Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-06 / 130. szám
1979. június 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A 140-es demokráciája ■taí— Termékek és műszerek Nem beszélni kell erről — mondják, mondjuk — hanem gyakorolni. Való igaz. Persze, időnként nem árt, ha áttekintjük, mi is valósult meg az üzemi életnek e fejezetéből. A fogalom nem túlságosan kézzelfogható, de azzá válik, amikor valaki beír abba a füzetbe, amelyben a normákat lehet reklamálni. Azzá válik akkor is, amikor az igazgató aláírja a beszerzők jutalmát, holott néhány munkahelyen nincs anyag, s ez ellen valaki tiltakozik. Habranyi Antalné, a Tisza Cipőgyár 140-es műhelyének szakmunkása mondja: „Megváltozott a hangnem, az eltelt egy—másfél évtized alatt...” Pedig nem lett az sem durvább, sem finomabb. Hanem? — Öt éve dolgozom ebben a műhelyben, de mielőtt elmentem volna a gyerekeket nevelni, több mint tízévet töltöttem itt. Szóval, van éppen összehasonlítási alapom. Megváltozott a hangnem az eltelt egy—másfél évtized alatt, a kötelességek mellé felzárkóztak a jogaink is. Vagyis odafigyelünk egymás szavára. A műhelyben, ahol dolgozom, cipőfelsőrészeket készítünk. Főleg édesanyák munkálkodnak itt, olyanok, akik éppen most várják a babát, s olyanok, akik visszatértek gyesről, gyereket nevelnek. Egy műszakban dolgozunk, de a gondok műszakon túlra nyúlnak. Mondanék példát: van közöttünk néhány anya, aki nem Martfűről — úgy mondjuk, vidékről — jár be. Itt a községben hatkor kezd az óvoda, máshol már nem. Ök tehát nem tudnak bejönni a műszak kezdésére, csak fél nyolcra. A gyár — s ebben nem kevés része van a szakszervezetnek — munkaidőkedvezményt adott nekik. Igaz, kisebb a pénzük, de később jöhetnek. Megtudom: reggelente már várják őket. Addig a szalag csak megy, megyeget. Megjönnek a bejárók, s akkor azután hajtás ... Egyébként a munkásasszonyok tejesít- ményük után kapják a fizetésüket. így sokszor vitatéma a normázás: — Ha jön egy új modell, vele együtt jön a normás is. A jászberényi Helyiipari Közművelődési Napok ’79 rendezvénysorozat keretében ma délután 2 órakor rendezik meg a munkavédelmi aktivisták ankétját. Az értekez. let témája: A korszerű munkavédelmi tevékenységgel járó feladatok. Előadó: Tóth János, az SZMT munkavéMéri a műveleti időket. Gyakran adódik vita. Ha nem tudunk megegyezni, az ügy bekerül a „panaszkönyvbe”. Azután megvizsgálják — ez a fontos — és ha úgy találják, módosítják, vagy marad a megállapított ütem. Persze van. aki gyorsabban dolgozik, van aki ha megfeszül sem tudja tartani a tempót. Elkerülhetjük a gondokat úgy, ha egyszerre több személy munkáját nor- mázzák. Van egy bérfelelős a műhelybizottságban, hozzá fordulhatnak bajaikkal a dolgozók. A beszélgetésben többször visszakanyarodunk a szak- szervezethez : — Fontos szerepe van a termelésben. A bizalmiak és a műhelybizottság tagjai ott vannak egy-egy döntésnél, legyen az segély, bér vagy bármi más. Milyen fórumokon lehet véleményt mondani? Csak néhányat: a szocialista brigádok értekezletén, a termelési tanácskozáson, szakszervezeti tanácsi ülésen, ifjúsági parlamenten ... Éppen mostanában ült össze a műhelybizottság — szociális segélyről döntöttünk és az üdülésről beszélgettünk. Most már be kell fizetni a díjakat. Túl vagyunk a nehezén, a be: utalók elosztásán. A vállalat cserkeszőlői és révfülöpi üdülőjébe korlátlanok a lehetőségek, oda eljuthat mindenki. De családos, SZOT- üdülőjegyből nagyon kevés jut. A nagyon kevés szó nem jó kifejezés. Az „úgyszólván semmi” jobban megfelel. A. gyár. ahol ezrek dolgoznak, az idén két 2 gyerekes csad,elmi felügyelője. Az anké- tot a témához kapcsolódó filmek vetítése követi. Holnap üzemi nyílt nap lesz, amelynek keretében a város általános iskolai tanulói látogatást tesznek Jászberény helyiipari vállalatainál. ládi beutalót kapott, és nagycsaládos beutalót is csak kettőt. A számok nem kívánnak kommentárt. Csupán Habranyi Antalné szolid véleménye: — Nekünk gyerekeseknek az iskolai és az óvodai szünidő miatt csak a főszezon felel meg. Hiába tornyosulnak a május előtti és szeptember utáni időszakra a beutalók — nem kellenek senkinek... S hogy még néhány mondatra a szak- szervezeti problémáknál maradjunk: sok az adminisztráció. Ügy értem, hogy egy- egy vállalati tanácskozásra, a felkészüléshez vaskos anyagokat kapunk. Megmondom őszintén, nehéz átbújni minden oldalt, így a munkatársaimmal „kimazsolázzuk”, ami a műhelyre vonatkozik, s ha szükséges, akkor hozzá is szólok. Ügy kézzel leírom, és azután a szomszéd asszonnyal legépeltetem. Tehát megtudhattuk, fórum a gyárban van bőven, de akad-e felszólaló? — Ügy mondanám: is. is. A termelési tanácskozáson nem nagyon akad hozzászóló. Inkább úgy maguk között emlegetik a problémákat. Félszegek vagy tartanak valakitől? Annyi bizonyos, nehezen és kevesen szólalnak fel. Azt hiszem, ezt is meg kell tanulni. Mert, hogy a probléma jelzése igenis szerves része az üzemi demokráciának, amiről konkrétan eddig nem is esett szó. Pedig lényegében csak erről beszélgettünk. Tiszaőrsön is öntöznek Valamennyi öntözőberendezését üzembe állította a tiszaörsi Petőfi Termelőszövetkezet. Az éltető víz létkérdés, főleg a kertészeti kultúráknak. Pótolják a vizet a paradicsom-, paprika- és a dohányföldeken, a tervek szerint öntözik majd a kukoricatáblákat is, de a gyepterületek is kapnak a vízből. A gazdaságban gyakorlatilag minden tavaszi munkával végeztek. Az átlagosnál lényegesen melegebb május kedvezett a lucernabetakarításnak. Régen volt a bekazlazott széna ilyen jó minőségű. A termés nagyságára sem lehet panasz, hiszen 19 és 22 mázsa közötti hozamokat kaszálhattak le a szövetkezetben. Fellendülőben a műszaki fejlesztés Míg az elmúlt évben mindössze 189 ezer forintot fordított műszaki fejlesztési feladatokra a jászladányi Vegyesipari Szövetkezet önálló fejlesztési csoportja ebben az évben már csaknem 2 millió forintból huszonegy feladatot valósít meg. A legjelentősebbel a budapesti Általános Géptervező Irodával közösen készített technológiai terv alapján megduplázzák a korábbi egymillió darabos évi táskazárgyártást. Jelenleg tizenhét dolgozó hagyományos kézi módszerekkel szerel, ám az új technológia bevezetése jelentős létszámmegtakarítást fog eredményezni. Bolgár vendég a Tiszazugban Hétfőn délután a Bolgár Kulturális Központ igazgató- helyettese Emil Petkov és a központ főmunkatársa, Király Zoltán műfordító látogatott a csépai Tiszamenti Tsz-be, a béke és barátsági hónap keretében. A helyi párt-, állalmi és társadalmi szervezetek, a gazdaság vezetői fogadták a vendégeket. Megtekintették tiszaugi Furák Teréz építőtábort — amelyet most. június 17-én másodízben nyit meg a téesz és ahol egy-egy turnusban 220 zalai lány dolgozik majd —, jártak a csépai új általános iskolában, megnézték a gazdaság szőlészetét, gyümölcsösét, majd este magyar—bolgár barátsági esten találkoztak a község lakóival. Ünnepi megemlékezés a környezetvédelmi világnapról A környezetvédelmi világnap alkalmából tegnap a Magyar Néphadsereg Ercsiben levő helyőrségi klubjában a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Környezet. és Természetvédelmi Hivatal és a Magyar Néphadsereg Környezetvédelmi Tanácsa rendezésében ünnepi megemlékezést tartottak. Az ünnepségen részt vett Straub F. Brúnó akadémikus, az Országos Környezetés Természetvédelmi Tanács elnöke, Gonda György államtitkár, az Országos Környezet. és Természetvédelmi Hivatal elnöke. Horváth Dezső mérnök-vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg Környezetvédelmi Tanácsa elnökének megnyitó szavai után Räkonczay Zoltán, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese ünnepi megemlékezésében egyebek között annak jelentőségéről szólt, hogy az ENSZ 27, közgyűlésé június 5-ét környezetvédelmi világnappá nyilvánította. Azóta szerte a világon minden évben megün- neplik ezt a napot. Az idén a nemzetközi gyermekév jegyében fogalmazódott meg a világnap jelszava: „Környezetünket a jövőnek védjük!” Az ünnepi beszédet követően S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára a természet és a környezet védelmében kiemelkedő eredményeket elért kollektíváknak, szakembereknek átnyújtotta a Széchenyi István emlék- plakettet. A növényvédelmi figyelő- szolgálat működése fontos gazdasági és társadalmi érdek. MÉM-rendeletek teszik kötelezővé, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőségei az üzem területén, a helyi tanácsok szakigazgatási szervei pedig a közterületeken szervezzék meg a figyelőszolgálatot, gondoskodjanak irányításukról, ellenőrzésükről. Milyen intézkedéseket tettek a mezőgazdasági nagyüzemek és a helyi tanácsok a rendelet végrehajtásáért? Erre keresett választ a jászberényi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság. A tizenkét termelőszövetkezetnél és helyi tanácsnál tartott vizsgálatok és további tizenhárom helyről összegyűjtött tapasztalatok alapján a NEB megállapította, hogy mindössze négy helyen szervezték meg a figyelő- szolgálatot. de ezek munkája se kielégítő. A tagok között kevés: a növényvédelmi szakember, többségük olyan tanácsi alkalmazott, aki ritkán jár ki a területre. VanMinisztertanács legutóbbi ülésének napirendjén szerepelt a mezőgazdasági termékek minőség szerinti átvétele. Egykor a kereskedő — a molnár, a hentes, a zöldséges — „szemre” vásárolt. Szakmai rutinjára támaszkodva, az éppen adott piaci helyzettel mindig számolva egyszerűen megmondta, hogy mennyit kínál a búzáért, a kövér disznóért, a káposztáért. Ezt az eladó persze kevesellte, jött az alkudozás, a feldicsérés és le- pocsköndiázás, majd végül nagy tenyércsapkodás közepette megkötötték az üzletet. Később már szabott árak voltak, és ezek minőséghez igazodtak. A felvásárló azonban továbbra is szakmai gyakorlatára támaszkodva, szemrevételezéssel döntötte el, hogy a beszállított áru milyen minőségi kategóriába tartozik. És jött az áldatlan vitatkozás, amíg a minőségi kategóriában meg tudtak egyezni. Ezt kellett, ahol lehetett a műszerek segítségével kiküszöbölni. Már ma is mérőeszközökkel döntik el, hogy milyen á búza hektolitersúlya, a must cukorfoka vagy a tej zsírszázaléka, vágás után állapítják meg, hogy milyen vastag a sertés szalonnája. Ezt a módszert nagyon ajánlatos a jövőben tovább fejleszteni. Műszerekkel állapítják meg, milyen a tej mikrobiológiai tisztasága (menynyi csíra van benne) milyen a zöldbab „zsengesége” (valóban zöld-e még), hány százalék cukrot tartalmaz a répa, van-e mérgező anyag a kukoricában, mekkora a búza sütőipari értéke, mennyi vizet. tartalmaz a fűszerpaprika. illetve vágás után döntik el a hízottmarha és a vágóbaromfi valódi értékét. Az átvételi árak pedig természetesen a minőséghez igazodnak. A cél világos és csak üdvözölhető. A műszeres átvétel fő funkciója ugyanis, hogy minél jobb minőségű áru előállítására sarkallja a termelőt. A műszeres értékelést a technika fejlődése egyre több területen teszi lehetővé. A minőség javításának kényszerét pedig reális céllá teszi az a tény, hogy korszerű mező- gazdaságunk ma már nagyon kevés kivétellel elegendő mennyiségben állítja elő a szükséges termékeket. A belföldi fogyasztó és a dollárokat csörgető külföldi vevő pedig nem ritkán csak a csábító minőségű árukat vásárolja meg, a mennyiség varázsa bizony múlóban van. Ezért tűzte napirendjére a Minisztertanács éppen most nak olyanok is, akik nem emlékeznek rá, hogy kaptak ilyen megbízást. A népi ellenőrök felmérést készítettek négy olyan helyen, ahol nincs figyelőszolgálat. Az ide tartozó bel- és külterület nagysága meghaladja a hat és fél ezer hektárt. A területen a növényi károsítókra különösen érzékeny szőlőt, gyümölcsöt, fóliás növényeket termesztenek. Ez még inkább indokolja a figyelőszolgálat létrehozását. A feltételek megvannak. hiszen a növénytermesztéssel foglalkozó kertbarátklub tagjai szívesen vállalnak ilyen megbízást, és a tapasztalatok azt igazolják, hogy akik elvállalták, jól ellátják feladatukat. A járás tizenöt téeszében és az állami gazdaságban megszervezték a figyelőszolgálatot. Munkájuk azonban a szervezettség hiánya, a túlterhelés miatt nem elég hatékony. Nehezíti a munkát, hogy a szolgálat túlzottan vezetőcentrikus, nem támaszkodik a segíteni akaró társadalmi aktívákra. Álezt a témát. Mégpedig úgy, hogy egyszerre két előterjesztés feküdt az asztalon. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jelentése'és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának tájékoztatója. A kétféle elnevezés mögött nemcsak jogászi finomság, de tiszteletreméltó demokratizmus is meghúzódik. A két anyag egyetértett abban, hogy az intézkedések szükségesek, a minőség szerinti átvételt fejleszteni kell. De lehetőleg kiküszöbölve a korábbi hibákat is. Az eddigi ’ tapasztalatok megítélése ugyanis nem egyértelmű. A minőség szerinti átvételhez meglehetősen drága műszerek és csak gyakorlattal megszerezhető szakértelem szükséges. Az pedig nem megnyugtató, hogy ha mondjuk egy falka sertés felét egyik vágóhídra küldik, a másik felét másik vágóhídra és a visszaérkező jelzések szerint ugyanazon tételt a két helyen homlokegyenest eltérően minősítik. Ez megingatja a módszerbe vetett bizalmat. Valamint az is, hogy ha egy termékből kevesebb van, mint amennyit az átvevő Szeretne, akkor a minőség kitűnő. Ha viszont túlkínálat mutatkozik egy-egy termékből, akkor a műszerek egyszeriben meglepően nagy arányban mutatnak gyenge minőséget. Ilyen esetben a termelőben az az érzés alakul ki, hogy az átvevő bizonyos — mono- pólhelyzetéből eredő — szempontokat is érvényesít, és újra kezdődik a vég nélküli vita az üzlet megkötése körül. De az is tény, hogy az áru útja nem sima, nincs meg minden szállítóeszköz, raktár, kezelési lehetőség, ami a minőség megóvásához szükséges. Szabványaink se követték a változásokat. Gyakori, hogy egy-egy tétel túlnyomó része még az I. osztályúnál is jobb, mert a szabvány nem követte a fajták fejlődését. égül pedig, arra sincs mindig lehetőség, hogy a műszerek tanúbizonysága szerint kiváló árut külön kezeljék és a fogyasztónak drágábban adják el. (De ne tagadjuk: a jobb minőségre törekvés se jellemző még minden gazdaságra.) A kérdés tehát összetett, a minőség szerinti átvétel fejlesztése anyagi és szellemi erők befektetését, a felek jobb együttműködési készségét igényli. talános, hogy egy-egy figyelőre túl nagy terület jut — néhol több mint ezer hektár — a gazdaságok nem gondoskodnak továbbképzésükről és általában értékelik a figyelőszolgálat munkáját. Néhány téesz kivételével a felismerés után se értesítik az arra hivatottakat a károsítok megjelenéséről. A határszemléken a népi ellenőrök azt is felvetették, hogy az elhagyott tanyák és környékük gyomos. Ez veszélyes, mert a gyomok tenyésztik és terjesztik a nö- • vényi károkozókat, nehezítik a környezetvédelmi munkát. A NEB a vizsgálatok tapasztalatai alapján javasolta, hogy városi és a községi tanácsok vezetői tegyenek gyors és hatékony intézkedé- . dést a közterületekre és házikertekre, a háztáji és kisegítő gazdaságokra kiterjedő növényvédelmi figyelő- szolgálat létrehozására, s aktív munkája megszervezésére. I. A. H. J. A Jászsági Vas- és Zománcipari Szövetkezet jászkiséri telepén havonta több ezer darab vizeskannát készítenek. Ezekből szinte az egész ország területére szállítanak a nagykereskedelmi vállalatoknak MunkaHedelmi ankét Földeáki Béla A népi ellenőrök megvizsgálták Mindenhol meg kell szervezni a növényvédelmi figyelőszolgálatot
