasztók. Gyapay Dénes A Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaságban óriási ütemben folyik a háború alatt szétzilált népgazdaság helyreállítása. Ebben nagy hangsúlyt fektetnek az úthá­lózat fejlesztésére. A háború óta eltelt évek alatt mintegy 3000 kilométernyi utat fek­tettek le és építettek újjá, az aszfaltozott úthálózat hossza 700-ról 1500 kilométerre nőtt. Egész sor vasbetonhíd épült. Rövid határidő alatt készült el a Vietnamot La­osszal összekötő olajvezeték. Az ország legjelentősebb természeti kincsei közé tar­toznak a ritka fafajták, ame­lyek kivitele adja az össz­exportnak mintegy a felét — éves értéke meghaladja az 1,4 millió dollárt. A szak­emberek szerint a ritka fa­fajták évi kitermelését 100 000 köbméterre lehet nö­velni. Az elmúlt években jelentős erőfeszítések tör­téntek az erdők védelmére és új erdők telepítésére. Sa- vannakhet tartományban például több mint 7000 hek­tárnyi területen létesítettek új faültetvényeket. A szocialista országok je­lentős támogatást nyújtanak a népi Laosznak a korszerű infrastruktúra kialakításá­hoz, valamint a nemzeti szakembergárda megterem-* téséhez. Sok laoszi diák ta­nul Csehszlovákia, Lengyel- ország és a Szovjetunió mű­szaki főiskoláin és egyete­mein. Számítástechnika Bulgáriában Bulgária komoly rangot vívott ki magának a külön­böző számítástechnikai be­rendezések termelése terén; a komputerek és kézi kalku­látorok gyártásában és ex­portjában már nem sok or­szág előzi meg. A KGST tagállamai egységes számítás- technikai rendszer (ESZR) kifejlesztése mellett döntöt­tek. Bulgária készíti e gép­család több tagját, illetve a más országokban gyártott tí­pusok számos alkatrészét. Ez utóbbiak közt például Bul­gária szakosodott a periféri­kus memóriaegységek előál­lítására. Az 1ZOT Egyesülés gyá­raiban zseb- és asztali szá­mítógépek széles skáláját, elektronikus pénztárgépeket gyártanak és olyan bonyolult automatákat, amelyekkel nagy iparvállalatok üzletme­netének gyártási, raktározási nyilvántartásának problé­máját meg lehet oldani. urópa-parlament — E igen keveset hallot­tunk eddig erről az intézményről. Kér­dés, növekszik-e mostantól jelentősége? Híre mindenesetre az eddiginél mára nagyobb lett: ma köz­vetlen választásokat rendez­nek a Közös Piac országai­ban, képviselőket küldenek ebbe a kilenc-ország gyűlés­be. Ennek ellenére sem sza­bad összetéveszteni, hasonlí­tani sem szerepét, sem dön­tési jogait a nemzeti parla­mentekével. Jó negyedszá­zaddal ezelőtt a nyugat­európai szén- és acélközösség létrehozta a Közgyűlést, a hat résztvevő ország parla­menti képviselőiből álló ta­nácsadó szervet. Néhány esztendőre rá. a Közös Piac megalakulása után vette föl ez a testület az Europa­parlament nevet, de jellege nem változott. Fajsúlya mindeddig igen csekély volt. Pedig az azóta kibővült Kö­zös Piac meglehetősen szoros együttessé vált, a kilenc tagországra kötelező érvé­nyű határozatok egész sorát hozta. E döntések fórumai azonban másutt találhatók: időnként összeül a miniszte­ri tanács, és Brüsszelben dolgozik az állandó bizottság, amely (természetesen a kor­mányok egyetértésével) a nemzetek feletti intézkedé­seket folyamatosan meghoz­za. Egy példa: néhány év óta az egyes tagországok nem köthetnek kereskedel­mi megállapodásokat a szo­cialista államokkal, ezt csak ez a bizottság teheti meg a közösség egésze nevében. Eddig százkilencven kép­viselője volt az Európa-par- lamentnek, most négyszáz­nyolcvanra növelik számu­kat. Az egyes nemzeti- par­lamentekben levő