Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

1979. június 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nyitott családot! Szocialista társadalompo­litikánk a családot tekinti a társadalom alapegységének. Nem ok nélkül: a KSH De­mográfiai Évkönyvének ada­tai szerint a húszéves — és ennél idősebb férfj népes­ség 77, és a női népesség 69 százaléka hazánkban há­zas családi állapotú. Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1973. évi hatá­rozata, majd az ennek nyo­mán hozott népesedéspoliti­kai és szociálpolitikai intéz­kedések a monogám család erősítését célozzák: azét az az intézményét, amely a mai szocialista társadalom igé­nyeinek legmegfelelőbb együttélési és gyermekneve­lési forma. Ezt bizonyítják a számok is: 1970-ben csak­nem 9 millió ember élt 2,89 millió családban. A család életének, műkö­désének számtalan problé­mája ismert korunkban, a családi termeléstől és fo­gyasztástól a születések szá­mának alakulásán át az életmódig, mi azonban ez­úttal csupán a kereső csa­ládtag és a munkahely, munkavállaló és a munkál­tató kapcsolatát vizsgáljuk. Az egyik vidék; gyárban arról panaszkodtak a mun­kások, hogy az igazgatójuk nem köszön, ha szembejön velük a műhely folyosóján vagy a gyárudvaron. „Mire vág fel vajon, hiszen ő is munkás volt azelőtt, most meg tőlünk függ a prémiu­ma! Ha jói dolgozunk, van pénze, ha nem, nézheti” — heveskedtek az asszonyok műszak végén az öltözőben. Később a pártbizottság titkárával megtárgyaltuk az ügyet. Szó, ami szó. az igaz­gató modorában tényleg akad kivetni való. Csak­ugyan elmegy az emberek mellett anélkül, hogy kö­szönne, óm ennek oka nem a gőg, hanem a szórakozott­ság. Ami csak magyarázat, de nem mentség. Az sem ritkaság nála, hogy jól lete­remti a beosztottait; hirte­len haragú, ezt kór is lenne szépíteni. De ugyanez az igazgató, folytatta a párt- bizottság titkára, ott volt va­lamennyi dolgozója gyerme­kének üzemi névadó ünnep­ségén, a szakszervezei nő­bizottság országjáró kirán­dulásain, szívügyének tekin­ti a nyugdíjasok foglalkozta­tását, és országosan elsőként dolgoztatta kj az üzem kö­zéptávú szociálpolitikai in­tézkedési tervét, még mi­előtt kötelezték volna erre az üzemeket Nos, hát ilyen ember... Félreértés ne essék: az ember és a munkahely vi­szonyában nem az igazgató modora a meghatározó. Az már annál inkább, hogy mit tesz az igazgató, pontosab­ban szólva a munkahelyi kollektíva a nehéz helyzet­be jutott dolgozójáért, a vál­ságba került családokért? Egy másik fővárosi gyár vidéki gyáregységében tör­tént nemrég az alábbi eset: a termékváltás és némi szer­vezetlenség miatt a gyár­egység jelentősen elmaradt a tervteljesítéssel. A gazda­sági vezetés — a szakszer­vezettel egyetértésben — túlórákkal kívánta a gondo­kat megoldani. Tekintet nélkül a családi, egészség- ügyi és más körülményekre, valamennyi dolgozónak kö­telezően előírták a — havi nem csekély számú! — túl­órát. Mivel a gyáregység dolgozóinak zöme betanított munkásnő, és ráadásul in­gázó, könnyű elképzelni, milyen problémákat okozott családi életükben a hónapo­kig tartó „hosszú nap”. Az asszonyok eleinte szótlanul tűrtek, lévén legtöbbjüknek ez az első munkahelye, úgy gondolták: a gyár érdeke mindennél előbbre való, s különben is, két—három hétről lesz szó. Ám a har­madik hónap végére elfo­gyott a türelmük, s ekkor a pártvezetőséghez fordultak segítségért. Így derült ki, hogy néhány asszonyt ott­hon már válással fenyegette a férje; hogy sokan a túl­órázás miatt lekésték a csat­lakozást és csak az éjszakai vonattal tudtak hazajutni; hogy jó néhány családban ijesztően leromlott a gyere­kek tanulmányi eredménye, és így