Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-16 / 139. szám
1979. június 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tíz napig Szolnokon Szocialista városok fotói Rangos tárlatnak ad otthont Szolnokon a Tiszamenti Vegyiművek művelődési háza. A Kazincbarcikán kétévenként megrendezésre kerülő „Szocialista városok országos fotókiállítása” anyagát II. kiállításon tekinthetik meg június 24-ig az érdeklődők. Fodor Ferenc: Csőburkolók FIÚI JEGYIÉT NED KELLY Isten legyen irgalmas a lelkednek! — ezzel a mondatmellé. hiába próbálkozik ezzel a 100 perces, gyönyörű Ma kezdődik a dalostalálkozó A 9. szolnoki kulturális hetek keretében rendezik meg ma és holnap Szolnokon és a megye három nagyközségében a VII. országos szövetkezeti dalostalálkozót. A kétnapos bemutatón az a húsz együttes lép közönség Móricz és a fiatalok Bár Móricz Zsigmond annak idején óvta magát attól, hogy kötelező olvasmányok legyenek a művei; ez a vágya — szerencsére — nem teljesült. A század nagy írójának regényei, novellái az általános és a középiskolában is szerepelnek a tanterv törzsanyagában. Hogyan lehet a legeredményesebben megértetni, elsajátíttatni a diákokkal Móricz életművét, melyek azok a módszerek, amelyekkel leginkább felkelthető a fiatalok érdeklődése az író s alkotásai iránt? Ezzel a kérdéssel összegezhetjük annak a pályázatnak a célkitűzését, amelyet Móricz születésének századik évfordulója tiszteletére hirdettek meg magyarszakos pedagógusoknak. A pályázat eredményhirdetésére Kisújszálláson az országos emlékünnepségen került sor a közelmúltban. A döntőbe jutott tizenöt pályázó között a második helyezést Rideg István, a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Szakközépiskola tanára nyerte el, „Móricz Zsigmond Karcagon” jeligéjű tanulmányával. Rideg István nem először foglalkozott Móriczcal; s művei tanításának módszertanával sem. Nem tartozik ugyan az idősebb tanárok közé, a Móricz ábrázolta parasztság mégsem ismeretlen világ előtte. Az otthoni családi történetek lehettek volna akár egy-egy Móricz novella témái is. Mi sem volt természetesebb ezek után, minthogy diplomamunkáját a szegedi tudományegyetem magyar—történelem szakán Móricz és felfedezettje Szabó Pál műveiről írta. Tanári munkája során —1965- ben állt katedrára friss diplomásként a karcagi gimnáziumban — számos pedagógiai pályázaton vett részt igen eredményesen, írásai jelentek meg szaklapokban a Pedagógiai Szemlében, a Beszélgetés Rideg Istvánnal, a karcagi gimnázium tanárával Magyartanításban. Szinte minden tanulmányában szerepel valamelyik Móricz mű. Szobája könyvespolcain a fő helyen helyezte el az író köteteit. Le sem tagadhatná a Móricz iránt érzett tiszteletét, rajongását. — Bizonyára a tanítványai előtt sem titkolja. .. — Nehéz helyzetben van az irodalomszakos tanár, hiszen a kevésbé tetsző írók, költők életművét is úgy kell tanítania, mintha a kedvence volna. Mindenesetre az óráimon igyekszem nem „kivételezni” egyetlen íróval sem. Ha Berzsenyit vagy Csokonait tanítom, akkor nyilvánvalóan nem Móriczon gondolkodom. — Második díjas pályamunkájában a fő téma a „Barbárok” tanítása. Nem könnyű novella egy tizenéves számára. — Móricz műveit általában nehéz tanítani. Emlékszem, egy alkalommal a Tragédia című elbeszélést dolgoztuk fel a diákokkal. A gyerekek nemigen értették meg első hallásra, s az egyáltalában nem vidám történet egyes részein még nevetgéltek is. A diákjaink nem olyan élethelyzeteket élnek át. mint Móricz idején éltek, sok fogalmat, régi szót nem is értenek meg. Azt hiszem a tanításban — s most nem csak az irodalomra értem — a legfontosabb az, hogy az új ismereteket valami módon a diákok már meglévő élményeihez, tapasztalataihoz kössük. — Ahány diák, annyiféle élménye lehet. .