Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 24. ■ 12 hónap 12 kisközség — Nézzék meg a környező településeket! Mindenhol rendezettség, jó alapelláOzv. Bakomé: Annyi- ABC-áruházak, ra, de annyira kelle- törődés a lakossággal. nének ide a fiatal Mi miért estünk ki az erők I isten markából? Miért esik el oly sok mindentől a mi falunk? — lépten-nyomon ezt kérdezték tőlünk a tiszabőiek. Mi ugyanezt a községi tanács elnökétől, Strapecz Páltól kérdeztük. — Összetett probléma. Nem vitatom a kérdéseik igazát. Némely területen valóban mostohák a körülményeink. Az átlagosnál lassúbb a fejlődés. De vegyük ám figyelembe azt is, hogy a lakosság 33 százaléka cigány. — Ez nem, befolyásolhatja az (Aapellátást. Különben megfelelőnek tartja a cigánylakossággal — a lélekszám egyharmada — való törődést? — Már csak négy putrink van. Hiteleket, kedvezményeket adunk, — házat építettek, építenek, vásárolnak. Némely esetben azonban hiába a fáradozásaink. Persze segítünk, csináljuk, mert tudjuk, évszázados lemaradást nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. Az ital a legfőbb1 ellenség. Jól keresnek, és... _ Bezdán Lászlóné községi védőnő is jól ismeri a „cigánykérdést”. — Nagyon nagy a megtett út, higgyék el. Amikor idejöttem, csak putrik voltak, hatnyolc évvel ezelőtt. Akkor még az is gond volt, hogy a kötelező védőoltást megkapják. Ma már rendszeresen eljárnak hozzám, szép házakat építenek, bútort vásárolnak. Dehát... a legszebb búzában is van konkoly. „PendUli/nk mi már” Mága Zoltán háza belülről már be -van pucolva. A tiszabői főutca egyik legmutatósabb épülete lesz. Feleség: Az uram Szolnokon dolgozik, az Állami Építőipari Vállalatnál. Azon az új városon ... a Széchenyin, ott, ott. Mondogattuk együtt: aki már annyi házat megcsinált, hát már neki is legyen. Megvettünk egy öreg házat, lebontottuk, a helyére húztuk ezt az újat. Még nincs késizen, de majdnem. Lassan megy, mert a télen baleset is élte az uramat, hazafelé jövet, pont ott Szolnok alátt. De azért egyenesbe jövünk. Csak nagyon be kell osztani a pénzt, nem lehet könnyelműsködni. Aki dolgozik, az boldogul, ha cigány, ha magyar. A cigány tán még könnyebben, mert azon éppen mindenki segíteni akar — én azt tapasztalom —, hogy ne legyen etesett. Pendüiünk mi már. Nézze csak meg a Túri Zoliék új bútorát! Délelőtt tíz óra, az áfész 11-es boltjába meghozták a kenyeret. Az asszonyok hosszú sorban türelmetlenkednek. A piszkos üvegű apró hűtőpult üres. Aki megvette a kenyeret, megy az utca túlsó oldalán lévő húsboltba. Nevezetes hely. A tiszabőiek sokasága panaszolta, hogy amikor áru érkezik, akkora a tolongás, veszekedés, hogy a körzeti megbízottnak is be kellett már avatkoznia, hogy rend legyen. Most egy darabka szalonna és néhány parízer lóg a húsos kampókon. — Nincs áru? — Araikor hoznak, van — mondja lakonikusan az eladó. Ez kétségbevonhatatlan ... — Mikor hoznak? — Hetente kétszer. De hamar elfogy a töltelékáru. — KiakasZt néhány szál főzőkolbászt is. — Hús talán holnap lesz. A kiskereskedelmi egységek — boltok — eladótere 277 négyzetméter, a vendéglátóhelyek — italbolt, presszó — eladótere 138 négyzet- méter. A működtető