Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
1979. június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 MIN DOLGOZIK? A jász-bunyevác Beszélgetés Vuies István festőművésszel Jászberény kulturális életének nagy szenzációja Vuies István Lehel-klubbéli tárlata. Tudtuk, hogy festeget a tanár úr, de nem hittük volna, hogy,.. — mondogatják a képekben gyönyörködő látogatók — nyilván a volt tanítóképző intézeti tanár ismerősei — s elharapják a szót. Nem sértő őszinteség talán ha kikerekítjük a gondolatot: tudtuk, hogy Vuies István vásznai mutatósán őrzik a jászföld szépségeit, de első gyűjteményes tárlata mégis több. mint meglepetés. Bizonyítja: kiszámíthatatlan a tehetség útja. Vuies István a hetedik X- hez közeledve mutatta meg magát a világnak. Ez még nem meglepő, számos, hasonló életutat ismerünk.-Am az előzmények bonyolítják a képet. Sokat ígérő indulás, Benkhardt Ágoston és Boldizsár István voltak a mesterei, néhány évig mellettük volt tanársegéd a főiskolán, 1943-ban megnyerte a Nemzeti Szalon díját, ragyogó művészi karriert „jósolt” neki a korabeli kritika. De jött a háború. Testileg egészséges maradt —, de valamit elvett tőle a szenvedés, a borzalom átélése: a bátorságot a küzdelem vállalásához. Nyugodtabb, csendesebb, har. mónikusabb életet akart. 1948-ban nevezték ki a jászberényi tanítóképzőbe. — Megvalósultak-e az elképzelései? Közel három évtizedes tanári működésére hogyan emlékszik vissza? — Dolgoztam — úgy vélem hittel, becsülettel. Ám jókora meg nem értés is volt körülöttem. Azt várták tőlem, hogy elméleti munkát végezzek: ennek én nem tudtam eleget tenni. Nem vagyok tudósaikat, ugyanakkor képtelen voltam tudálékosnak mutatni magam. — Mégiscsak festő maradt, netán az alkotás vágya kínozta, s nem a pedagógia öröme éltette? ,— Félre ne értse, én nagyon szerettem tanítani, csupán azt akartam az imént érzékeltetni, hogy adottságaim csak részben vannak meg hozzá. Igen, azt hiszem, festő maradtam, festegettem is, de. .. nem mertem vállalni a konzekvenciákat. — Emiatt még csak most örülhetünk első nagyobb kiállításának. Nem elkésett, de megkésett. Egyáltalán — ne haragudjék, hogy ezt szóba hozom i— többet kellene önmagával törődnie. Harmincévi intézeti tanári működés után hatvanegynéhány éves korában is alig megfelelő albérletben lakik, nemhogy műterme, de egy fészere sincs. Ezért kizárólag az a társadalmi közeg felelős, amelyben dolgozott, alkot? — Húsz évig bent volt a lakáskérelmem a városi tanácsnál. Az időben még édesanyámmal éltem. Mindig hitegettek: majd, majd. Vártam, úgy voltam vele, először hagy jussanak azok új lakáshoz, akiknek kisgyerekei vannak. Majdcsak sorra kerülök én is... Aztán meghalt édesanyám: azt mondták, most már nem kaphatok lakást. Nincs rossz nyugdíjam, de azért abból nem tudok lakást venni. Különben: a műterem volna sürgetőbb! A nyár az jó, minden vízpart, legelő, nyári szállás pompás műterem számomra, de az ősz, a tél, az kegyetlen. Majdhogy tétlenségre kárhoztat. De most már nem engedhetem... Biztató ez utóbbi mondat, a krónikás is ebbe kapaszkodik. A kiállítás is erre indít: az utóbbi években alkotott festmények élettől d,uz- zadóak, a természet friss örömeit, a nehéz munkát végző emberek iránti szere- tetet sugallják — érett, színes ábrázolással. — Megkérdezhetem: hisz már önmagában? — Ez a kiállítás sok mindent visszaadott nekem. Erősít az emberek öröme, a vendégkönyv sok-sok méltató bejegyzése, s egyáltalán, hogy érdekli a várost, a közönséget a festészetem. — Szeretnénk mindezt úgy értelmezni: folytatás következik. ■. — Két hazát adott nekem jósorom. Bunyevác-magyar vagyok. Az egyik életem itt van