Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
1979. május 27. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 Ajándék a BVM-től zonygatja, hogy az egykori szelevényi Szikra az egyesülés előtt veszteséges volt. Egyebek között azért, mert a háromezer hektárnyi termőterület mélyfekvésű, kötött talajú föld. Az egyesülés után tervet készítettek a komplex meliorációra, úgy vélik, a rossz minőségű talajt csak öntözéssel lehet valamelyest javítani. Ha sikerül megoldaniuk a belvízlevezetést, megépíteni a csatornarendszert, jövőre elkészülhetnek a munkával. Szóba hozom a KISZ-titkár panaszát. — Igen, ismert probléma, hogy a községi alapszervezet hozzánk tartozik, pedig a KlSZ-tagok között egy szövetkezeti tag van csupán. Jövőre ismét napirendre tűzzük a fiatalok ügyét. Mi szívesen befogadjuk őket, bár szomorúan nyugtázzuk, hogy a szelevényi téesz-tagok között nagyon kevés a fiatal, és egyre magasabb lesz az átlag életkor. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert amíg a szövetkezetben előfordulhatott, hogy nem tudtak fizetni a tagoknak ki lett volna az a bolond, aki oda megy. Talán ha sikerül a talajadottságok javítása révén magasabb terméseredményeket elérni, szívésebben jönnek vissza a fiatalok. Elmennek és maradnak Békéssy Szilárd, az általános iskola igazgatója, egyben a kunszentmártoni közös tanács elnökhelyettese. — Ugye milyen szép falu? — És azt se lehet mondani, hogy az emberek nem szeretnek dolgozni. Nézzék csak meg az udvarokat, kerteket, minden ház előtt virágok . .. — Néhány éve nagy port vert fel a „Virágos Szelevényért” mozgalom. Most hol tartanak? — Megszűnt. A magánházak tulajdonosai továbbra is virágosítanak, de egy-két közület elfeledkezett a mozgalomról. Az iskola nem tartozik a feledékeny közületek közé: ag udvaron virágoskert. mindenfelé a tisztaság, a gondos kezek nyoma. Az igazgató lelkesen mutatja irigylésre méltó sporttelepüket. — Ezeket a komplett fémállványokat nemrégiben kaptuk a BVM kunszentmártoni gyára Ady Endre Szocialista Brigádjától. Befejeződött a tanítás, néhány nyolcadikost szólítok meg. — Ha elvégzitek az általános iskolát, hová mentek dolgozni, tanulni? — Én a BVM-hez, esztergályos tanulónak — mondja egy nyúlánk fiú, Mészáros Ferenc. — Ha meglesz a szakmunkás-bizonyítványod. visszajössz a faluba dolgozni? — Hová jönnék? Maradok a BVM-nél. Békéssy Szilárd bólogat. — Érthető, hogy elmennek. Lakni azonban itt fognak, ragaszkodnak a falujukhoz. * * * Kétarcú kisközség. Egyik arca a fiataloké, akik tanult munkásokká akarnak válni, és ennek lehetőségét nem találják meg a falujukban, őket már nem köti a föld. számukra Szelevény „csak” az otthont jelenti. A másik arca az öregeké, akik — mim a keserű szavú ősz halász — az évtizedekig űzött mesterséghez, egyúttal a víz- hez-földhöz kötődnek makacsul. De sohasem tétlenül. A Körös tudója hálókat, varsákat készít, a többi hatvan éven felüli pedig műveli a kertjét, festi, szépíti a házát, és ápolja a virágait. A jövőt persze a fiatalok megváltozott és folyton változó, növekvő igényeihez igazítják a tervezők. Ezért épült a korszerű áruház, ezért épül jövőre a kopott kocsma helyén modem vendéglátó „kombinát”, elsősorban a kedvükért készül a komplex melioráció is. Értük — és általuk — lesz új arca Szelevénynek. Bendó János Fotó: Nagy Zsolt Virágzó Szelevény Szelevényen végigmenni gyalog sem tart tíz percnél tovább, gépkocsival alig két perc. A késő délutáni fáradt napsütés áttetsző sárgára festi az autó