— Van viszont olyan, ami mindenkinél megtalálható, részint az előző tanulmányokból vagy a gyakorlatból. Az elsős tanítványaink között például voltak olyanok, akik életükben először az őszi társadalmi munkán törtek kukoricát. Nyilván ha ezután olvastak valamelyik műben erről, akkor már volt fogalmuk, élményük róla. — A diákok élményei mennyiben segítenek Móricz müveinek tanításában? — Szerencsés helyzetben vagyok, hogy Karcagon tanítók. Móricz jól ismerte az Alföldet, többször megfordult a városunkban is. Igaz, rengeteget változott azóta az életforma, Móricz írásai mégsem idegenek a tanítványaink előtt. Az író műveiben leírt akkori magyar valóság és a mai életünk ösz- szehasonlításával jól szem- léltethetőek a történelmi változások, a múlt és a jelen közötti kapcsolatok. — S hogy tanítsa Móricz életművét egy dunántúli pedagógus? Pályamunkájában, amely nyomtatásban is napvilágot lát majd, ad-e erre valamilyen módszertani útmutatót? — A tanulmányom azt sugallja, hogy tanítsuk akár Móricz, akár Homérosz munkásságát, valamiféle módon közel kell hozni gondolataikat, „tanításukat” a diákokhoz. S erre bőven van lehetőség minden alkotásban, hiszen bár egy adott korban/ játszódnak a regények, novellák, lehetnek akár egyedi történetek, de minden igazán nagy műben megtalálhatók az általános emberi magatartásformák. Véleményem szerint az irodalom- tanár ezek felfedezésével, megláttatásával nevelheti leginkább a fiatalokat. T. G. Holdosi József: Kányák tál zárul Tony Richardson színes angol filmje, amelynek láttán hősünkön érezzük, hogy mennyire irgalmatlan hozzánk a filmszakma, a filmforgalmazás. Ritkán látható zavaros történet — nagy szó ez manapság, de igaz — elviselhetetlenül .,öszvér” formai megjelenítésében. Tulajdonképpen ausztrál westewnt láthat a boldogtalan néző, leöntve valamiféle népballadaj kulimásszal, s mindezek tetejében — minek a döglött ló lábára a patkó? — holmi szabadságharcos patétizmust is kevernek az amúgy is élvezhetetlen mixtúrába. Csak legyen aki „megissza”. Sajnos van. Pedig az ízek kü- lön-külön is élvezhetetlenek. A hazugság ugyanis még nagyobb hazugsággá válik, ha igaiztalanul színezik. Különösképp, ha átfestik — mint a filmbéli lovakat. Ez is ordító 'látvány: vigyázat, mázolva! — ahogy a film. A Ned Kelly — akárhogy is csűri, csavarja a film dramaturgiáját — egyszerű betyártörténet. Az ifjú hős lovait lopott, bezárták három évre. Szabadulása után „gyanús marad”. Tegyük hozzá, mindent megtesz annak érdekében, hogy élesztgesse a hatóságok bizalmatlanságát. Adva persze egy sunyi csendőr is. — különben hogyan mélyülne a konfliktus? — aki a többinél is aljasabb. De az újabb lólopás, majd gyilkosság, még akkor is törvénytelen, ha a, törvény alkalmazói maguk sem gáncs nélküli lovagok. Igazságérzetünk nem áll Ned Kelly Tizennyolc országból jönnek hallgatók Esztergomba a július közepén nyíló Dunakanyar művészeti nyári egyetemre. Az idén több olyan országból jelentkeztek, ahonnan eddig még nem vettek részt. Első ízben jönnek például Portugáliából és Kubából, a legnépesebb csotermészeti tájakat mutató film. Szívesen néznénk ezt a vidéket — azzal az igénynyel, hogy egy szép Homoki Nagy István filmet látunk —, de nem tehetjük zavartalanul. mert a Kelly család újra és újra lövöldözéseket robbant ki, s folyik a vér. Jól tudjuk, a zsarnoksággal szembenállók rokonr szenvre találnak az elnyomottak széles táborában. Dédapáink is bújtatták a betyárokat. ott csapták be a pandúrt, ahol tudták. Elhisz- szük, hogy Ned Kelly szabadcsapata is éltette a nép szabadságvágyát, ám ez a fajta anarchizmus még soha, semmiféle társadalmi igazságtalanságot nem számolt! fel. A rablókból csak a film vásznán lettek népi hősök, ott is igen vérszegények. A film utolsó harmadában már maguk eszkábálta középkori páncélruhában látjuk a betyárokat. Jó ideig még a golyó sem fogja őket, ám tervük mégsem sikerül, hiába szedik fel a síneket is. Modernizálódó világban — a történet a múlt század második felében játszódik — nem lehet középkori módon harcolni. A sajnálatra méltó Ned Kelly, a páncélos lovag nevetségessé válik, A főszereplő Mick Jagger, a Rolling Stones üdvöskéje, egyszerű bábu első drámai filmszerepében. Gyönyörű írausztrál népballadákat énekel egy-egy verekedés, lövöldözés között. Ezek szépek, emberiek, csak éppen kilógnak a gubancos drámából. Tiszai Lajos port a franciaországi és az olaszországi lesz. Az egyetemen, a hagyományokhoz híven, az idén is a Kodály-módszerrel — ezúttal a gyermekek hallásának és zenei írás-olvasás készségének a fejlesztésével — foglalkoznak. elé, amelyek a debreceni, tatai, kecskeméti, és a Tamásiban lebonyolított versenyen a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtották. A bemutató hangversenyeket ma Kunhegyesen 18.30- tól; Jászalsószentgyörgyön, Tiszaföldváron és Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban pedig 19 órától hallgathatják meg a kórusmuzsika kedvelői. Vasárnap délelőtt az