Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-16 / 139. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 16. tudomány Kutatási területe: a daganatok és a májbetegségek Bemutatjuk Lapis Károly akadémikust Mielőtt bemutatnánk a professzort, néhány szót tanácsos szakterületéről is ejteni, mert a kórbonctani illetően sokféle téves elképzelés él az emberekben. Mindenekelőtt: a kórbonctan művelői nemcsak a különféle betegségekben elhunytak boncolása révén tesznek szert ismereteikre. Ök végzik az élő szervezetből — a diagnózis tisztázása céljából — vett szövetminták szövettani vizsgálatait is, és a kórházakkal, klinikákkal való folyamatos kapcsolatuk révén segítenek a gyógyításban is. Több intézet is foglalkozik kórbonc- tannal az országban, ezek közül a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. számú Kórbonctani Intézetét vezeti Lapis Károly akadémikus. Mondhatjuk úgy is: jókora vargabetű után jutott idáig az egykori, vegyészmérnöknek készülő, mezőtúri diák, hogy most, pályája csúcsán mégiscsak bizonyos vonatkozásban az egykori „szerelemmel”, illetve annak egyik határterületével, a biokémiával is foglalkozik. A most jubiláló, akkor református főgimnáziumnak nevezett túri liceumot 1944-ben végezte el, bentlakó diákként. Európa- szerte romokban állt minden egyetem — kivéve a kolozsvárit. Ide igyekezett, 1945 elején minden tanulni vágyó ifjú. Mivel ott vegyészkar nem volt, Lapis Károly az orvosi karra iratkozott be, mondván : kémia ott is van. Azután — ott maradt. Mármint az orvoskaron, mert magát az egyetemet már Budapesten fejezte be, 1950-ben. Népi kollégista volt, tanulmányai után mégis csak úgy maradhatott az egyetemen, ha elvállalta ;a tanulmányi osztály vezetését. Gyorsan „káder-utódot nevelt magának”, hogy csak a tudománnyal foglalkozhasson. 4 évre aspiránsnak a debreceni egyetemre került, ahol a várostól távoleső, nyugodt, csendes környezetben zavartalanul folytathatta kutatómunkáját. Kellner akadémikus volt az aspiránsvezetője, vele együtt került fel az akkor alakult Onkopatológiai Intézetbe, Budapestre. Már Debrecenben rák-témákkal foglalkozott: a daganatok nyirok-utakon való áttétel-képződésével, illetve az áttétképzés vegyszeres befolyásolásával állatkísérletekben. E témából szerezte a kandidátusi címet 1957-ben: a lymphogén (nyirokerek útján történő) áttét-képzés morfológiája volt értekezésének címe. ban, kollégái ösztönzésére pályázta meg az I. Kórbonctani Intézet igazgatói tisztségét, amelyet azóta is betölt. Tulajdonképpen azért is jött át ide, mert az OTKI-ban a szűk épület-tér gátolta a kutatások kiterjesztését. Közben egy éven át az USA-beli Du-' ke-egyetem vendégprofesszora is volt. Egy sor tisztség jelzi szakmai megbecsültségét: Lapis professzor a Magyar Onkológiai Társaság elnöke, a Magyar Gasztroenteorológiai Társaság alelnöke, több évig volt az Európai Rák Társaság vezetőségi tagja is. Egyik szerkesztője a Magyar Onkológia című folyóiratnak! is. Munkásságát 1978-ban az állam a Munka Érdemrend arany fokozatával ismerte el. Az intézet, illetve a saját kutatási területe két fő témára bontható: a daganatok és a májbetegségek vizsgálatára. (Mint mondja: nem az ő érdeme, hogy a kórbonctani intézet rákkutatással is foglalkozik, ezt az országban itt végezték legelőször, 1968- ig az intézet nevében is szerepelt. Elsősorban a daganat- ellenes vegyszerek hatás- és hatásmódvizsgálatával foglalkoznak, szoros együttműködésben a Központi Kémiai Kutatóintézettel, a Gyógynövénykutató Intézettel, és néhány gyógyszergyárunkkal. De foglalkoznak a daganatok keletkezésével, daganatkeltéssel, sejttenyészetben és állatokon is. Mivel az utóbbi az eddig használt állatokon, rágcsálókon hosszadalmas, újításként halakon fognak kísérletezni. Ez olcsóbb, és a hatás is gyorsabban jelentkezik. Szándékukban áll a rákkeltésre gyanús vegyszerek tesztelése is, a professzor egyik