tovább. Az áldatlan állapotnak sajnos, mégsem a helyi vezetés bölcs belá­tása, hanem a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának el­lenőrei vetettek véget. Válóperes bírók, család­szociológusok szerint a mun­kahelyi kollektíva, elsősor­ban a szocialista brigád az eddiginél jóval többet tehet­ne a családi életek harmó­niájáért. A szocialista bri­gádmozgalom hármas köve­telményébe sokkal inkább beletartozik a szocialista er­kölcs számonkérése, a szo­cialista családmodell kiala­kítása, mint — teszem azt — a közös színházi látogatá­sok előretörése. Más szavak­kal: nem jó munkahelyi ve­zető, nem jó kollektíva az. amelyik nem veszi észre — vagy elnézi —, hogy dolgo­zója éveken át erőn felül hajszolja magát, számtalan túlórát, másodállást vállal, esetleg nem riadva vissza még a fusizástól, kontárko­dástól sem; hogy egyik-má­sik brigádtag hónapról hó­napra elissza a pénzét, csak töredékét látja a család a keresetének; hogy a súlyos családi gondokkal, beteg gyermekkel küszködő mun­katársnő végére ért anyagi­fizikai erőtartalékának; hogy az otthonát házilagos kivitelezéssel építő, fizikai munkás éveken át napi 18— 20 órát dolgozik; hogy a sok­gyerekes dolgozó anya kis úttörő korában volt utoljá­ra üdülni. Szinetár Ernő családszo­ciológus ezt írja A család- terápia néhány mozzanata című művében: „Védekezni kell a család befelé fordu­lása, a szociális izoláció el­len. A család ... legyen nyi­tott, barátok, rokonok, mun­katársak, általában a társa­dalmi kielégülés felé.” A család nyitottsága azon­ban nemcsak a családtago­kon múlik: a környezeten is. A rokonokon, barátokon, munkatársakon. A beosztot­taival jóban-rosszban együtt levő brigádvezetőn; a kap­csolatteremtésben járato­sabb szakszervezeti bizal- min; a beosztottaiban nem­csak a munkaerőt, hanem az embert is becsülő művezető­kön; az igazgatón, aki amel­lett. hogy felkészült vezető­je egy adott munkahelynek, az sem árt, ha köszön ... D. É. mr Si ft ip A V ti A martfűi Tisza Cipőgyárban jól haladnak az új tűzoltólak­tanya építésével. Korszerű jelzőberendezésekkel szerelik majd fel, és kényelmes pihenőhelyei is kialakítanak fi llleplap kerékasztala Egy hónapja mar. nogy nem akar szűnni a nap tűző ereje, hogy hiába sóvárog­nak az emberek, a föld egy kiadós esőént. Reménykedve figyeljük a meteorológiai elő­rejelzéseket, de az ígért óceá­ni hűvösebb, nedves légtö­megeiket hiába várjuk a Kár­pát-medencében. Perzselő forróság, szárazság uralkodik az országban, Szolnok megye sem kivétel. Az elmúlt he­tekben nem volt olyan nap, amikor ne érkezett volna vízínségről panaszkodó levél a szerkesztőségünkbe. „Kitik­kadtak” a vízvezetékek. Már nincs mit innunk, nincs mi­vel főznünk, mosakodnunk — írják a Szolnok környéki települések lakói közül na­gyon sokan. És hasonló hí­reket kapunk a Jászságból, Törökszentmiklósról, Kisúj­szállásról, Kunszentmárton- ból. Kengyelről és sorolhat­nánk. Tulajdonképpen mi az oka? Szegényes a megye vízellá­Elöljárójában arra a kér­désre, hogyan ítélik meg a megye ivóvízellátását. mi okoz jónéhány településen krónikus vízhiányt. Mészáros Pál a következőket mondta: — Ahhoz, hogy reálisan meg lehessen ítélni a megyei hely­zetet, nem árt összehasonlí­tást tenni. Az egyik legfej­lettebb nyugat-európai or­szágban, az NSZK-ban pél­dául az egy lakosra jutó na­pi vízfejadag 130 liter. Ma­gyarországon ez átlagban 126 liter. A községekben keve­sebb, 60 és 100 liter között mozog. Megközelítően Szol­nok megyében is ez van, ki­véve Szolnokot, ahol több víz jut egy lakosra, éves át­lagban körülbelül 165—170 liter. Ehhez tudni kell. hogy a megyeszékhelynek és kör­nyékének a vízellátását