énekkarok ünnepségen vesznek részt Szolnokon a Lenin szobornál, majd fél 12-kor kezdődik a tiszaligeti sport- csarnokban a díszhangverseny, ahol a szövetkezeti dalostalálkozó értékelése után az együtteseknek kiosztják a djjakat. Minden nép és népcsoport megteremti a maga mitológiáját. Ez az én-tudat nélkülözhetetlenül fontos eleme az egyének és társadalmak életének. Programot ad a viszontagságok elviselésére, vagy emelkedettebb, , előrehaladottabb fázisban á körülmények, az élet megváltoztatására. Magától ugyanis semmi nem mozdul, nem változik. Amikor a cigányság gondjairól szoktunk töprengeni, mindig felvetődik a cigány értelmiség szükségességének, illetve hiányának a kérdése. Ettől 'áz értelmiségtől Várjuk, hogy a fentebb említett mitológiát, ennek a népcsoportnak vagy csak szociológiailag definiálható társadalmi rétegnek az életét belülről, tehát átélten, ugyanakkor objektiven tárja fel. Enélkül elsikkad a kívülről 'jövő segítség vagy jobbító szándék, hiszen jószerével csak a felszínen tapogatód- zunk. Gazdasági, szociális kérdésekben ugyanis meddő dolog moralizálni, ugyanakkor egy népcsoport, társadalmi réteg viselkedését, morálját nem lehet minősíteni annak életmódja, múltja, szokásai, az önmagáról alkotott kép ismerete nélkül. Vannak már, s egyre gyarapodnak azok a művek, amelyek szerzői felismerve ezt a sürgető társadalmi igényt, egyre több tény-téglát raknak le társadalmi ismereteinkhez. E szerzők ténykedése kapcsolható természetesen egy átfogóbb, szélesebb „divathoz” is, a szociográfia felpezsdüléséhez. Hogy ennek mi köze az elsőkötetes író, Holdosi József regényéhez? Nagyon is sok! Mert az ő helyzete már lényegesen könnyebb, mint néhány idősebb írótársáé volt: van már előtte taposott örvény, felhalmozott tapasztalat, ismeretek birtokában, s nem kevésbé a megváltozott lehetőségekkel élve előbbre is léphetett. Nem kell különösebb jóstehetség, hogy előre lássuk: Holdosi József könyvét egykoron határkőként fogják emlegetni, egyfajta frontáttörésként: megszületett az első cigány — családregény. S, ha ebben az esetben hangsúlyozzuk a „cigány” szót, akkor azzal nem az „egzotikumát”, hanem éppen a szociográfiai értékét és izgalmát szeretnőnk jelölni! Mert amellett, hogy pergő cselekményű, jól szerkesztett, részletszépségekben is gazdag regény (nem hibátlan, de erről majd később) olyan primőr élményeket, ismereteket is közvetít, amelyekben így, ilyen tudatosan, igényesen komponált írásban nem találkozhatott az olvasó! Holdosi József regénye azért olyan megrendítő, mert a címadó Kánya család történetében lényegében a ki- és feltörési kísérletet írja meg. Az ember ugyanis a legel- nyomottabb, legmegnyomorí- tóbb állapotában is napfényre vágyik, mint a növény, nem tud beletörődni emberi méltósága megsértésébe. Márpedig mi sértené jobban az ember méltóságát, mint a nyomor, a tudatlanság, a lenézettség, peremre-vetettség? Holdosi hősei: a festő Péter, a zenész Ernő, Jenő, a kommunista munkás Matild, majd a harmadik nemzedék: Margit, ifjabb Ernő és Kati mind- mind a tehetség felhajtóerejével akarnak kitörni a faluszéli vályogházból. Elbuknak, mint ahogyan elbukik minden társadalmi mozgalom is — amelyről ők nem tudnak ott, lenn a mélyvilágban! — az elmúlt században. Csak a fővárosba került, s egy szép szerelemben a kommunistákkal is megismerkedő Margit döbben rá, hogy az ő, a Kányák, a falu, a cigányság bajai csupán részesei a társadalom bajainak, s az egész igazságosabb átalakulása nélkül az ő gondjuk sem oldható meg. S ez nem jó — vagy rosszindulat kérdése, hisz a társadalom törvényszerűségei objektívek. A Kánya család történetében tehát, ha úgy tetszik az öntudatra ébredés, illetVe a „korán jött hősök” mindig tragikus, de szép hul- lását-bukását írta meg Holdosi. Nevezhetnőnk ezt a könyvet az akarat regényének is, amely — itt „generációs váltásban” — feltámad, s mindig újra kezdi. Ahhoz, hogy ettől folyamat legyen, a társadalomnak is le kell küzdenie rossz beidegzettségeit, gátlásait. Végezetül el kell mondani azt is, ami olykor zavarja az olvasót a regény élvezetében. Ez pedig a mitológiai—teremtő, de kellően nem ellenőrzött képesség, lírai erudí- ció, amely mint egy fátyol lebegi be a történetet. , (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Horpácsi Sándor Népszerű az esztergomi nyári egyetem Folyóparti hangulat... (Fotó: T. F.)
