Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
1979. június 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Lesz-e ismét munkáskórus Kisújszálláson? ma „ fizikusok” Törökszentmiklósról Moszkvába, az olimpiára Az asztalon egy halom félig kitöltött érettségi bizonyítvány és egy ampermérő. Szalontai László, a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium tanára, hol a bizonyítványokat rendezgeti, hol meg az ampermérőt vizs- gálgatja. „Ha nincs nagy baja, én is meg tudom javítani” — mutat a műszerre. Közben kicsit remeg a keze. Nem csoda, hogy izgatott. A levelező tagozatos osztálya éppen érettségizik, de talán még jobban izgul a két fiúért, Szalontai Zoltánért, és Kulcsár Gáborért. — De jó lenne, ha mind a ketten bekerülhetnének az olimpiai csapatba, — sóhajt fel. Ha mind a ketten nem is, egyikük mindenképpen ott lesz Moszkvában a középiskolások fizika olimpiáján. A csapatot — az országos tanulmányi versenyen legjobban szereplő diákokat — Budapesten most készítik fel a nemzetközi versenyre, öt diákból álló csoport képviseli majd hazánkat az olimpián, s hogy ki lesz az az öt, a napokban dől el. Az „edzőtáborba”, az ELTE kísérleti fizikai tanszékére ugyanis hat középiskolást hívtak meg köztük az idei tanulmányi verseny győztesét, Szalontai Zoltánt és a harmadik helyezettet, Kulcsár Gábort. Zoltán jövőre érettségizik, Gábor már túl van rajta igen szép eredménnyel. Az egyetemi felvételi is megvan már, vizsga nélkül tanulhatnak tovább, a versenyen való jó szereplés jutalmaként. Gábor a katonaság után a szegedi József Attila Tudományegyetemen fizikusnak készül majd. Zoltán még nem döntött — igaz, van még egy éve a gimnáziumban —, hogy elektromérnök, vagy szintén fizikus legyen-e. Apja — nem nehéz kitalálni, hogy a fiúk fizikatanára Zoltán édesapja — nem akarja befolyásolni a döntésben. Bár akarva- akaratlanul nyilvánvaló, hogy a fiú a szülői házból hozta a fizika szeretetét. A lakás teje van vezetékekkel, műszerekkel, a gyerekek szinte „beleszülettek” a fizikába, Zoltán fivére a természettudományokat tanulja a drezdai egyetemen. Szalontai László elégedett fiaival, de nagy, szeretettel, büszkeséggel beszél a többi tanítványáról is. Szinte vég nélkül sorolja a legjobb fizikus diákok nevét. S hogy miért van a törökszentmiklósi gimnáziumban ennyi tehetséges „fizikus” tanítvány? A kérdésre a géneket, a jó általános iskolákat emlegeti válaszként. Ez a sikernek azonban csak az egyik oldala. Az érdeklődés, a tehetség, az adottságok akkor bontakoznak ki a diákokban, ha megfelelő pedagógus „szakember” irányítja a tanulásukat. A jó eredményben tehát Szalontai László pedagógiája, munkája meghatározó szerepet játszott. 1955-től — az egyetem elvégzése után — tanít a gimnáziumban. A majdnem negyedszázad alatt számos diákjából lett mérnök, fizikus, tanár. Az egyetemi felvételi vizsgák statisztikája szerint a Törökszentmiklóson érettségizettek fizika eredménye az országos átlag felett van. Mindezek mellett a huszonnégy év legnagyobb sikerének a két tanítvány, Zoltán és Gábor tanulmányi versenyen való jó szereplését tekinti. Ha visszafordítható lenne az idő, az elmúlt tanévet szívesen visszaforgatná. Pedig rengeteg munka előzte meg a szép sikert. A tantervi anyagon túl a legújabb kutatási eredményeket is megismertette diákjaival, a legjobbaknak „minőségi” korrepetálásokat tartott. Ez utóbbi jóval nehezebb feladat, mint a gyengébb képességűekkel való foglalkozás. Az ifjú „fizikusok” szinte „végigkérdezték” a tanévet, még a tízperces szünetekben is tanáraikat „zaklatták” egy-egy problémával, jelenségek megma- gyaráztatásával. Elutasításban