a Ti­sza vizének tisztításával a felszíni vízmű biztosítja, a megye többi települését ösz- szesen 192 fúrott kút látia el. Hogy több víz kellene, senki sem vitatja. De a világon nincs olyan vízműrendszer, amely az öntözésre rendez­kedne be. Luxus a drága tisz­tított ivóvizet ellocsolni. Er­re a célra tökéletesen megfe­lelne az ásott kutak vize. — Tehát a vízhiánynak az öntözés az oka? — Igen. — Mérhető-e, hogy mennyi víz folyik el az öntözőcsöve­ken? — Annyit tudunk, hogy a Kaposvári Kázmér el­mondta. hogy a szolnoki já­rásban a kutak maximálisan üzemelnek, a berendezések, a gépek kifogástalanul mű­ködnek, nincs üzemzavar, de több vizet adni már képte­lenek. — Alaposan „megtréfál­tak” bennünket a kútjaink. Egyszerűen kevesebb vizet adnak — kesergett Kóródi Antalné. — Van olyan ku- tunk. amelynek percenként ötszáz liter vízhozamával szá­moltunk és mindössze nyolc­vanat ad. A jelenlegi ki­lenc kutunkból nem jut elég víz a hálózatba. Persze az igazsághoz az is hozzátarto­zik, hogy a hálózatbővítéssel (a város utcáinak nyolcvan százalékában közműves víz van) túlzottan előreszalad­tunk a víztermeléshez ké­pest. Fúrtunk új kutakat, de ugyanannyi régit meg is kel­lett szüntetni. Talán egy év múlva, ha valóban elkészül a hét új kút. ha nem is szű­Visszatérve saját megye- székhelyünkre: nemcsak a vízhiányra, a víz minőségé­re is panaszkodnak a szol­nokiak. úgy vélik, túl klóros vizet isznak. Kaposvári Káz­mér válasza egyértelművé tette, hogy miért: — Most naponta háromezer tasa, vagy az igény, a vízfo­gyasztás nőtt sokszorosára, amelyet képtelen a jelenle­gi kapacitás kielégíteni? Mik a gondok a közműves ivóvíz- ellátásban?. Lehet-e rajtuk segíteni? Hogy a jelenlegi helyzetről s a várható intéz­kedésekről reális képet kap­junk. kerekasztal-beszélgetés- re hívtuk meg szerkesztősé­günkbe az illetékeseket: Ábel Józsefet, a szolnoki Vá­rosi Tanács elnökhelyettesét, Czakó Sándort. Szajol taná­csának vb-tiitkárát. Fehérvá­ri Lászlót, a megyei tanács vb építési, közlekedési s vízügyi osztályának helyet­tes vezetőjét. Kaposvári Kéz- mért, a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szol­noki járási-városi üzemveze­tőségének vezetőjét, Kóródi Antalnét, a törökszentmikló­si Városi Tanács elnökhe­lyettesét és Mészáros Pált, a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatóját. vízfogyasztást megháromszo­rozza. Hogy milyen nagy mennyiségű víz kellene erre a célra, most a trópusi szá­razság és a kiskerti primőrök érésének idején, a szolnoki eset jól érzékelteti. A me­gyeszékhelyen a vízkorláto­zás ezidáig csak hétfőtől péntekig volt érvényben. Szombat, vasárnap, amikor leállt az ipari itermelés, kor­látlanul lehetett öntözni. A következmény megdöbbentő: az utóbbi napokban példá­ul a rákócziújfalui vízveze­tékekbe egy csepp víz nem jutott. Tehát több víz kelle­ne az öntözéshez. mint amennyit a város ipari üze­meinek termelése igényel, márpedig ez naponta több mint húszezer köbméter, a vízmű tenmelésének, körül­belül ötven százaléka. — Arra kényszerültünk — tette hozzá Ábel József —, hogy a hét végére, is elren­deljük a vízkorlátozást. En­nek ellenére az a vélemé­nyem. ha az emberek betart­ják a korlátozó rendelkezé­seket. a megadott időben jut elég víz a kiskertekbe, s az állatok itatójába. De hang­súlyozom, hogy most. ami­kor az emberek vízigénye is jóval nagyobb, csak az elő­írt keretek között van rá mód. Ha azonban a tilalmi előírásokat megszegik, a fo­gyasztási csúcsidőben a pe­remkerületekben és az eme­leti lakásokban élőknek még egy pohár ivóvíz sem jut. nik meg. de valamelyest mérséklődik a város vizsze- génysége. A Törökszentmiklóson ki­alakult helyzetre hivatkozva hívta fel a figyelmet a víz­termelés és a vízfogyasztás közötti alapvető ellentmon­dásra Fehérvári László. El­mondta. hogy a vízhálózat nagyságát, a közművesített- ség mértékét tekintve a me­gye az elsők között van az országban. Több mint két­ezer kilométer a vízhálózata. 