Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 5. Tory-gyözelem ngliában megtörtént a A fordulat, amit volta­képpen már mindenki jóelőre sej’tett. A kon­zervatívok visszatértek az „ellenzéki sivatagba tett, évekig tartó vándorlásból”. Margaret Thatcher asszony Anglia első női miniszterel­nöke lesz, s egyben az első nő, aki fejlett tőkésország­ban egy kormány élére ke­rül. A 635 mandátum közül 514-nek a sorsa már tegnap reggel kiderült: a konzerva­tívok 258 mandátumával szemben 245 munkáspárti és 7 liberális mandátum áll. Az arányokait figyelembe véve ez 45 mandátumnyi konzer­vatív nyereséget és 37 mun­káspárti visszacsúszás't jelent a megelőző parlamenthez képest. A további kombiná­ciók így voltaképpen már fölöselegesek: a hiányzó 121 mandátum ugyanis nagy többségében olyan vidéki vá­lasztókerületeké, ahol a konzervatív szavazók voltak többségben. A szavazás vég­eredménye: konzervatív párt 339, munkáspárt 268 mandá- tum. Az eredményen túlmenően szükséges az angol választá­sok elemzése mind társadal­mi, mind személyi viszony­latban. Ami az első és nyil­vánvalóan fontosabb kérdést illeti; a rendkívül érett brit polgári demokráciában a két- pártrendszer kínálta válasz­tási lehetőség ‘természetsze­rűen nem jelenti a társadal­mi rendszerek közötti válasz­tást. Sőt, osztályszempontból sem lehet egyértelműen meg­vonni a ha táróikat: a bérből, fizetésből élő középrétege­ken túl az angol munkásosz­tály mintegy 20 százaléka is a konzervatív szavazók tá­borához tartozik. Az angol munkásosztály óriási többsé­ge persze azért a Labour párto't támogatja, s ami en­nél is fontosabb: a szakszer­vezetek, az angol munkás- osztály érdekképviseleti szer­veit eltéphetetlenül szoros szálak fűzik a munkáspárt­hoz. Az angol burzsoázia és a banktőke vezetése viszont a konzervatívok mellett áll. A jelenlegi helyzet megér­téséhez. s egyben a munkás­párti vereség okának felde­rítéséhez mindenekelőtt az angol gazdaság helyzetének kell felhívni a figyelmet. A munkáspárt 1974-ben olyan helyzetben vette át a hatal­mat. amikor a megelőző kon­zervatív kormányt voltakép­pen az angol bányászok nagyszabású sztrájkja buk­tatta meg. Az olajválság ki­bontakozása, valamint a tő­kés gazdaság visszaesésével párosult infláció ebben az időben rendkívüli erővel súj­totta az angol gazdaságot. A munkáspárt a fennálló erő­teljes szervezeti kapcsolatok ellenére sem tudott olyan stratégiát kidolgozni, ame­lyet a szakszervezetek elfo­gadhatónak minősítettek vol­na. Sőt. a szakszervezetek a magas inflációs ráta ellené­re több mint két évig elvi­selték a munkáspárti kor­mány által megszabott bér­emelési korlátozásokat. Ez a gyakorlatban azt eredmé­nyezte, hogy a . reálbérek csökkentek és ugyanakkor a termelés visszaesése követ­keztében nőtt a munkanél­küliség. Ezen a helyzeten alapvetően az Északi-tenger olajának feltárása sem vál­toztatott. zemélyi szempontból S azért van fontossága a választási eredmény­nek, mert Thatcher asszony személyében a toryk agresszív jobboldala került a miniszterelnöki székbe. Ez mind bel-, mind külpolitikai szempontból komoly kérdő­jeleket vet fel. A belpolitiká­ban e pillanatban elkerülhe­tetlennek látszik a „kemény” kormányfő és a szakszerve­zetek közötti kofliktus kiéle­ződése, ennek minden társa­dalmi és gazdasági követ­kezményével. A külpolitiká­ban feltehetően reakciósabbá válik Nagy-Britanni/a Afri- ka-politikája és az eddiginél is egyértelműbb „alkalmaz­kodásra” lehet számítani Washington irányában. —i—e Hz erőszakról való lemondás váljon a nemzetközi élet alaptörvényévé Az emberiség legfontosabb feladata