sohasem volt részük. Szalontai László azt vallja, hogy a gyerekekre mindig szakítani kell időt, s csupán annyi magyarázatot kell adni a kérdésre^ amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a diák utána maga jöjjön rá a megoldásra. így sikerélményhez juthat tanár is és tanítvány is. S hogy hogyan magyarázott, tanított? Erről mindig megvolt a visszajelzés. A tanulók ha az órán rábólintottak valamire, hogy „értjük”, otthon megtudta fiától, valóban megértették-e, vagy csak udvariaskodták, esetleg nem is figyeltek. A legszigorúbb „kritikus” tanítványa, Zoltán volt. Sok pedagógus nem vállal órákat gyermeke osztályában. Szalontai László is tartott' eleinte kicsit tőle, de igen kedvezően alakult az „apa-tanítvány” viszony a katedra két oldalán. S most apaként is, tanárként is izgulhat Zoltánért, s a másik kedves .tanítványért Gáborért, hogy mindketten bekerüljenek az olimpiai csapatba. T. G. Végül is kenyértörésre került sor. A karnaggyal szerződést bontottak, a kórusmunka pedig szünetel. — Ügy vélem, az adott helyzetben ez volt a legjobb megoldás, — mondja Gor- dos Dénes, a kisújszállási művelődési ház igazgatója. Közművelődési céljainkat ugyanis csak akkor tudjuk megvalósítani, ha következetesen kitartunk mellettük. Ez a kórusmunkát nézve azt jelenti, hogy a művelődési ház énekkarának elsősorban a dolgozó felnőttek, munkás- fiatalok énekkarának kell lennie. Sajnálatos módon ez az utóbbi időben nem így volt. Hogy miért? Ahhoz, hogy a kérdésre megfelelő választ kapjunk ismernünk kell az előzményeket is. Néhány éve még a megye elismert énekkara volt a kisújszállási munkáskórus. Czeglédi Zoltán karnagy vezetésével aranydiplomás minősítést értek el, számtalan fellépés, köztük lengyelországi vendégszereplés is jelezte sikerüket. A törést az énekkar mnkájában a karnagy távozása okozta. A művelődési ház sokáig nem talált „utódot”, majd 1978 elején Potyók Balázst, a város gimnáziumának óraadó énektanárát, az iskola énekkarának karnagyát kérte fel a munkáskórus vezetésére. Eleinte úgy tűnt, hogy a jelentős visszaesés után ismét Néhány évvel ezelőtt Jászapátiban, a Mészáros Lőrinc Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskolában megteremtették a jó könyvtári munka feltételeit. Ebben a munkában nagy szerepe volt Koczka József agrármérnök könyvtárvezetőnek. Több mint 15 ezer kötet könyv található itt, igen értékesek, ezen kívül olyan gazdag folyóiratanyag, hogy felmerült egy megyei iskolai folyóiratgyűjtő-központ létrehozásának gondolata. Jászapáti székhellyel. Már meg is tették az első lépéseket. Körlevelet bocsátottak ki, amelyben kérik az általános és középiskolákat, hogy a nem teljes évfolyamú, felesleges újságokat, folyóiratokat juttassák el hozzájuk. Az így összegyűjtött anyag felivel a művelődési ház énekkarának munkája. Ám nem így történt. Sorra cserélődtek ki a kórus tagjai, a munkásfiatalok helyébe gimnazisták léptek— Tulajdonképpen az a furcsa helyzet alakult ki, — jegyzi meg Gordos Dénes — hogy a gimnázium énekkara hetente kétszer átköltözött a művelődési házba és városi kórus néven ugyanazzal a repertoárral, amit már az iskolában is begyakoroltak, a mi „színeinkben” léptek a közönség elé. Természetesen, a dolgok ily módon való alakulása sem volt véletlen. — A régi kórus tagjai azzal az indokkal hagyták abba az éneklést — mondja Potyók Balázs karnagy —. hogy nem bírják az általam diktált iramot. Nos, ebben lehet némi igazság, de nem értem, miért kellett volna nekem saját színvonalam alattit nyújtani, akkor, amikor kialakult egy olyan társaság, amely eleget tudott tenni a követelményeimnek? Hogy ezek a gyerekek gimnazisták