szövetkezet — a Fegyvernek és Vidéke Áfész — szerint a boltok a követelményeknek megfelelnék. így igaz ez? — kérdeztük Strapecz Pál tanácselnöktől : — Hát... hogy is mondjam. Nem szabad lenne olyasminek előfordulnia, hogy például a 12-es boltba ötösével engedjék be az embereket. — Miért? — Hát... óvatosságból. Ez bizony megtörtént. A Fegyvernek és Vidéke Áfész a község ellátásáról adott jelentése sem nyugtat meg bennünket. A stencilezett, az elnök által aláírt jelentés első oldalán azt olvastuk, hogy a tiszabői boltok a követelményéknek megfelelnek. A 4. oldalon viszont ezt találtuk: „... az egységek korszerűsítése nem régen történt meg, azonban mégis megállapítható, hogy egy része fölött már az idő eljárt." A tények az utóbbi igazát bizonyítják. Megkerestük az MSZMP községi vezetőségének titkárát, Sinkovios Józsefet. — Miért hagyják, hogy az ellátás tekintetében valóban mostoha legyen a község? — Mindig azt mondják, mi szerepkör nélküli település vagyunk! — Ki mondja ezt? S mi az összefüggés? — Benne van az Tiszabő talpra akar állni áfész jelentésében: „Tiszabő szerepkör nélküli település.. Vájjon István vízgépészeti telepvezető 1938 óta — ahogy mondta — áll vízügyi szolgálatban. 1947-től irányítja — Tiszafüredtől — Öcsödig — az öntözés rátartozó részét. — Százötven holdon kezdtem, most negyvenezer hektáron „gazdálkodom” a vízzel. Tizenkilenc telep üzemelése tartozik hozzánk. Szerepkör” nélkül... w — S a község, ahol él, mennyire tartozik magához? Magukhoz, a TRVVV munkásaihoz? — Hát... a gondja meg a baja. Nálunk, itt Tiszabőn ötven-hatvan ember dolgozik. Szakemberek, falumbeliek, idevalósiak. Segítünk, amit tudunk: az iskola olajkályháit mi javítjuk, az elektromos vezetékeket is. Az óvoda parkjait a mi brigádjaink gondozzák. Tavaly több mint ötezer óra munkát végeztünk, önzetlenül... No, nem mindet Tiszabőn, hanem más községeknek is segítettünk. A tizenegy szocialista brigádunktól nem tudnak olyat kérni ezek a Tisza menti kis falucskák, amit ne teljesítenének az emberek. Tehát a „szerepkör nélküli” település lakói? Akik 40 ezer hektárt öntöznek, megművelnék Aratásig még két új kombájnt vásárol a tsz 3 ezer hektárt a falu határában, brigádokban dolgoznak az állami építőiparban, az útépítéseken, a baromfifeldolgozó vállalatnál — ezerkétszáz keresőképesről van szó — s egyáltalán nem tartják magukat szerepkör nélküli embereknek. A tehetetlenség modellje A Tisza-parton a TRVVV hatalmas gépműhelye, telepe. Szirénaszó, előkerülnek az éle- mózsiás szatyrok, táskák. Nincs meleg étel.. „ Az emberek csak legyintenek. Sinkovics József, a TRVVV dolgozója — a községi pártvezetőség titkára megkérdezte tőlünk: — Hol áll a gépkocsijuk? — Itt a telep előtt. A kaputól jobbra ... A párttitkár egy levelet mutat, pontosabban egy „Gazdasági megállapodást”, amit alá kellene írniuk. Ebben az áll, hogy a Fegyvernek és Vidéke Áfész a közösen vásárolandó gépkocsival kiszállítja majd az ételt, de csak a révházig, és nem az üzemi tálalóig, mivel a földúton nem jöhet tovább a kocsi. — Hol van itt földút? A gát teteje terméskövekkel van kirakva. — Ügy van. Osztatott kővel. Belefárad az ember ebbe az áldatlan