a fegyverkezési haj­sza megfékezése, a nukleáris háború veszélyének elhárítá­sa. Állandóan folytatni kell a harcot e célokért, széles fronton és minden irányban — szögezi le az a szovjet ok­mány amely körvonalazza a Szovjetuniónak az általános leszerelési programról alko­tott véleményét és javasla­tait. (Mint ismeretes, Kurt Waldheim, az ENSZ főtitká­ra kéréssel fordult a világ- szervezet valamennyi tagál­lamához, hogy fejtsék ki vé­leményüket a leszerelési programról.) A szovjet okmány hangoz­tatja, hogy a nemzetközi enyhülés és az ezzel kapcso­latos pozitív politikai folya­matok valójában csak akkor lehetnek tartósak, ha ezeket követik a katonai enyhülést célzó intézkedések is, azaz újabb konkrét eredmények születnek a fegyverkezési hajsza csökkentése és a le­szerelés területén. Fontos szerepet hivatottak betölteni a fegyverkezési hajsza csökkentését célzó konkrét részleges leszerelési intézkedések. Ezeknek az in­tézkedéseknek ki kell terjed­niük a meglévő fegyverzetek egyes fajtáinak betiltására és megsemmisítésére, a világ bi­zonyos övezeteit ki kelle­ne zárni a fegyverkezési haj­szából, rendszeresen csökken­teni kellene az államok ka­tonai kiadásait és a fegyver­zeteket más intézkedésekkel egyetemben. Minden államnak tartóz­kodnia kell olyan lépésektől, amelyek negatív kihatással lehetne a leszerelést célzó erőfeszítésekre. Az okmány a továbbiakban kifejti: nagyon fontos, hogy nap mint nap erősítsük és fejlesszük azt az elvet, hogy kiiktatjuk az erőszak alkal­mazását a nemzetközi kap­csolatokból. Ezen elvnek a nemzetközi élet alaptörvé­nyévé kell válnia. Határt kel' szabni a fegyverzetek, különösen a tömegpusztító fegyverek minőségi tökélete­sítésének, a háború megví­vásához szükséges újabb harceszközök kifejlesztésé­nek. A leszerelés területén te­endő újabb lépések haté­konyságának legfontosabb előfeltétele, hogy az államok lehető legszélesebb köre, el­sősorban a legnagyobb fegy­veres erőkkel és fegyverzet­tel rendelkező nukleáris ha­talmak és országok vegye­nek részt a tárgyalásokon és a kidolgozandó egyezmények­ben. A leszerelés területén kö­tendő egyezményeknek elő kell irányozniuk a leszere­lési intézkedések hatékony ellenőrzését. A leszerelési in­tézkedések megvalósítása nyomán felszabaduló anyagi eszközöket oly módon kell felhasználni, hogy azok elő­segítsék a népek jólétének fokozását, az emberiség előtt álló egyetemes feladatok megoldását, és a fejlődő or­szágok gazdasági és társadal­mi haladását. A<z okmány felsorolja a fegyverkezési hajsza megfé­kezését célzó konkrét kezde­ményezéseket. amelyeket a Szovjetunió a közelmúltban tett. Ezek a javaslatok a kö­vetkezők : az atomfegyver­kísérletek általános és ‘tel­jes betiltása, az atomfegy­verrel nem rendelkező álla­mok biztonságának szavato­lása, a tömegpusztító fegy­verrendszerek újabb kifej­lesztésének és gyártásának megtiltása, a Biztonsági Ta­nács állandó tagjai katonai költségvetésének csökken­tése. Puja Frigyes Indonéziában tárgyai A hivatalos látogatásra In­donéziába érkezett Puja Fri­gyes külügyminiszter tegnap délelőtt Radius Prawiroval, a szigetország kereskedelmi miniszterével találkozott, majd a külügyminisztérium épületében megkezdte tár­gyalásait Mochtar Kusuma- atmadja külügyminiszterrel. A tárgyalásokon, amelyek a délutáni órákban is folyta­tódtak, elsősorban a kétolda­lú gazdasági kapcsolatok fej­lesztése, valamint a két fe­let kölcsönösen érdeklő idő­szerű nemzetközi kérdések voltak, napirenden. A meg­beszélések őszinte, tárgyila- lagos légkörben zajlottak le. A tárgyalások befejeztével Adam Malik alelnök fogadta a