munkatársa két éve ezt tanulmányozza az USA-ban. Maga Lapis professzor a ci- tosztatikumok hatásmódjának vizsgálata mellett egy, még amerikai vendégprofesz- szorsága idején megkezdett kutatással is foglalkozik: ott sikerült elkülöníteni egy olyan vírustörzset, amely csirkéken máj rákot okoz. Ez bizonyíték egyes rákfaj iák vírusos eredete mellett. Lapis professzor e vírus által okozott májrákból kialakított egy átoltható daganat-törzset is. Ez évi közgyűlésén a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották dr. Lapis Károly professzort. Az elsődleges máj rákkal is foglalkozik. Ez Európában, Észak-Amerikában ritka betegség, míg a trópusi övezetekben és Indiában, Kínában gyakori. Oka: a májgyulladás-vírus ott állandóan jelen van. Nem maga a vírus kelti a rákot, hanem a májban való állandó, irritáló jelenlétének a hatása, a májsejtek roncsolódása. A szervezet, talán téves ellenreakcióképpen, sejtnövekedést „programoz”, ami túlburjánzásba, daganatképződésbe vált át. Sajnos, újabban a mérsékelt égövi országokban is akad már több ilyen megbetegedés, csak itt nem a hepatitisz- vírus felelős érte, hanem egy hasonló folyamat eredményeként az alkoholfogyasztás májsejt-roncsoló hatásai. És ha már májról esett szó: másik fő kutatási területük az intézetben a májbetegségek létrehozása állatokon, és az ez ellen ható vegyszerek kipróbálása. Magánemberként Lapis Károly annak örül a legjobban, hogy orvostanhallgató fia úgy látszik, követi a szülői példát. Mint a professzor említi: érdekes, csak sajnos, ritka alkalom, mikor fiával vitatkozhat egyes onkológiai témákról, és saját gondolat- menetét összevetheti egy fiatalember rutinmentes, most tanult ismeretvilágával. Az aktív pihenést a professzornál, ha van rá ideje, a teniszezés jelenti (versenyszerűen sosem sportolt, igazi amatőr), hétvégente pedig ’Gödön, víkendházában kertészkedik. Szatmári Jenő István Növényveszély a parkokban Sajnos viszonylag gyakran előfordul, hogy gyermekeknek a környezetükben díszlő növényekre támad „gusztusuk” és a gyermekes csíny sarkallta falánkság bizony csak a szakszerű orvosi beavatkozásnak köszönhetően nem válik tragikussá. Ugyanis éppen annak az aranyesőnek nevezett cserjeféleségnek egyik, már virágot bontó egyedéről szedtek és ettek meg virágokat tíz éven aluli gyerekek, amely a ci- tizin nevű mérgező alkaloidát tartalmazzák Különösen bőven található belőle a virágokon kívül a termésekben, de még a kéregrészek sem mentesek tőle. A Vegyészeti Lexikon tanúsága szerint a citizin ugyanúgy hat, mint a nikotin. Nagyobb adagban sápadtságot. hideg verítéket, szomjúságot. öntudatzavart, hallucinációt, kábultságot, ájulást, görcsöt és végül a légzés megszűnése miatt halált idéz elő. Az aranyeső leveleiből készített cigaretta ugyanolyan panaszokat okoz a nem dohányzóknál, mint a valódi, míg az erős dohányosok mindkettőt egyformán elviselik. A japán akáonak nevezett, a városi klíma tűrése és a nyári virágzása miatt méltán kedvelt, a városfásításban mind nagyobbra értékelt Sophora japonica is tartalmaz citizint, akárcsak a szép sárga virágaik tömegével feltűnő zanótok. A továbbiakban sem szám- űzendők ezek a növények a különben sem túl gazdag, városokba telepíthető díszcserje- és faválasztékból. Legfeljebb a legapróbbak közelébe, a bölcsődék, óvodák kertjébe ne kerüljenek. A további mérgezéseik megelőzésére'az egyetlen valóban hatásos lehetőségünk az értelemre apelláló meggyőző felvilágosítás. Azért is ezt kell javasolni, mert bizony nem ezek az egyedüli növények. még csak nem is a legmérgezőbb hatóanyagúak a közterületekre és a magánkertekbe előszeretettel telepített, a környezetünket javító fák, cserjék, évelők között. A példa kedvéért említhető többek között az örökké haragoszöld tűlombjáért kedvelt tiszafa (Taxus bae- cata), amely a fekete magját körülvevő piros színű terméshúsán kívül teljes egé- bzében mérgező, annyira, hogy