Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 24, Egy frontváros krónikája Dr. Urbán Lajos naplójából SZOLNOK MEGYE múltjából A Tanácsköztársaság kulturális intézkedései a Jászságban A sokirányú politikai, gaz­dasági és szociális jellegű in­tézkedések mellett a Tanács- köztársaság központi és helyi szerveinek egyik rendkí­vül fontos feladata volt a mű­velődés új rendszerének ki­munkálása, a szocialista szel­lemű művelődési intézmé­nyeinek megszervezése. A Forradalmi Kormányzó- tanács LXV. sz. renedelete megállapította, hogy — „a proletariátusnak teljes gazda­sági felszabadulása jelenté­keny részben függ attól, hogy a közművelődés az elérhető legmagasabb fokra emelked­jék. Minthogy pedig az osz­tályállam az iskolában és ál­talában a műveltség terjeszté­sére rendelt intézményekben céltudatosan és következete­sen olyan szellemet honosí­tott meg; amely az uralkodó osztályok érdekeinek szolgá­latában állott, nagy fontos­sága van annak is, hogy ezek az intézmények a proletariá­tus ellenőrzése alá kerülje­nek. — Elrendeli tehát a For­radalmi Kormányzótanács, hogy a Munkás, Katona és Földművestanácsok kebelé­ben művelődési osztályok alakuljanak...” Az iskolai oktatás és a köz- művelődés ügyeinek ellenőr­zésére, az új szellem érvé­nyesítésére megszervezték minden jászsági községben a munkástanácsok mellett mű­ködő művelődési osztályokot. Jászjákóhalmán Sztraky Mi­hály tanító, Jászalsószent- györgyön Fray Oszkár lett a művelődési osztály vezetője, aki egyebek mellett gondos­kodott szocialista tartalmú könyvek, olvasmányok be­szerzéséről, vasárnaponként ilyen jellegű szervezett felol­vasásokról, továbbá forradal­mi dalok szervezett tanításá­ról is. következtethetünk annak a jelentésnek néhány adatából, ameiyet a Közoktatásügyi Népbiztosság részére Velemi Endre küldött. Többek között ezeket írta: „Túlnyomó részben kisbir­tokosok ' és földművesekből áll a város lakossága. Szelle­mi és ipari munkások száma kb 20%. Ipari bérmunkás 132; kisiparos 236, kereskedő 251, kereskedelmi alkalmazott 20; önálló értelmiség 15, alkal­mazott értelmiség 90, közép­birtokos 250, kisgazda 480, mezőgazdasági munkások szá­ma 5000. Szocialista szervezetnek 862 tagja van: 300 iparos, 400 földműves, 100 szellemi mun­kás, 62 munkás. Működik a Földművesek és Kisgazdák Országos Szervezete, 1925 tag­ja van, tiszta földművesek­ből áll. Szociális szervezetnek van könyvtára, régi és újabb íróktól, ezt a község minden rétege olvassa. Fővárosi lapok mintegy 500 példányban jönnek. Legf elterjedtebb lap a Népsza­va. Két helyi lap van, mind a kettő tiszta szocialista tar­talommal jelenik meg. Elemi iskolák száma 19, fenntartja a község. Polgári leányiskola: 4 osztály, fenn- tartődik tandíjakból. Áll. Kath. Főgimnázium, 8 osztá­lyú1, fenntartja az állam. A tanítás szelleme megfelel a mai kor igényeinek. Egy tanítóra kb. 80—90 tanuló esik. Az iskolák — 2 kivéte­lével — osztatlanok. A taní­tás a kor szellemében • folyik intenzív módon. Szociális olvasmányok miig nincsenek. Tanulók rendesen járnak is­kolába. A felekezeti oktatás a tanítók körében közömbös, a közösség azonban kissé nyugtalansággal fogadta. Analfabéták száma 20%.” Iskolák államosítása Jászberényben Taska Já­nos; a