pártok a hazai arányokban szerepel­tek mostanáig az Európa- parlamentben is, június 10- én — először a Közös Piac történetében — a kilenc or­szág választói külön „Euró- pa-ké'pviselőkre” adják sza­vazatukat. Már néhány hó­nappal ezelőtt megindították mind a kilenc tagországban a propagandahadjáratot (igaz, megközelítőleg sem olyan nagyarányút, mint ha nemzeti választásokat tarta­nának). Az NSZK-ban pél­dául indulnak a szociálde­Borúlátás Hondurasban mokraták, szabaddemokra­ták, a kereszténydemokraták, Olaszországban a kommunis­ták, szocialisták, a szociál­demokraták, a keresztényde­mokraták, az újfasiszták. Mindenütt külön „Európa- programmal”. A parlament­ben a nagy országoknak 81— 81, a kisebbeknek 14—10, Luxemburgnak 6 jut. (Ko­moly problémát okozhat, hogy a nyugati hatalmak — megsértve a városról kötött négyoldalú egyezményt — lehetővé tették, hogy Nyu- gat-Berlin képviselőket küld­jön a páriamentbe.) Előfor­dulhat, hogy kialakulnak nemzetközi pártfrakciók, azonos vagy rokon felfogású pártok között, bár feltétlen és teljes nézetazonosságra itt sem kell számítani. Le­hetséges. hogy ez az új tes­tület bizonyos külpolitikai és gazdasági hatalmat nyer majd, a közös piaci orszá­gokban folyó kampány en­nek némi jelét mutatja. Willy Brandt szociáldemok­ratái azzal igyekeznek mi­nél több szavazót maguk mögé állítani, hogy ők írták alá a szocialista országokkal a szerződéseket, ők — és nem a kereszténydemokraták — kapcsolták be országukat az enyhülés folyamatába. A nyugatnémet szakszervezeti központ elnökének. mint egyik csúcsjelöltjüknek az előtérbe'állításával azt akar­ják sugallni, hogy a Nyu­gatot gyötrő gazdasági ba­jokra ők ajánlanak megfe­lelő orvosiságot, és nem a kereszténydemokraták, s nem a kommunisták. Ezzel elérkeztünk ennek az eseménynek talán legérdeke­sebb vonásához, a kommu­nista pártok részvételéhez e mindeddig egyértelműen pol­gári irányítás alatt álló. a multinacionális tőkés válla­latok érdekeit kifejező kö­zösség munkájában. Ha ré­gebben talán felbukkant a gondolat, hogy a baloldal ne kompromittálja magát eb­ben az intézményben, a helyzet ma mást parancsol. A Közös Piac valóság, tízmil­liók munkakörülményei köz­vetlenül függenek az itt ho­zott intézkedésektől, száz­milliók helyzetét határozza meg e kilenc ország általá­nos helyzete. Ebből a meg­fontolásból döntötte el ko­rábban már több nyugat-eu­rópai kommunista párt, hogy szerepet vállal az Európa- parlamentben. Az Olasz KP véleménye szerint nemcsak jelen kell lenniük, hanem mindent meg is tenni hogy a parla­ment és maga a Közös Piac átalakuljon — a monopó­liumok intézményéből a dol­gozóké legyen. Vannak közös nyugat-európai problémák, — a munkanélküliség, a pénzromlás, a multinacioná­lis vállalatok szinte korlát­lan befolyása, továbbá a fegyverkezési hajsza, a pol­gári kormányzatok munkás­ellenes politikája. E nemze­ti kereteket messze túlha­ladó problémákat, mondják az olasz kommunisták, csak intézményesített közös mun­kával lehet megoldani. Ügy vélik, hogy ki kellene szé­lesíteni az Európa-parlament jogkörét, baloldali-haladó többséget teremtve átfor­málni Nyugat-Európát. zzel az elgondolás­sal szemben a Fran. cia Kommunista Párt a nemzeti ke­retek között folyó munkában látja a bajok fő orvosságát, és éppen a szu­verenitás védelmében hely­teleníti az Európa-parlament jogkörének növelését. Június 10. után összeül a közös piaci parlament. Mi­lyen lesz, mennyire nyer szerepet, ezt a távolabbi jö­vő mutatja meg. Tatár Imre

Next

/
Thumbnails
Contents