a Jászságban, a másik otthonom pedig Baja környéke, a Duna zegzugaiban, a csalitokban, a vadvizek között. A nyáron lemegyek délre a vásznaimmal, hogy visszajőve magammal hozzam ide a Zagyva partjára azt a tájat. — Tehát dolgozik? — Nagyon sok pótolni valóm van. — Köszönöm a beszélgetést. Tiszai Lajos Közművelődési körkép Öcsödről LEHETNE TÖBBET, JOBBAT Öcsöd ötezer lakosú nagyközség. Csöndes, megállapodott falu benyomását kelti az idegen szemében, akit — ha besétál a kis utcákba — alaposan megnéznek, végigmérnek. Öcsödiek mondják: zárkózott, maguknak való, nehezen mozduló népek laknak itt. Mások hozzáteszik: itt sem nehezebben mint máshol — és hivatkoznak a téesz eredményeire, a szőnyegszövő szövetkezet szép munkáira, a pár napja rendezett községi gyermeknapra, amelynek sikeréért, jó hangulatáért megdolgozott a felnőtt lakosság jó része. Idén ünnepli ötesztendős fennállását a József Attiláról elnevezett művelődési ház pávaköre. Annak idején, amikor a kör első találkozásait szervezték, röstellte egy-két tag megmondani: a „kultúr- házba” megyek. Azóta a pávakor országosan kiváló minősítést nyert, műsoraik eseményszámba mennek; telt ház van, ha a pávakör szerepel. Hogy miért oly nagy esemény ez? Idézet az öcsödi nagyközségi tanács május 24-én tartott tanácsülésén, a művelődési ház 1978. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentésből: .......mennyiségileg tudtuk n övelni a művelődési ház látogatóinak számát, de az egy előadásra, illetve rendezvényre jellemző látogatottság még mindig alig haladja meg az ötven százalékot. Ez annyit jelent, hogy átlagban félig sem telt házzal voltunk kénytelenek működni.” Alább arról is szó esik, hogy milyen előadások „buktak meg” Öcsödön: Mikroszkóp színpad — félig üres nézőtér. (Van egy Öcsödnél alig valamivel nagyobb falu, ahol a „Mikroszkóp” két előadást tartott egy este — összesen 800 ember előtt.) Ankét Bu- zánszky Jenővel — 45 érdeklődő, Szirtes Ádám est — 25 néző, Berek Kati József Attila műsorára ötvenen voltak kíváncsiak. Az előadások buktak meg? Pawlovkin Imréné, a művelődési ház igazgatója szerint Félig üres ház Próbálkozni, összefogni ■■■■■■■■ ■■■■■■■■ ■■■■■■■a Olvasók nem olvasók az előadások propagandája — plakát, meghívó, újságelőzetes — megfelelő volt; különben is egy ekkora településen rendszerint fél nap alatt mindenki tudja, ha valahol valami készül. — Mintegy 130—140 értelmiségi él a faluban — mondja az igazgatónő. — Jó ha tízen, tizenketten vesznek részt közülük a valóban jó kulturális! rendezvényeken! Harmadik éve vagyok Öcsödön, de ma sem tudnám pontosan megmagyarázni, mi ez az idegenkedés vagy közömbösség. Az intézmény korszerűtlen, fölszerelése hiányos, költség- vetése — bevételekre nem nagyon számítva — szűkös. Bált, ami másutt komoly bevételi forrás, két évig nem rendeztek, — nem volt kinek. Mindent összevetve az idei költségvetés 363 ezer forint — ebből 115 ezer a tervezett saját bevétel, aminek teljesítésével nagyon rosszul áll ezidőtájt az intézmény. Ilyen körülmények között, mit tehet a népművelő? Próbálkozik. Nem sikerülnek a „nagytermes” rendezvények, megkísérel kisebb művelődő közösségeket létrehozni, azok vonzáskörét, „holdudvarát” bővíteni. A már említett pávakor mellett működik cite- razenekar, fotós'zakkör, négy tánccsoport, bábszakkör, cigánygyerekek klubja — és több, mint 50 öcsödi szülő járatja a gyerekét a balett-tanfolyamra. ígéretesen szépen bontakozik ki a cigányklub tevékenysége — július eleijén közművelődési tábort rendeznek a gyerekek számára. Egyelőre — ennyi. Lesz-e több is, vagy újra helyben topogás következik, azon áll vagy bukik, képesek lesznek-e a településen