jászberényi Követta­nács közoktatásügyi népbiz­tosa már a proletárdiktatúra első napjaiban elindította az iskolák államosítását. Az ál­lamosítás tényét jegyzőköny­vileg is rögzítették. „A jász­berényi Követtanács egyhan­gúlag kimondotta, hogy Jász­berényben felekezeti iskolát el nem ismer, hanem vala­mennyit, úgy a volt rk., ref., mint izr. hitfelekezeti iskolát az állam tulajdonának jelen­ti ki, a Közokt. Népbiztosság rendelete megérkeztéig is Munkás Népiskolának neve­zi. Ezzel kapcsolatban ki­mondotta, hogy a vallásokta­tást úgy a főgymnasiumból; a tanítóképzőből, polgári leányiskolából, mint az ele­mi iskolákból, nemkülönben a gazdasági és iparos tanonc és kereskedő iskolákból ki­tiltja, s helyette a megálla­pított órákban az erkölcstan és a mai kort ismertető elő­adásokat elrendeli. Az eset­leg így felmaradt órákban közismereti tárgyak tanítan- dók ...” Ezáltal itt Jászbe­rényben a Tanácsköztársa­ság egyik fontos intézkedé­se, az állam és az egyház különválasztása, a teljes lel­kiismereti szabadság biztosí­tása érvénybe lépett. Rendelet a művelődésügy reformjára Tanító átképző tanfolyam Jászapátiban a nyári va­káció idejére „tanító átkép­ző tanfolyam” megszervezé­séről gondoskodtak, amelyre a jászsági alsójárásból 38 ta­nító küldte be részvételi igé­nyét. Ugyanitt állandó jellem gű dalárdát és „szocialista műkedvelő társaságot” is szerveztek, amelyeknek azt a feladatot szánták, hogy — „Jászapáti lakosainak széle­sebb rétegeit is a szellemi szórakozásra terelje, és szo­ciális tárgyú előadásaival a legújabb kor eszméit a nép leikébe fokozott erővel plán­tálja ...” Központi intézkedés nyo­mán „proletár-múzeum” léte­sítésiét is tervezték a Jászság­ban. Jászberényből Wittreich Jenő megyei kormányzótaná­csi biztos körlevélben hívta fel a községi direktóriumok figyelmét arra, hogy a létesí­tendő kommunista- és Prcr- letármúzeum” számára gyűjt­senek össze minden emléket (nyomtatványt, levelet, jel­vényt stb.) amely a forradal­mi mozgalmakra, munkás- mozgalmakra vonatkozik. — Wittreich különös lseimébe ajánlotta a munkaWhácsok- nak az 1918. október 1. utá­ni időszak anyagának gyűj­tését. — Az összegyűjtött anyag Jászberénybe való el­juttatását kérte. A gyűjtés eredményéről azonban nem maradtak fenn adatok. Népkönyvtár Jászladány községben úgy igyekeztek .gondoskodni a népművelés ügyének.előmoz­dításáról, hogy az egykori úrikaszinó helyiségeiben Nép­könyvtárat rendeztek be Zo- mora Samu helybeli tanító kezdeményezésére. Jászapáti -községben a mű- - velődésügy általános helyze­tére, de egyben a helyi mun­kástanács előtt ezen a téren álló feladatok méreteire I is Nagy jelentőségű, és a ma­ga nemében különleges he­lyet foglal el az a nagysza­bású művelődésügyi prog­ram, amelyet Jászapátiban a tanító szakszervezet gyűlé­sén Magyar Adolf, az ott ál­lomásozó IV. Bihari vörös ezred politikai megbízott segédje terjesztett elő, s egyúttal rendelet formájá­ban közreadott. Ez a jelen­tős tervezet, amely a .mű­velődésügy teljes reformját tűzte ki célul, részletesen rendelkezett az iskolai okta­tás számos ' tényezőjének megváltoztatásáról, előírta a tanulók 'újszellemű maga­tartásformáit, meghatározta az egyes tantárgyak tanítá­sának módszereit és