voltak? Nem tudom, mennyire érdekes ez a produkció szempontjából. A lényeg szerintem az, hogy jó az. énekkar, vagy rossz. Ez pedig jó énekkar volt. Természetsen ezt senki sem vitatja — állapítja meg a művelődési ház igazgatója. A kórust azonban a megyei tanács munkásművelődési megfelelő könyvtári sorrendbe szedve könnyen hozzáférhető lenne a megye pedagógusainak és diákjainak. Az iskola központi részében alakították ki a könyvtárat, amely 60 négyzetméter és ugyanekkora olvasóterem is tartozik hozzá. Az eligazodást szakrend biztosítja. Elkészült a teljes raktári és betűrendes, valamint befejezés előtt áll a szak- és cikk-katalógus. Az iskolában szervezett formában történik a könyvtárhasználati ismeretek tanítása. Statisztikai adatok szerint a tanulók mintegy 80—90 százaléka kölcsönöz, és három év óta tíz kötet fölé emelkedett az egy tanulóra jutó kölcsönzés- 1975-től kétéves alapcél támogatásából tartjuk fenn. Tehát ezt a pénzt valóban a munkásművelődéire kell fordítanunk. Ilyen meggondolásokból szüneteltetjük jelenleg a kórusmunkát. A nyári hónapokat arra fordítjuk, hogy tagokat toborozzunk leendő munkáskórusunkba. Amennyiben a karnagy magáévá teszi célkitűzéseinket — tehát, hogy zeneileg talán kevésbé képzett, de énekelni szerető és tudó munkásfiatalokkal foglalkozzon — akkor továbbra is számítunk munkájára. A művelődési ház igazgatójának elképzelése nem csupán „vágyálom”. A város különböző munkahelyeiről már eddig ötvennél több fiatal jelentkezett a leendő kórusba. A kérdés csupán az: lesz-e vállalkozó kedvű karnagy? Hiszen köztudomású, hogy az ének- és zenetanárok rendkívül sok terhet cipelnek vállaikon- Sajnos nem egy példa van a megyében arra sem, hogy színvonalas, nagy hagyományokkal rendelkező kórusok kerülnek válságba a karnagy távozása és az utánpótlás megoldatlansága miatt. Csak bízha- tflnk tehát abban, hogy lesz szakember, lesz karnagy, aki a művelődési ház munkatársaihoz hasonlóan, szívügyének tekinti majd a kisújszállási kórusmozgalom újbóli fellendítését. T. E. Koczka József vezetésével rendezik, ellenőrzik a katalógusokat fokú könyvtárosképzés kezdődött, amelyen három év alatt harminc tanuló tett sikeres vizsgát. T. Z. Nem mostohagyerek a könyvtár A Televízióból jelentjük Móricz Zsigmondira emlékezve Móricz Zsigmond születésének századik évfordulója alkalmából a tv nagy apparátussal, gondos, körültekintő .munkával jó fél esztendeje készíti már a nagy magyar író életútjáról szóló, két részes dokumentumfilmjét. Ez a születésnapi összeállítás nem annyira a múltnak, mint inkább az író életműve jelenének szól. Azt hivatott A tiszacsécsei Móricz emlékház Magonéni vette meg azt a házat, amelyben Móriczék laktak. Az idős néni a kép előterében, az emlékház gondnoka ma. A képen még: Müller Magda szerkesztő és Sasvári Károly , hangmérnök felidézni, miként és kik emlékeznek. ma Móricz Zsig- mondra. A szerkesztő Müller Magda irodalmi tanácsadónak a kitűnő Móricz kutatót több Móriczról szóló kötet szerzőjét, Czine Mihály irodalom- történészt kérte fel. A film első fejezete a Legenda és valóság, személyekhez kötődő vallomásokból, emlékekből állt össze.. Ezek a vallomások nyomon követik Móricz Zsigmond életét. Czine Mihály többször is végigjárta ezt az életutat, Móricz emlékének és írásainak szentelt kötetei ezt ékesen bizonyítják. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor Móricz születésének 75. évfordulóját ünnepeltük és most a készülő tv-dokumentumfilm ideje alatt is megtette azokat a hosszú kilométereket, amelyeket a „gyalogolni jó” hirdetője és vallója élete során maga is végigjárt. Az elmúlt évtizedekben eltávoztak az élők sorából a hajdani tanúk, barátok, társak. Elmentek csaknem mindazok, akik személyesen ismerték a nagy írót. Ebben a filmben néhány egykori fiatal szólal meg, akik találkozhattak Móricz Zsig- monddal. Olyanok mint Üj- szászy Kálmán, sárospataki tudós. Túszig Mária, miskolci tanárnő vagy szülőfalujából Tiszacsécséről a gyerekkori barátok leszármazottai így a csécsei nagytisztelendő fia. A dokumentumfilm második részét „Móricz műhelye” címmel forgatták. Ebben az összeállításban jelentős személyiségek emlékeznek: Borsós Miklós, Illyés Gyula, Ke- resztury Dezső és mások. Ezek az emlékek bár a múltban fogantak, életsorsokon pályákon át ívelnek a. mába, s megfogalmazzák írók, költők, irodalomtörténészek kötődéseit a móriczi világhoz, a Fáklya, a Rózsa Sándor. trilógia, az Árvácska vagy akár az Erdély írójának világához. Legenda és valóság címmel a filmet jövő vasárnap este láthatják a nézők a képernyőn. Júliusban, augusztusban Olvasótáborok Eleinte lelkes könyvtárosok, népművelők,’ fiatal művészek, pedagógusok maroknyi csoportjának ügye volt egy-egy olvasótábor létrehozása, sikere. Ma: társadalmi és gazdasági szervek, szervezetek, kulturális intézmények hathatós támogatását élvező, egyre szervezettebb — következésképp: tartalmasabb — újszerű közművelődési formát jelent az olvasótábor. Minek köszönhető az olvasótáborok gyors meghonosodása közművelődésünkben ? A válasz lényegét elsősorban a táborok hatékonyságában jelölhetjük meg, mindenekelőtt abban, hogy nem pusztán könyv- és irodalomcentrikus akciókról van szó, (hanem nagyon vonzó, művelődési igényeket ébresztő és szélesítő programról. Az iroda-' lom mellett a zene. a színművészet, a bábjáték. a képzőművészet ugyanúgy szerves része a tábori eseménysorozatoknak, mint — közvetett módon — a politikai ismeretterjesztés, vagy a munkaerköícs. munkakultúra. Egyszóval: minden, ami alkalmas arra, hogy a résztvevők életmódjára hasson. Az olvasótáborok többségét álltalános iskolások. szakmunkástanulók. szocialista brigádtagok, munkások részvételével rendezik. Általánosan elterjedt, bevált „receptekről” tehát szó sem lehet, a kultúra közvetítésére alkalmas módszereket, eszközöket szinte minden esetben az „itt és most” jegyében kell megtalálni, kimunkálni. Szolnok megyében az országban az elsők között ismerték fel azr olvasótáborokban rejlő nagyszerű lehetőségeket. Tavaly tíz fölött volt a megyében megrendezett közművelődést szolgáló táborok száma, ez nem csökkent erre az esztendőre sem. Készülődnek ezekben a napokban a népművelők, könyvtárosok, pedagógusok •— és persze a majdani táborlakók — Kunszentmártonban, Szolnokon, Mezőtúron. Törökszentmiklóson, Jászszentandráson, Tiszafüreden, Túrkevén, Kisújszálláson. Néhány nappal ezelőtt a Hazafias Népfront megyei bizottsága — amely az olvasótáborok munkáját összefogja — tanácskozást rendezett a táborvezetők részére. A megbeszélésből végül is nagyszerű tapasztalat- csere lett, amelyen szervezési, módszertani problémák is terítékre kerültek. Elhangzott a talán legfontosabb megállapítás; a táborlakók a legtöbb esetben a táborozás után is kapcsolatban maradnak a közművelődési intézményekkel, dlsősorban a könyvtárakkal. Az eredményességet, a hatékonyságot jelzi ez a tény. Adatokkal nem lehet kifejezni, de példák bizonyítják: a táborban jártak jelentős hatást gyakorolnak a közvetlen munkahelyi, iskolai környezetükre is. A júliusban és augusztusban lebonyolításra kerülő olvasótáboroknak több száz Szolnok megyei résztvevője lesz. A korábbi eredmények ismeretében biztos, hogy tartalmas, élményekben, eseményekben gazdag napok várnak rájuk. Sz. J. Sz. B.