ha netán ló lelegeli, elpusztul tőle. Mégsem kell komolyan félnünk egyiküktől sem. csak be kell tartani a kissé módosított közmondást: mindent a szemnek, és semmit a szájba — a parkokat, kerteket dísizítő növényekből. Elektronmikroszkóppal vizsgálják a daganatsejteket a Lengyel Tudományos Akadémia Idegélettani Intézetében 1968-ban lett a tudományok doktora, disszertációjában a daganatellenes vegyszerek által a daganatsejtekben létrehozott károsodások elektronmikroszkópos vizsgálatával foglalkozott. Ezt fejlesztette tovább akadémiai székfoglalójában (1970-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja), amikor a rákellenes kémiai szerek, a ci- tosztatikumok hatásmódját tanulmányozta. 1963-ig dolgozott az onko- patológián, tudományos munkatársként, majd főmunkatársként, 1963—64-ben a Nemzetközi Rákellenes Unió Roosevelt-ösztöndíjával Franciaországban tanulmányozta az elektronmikroszkópiát. Közben megpályázta az Orvostovábbképző Intézetben (OTKI) akkor induló kórbonctani tanszék vezetését, el is nyerte azt. Öt évig dolgozott ott, mondhatni, ő hozta létre a tanszéket. A kizárólag rákkutatással töltött korábbi évek után, más, szélesebb feladatköre lett. 1968Daganatsejtek a mikroszkóp alatt A halálesetek számát tekintve a rák sok országban közvetlenül a szív- és keringési betegségek után következik. A századfordulón a rákkutatásnak nagy lendületet adott a radioaktivitás felfedezése. Ennek a fizikai jelenségnek az ismeretében az anyag szerkezetének és anyagcseréjének a kutatása addig el sem képzelhető mélységben vált lehetővé. További lendületet jelentett a mikroszkóp tökéletesítése, az elektromikrosz- kóp megjelenése és az egyre korszerűbb fizikai és biokémiai módszerek, amelyeknek eredményeként az elmúlt évtizedben a kutatás már molekuláris szinten folyt. A rákkutatás így néhány évtized alatt a szórványos klinikai, betegágyi megfigyeléstől az egyik legmodernebb eszközökkel művelt tudománnyá vált. Bár a daganatkutatás rendkívül szerteágazó tudományos tevékenység, három fő irányzat ismerhető fel benne. Az első az úgynevezett alapvető vagy kísérleti kutatás, amely magát a daganatot vizsgálja. A második, a klinikai daganatkutatás, amely a daganatos beteg tüneteivel foglalkozik, míg a harmadik irányzat a daganatos betegséget, mint tömegjelenséget tanulmányozza, és adatokat gyűjt a daganatok gyakoriságáról, földrajzi elterjedéséről, illetve a daganatok eredetét statisztikai alapon igyekszik felderíteni. A daganatsejteknek két szembeszökő tulajdonságuk van. Az egyik az, hogy alakilag, bioké- miailag számos vonatkozásban többé-kevésbé eltérnek annak a szövetnek az egészséges sejtjeitől, amelyből származnak. A másik fontos tulajdonságuk, hogy a szervezet egészének a rendjétől függetlenül szaporodnak. A daganatos sejtek osztódása nem áll le a jellemző sejtszám elérése után, hanem voltaképpen korlátlanul folytatódik. Ha ezek a sejtek azután a nyirok vagy a véráram közvetítésével eljutnak a szervezet legkülönbözőbb pontjaira, ott me?f- telepednek, és az eredeti daganathoz hasonló új daganatokat, áttételeket hoznak létre. Egy-egy gyógyszernek a felfedezése és az orvosi gyakorlatba való bevezetése nagyon sok kutató és ipari szakember hatalmas költségekkel járó, fáradságos és hosszadaliyas munkájának az eredménye. Valamely új gyógyszer kifejlesztéséhez átlagosan 58 000 kutatói munkaórára van szükség. Korszerű csoportos kutatással is 3— 6 év kell ahhoz, hogy minden tekintetben megfelelő új készítmény lásson napvilágot. A nemzetközi statisztikák szerint minden négyezer vegyület közül legfeljebb egy akad, amelyből gyógyszer válhat. Ez természetesen átlagos érték, és nem úgy értendő, hogy minden esetben feltétlenül négyezer ve- gyületet kell kipróbálni ahhoz, hogy közülük egy gyógyszerként beváljon. Nem meglepő tehát, hogy ez ideig például mintegy 380 ezer vegyület rákellenes hatását