vitába... Az a nemlétező 'gépkocsi jó úton jöhetne egészen a géptelep tálalójáig. De nem! Még meg sem valósult a meleg étkeztetés, valáki már akadékoskodik. Nincs meleg ebéd a téeszben sem, a község magatehetetlen öregjei vagy kapnak a szomszédoktól egy tál ételt, vagy esznek, amit tudnak. A szükség régen kopogtat. Az igény először 1966-ban jelentkezett. Néhány éve már a járási párt- és állami szervek szorgalmazzák, hogy legyen közétkeztetés a faluban. De menjünk sarjában. Szó szerinti, szöveghű idézet Az új tantermekre nagy szükség van a Fegyvernek és Vidéke Áfész 1978. október 12-én e kérdésben tett állásfoglalásából. „Az áfész a lakosság közétkeztetése érdekében biztosította azt, hogyha a lehetőségei adottak lesznek a közétkeztetés a községben bevezetést nyerjen." Ügy tűnik, a lehetőségek még „nem adottak”. Tárgyalás e kérdésben február 9-én a községi tanácson, jelen vannak: a megyei tanács Vb szolnoki Járási Hivatala illetékese, a „Szövetkezetek megyei szövetsége részéről — idézet a jegyzőkönyvből — ketten, a Fegyvernek és Vidéke Áfész elnöke, és a helyiek öten. Huzavona, mindenki hangoztatja a jóakaratát. Egy hónap múlva újra koordinációs értekezlet ez ügyben. A résztvevők száma megduplázódott. Már ott volt a KÖJÁL is. Döntésféle: a TRVVV ad 30 ezer, a Petőfi Tsz 20 ezer, a Fegyvernefci Áfész 20 ezer, a tanács 10 ezer forintot, s ezen gépkocsit vásárolnak, amely kihordja majd a meleg ételt Fegyvernékről. Néhány kérdés nyitott maradt... A TRVVV munkásai, a téesz fizikai dolgozói tovább szalonnázhatnak. Az elöregedett falu magatehetetlen lakói ugyanígy nem jutnak főtt ételhez, mint eddig. A nemlétező ebéd- szállító kocsi a papírtengert gyártók képzetében egyelőre csak a révházig jár. Szakértelem—bizakodás A téesz géptelepudvara betonozott, salako- zott. A kombájnok, erőgépek katonás rendiben. Körülöttük, rajtuk szerelők. Sipos Antal elnök a gépekre mutat: —• Egy jó hét múlva gépiszemle, nagyon fel kell készülni a betakarításra. Lehet, hogy nehéz ddlgunk lesz. — Miért, eddig könnyű dolguk volt? A Petőfi Tsz „másodéves” elnöké érti a kérdést. Fagylalttal és mosógéppel — Ami rajtunk múlott, megtettük. Nem ákarom misztifikálni a dolgokat, egyszerűen arról van szó, hogy megvizsgáltuk — öt, tíz évre visszamenően — mit termelt veszteségesen a gazdaság, s a ráfizetéses növényfélék termesztését megszüntettük. Vagyis: egyszerűsítettük a vetésszerkezetet. — Ilyen egyszerű? — Nem, nem éppen. Stabilizálni kell a szakembergárdát is. Nagy volt a fluktuáció. Szűkszavú Sípos Antal, ha a téesz múltjáról esik szó. A gazdaságilag elmaradt termelőszövetkezetnek tavaly tavasszal lett az elnöke. Óvatosan fogalmaz, de érződik a szakmai biztonság. — Alaposabbnak kell lennie a közgazdasági elemző munkának, az állattenyésztés néhány ágazatát meg kell szüntetni, szelektálni kell a tehénállományt, javítani kell a tömegtakar- mány-gazdálkodást, át kell térnünk a sávos, öntözéses legelőgazdálkodásra. Talpra állunk! Megvalósul a szaktantermi oktatás Testes asszonyság ront be Fellner Lajos iskolaigazgató irodájába. Bottal a kezében. Vadul csatarászik. — Majd én megmutatom... A cigány az nem ember, mit gondolnak