foglal­kozott a népművelés kérdé­seivel is. A jászsági direktóriumok sokféle önálló kezdeménye­zését, a néptömegek érde­kében kifejtett akcióit mél­tó módon egészítette ki ez a program, amely népoktatási rendelet címmel röplap for­májában is közkézen forgott, s amely valóban alkalmas­nak bizonyult arra. hogy e területen alapját képezze a művelődésügy szocialista szellemű átformálásának. Tóth János 1919. május 3-án a vörös csapatok kiverték Szolnokról a fehéreket. A románok elő­nyomulása megállt, s a Vö­rös Hadsereg védelmi vona­la megszilárdult. (A magyar forradalmi munkásmozgalom története.) Szo&nók időközben az ost­romlott város életét élte. A román tüzérség hosszú hete­ken át tűz blatt tartotta a várost. Dr. Urbán .Lajos szolnoki orvos frontszalgá- latot teljesítő katonaként ke­rült a szolnoki kanotai kór­háziba. Naplója kegyetlen mcmotonságal örökíti meg Szolnok város harcait, szen­vedésekkel, pusztulásokkal teli hétköznapjait. Szolnok, 1919. június 10-én: — Az1 éjjel arány­lag csendes. — Reggel az a hír terjedt el, hogy 48 órás fegyverszünetet hirdettek ki a katonáknak, de délelőtt azéirt csak volt ágyúzás. Dél­után megjött a rendkívüli Vörös Újság és a Szolnoki Munkás is hozta Clemenceau francia elnök táviratát, mely­ben az ellenségeskedések azonnali beszüntetését kéri. Amit Kun Béla elvtárs, kül­ügyi népbiztos válaszában el is fogad. — Ennek dacára délután 725-kor hevesebben ágyúzza a román a várost, mint máskor. Egész fél 8-ig lőtte a Szapáry utcát és a várat. Este 9 árakor csende­sebb — állítólag a katonák deputációt küldtek a pa­rancsnokhoz, és kérték, hogy ma este támadhassanak. Hal­lom, hogy dr. Fekete Vilmos orvos, dr. Mándii (Mandel) ügyvéd, Etlidh Ádi és a fele­sége meghaltak. Mándiné, egy patikus segéd és dr. Lán- czi ügyvéd pedig megsebe­sültek akkor, amikor egy gránát az Erlich házba be­vágott. 11-én: Hajnalban roppant heves ágyúzás és géppuska zaj — állítólag az ellenség át akart kelni, de úgy hal­lom csúnyán visszaverték őket. 13-án: — A Vártemplom romokban hever és az egész vár nevű városrész. Azt be­szélik, hogy a vártemplomot vagy 60—70 lövés énte. 16-án: — Az éjjel csend­ben telt el. Reggel a mieink ágyúztak, ami később csak­nem ágyúharceá fejlődött, aminek sok ház lett az ál­dozata, és többen meg is se­besülték és meg is haltak. Majdnem másfél órás volt ez az ágyúharc. 23- án: —r Éjjel 1 óra táj­ban erős géppuska zaj és kispuska zaj hallatszik vagy másfél órán keresztiül, majd a mi tüzéreink lőttek párat, de az ellenség nem is vála­szolt. — Reggel csend. Dél felé a mi tüzéreink kisebb mérvű ágyúzást csináltak. Este V2 8-kor ismét erős gya­logsági és géppuska tüzelés hallható, 9 óra tájban ágyú­zás hallatszik mindkét rész­ről. 24- én: — Hajnalban 3 óra tájiban roppant erős géppus­ka és gyalogsági puskazaj, ami azután ágyúzással páro­sul. Egész napon át ágyúzás volt mindkét részről. 26-án: — A nap folyamán csak néha lőttek, néha-néha bocsátkoztak vitába a szem­közt álló géppuskák és ágyúk.... 