vizsgálták, s a kísérletek nem jártak pozitív eredménnyel, hogy 6000 szulfo- namid származék közül legfeljebb tíz van tartósan forgalomban. hogy kétezer antibiotikum közül alig egy tucatnak van gyakorlati jelentősége, hogy ezer félszintetikus penicillin közül szintén csak mintegy tíz került a gyógyászatba. Napjainkban a világon évente 200 000—300 000 új vegyületet állítanak elő és vizsgálnak meg gyógyszertani szempontból, de az évente gyógyszerként bevezetett új vegyületek száma nem haladja meg a száz—százötvenet. Egy új gyógyszernek szánt vegyületet mindenekelőtt farmakológiái vizsgálatnak vetik alá, amelyhez csupán az anyagnak 1—10 grammnyi mennyisége elegendő. E vizsgálatokat baktérium- és szövettenyészetekben, valamint -állatkísérletekben végzik, célja még csak az általános tájékozódás. Ezután célzott farmakológiai vizsgálat következik, amely még csak néhány száz kisállattal végzett kísérletekből áll. Ha a tapasztalatok jók, a reménytelinek ígérkező vegyületek létrehozására ideiglenes laboratóriumi eljárást dolgoznak ki, mert a további kémiai és technológiai vizsgálatok már néhány kilogramm mintaanyagra van szükség. Ezután következnek a bővített farmakológiai vizsgálatok és csak ezek egyöntetű sikere esetén kerülhet sor a klinikai elővizsgálatokra. majd a széles körű kipróbálásra. Ha mindez eredményesnek bizonyul, dolgozzák ki az üzemi gyártás menetét, kialakítják a végleges gyógyszerformát és nevet adnak a gyógyszernek. Fenti képünkön: Jelenia Gőra-ban, Lengyelország második legnagyobb gyógyszer- gyárában főként hormonális és pszichofarmak’ológiai szereket, valamint vitamintermékeket állítanak elő. Az új gyógyszer már az automatikus csomagoló- ba került. > A civilizáció, a modem •technika — áldásain kívül — sok-sok bajt is okozhat A gyárakban és a földeken a gépek, az élet minden területén az elektromos áram, az utcákon, utakon száguldó közlekedési eszközök, a sportpályák különböző versengései, a harcterek fegyverei okoznak vigyázatlanságból véletlenül és sajnos akarattal is 'egyre több munkát ■ azoknak a sebészeknek, akik a balesetekből származó sérülések ellátására specializálták magukat. A baleseti sebészet, traumatológia tulajdonképpen ■nem új tudomány, hiszen maga a sebészet is kezdetben jórészt balesetekkel foglalkozott. A sebészek ősei hosszú ideig csak sérüléseket, ■töréseket, ficamokat ’láttak el, anélkül, hogy ők maguk sebeket mertek volna ejteni gyógyítás céljából. Mai formájában azonban a traumatológia már többet nyújt az általános sebészeti ellátásnál, különösen a többszörös sérültek, az ún. politraumati- záltak körében. Mert például az egyidőben végtag, koponya, és hasi sérülést szenvedett beteg gyógyítása nemcsak valamennyi sérülésnek az ellátását jelenti, hanem magát a politraumatizációt, mint önálló betegséget is gyógyítani kell. A traumatológia jelentőségét növeli, hogy a baleseti sérülésék, traumák elsősorban nem a fejletlenek, gyengék, öregek közül szedik áldozataikat, hanem az erőseket, a fiatalokat pusztítják leginkább. A nagy veszély az orvosokat is specializált küzdelemre kényszerítette. A baleseti sebészet, bár általában a baleseti sérülésekkel foglalkozik, fejlődése folyamán maga is specializálódott. A nagyobb baleseti sebészeti intézetekben ma már nemcsak általános trauma- tolcgusok, hanem csakis koponya- és gerincsérülésekkel foglalkozó neurótraumatoló- gusok, továbbá mellkasi, hasi és végtag szalktraumato- lógusok is működnek. A traumatológusok munkája sok embernek menti meg az életét, állítja vissza testi épségét. Szép eredményeit azonban beárnyékolja, hogy a traumatológia területén az orvosok kezéből hiányzik a modem orvostudomány egyik legfontosabb alapelvének, a megelőzésnek a lehetősége. — Fenti képünkön videokamerával ellenőrzik egy végtag- sérülés ellátását Nyugat- Németország legnagyobb traumatológiai klinikáján, Mumauban. / pj gyógyszer születése