maguk?! Majd ' én ... — No, üljön le " Boriska, no, mondja... Beszéljük meg, hű az angyalát, hát ezt mondta magának az a tanító, nem szép tőle! Mondja csak Boriska, mondja, hadd menjen el a mérge ... A -bot hamarosan a sarokba kerül. Az igazgató s a dühös anyuka 'békésen elválnak. — Meg kell hallgatni őket, hamar abbahagyják a „harcoskodást”, s szót értünk. Három éve, amióta itt vagyok, nem is verték meg Tiszabőn nevelőt. — Ez eredmény? — Sajnos igen. Szégyenletes dolgok is előfordultak. Minden évben összegyűlik a szekrényemben néhány tucat kés, penge, ólmos bot. A gyerekektől szedem el, év végén mindig odaadom a,körzeti megbízottnak. A tanulók 63 százaléka cigány. Huszonnégy tagú a tantestület, felelős vagyak értük. Megvédjük magunkat, ha kell. — Hogyan? — A legmaikasabb cigánytanulók részére dzsudó tanfdlyamot tartunk. Rend van, ők a leghűségesebb barátaink. — A tanulmányi eredmény? — Az a legfontosabb feladatunk, hogy a tankötelezettségi törvénynek maradéktalanul eleget tegyünk. — S ez mennyire sikerült? A cigánytanulók elvégzik a nyolc osztályt? — Kevesen jutnak el addig. Az iskola tanulóinak 47 százaléka túlkoros. A dolgozók esti iskolájában azonban még sokat segíthetünk. Az idén hatvanhárman végeznek — különböző osztályokban — ötvenötén cigányok. Ahhoz, hogy nappali tagozaton eredményesebben dolgozhassunk, kollégium kellene, egész nap itt kellene lenniük a gyerekeknek, hogy a környezet visszahúzó hatása kevésbé érvényesüljön. Már ahol érvényesül... — Az udvaron építkezés ... — Igen, négy új tanteremmel gazdagodunk. Ha ez meg lesz, talán áttérhetünk áz „egy műszakos” tanításra. Most? Három műszakban dolgozunk, de úgy tervezzük, mielőbb megvalósítjuk a szaktantermi Oktatást. — Hogy sikerült ez a tanév? — Tulajdonképpen jól. Tizenhat gyerékünk végez, hatan középiskolába mennek, tízen szakmunkásképzőbe. De előbb táborozunk egyet, hatvanhárman Káptalanfürdőn. Néhány pajtás költségét a tanács fedezi. Hol vannak a „szép, erős” fiatalok7 Megpróbáltuk számba venni, hogy az utóbbi tíz-tizenöt évben a tiszabőiek közül kik, menynyire jutottak a tudás grádicsain. Az eredmény meglepő: két orvos, két közgazda, három mérnök, öt tanár... De a szülőfalu nem vonz. Sajnos, Tiszabőn még így igaz: senki sem próféta a saját hazájában. Kevesen próbálták meg... A tiszabői Petőfi Tsz Fegyvemeken építkezik, a négy szolgálati lakás ott várja majd a fiatal szakembereket. Tiszabőn nem hajlandóak letelepedni. A téesznek viszont létkérdés, hogy mezőgazdászai, mérnökei legyenek. Mennyire összecseng mindez a nyolcvankét éves, iskolázatlan, ám egy hosszú emberöltő minden tapasztalatát, bölcsességét érző özvegy Bakos Ferencné gondolataival. A néni a Tisza gát mellett él, szép erős nádkévék vannak az udvarán. Szeretné megcsináltatni a háza tetejét. A fia Budapesten, a XVI. kerületben darukezelő. Vakációra várja az unokáit. — Csak akkor ér valamit ez a porta, ha itt vannak a szép erős fiatalok. Nem élhét már az ember a múltnak. Gyönyörű itt minden, ha hazajönnek a gyerekek. Csak kapnék még embert, vagy szakértőt, hogy rendbe tegyék felettem a tetőt. Meg mindent, az egész portát... Tiszai Lajos fotó: Kőhidi Imre