1980-ra a lakások hatvan százalékában bent lesz a víz. A hálózatbővítésnek ezt a tempóját a víztermelés nem bírta követni. Mindehhez még a Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója hozzáfűz­te, hogy a kutak víztermelte­tése is a maximumon van, olyannyira, hogy a talaj víz­tartó rétege nem tudja pó­tolni. Elrettentő példaként Debrecent említette. ahol egykor katasztrofális helyzet alakult ki, mert a város „ki­itta maga alól a vizet”. literrel több vizet termel a vízmű, mint normális kö­rülmények között. A techno­lógiai folyamatot gyorsítani kellett. Ahhoz pedig, hogy (fogyasztható: , közegészség- ügyi szempontból kifogásta­lan vizet adhassunk, a felfo­kozott üzemeltetéshez több­letbiztosíték kell. Több vegy­szer, közte több klór is. A klórtartalom azonban az elő­írt határokon belül van, egészségre ártalmatlan még a kisgyerekeknek is. Néhány hónap múlva, talán augusz­tus végétől, az 1. számú víz­mű bekapcsolásával lényege­sen javul a helyzet. A mos­tani, napi 36,5 ezer köbmé­ter 13 ezerrel több lesz és — Még át se vettük — je­gyezte meg Mészáros Pál —, és már tudjuk, hogy amint üzemeltetni kezdjük, egyes részeit ki kell cserélnünk. Ez­zel együtt az a véleményem, hogy ez a beruházás sem rosszabb, mint sok más az országban. — A megyei tanács szak­emberei pesszimistábban íté­lik meg a helyzetet, mint a vízmű vállalat — mondta Fehérvári László. — De azt hiszem, ők lesznek majd pesszimistábbak, ha majd üzemeltetniük kell egy rosz- szul kivitelezett vízmüvet. Folynak a vegyszerelőkészí­tők. a tározók, a derítő vá­lyújáról hatalmas foltokban mállik le a festék, rozsdáso­dik az egész. Ezek nemcsak szépséghibák, hanem a ren­deltetésszerű üzemeltetést is akadályozhat) ák. — Hát igen. Igaz. hogy az egyik kivitelező a Keletma­gyarországi Vízügyi Építő­ipari Vállalat, amely mind.- ezért felelős, makacsul haj­togatja. hogy ők kifogástalan munkát végeztek. Rövidesen sor kerül az OVH bevonásá­val egv beruházási szemlére, egy központi felülvizsgálatra, amely után nem lesz vita to­vább. Ehhez még annyit, hogy a szolnoki vízműrekonstrukció­nak ez csak az első üteme. A másodiknak most készül a tanulmányterve, megépíté­sének költsége előre látható­lag 450 millió forint. Ennyi­be kerül, hogy naponta húsz­— Hozzánk még feljelentés sem érkezett — jelentette ki Czakó Sándor. — Szolnokon ötven szóbeli figyelmeztetés történt Mészáros Pál tudo­mása szerint. A kerekasztal ifcsztvevői1 elmondták, is­merik, hogy sokan milyen raffinált módszerekkel (a vezetéket megfúrva, az ásó­hoz, kapához erősítve a gu­micsövet) locsolnak tilalmi időben. Nagyon kicsi az esély arra, hogy rajtakapják a szabálysértőket. A tanács, a rendőrség, s megannyi társa­dalmi aktíva, lakó- és utca­bizottsági tag. tanácstag, kör­nyezetvédelmi őr segítségére lenne szükség. Valamennyi­en egyetértettek abban, hogy az eddiginél sokkal követke­zetesebben kell ellenőrizni a rendelet betartását. Egy zseb. be nyúló büntetés, amely öt­ezer forint is lehet, talán „jobb belátásra” kényszerí­Fehérvári László ezzel kap­csolatban elmondta, hogy most már lejárt a türelmi idő. Az építési-közlekedési és vízügyi osztály felkészült a határozatok folyamatos ki­bocsátására. — Természete­sen nem a kisjövedelmű nyugdíjasok és járadékosok­kal szemben lépünk fel ha­tósági úton. Elsősorban a nagy fogyasztókat kötelezzük a mérő