élő értelmiségiek, KISZ-aktivisták s mások az eddiginél intenzívebben támogatni az intézmény munkáját. Vagyis: ösz- szefogásra van szükség. Szép a könyvtár. A polcokon 15 ezer kötet könyv, hatvan féle újságot, folyóiratot lehet olvasni. Ebben az évben 40 000 forint — nem sok, de nem is túl kevés, lakosonként 8 forint — értékű könyvvel bővül az állomány. Több, mint 800 beiratkozott olvasó jár a könyvtárba. Kiss Andrásné könyvtáros szerint: ez a 800 olvasó — kevés, alatta van a megyei átlagnál és a kívánatosnak. Pedig tavalyhoz képest javult az arány, az idei adatokban már mutatkozik a könyvtárosok erőteljes szervező munkája. Különösen kicsi — 500 — a felnőtt olvasók száma, és meghökkentően kevés alkalmazott, értelmiségi, szellemi foglalkozású könyvtári tag van: mindössze 60. A postán szerzett adatok szerint a „jobb” lapokban is meglehetősen kevés az előfizetőjük, tehát nemcsak a könyvtári statisztikák tükröznek bizonyos lemaradást. Az Űj Tükörnek 7, az Élet és Irodalomnak 4, a Magyar- országnak 26, a Film, Színház muzsikának 6, a Rakéta regényújságnak 18, az Élet és Tudománynak 22 előfizetője van. A szaklapoknál sem sokkal jobb a helyzet — a Kertészet — szőlészetet 41-en járatják. Rádió és televízió szinte minden házban van. * * * Ami kulturális életét illeti!: Öcsöd /valóban icsöndes, megállapodott falu. Pedig egy ilyen nagyságú településen lehetne több is, jobb is. Ehhez — egyelőre — a közös akarat, — vezetők, irányítók és az egész faluközösség akarata hiányzik. Szabó János Ásvány- és kttzet- gyüjtemény Mintegy 20 000 darabból álló ásvány- és kőzetgyűjtemény található a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Ásvány és Földtani Tanszékében. A gyűjteményt tudományos célokra és oktatásra használják. Az intézet laboratóriumában a kőzeteken ásványkőzettani, nyomelem és kristálytani vizsgálatot végeznek a munkatársak- A gyűjtemény ma is gyarapszik cserekapcsolatok, gyűjtések és vásárlások útján. A képen: A kőzetelőkészítő polcain láthatók a kristálymodellek Harc és együttműködés A társadalmi haladásról és a nemzetközi enyhülésről történész, közéleti személyiség Berecz János kandidátus, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályvezetőjének immár negyedik kötetét jelentette meg a közelmúltban az Akadémiai Kiadó. A könyv a szerzőnek a világbéke és a társadalmi haladás kérdéseivel foglalkozó, 1973—77 között a Társadalmi Szemlében, a Pártéletben, a Pedagógiai Szemlében megjelent cikkeit, tanulmányait, valamint „A békés egymás mellett élés időszerű stratégiai kérdései”, illetve a „Békés egymás mellett élés — ideológiai harc” című tudományos konferenciákon elhangzott előadásait tartalmazza. Időszerű munka Berecz Jánosnak a legfrissebb kötete. Egyik fő erénye, nevezetesen: segít eligazodni a nemzetközi események rendkívül bonyolult összefüggéseiben — teszi aktuálissá. Három témakör alkotja a könyv gerincét: 1. a békés egymás mellett élés korunkban, 2. az enyhülési folyamat jellege, 3. az enyhülés és a társadalmi-politikai erők. A cikkek, tanulmányok szerzőjének széles tudományos ismeretanyaga, legfőképpen a marxizmus— leninizmus klasszikusai tanításaiból táplálkozó biztos tudása szerencsés módon ötvöződik éggyé a múlt fél évtized történéseinek magyarázatával, a háttér minden igényt kielégítő bemutatásával. Ugyanakkor a reálpolitikus Berecz János egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy direkt vagy indirekt módon utaljon a reánk váró teendőkre, azok kötelességeire, akik a valós szocializmus körülményei közt élnek. A realitásokkal józanul kell számolnunk — csendült ki már a kötet előszav ból is: „A nemzetközi osztályharc három fő területe — bizonyos hangsúlyeltolódással — ebben az időszakban is megvan. Az egyik a politikai-katonai és ezen belül a diplomáciai együttműködés és a katonai szembenállás. Ez utóbbit mi szeretnénk csökkenteni, a burzsoázia az utóbbi időben kissé erősítette ezt az oldalt. A másik a gazdasági együttműködés és verseny, a tudományos és műszaki forradalom eredményeinek alkalmazása. A szocializmusnak erősítenie kell a pozícióit ezen a területen. A szocializmus elérte azt a szintet, amikor sem katonailag, sem gazdaságilag nem győzhető le, amikor meg tudja magát védeni: rendelkezik mindazokkal a tudományos, műszaki, gazdasági, katonai erőkkel, amelyek védelméhez szükségesek. A győzelem érdekében viszont a gazdasági területen sokkal több erőfeszítést kell tennie. A harmadik terület az ideológiai harc, amely a korábbi lélektani háború állapotából a propagandaháború időszakába jutott, amikor az imperializmus, szinte első számú eszközként, jól felkészített propagandahadsereggel — ezt tudomásul kell ven-. nünk —, fejlett műszaki-technikai feltételekkel és a bizonyos fokig ellentmondásos nemzetközi helyzetre is építő munícióval kezdett támadást a szocializmus ellen ...” A békés egymás mellett élésre, a politikai és katonai enyhülés folytatására, ki- szélesítésére hangolt szocialista külpolitika sok évvel ezelőtt alternatívát _állított az emberiség elé: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével megteremtődött objektív alapon nyugvó békés egymás mellett élést, illetve az imperialista körök egyre növekvő arányú fegyverkezéséből adódó reális veszélyt, a termonukleáris világégést. A szocializmus megalkotta a maga stratégiáját, a békés egymás mellett élés politikáját. Alternatívája olyan, hogy el kell fogadni, csak ezt lehet választani: 1. a szocialista és a tőkés államok közöl elkerülhető a háború; 2. a szocialista forradalom útjai különbözőek, és lehetséges az áttérés a kapitalizmusból a szocializmusba viszonylag békés körülmények között; 3. a teljes egyenjogúság és á kölcsönös előnyök alapján nemcsak lehetséges, de szükséges is a különböző társadalmi rendszerű országok együttmunkálkodása. Berecz János, aki számos társadalmi választott tisztsége, megbízatása közt tagja az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának is, érthető módon részletesen foglalkozik cikkeiben, tanulmányaiban, előadásaiban földrészünk biztonságával, a kontinens országainak, néneinek sokoldalú együttműködésével. Fölhívja a figyelmet arra, hogy „Európa nem csak hivatalos állami tényezőkből áll, és a fejlődés elért szintje, a biztonsági rendszer megvalósításának reális megközelítése sem csak a diplomáciai erőfeszítések vívmánya. Azt kívánjuk —viszonylag röviden — megvizsgálni, hogy mi á társadalmi erők szerepe a mai európai politikai klíma kialakításában, és milyen további tennivalók állnak a tömegmozgalmak előtt az európai biztonság megteremtéséért folyó küzdelemben.” A témáról szóló tanulmányt 1973- ban publikálta a szerző, s minden bizonynyal forrásmunkaként szerepel majd a történelemtankönyvek íróinak is. Miként az az összefoglaló értékelés is, amely Berecz János tollából a 29 európai kommunista és munkáspárt 1976. júniusi berlini konferenciájáról szól, és mint ismert, ugyancsak az európai biztonság és együttműködés elmélyítését szolgálta. címe és alcíme „Harc és együttműködés — A társadalmi haladásról és a nemzetközi enyhülésről” sokatmondóan jelzi a szerző és a kiadó szándékát; dialektikus párba állítása céljaink, eszmei kompromisszumot nem ismerő, az emberiség sorsáért viszont felelősséget viselő ajánlatunk kifejezője. Kulcsár László Politikus, A kötet