magyar külügyminisztert. Este az indonéz külügymi­niszter vacsorát adott ma­gyar kollégája tiszteletére. A djakartai újságok, a te­levízió, a rádió részletesen tájékoztatnak Puja Frigyes programjáról. Az indonéz ál­lami rádió csütörtök este fél­órás magyar estet közvetí­tett. Vietnami—kínai tárgyalások Peking követelödzik Eredménytelenül zárult a vietnami—kínai kormánykö­zi tárgyalások harmadik, tegnapi ülése, miután a kí­nai küldöttség vezetője visz- szautasította Vietnam újabb kiegészítő javaslatait. E ja­vaslatok, amelyek magukban foglaltak bizonyos elemeket a korábbi kínai indítvány­ból is, a ha’tártérségben ural­kodó feszültség csökkentését, a két ország viszonya alap­elveinek meghatározását kí­vánták szolgálni. A kínai delegátus egyút­tal nem volt hajlandó átven­ni a 240 kínai hadifogoly nevét tartalmazó listát, ehe­lyett beszédében egyértel­műen értésre adta, hogy Kí­na feltételekhez köti a viet­nami—kínai viszony rendezé­sét, rá akarja kényszeríteni politikáját Vietnamra. Phan Hien vietnami, illet­ve Han Nien-Lung kínai külügyminiszter-helyettes ve­zetésével öt órán át tárgyalt a két küldöttség a hanoi nemzetközi klubban. Elsőnek Phan Hien mondta el be­szédét. Ezután Han Nien-Lung válaszbeszéde következett. A kínai küldöttségvezető ezút­tal lényegében megismételte a korábbi üléseken tett Vi­etnam- és szovjetellenes ki­rohanásait. és követelte, hogy Vietnam fogadja el Kína ul­timátum jellegű nyolcpontos indítványát. TELEXEN MOSZKVA Változatlanul jól vannak a vannak a Szaljut—6 űrállo­más személyzetének tagjai: a most elvégzett részletes or­vosi vizsgálat adatai szerint az űrállomáson dolgozó Vla­gyimir Ljahov és Valerij Rjumin egészsége jó, közér­zete kitűnő, munkaképessége igen nagy. RÓMA Az Olasz KP tegnap nyil­vánosságra hozta a válasz­tási programját. A római saj­tóértekezlet keretében közzé­tett dokumentum 46 „prog­ramlapból” tevődik össze és négy részre tagolódik: a de­mokratikus állam védelméről és reformjáról szóló fejezetre, egy gazdasági egy szociális részre, továbbá az oktatás­sal és a tudományos kutatás­sal, valamint a kulturális intézményekkel, végül a kül­politikával foglalkozó részre. VARSÓ Henryk Jablonskinak, az Államtanács elnökének rész­vételével tartott ülést a Len­gyel Legfőbb Ügyészség kol­légiuma. A tanácskozáson Lucjan Czubinski legfőbb ügyész értékelte az ügyészsé­gek munkájának fejlődését a Népi Lengyelország fennál­lásának 35 éve alatt, és ele­mezte jelenlegi feladataikat. SZÖUL Kurt Waldheim ENSZ fő­titkár tegnap Tokióból Szö­ulba érkezett. Látogatásának első napján megbeszéléseket folytatott Pák Tong Dzsin dél-koreai külügyminiszter­rel, majd szombaton Pák Csöng Hi elnökkel tárgyal. 170 millió példányban A szovjet sajtó napján Szovjetunióban a sajtó napját minden évben május 5-én ünnepük azon a na­pon, amikor a Prav­da első száma 1912-ben meg­jelent. A Lenin alapította újság a Bolsevik Párt szócsöve, a nép szava lett Oroszországban a cárizmus és a burzsoázia el­len, a szocialista forradalom végrehajtásáért vívott harc­ban. Lenin a későbbi évek­ben is óriási jelentőséget tu­lajdonított a sajtónak; a po­litikai harc legélesebb fegyve­rét, azt a hatalmas eszközt látta benne, amelynek révén a dolgozók a párt terveinek megvalósítására szervezhe­tők. Ezért nem véletlenül ala­kult ki a népben az a véle­mény, hogy a sajtó minden dologban igen közeli és meg­bízható segítőtársa a pártnak. Az első szovjet ötéves tervek éveiben a sajtó mint a nép­tömegek fóruma segített v a pártnak az ipar alapjának megteremtésében, a dolgozók mozgósításában és szervezé­sében. Leonyid Iljics Brezsnyev Újjászületés círrjű könyvében is nagyra értékelte a szovjet újságírók önfeláldozó mun­káját. Ügy vélem, hogy új­ságíróink valóban méltók ar­ra a megbecsülésre, és elis­merésre, amelyben az SZKP KB főtitkára részesítette őket. Az újságírók a háború idején és a háborút követő években mindig ott tar­tózkodtak, ahol a legnehe­zebb volt a helyzet, s nem­csak hogy beszámoltak olva­sóinknak a döntő események­ről, hanem közvetlenül részt is vehettek bennük. Ezzel kapcsolatban szeretném a magyar olvasó emlékezetébe idézni a háborúban résztvett Konsztantyin Szimonov hí­res szovjet író szavait arról, hogy az újságírók „Leicával és jegyzetfüzettel, olykor meg géppuskával” az elsők kö­zött nyomultak be a fasisz­ták által megszállt városok­ba. Ezt én magam is meg­erősíthetem, az események tárgyilagos szemtanúja. Ugyanis a második világhá­ború éveiben csapattiszt vol­tam, és ahogy mondják, „külső szemlélője” voltam mostani kollégáim harctéri tetteinek. Nem csökkent az újságíró szerepe a békés építés évei­ben sem. Ahogy Leonyid Il­jics' Brezsnyev írta: „Az új­ságíró az építkezés teljes jo­gú résztvevője volt”. L. I. Brezsnyev felidézte a zapo- rozsjei területi pártbizottság első titkáraként végzett mun­kájának kezdeti lépéseit, el­mondja, hogy az elsőrendű intézkedések között ragasz­kodott a területi lapok pél­dányszámának növeléséhez és személyesen is nagy fi­gyelemmel kísérte a Sztroi- tyel (Építő) című zaporozsjei helyi lap tevékenységét. Leonyid Brezsnyev intéz­kedései nyomán az építkezé­sen más lapok is helyszíni szerkesztőségeket szerveztek, amelyek operatív módon fog­lalkoztak az élenjáró tapasz­talattal, terjesztették a leg­jobb építők példáját. Mindebben kifejezésre ju­tott az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elismeri a sajtó szerepét, törekszik arra, hogy a sajtó még köze­lebb kerüljön a néphez, a nép fóruma legyen, tükrözze az emberek mindennapi éle­tét. a a szovjet sajtó öbb tízezer kép­zett újságírót együttvéve, körül­belül 170 millió pél­dányban kiadott több mint 8000 újságot, mintegy 7000 folyóirattípusú kiadványt jelent, amelyeknek egy­szeri példányszáma csaknem 180 millió. Az egész világon tudják, hogy ma a Szovjet­unió a földkerekség legtöbbet olvasó országa. Ami az idő­szakos kiadványokat illeti, jelenleg több mint négy jut minden szovjet családra. N. Zabelkin a Szovjetunió Hőse, az-APN budapesti irodájának veze­tője Ősi bolgár fővárosok A bolgár állam közöl 1300 éve áll fenn. Ez alatt az idő alatt Bulgáriának több fővárosa is volt. Szófia, a jelenlegi szék­város mindössze száz éve kap­ta megtisztelő rangját. Az első főváros a 681-ben alapított Pliszka volt. A vá­rost a honalapító Aszparuh kán tette székhelyévé és építette ki a Duna menti észak-bulgáriai síkságon. A város később el­néptelenedett, majd szinte tel­jesen eltűnt. A felszabadulás utáni években hatalmas archeo­lógiái munkálatok kezdődtek. Ma már feltárták az egykori bel- és külvárost, a cári pa­lota, a nagy bazilika és a haj­dani pogány templomok rom­jait is. Veliki Preszlav szintén Észak- Bulgáriában van. A várost Szi­nt eon cár alapította. 1338-ban a törökök lerombolták Preszla- vot, ahol ma az egykori nagy­ságot érzékeltető romkert fo­gadja a látogatókat. A második bolgár cárság fő­városa Veliko Tarnovo ma is elevenen pezsgő város. A Bal­kán hegységben. Bulgária kö­zepén levő Tarnovo fellegvára a Cfarevec az egykori uralkodók palotája volt. Itt volt a bolgár egyházfő, a patriarcha reziden­ciája is. Veliko Tarnovo: A Balduin-bástya Pliszka: az első bolgár főváros romja

Next

/
Thumbnails
Contents