28-án: — Az éjjel csen­desség volt, legalább is nem ébredtem fel lövöldözésekre. A tegnap este a Madách ut­cában leesett gránátnak egy 14 éves fiú áldozata van, — többről nem hallottam. Reg­gel csendesség. Déliben a kór­házból elindultunk 12 óra felé, alig értünk a Constan­tin (ma a Beloiannisz úti) iskoláig, heves ágyúzás kez­dődik — s ez tartott egészen Va 2-ig, azután csendesség lett. Délután újra csend — úgy hat óra tájban újra lőni kezdenék, és úgy 7 óra felé már egész élénk ágyú­harc fejlődött ki. Az ellen­ség azonban nem győzi úgy szusszal mint a mieink, mert a mieink öitvenet is lőnek, míg az ötöt. Az igaz, hogy ma is csúnya pusztítást csi­nált. az ellenséges gránát, a Madách utca sarkán hatal­mas vértócsa és a Baross ut­ca felőli részen nagy csomó betörött ablak és sápadt arc az ijedelemtől jelzi a gránát pusztítását... Egész (éjjel) V 2 2-ig tartottak a műtétek. 29- én: — Születésem 28-ik évfordulója van ma. Oly ke­veset láttam még szépet az életiből. Vajon mit hoz a jö­vő? Az éjjel csendben telt el, a délelőtt is csendben, délben 12 óra fel^ kezdenek elvétve lövéseket leadni. Az­tán újra csendesség van egész estig. Amint azonban kezd sötétedni, erősebb gép­puska és kisfagyverzaj hal­latszik és az udvarunkra ugyancsak besüvítenek, han­gos zizegéssel a kisgolyók. 10 óra után sem tudtunk még aludni a zajtól. 30- án: — Nyugodt, csen­des volt az éjszaka, mikor egy irtózatos robbanás zaja vert ki bennünket az ágyból. Az egész utca népe felébredt és az utcára rőhant, hogy mi volt az. Reggel hallottuk azután, hogy a 30 öles hi­dat (a Tisza ártéri hídja, az úin. százlábú híd) felrobban­tották a románok. Ezután a robbanás után a mieink fe­lette kemény ágyúzást kez­dették el... Majd egész éj­jel tartott, sokszor felriad­tunk agy-egy hevesebb zajra. Közli: Kaposvári Gyula Pólya Iván szolnoki festőművész plakátja és a frontváros megszokott képe, előtérben a ma Varga Katalin gimnázium épületé II forradalmár útbiztos Finta Árpád (1891—1920) A biharpüspöki születésű Finta Árpád családjából jeles szobrászmű­vészek születtek — Finta Sándor, Finta Gergely. Árpád sorsa másként, alakult. Iskolái elvégzése után Nagy­váradra került a polgármesteri hi­vatal útbiztosa mellé műszaki raj­zolónak, s itt dolgozott 1914-ig. Az I. világháború kitörésének évé­ben Jászladányra költözött, s innen vonult be katonának. Még a világ­háború folyamán leszerelt. 1917-ben Szolnokra költözött. A „tekintetes vármegye” alkalmazta útbiztosként. A hétgyermekés családapa a szo­ciáldemokrata munkásmozgalommal . már minden bizonnyal korábban kapcsolatba került, mert Szolnokon is aktív pártmunkát végzett. 1919. március 17-én részt vett a szolnoki munkástanács propaganda bizottsá­gának ülésén, és önként vidéki agi- tációs útra vállalkozott. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a szolnoki munkástanács önte­vékenyen szakbizottságokat szerve­zett. „A közigazgatási szakosztály képviseletében Orosz György, Mol­nár Gáspár, Finta Árpád, Preusz Lipót és Simon András megjelentek az alispán előtt, és a tényleges ha­talmat átvették tőle. Az alispánt, va­lamint a többi tisztviselőt beosztot­ták mint előadókat a politikai, köz- művelődési, gazdasági és hadügyi osztályokba.” Ugyancsak ez a kül­döttség közölte a Szolnoki Törvény­szék elnökével és a város polgár- mesterével a Forradalmi Kormány­zótanács rendeletét, mely szerint a hatóságok és hivatalok „a Kormány­zótanács által képviselt kommunis­ta