felszerelésére. A szakemberek hangsú­lyozták, hogy a víztermelés egyre költségesebb lesz a me­gyében. Ennek egyik oka, a víz magas metántartalma. — A mélyfúrású kutak kilenc­ven százaléka gázos — mond­ta Mészáros Pál. — A gáz- talanítás pedig nemcsak technológiai, hanem költség- többletként is jelentkezik. A készülékek beszerzése, be­iktatása a rendszerbe eléggé körülményes. Ráadásul a je­lenlegi megoldás még nem is tökéletes. a jelenleginél jobb minőségű. Űj vízmű, 2é7 millió forin­tos beruházás. Jelenleg pró­baüzemelés alatt áll. Üzembe helyezésével nemcsak Szol­nok, hanem a környékbeli települések, köztük Üjszász, Zagyvarékas és Szászberek vízgondjai is megoldódnak. És ezt örömmel hallottuk. A vízmű kivitelezésével kap­csolatos aggályokat, bírála­tokat azonban már kevésbé. ezer köbméterrel még több Vizet kapjon majd a megye- székhely és környéke. Nem túl megnyugtató, hogy az óriás méretű vízügyi beru­házás már a kezdet-kezdetén túl sok bonyodalmat és prob­lémát ökoz. Persze nem ez az egyetlenegy „vizes épít­kezés”, amelyik nem ment, nem megy zökkenőmentesen. A jászberényi és a török­szentmiklósi vízművek körü­li huzavonát a lapunkban megjelent több cikkből olva­sóink már jól ismerik. ,— Egyáltalán, van olyan település a megyében, ahol nincs gond a vízzel? — Van néhány városunk, községünk, ahol tűrhető a helyzet. — Mészáros Pál többek között ezek közé sorol­ta Karcagot, Tiszafüredet, Szolnokot és Túrkevét. Vé­gül is a képlet: több víz az idén nem lesz. Amennyi van, azzal kell okosan, hasznosan gazdálkodni. A kérdés, ho­gyan? Egyik eszköze a víz­korlátozás elrendelése, ami­nek csak akkor van értelme és eredménye, ha be is tart­ják. Ezt pedig ellenőrizni kellene. Kinek a dolga? A Víz- és Csatornamű Válla­laté csupán? Nincs rá appa­rátusa. Az üzemvezetőségek dolgozói napi munkájuk mel­lett többletfeladatként vég­zik az ellenőrzést. Egyálta­lán, a tanácsi szabálysértési hatóságok az elmúlt hetek­ben büntettek-e már meg va­lakit? Például Szajolban? tené azokat, akik a tiltott vízhasználattal sok tízezer ember alapvető vízigényének kielégítését veszélyeztetik. Ezzel kapcsolatban merült fel a kérdés, hogy a Szolnok megyei ember mennyire ér­tékeli a vizet, amit tulaj­donképpen fillérekért kap. A vízd.íji is csak egy töredékét fedezi a víztermelés önkölt­ségének, amely megyei átlag­ban hat forint, s ebből egy­két forint térül meg. Két és fél éve kormányrendelet ír­ta elő a közműves ivóvízhá­lózatba bekötött magánhá­zakba a vízmérők felszerelé­sét. A megyében eddig a fogyasztók többsége önkén­tesen tett eleget az előírás­nak. Huszonhatezerből tizen­nyolcezren felszereltették az órát. S a többivel, akik je­lenleg jelképes átalánydíjat fizetnek, mi lesz? — Nem vitás, vannak kri­tikus pontjai az ivóvízterme­lésnek, de nem ölbe tett kéz­zel regisztráljuk, hogy baji van a vízellátás frontján, hanem a megoldást is . ke­restük: a Jászságban, Török­szentmiklóson, Mezőtúron és máshol is — vette át a szót Fehérvári László. — A fo­lyamatban levő megannyi új kút fúrásának is ez a célja. Az emberek, főleg azok, akik a vízműtársulat tagjaként anyagilap is hozzájárulnak a fejlesztéshez, joggal várják el, hogy vizük legyen. Lesz is. 1980-ban a jelenleginél lényegesen jobb lesz a hely­zet. Tehát egy év múlva a víz­ínségről múlt időben, a za­vartalan vízellátásról pedig jelen és nem jövő időben be­szélgethetünk? A válasz egy­értelmű „igen” volt. Kovács Katalin Luxus elöntözni „Kiitták maguk alól a vizet” Miért klóros? Még nem működik, de már rozsdásodik Fortélyos locsolók Lejárt a türelmi idő az ivóvízellátásról r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents