Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
1979. június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalata nemrég új szolgáltatást vezetett be. A kerttulajdonosok kis mezőgazdasági gépeit garanciálison és garancián túli javításait vállalja. Képünkön japán permetezőt, illetve kerti kapát szerelnek Szeretet, feltétel nélkül A Sárosér, a városból kivezető nyílegyenes utca. Egyik végén van Boricsék „nagy háza" és még három kertes ház, utána már csak a jószagú mező. A nagy ház előtt hempergésre alkalmas homokkupac, az udvaron szétszórt játékok és a tágas verandára nyíló helyiségek egyikéből kiszűrődő gyermekzaj jelzi, hogy népes a család. A zsibongás oka: öt gyerek — mind állami gondozott — érkezett haza az óvodából, az iskolából, a nagyobbik — az ipari tanuló — a mestertől, és egymást „túlénekelve” próbálja, mindegyik elsőnek elmesélni az elmúlt délelőtt történetét. A 30 évvel ezelőtt keltezett anyakönyvi kivonat szerint Borics Lászlónénak egy lánya van, Boricsék jászberényi, Sárosér 10. szám alatti lakása 30 éve mégis mindig kisgyerekek csacsogásától hangos. A gyermekszerető házaspár 30 év alatt 16 állami gondozottat nevelt fel. Az elsők iskolás korukig maradtak, a mostaniak családtagként járják végig az általános vagy a szakmunkásképző iskolát. — A mi családunkban mindig volt gyerek. Amikor férjhez mentem, a férjem szüleinél — ahol laktunk — volt két állami gondozott, házasságom első napján már elkezdtem a gyermeknevelést. Házat építettünk, elköltöztünk, de a kicsinyektől már akkor sem tudtam megválni, amikor megszületett a kislányom. Volt úgy, hogy négy csöppséget vettem magamhoz, együtt nevelkedtek az enyémmel, mindegyik anyukának szólított. Múltak az évek. A lányom férjhez ment, már nagy fia van, és ő sem tudott megválni a kicsinyektől. Most is három állami .gondozott fiúcskát nevel. Az emlékek között kutatva sorolja a neveket, a gyerekeinek a nevét. A két Oroszi gyerek, Pisti és Lajoska, egyikük Jászkiséren a Zománcipari Szövetkezetben dolgozik, gyakran „hazalátogat” Jászberénybe, .a Piroska gyerekek, Raffael Pisti, a négy Daru gyerek, közülük hárman most is ott vannak nála. Pista sírköves ipari tanuló, már összespórolt egy motorrava- lót, Lajosnak, aki Pesten tanulja a műköszörűs szakmát, ő vett motort. — Látja, hogy telik az idő!? Amikor magamhoz vettem őket, még botladozva tipegtek, selypítve mondták ki az „anyuka”, meg az „adjál” szót, most meg jó néhány közülük, becsületesen dolgozó, felnőtt ember. Nagyon szeretem őket, mindegyiket, mert mind szeretetre méltó volt. Azok voltak akkor is, amikor a kezüket úgy fonták a nyakam köré, mintha soha nem akarnák elengedni, de akkor is amikor — talán, mert keresték önmagukat — durcásan hárították el a simogató kezet. — A gyereket önmagáért kell szeretni, és nem feltételekkel. Őszintén elmondom, felháborítanak azok a szülők, akik félévenként szakítanak néhány órát arra, hogy meglátogassák édes gyermeküket, azután úgy búcsúznak tőlük: „jó legyél, ha azt akarod, hogy szeresselek”. Ilyenkor szeretnék közbekiáltani, — de nem teszem, a gyerekek előtt kiváltképp nem — hogy a szeretetet nem lehet ezért vagy azért adni. A gyerekeket a becsületre tanítjuk, meggyőződéssel, szép szóval, a szigorral, de mindig olyannak kell szeretni őket, amilyenek. — illés — Új, korszerű hallásvizsgáló audióméterek első darabjai készültek ej a Medicor Művek miskolci gyárában. A műszerek többek között alkalmasak szűrő-, zaj- és beszédvizsgálatokra, egyensúlypróbákra és kutatási célokra. Az új hallásvizsgálókból az idén összesen több mint kétszázat készítenek \ „Tarnamenti” boltok Sokan mondják Jászdózsá- ról, hogy tsz-község. Igazuk van, mert a település lakóinak több mint 80 százaléka a helyi termelőszövetkezet tagja vagy dolgozója. Azt is mondják: amikor látta a tsz vezetősége, hogy a községben kevés a bolt, nem kielégítő az ellátás, boltot nyitott, — nem is egyet — hogy a tagság semmiben se szenvedjen hiányt. Jászdózsán a Tarnamenti Tsz valóban hasznos kezdeményezésekkel gondoskodik a község — s így tagjai — áruellátásáról. Vállalkozásaihoz az alapot több termelési ágazatra kiterjedő, eredményes gazdálkodásával teremti meg. Tagja egy társulásnak, amely Jászárokszálláson a Kossuth Tsz-ben húsfeldolgozó üzemet hozott létre. Évente 700 hízósertést ad át az üzemnek, cserében tőkehúst és húskészítményeket kap. Az árut saját boltjában értékesíti. Jól szolgálja a község ellátását a tsz zőídség-gyü- mölcsboltja is. A gazdaság vegyes kertészetében termelt zöldségféléken kívül a bolt a háztáji gazdáktól felvásárolt primőröket és a Zöldérttől kapott zöldséget és gyümölcsöt kínálja. Havi 50 ezer forintos forgalma bizonyítja, hogy Jászdózsán is elkel a zöldségbolt. A tsz fenntartásában üzemel a község vendéglátó egysége, a „Tarnamenti” biifc- falatozó. Árukészlete: az italokon — nagyobbrészt hűsítőkön — kívül a tsz konyháján készülő vagdalthús, pogácsa, túrósbukta. A falatozó havi forgalma meghaladja a 400 ezer forintot. A tsz takarmány- és ter- ménybóltja elsősorban a háztáji és kisegítő gazdaságok •munkáját segíti azzal, hogy mindig megfelelő választékot kínál szemestakarmányból, tápokból és koncentrátumok- ból. Évente 7—8 vagon árut értékesít saját termékeiből, valamint a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattól, az Agárdi Állami Gazdaságból beszerzett terményekből. Fiatalok napja A KISZ tiszafüredi községi bizottsága, a járási művelődési központ és a járási hivatal testnevelési és sportfelügyelősége ma rendezi meg a nagyközségben a fiatalok napját. Az egésznapos rendezvény a falusi dolgozók járási spartakiádjának döntőivel kezdődik, majd a versenyek után kiváló sportolókkal ismerkedhetnek megi a fiatalok. A délutáni műsorban játékos vetélkedők szerepelnek, este pedig a hazánkban tanuló dél-afrikai diákok adnak folklór-műsort, majd táncesttel zárul a program. VÁROSDICSÉRŐ hogy városel- Igaz, lenes időket élünk, de az idők mindig városellenesek voltak. A falusiak mindig úgy érezték, hogy a rossz a városból jön rájuk: hol az erőszakos adószedő, hol a furfangos kereskedő képében. A városellenességnek nagy hagyományai vannak; az életre szóló intelmek között, falusi gyerekként, velem is hamar megtaníttatták, hogy a városi ember mind hamis és hogy „Pest — feketére fest”. Most azonban nem város— falu ellentétéről van szó. Most a városiak lettek városellenesek. A világ településszociológiái irodalma bőséggel kínálja haditudósításait arról a lázadásról, amellyel a városi emberek világszerte saját életkereteik és életmódjuk ellen fordultak. Egyszerre szorítókká lettek a zsúfolt bérházketre- cek. a tömött villamoskocsik és autóbuszok, a nyüzsgő körutak és sugárutak, a zsongó áruházméhkasok, a harsogó stadionok, a mesterséges és mesterkélt játszóterek, a zsebkendőnyi sétahelyek és úgynevezett zöldterületek, s a városi ember szabad térségért. levegőért, erdő-mezőért és csöndért kezdett kiabálni, és megkezdődött egy huszadik századi népvándorlás: a városiak szabadba, természetbe, faluba áramlása. Tünetei közismertek .ennek a népvándorlásnak: a hétvégi turistatömegek özön- lései és szemétnyomai erdőn, mezőn-réten-nádon, meg az úgynevezett üdülőterületek felparcellázása úgynevezett üdülőtelkekre, amelyeken úgynevezett hétvégi házak állnak (Magyarországon több százezer épült a tíz év-alatt). Ismert az a tünet, hogy a városról mint lakóterületről is megkezdődött a menekülés: a történelmi belvárosok a kereskedelem és az ügyintézés központjaivá szegényednek, a lakók a városperemekre húzódnak, a tehetősebbek kertvárosi villanegyedeket alakítanak ki, a kevésbé tehetősek a zöldterületekbe ékelt lakótelepi házakat szállják meg, de akár kertváros, akár lakótelep, a történelmi városmagok körül egy „vissza a termés zetbé’-nosztalgiájú bolygóváros-rendszer vagy alvóvárosrendszer alakult ki, a városok szétterülnek, elfoglalván az erd.ők-ligetek- szántólk helyét. A városellenesség tehát paradox eredményt hoz: a városok növekedését. A város tehát, mint életünk kerete és életmódunk meghatározója, olyan realitás, amely ellen lázadni lehet, de amelytől megszabadulni úgysem tudunk, lázadás helyett ezért bölcsebb lakhatóvá tételén buzgól- kodni. Én, aki érzelmileg kívül is maradtam ezen a városellenes lázadáson, mert húsz évig falun éltem ugyan, de harminc év óta az ország egyetlen nagyvárosának, Budapestnek a vonzásában élek, és várospártiságom odáig megy, hogy szülőfalumnak, Újkígyósnak is városias viszonyokat kívánok, e viszonyokon pedig civilizált létfeltételeket értek (azt értem például, hogy az egymással szemben lakó Bánfiék és Harangozóék télen-nyáron száraz lábbal tudjanak átmenni egymáshoz). Paulhans Peters, német szerző a város- ellenesség mai általános légkörében szinte provokatív alcímmel hívja ki az olvasó figyelmét: ,.A város az emberért” — mondja a főcím és ..Védőbeszéd a városi élet mellett” — mondja tüntetőén az alcím. hogy vita- BZt hittem, iratot veszek a kezembe. telistele egy nemzetközi urbánus-népi vita urbánus (tehát várospárt) érveivel, ebben azonban csalódnom kellett. A szerző nem merült bele ideológiai kérdésekbe; szakember, aki nek csak szakmai kérdésekről van szava. De mint szakembernek, van azért neki is egy rögeszméje. És ez a rögeszme az, hogy a város igenis lakhatóvá tehető, s ehhez nem kell más, mint egy tendencia megfordítása. A városfejlődés ma az egy- funkciójúság felé halad, holott minden részletében a többfunkciójúság irányába kell fejleszteni, akkor lakható lesz — hajtogatja a szerző. Engedjék meg. hogy ezt röviden megmagyarázzam: A városok fejlődése ma — és nemcsak Frankfurté vagy New Yorké, hanem Moszkváé. Budapesté és Debrecené is — a városelemek teljes munkamegosztása felé halad. Az üzleti negyed csak üzleti negyed. A hivatali negyed csak hivatali. A lakónegyed csak alvónegyedí. A diáknegyed is csak diáknegyed. Az utca csak a közlekedés terepe. A zöld terület csak zöld terület. Az üzleti negyed azért zsúfolt, magakellető, „konzumpolisz” jellegű, ahogy a szerző mondja: városrész „az áruházak halálos ölelésében”. negyed esfl hivatali ; téré kihalt kísértet. város, a lakónegyed ugyanez nappal, a kertvárosok villáiban ülnek-unatkoznak a „zöld özvegyek”, a világ sok nagyvárosában egész napra otthon hagyott feleségek, a díáknegyedek pedig tanítási szünetekben válnak kísértetvárosokká. Az utca is elsi- városul. ha csak autók száguldoznak rajta, a zöld terület pedig értelmét veszíti, ha csak annyi értelme van, hogy zöld terület, amely javítja a város oxigénellátási statisztikáját, mert azt mondja a szerző — és igaza van —•:■ „Az olyan terület, amelyre nem léphetünk, nem élhető át. és így gyakorlatilag nem is létezik.” Mit követel tehát? Olyan várost, amelyet folyton átélhetünk, vagyis használhatunk, birtokba vehetünk. Olyan városrészeket tehát, am öl vek telies emberségünkben szolgálnak bennünket, amelyekbe nemcsak aludni járunk haza. vagy amelyeken nemcsak keresztül szaladunk. Mint városi lokálpatrióta és lakótelepi lakó. naponta érzékelem, hogyan törekszünk ösztönösen is a munkamegosztás-tendencia ellen cselekedni, hogyan próbáljuk a városelemeket több- funkciójúvá tenni. Most már csak egyetlen példára van idő: az aluljárókéra. A várostervezés és a hatóság egyetlen feladatra szánta őket: járjunk át rajtuk. De a városlakók újra és újra megpróbálnak megállni bennük, randevúzni, trécselni bennük, és igenis galerizni bennük, meg főtt kukoricát, napraforgót, fonott kosarat árulni bennük — és nincs igaza annak, aki „ren.d,et akar teremteni” az aluljárókban, hogy csak fegyelmezetten áthaladjunk rajtuk, mert egy város lakhatóságához nyüzsgő-eleven aluljárói is hozzátartoznak. Szerencsére nem hagyjuk magunkat. Tetszik, nem .tetszik, itt lakunk és fogunk lakni: meg kell tanulnunk városul, ha egyszer máshol nem is lesz számunkra hely. Faragó Vilmos Épül az új TV-adó Kékestetőn gyorsított program szerint halad az új TV-URH és mikrohullámú adóállomás szerelése. Ha elkészül, javítani fogja a környéken a TV l-es és ll-es program vételének minőségét, továbbá sugározza a rádió URH programjait. Az adóállomást a tervek szerint 1981- ben helyezik üzembe. A képen: A Közúti Gépellátó Vállalat szakemberei az ún. mikroto- rony acélszerkezetének elemeit emelik helyükre