szellemben folytassák működésü­ket”. A szolnoki munkástanács március 31-i ülésén Finta Árpád terjesztette elő a közigazgatási szakbizottság je­lentését, melynek tárgya a szegény­ház lakóinak szociális helyzete volt. A bizottság maximálta az élelme­zési költségeket és elhatározta, „hogy a szegényház lakóit a város birtoká­ban levő felsőruhával és fehérnemű­vel, látja el, s a szegényház felügye­letével és ellenőrzésével” Finta Ár­pádot bízta meg. Még ugyanezen a napon részt vett a szolnoki Közal­kalmazottak Egyletének gyűlésén is, melynek tárgya az egyesült mun­káspárthoz való csatlakozás és a pártba való belépés volt, és amelyen az ő hozzászólása szükségeltetett az egységbontó nézetek leleplezéséhez. A munkástanács április 2-án tar­tott ülésén Finta Árpádot kooptálta a propagandabizottságba. A bizott­ságot azért bővítették ki, hogy a fa­lusi választásokat kellő számú em­ber tudja irányítani. A bizottság tagjai a községekben a választás le­bonyolítására felügyeltek és válasz­tási gyűlést tartottak. így Finta Ár­pád Tószegen tartott beszédet. A szolnoki választásokon, 1919. április 7-én Finta Árpádot a mun­kás-. katona- és paraszttanács tag­jává választották. 1919. április 21-én 4 vöröskatona kíséretével ő foganatosította dr. Harsányi Gyula volt polgármester és fia túszként való letartóztatását. 1919. május elsejére az interven­ciós burzsoá román csapatok elérték Szolnokot, amely ettől az időtől kezdve frontváros lett. Nehezítette Szolnok helyzetét a Tisza rendkívüli mértékű áradása. Az árvíz elleni védekezésben nagy szerep jutott a városi mérnöki hivatalnak és sze­mély szerint Finta Árpádnak. Veze­tésével minden felszabadítható sze­keret igénybe vettek a földhordás­ra. Plakátokon és dobszóvál hirdet­ték. hogy 16-tól 55 éves korig min­den épkézláb ember ásóval és la­páttal siessen a gátakra. Ezrek dol­goztak a legveszélyeztetettebb szaka^- szokon, s ebben segítségükre volt a tűzoltóság és a Vörös Hadsereg is. A megfeszített munka eredménnyel járt. A mérnöki hivatal közleménye szerint sikerült a gátakat annyira megerősíteni, hogy a legerősebb hul­lámverést is kiállja. 1919. május 18-án megkezdődött az apadás, s a város megmenekült az árvíztől. A Tanácsköztársaság megdöntése után az elsők között letartóztatták a „renegát” vármegyei alkalmazottat, aki szívvel-lélekkei szolgálta a pro­letárdiktatúrát. A Szolnoki Törvényszék 1920. áp­rilis 15-én egy évi börtönre ítélte. ,.A kir. törvényszék a büntetés ki­szabásánál enyhítő körülménynek vette a vádlott büntetlen előéletét, beismerő vallomását, meg nem cá­folt nehéz megélhetési viszonyait, nagyszámúd családját. Szolnok város területét fenyegető árvíz elhárítása körül kifejtett buzgó magatartását — amíg súlyosbító körülménynek vette, hogy közhivatalnok létére a Tanácsköztársaságot támogatta.” Több szolnoki elítélttel együtt az ő büntetését is túl enyhének tartot­ták Horthy különítményesei. Héjjas Iván és Makkai Imre vezetésével 1920. április 28-án 17 társával egye­temben az abonyi Vigyázó-kastélyba hurcolták. Ott még aznap a szolnoki haiótulajdonos ellenforradalmár fia. Molnár Endre a többi Prónay-bé- rénccei együtt meggyilkolta. S. L. Összeállította: dr. Selmeczi László

Next

/
Thumbnails
Contents