nyomán felszálló porködöt. A falu szélén szeretnénk friss levegőt szívni, — ott folyik a Körös —, de az apadás- , sál együttjáró mocsarszag visszazavar bennünket a gépkocsiba. A látvány viszont idegnyugtató: a lemenő nap széles sávokban botladozik a vízrancokon, mindenfelé a zöld és a na- rancssarga uralkodik. A parton öreg komp nyikorgatja rozsdás láncait. Öreg halász víz nélkül A gáthoz legközelebb eső ház udvarán ősz férfi hálót fon. Egy odavetett pillantással nyugtázza, hogy idegenek tértek be hozzá, aztán a munkájára összpontosít. Inas, fürge kezében táncol a kifeszíteltt háló. Átesünk a bemutatkozáson, Herczeg Istvánból árad a szó. — 1977-ig, harmincnyolc éven keresztül kisszerszámos halász voltam, tíz varsával és nyolcvan szemhoroggal. Tudják, milyen nehéz szakma ez? Halászni tanulni kell, sokáig tanulni. Mert ha a halász nem ismeri a haljárást, a halak szokásait, üres kézzel megy haza. Például ahol a csuka jár, ott más hal nem járhat, a csuka elűzi. Ilyen önző a harcsa is, úgy őrzi a területét, mintha a lakása volna. A ponty pedig a zöldet szereti. Ezeket én mind tudom, a Körös engem már sose lepne meg. És mégis megtiltották, hogy halásszak, pedig nekem ez az életem, a víz... Hatvanhat éves vagyok, hosszú esztendőkön át a csongrádi halászati szövetkezethez tartoztam. Amikor nyugdíjba mentem, dolgoztam a szelevényi tanácsnál mint útőr, dehát a szívem meg az eszem visszahívott a vízre. Kértem engedélyt, hogy ha csak egy kis területen is, de hadd halászhassak, hadd élhessek. A szövetkezet nem adta meg az engedélyt, mert a két fiatal halász, akik megkapták az én területemet is, mindenfélét mondtak rám. Irigyek, persze, mert én januárban is megfogtam a százötven kiló halat! Az ősz hajú, cserzett bőrű halász keserű szavaira nem tudunk mit mondani. A kapuig kísér bennünket, satuszorítású kézfogása mellé búcsúzóul hozzáteszi: — Csak egy kis hely a Körösön ... Fiatalok a ház előtt A Petőfi művelődési ház előtt háromnégy fiatal ténfereg. — Mi a ma esti program? — szólítok meg egy farmernadrágos lányt. • — KISZ-gyűlésünk lesz, hét órakor. — És a többi napokon? — Néha diszkó. Lehet pingpongozni, különböző társasjátékok is vannak ... — Sok a fiatal Szelevényen? — Elég sok, persze, mindenki csak este jön haza, általában „Kunszenten” dolgozunk vagy tanulunk. Én a Tisza Cipőgyár kunszentmártoni gyárában, betanított munkásként. A többiek a Pannóniába vagy a BVM-be járnak. A művelődési ház igazgatója, Herczeg Gábor tavaly július 1-én került a ház élére, Mezőhékről. — Nyugodtan állíthatom, hogy ddeszo- kott az ifjúság, bár a programunk lehetne jobb is. — Ez elsősorban magán múlik. Beletúr hosszú hajába, az asztalán álló játék-kugli bábuit rakosgatja ide-oda. — Iggz, elsősorban rajtam múlik. De niába a jobbnál-jobb program, ha nem jönnek el A tavasszal például egy kirándulást szerveztem. Megvolt hozzá a busz, meg minden, csak éppen jelentkező volt kevés. Lefújtam. Nagy ritkán diszkót szoktunk rendezni, egy kunszenti srác jár át. Az se sikerül rendesen. Kevés a lány, a fiúk benéznek, meglátják, hogy nincsenek lányok, ők is elmennek inkább az étterembe. A fiatalok nagy része egyébként szezonban átjár a tiszaugi Pegazusba, ott minden pénteken jó diszkó van. — Nincs más módja a fiatalok itt tartásának? — Még nem sikerült kitalálnom. De én szeretném az idősebbeket is beszoktatni a házba, hely van bőven. A múltkor Garas Dezső és Kovács Apollónia tartott közös műsort. Tudja, hányán voltak? Kilencven- heten. Röhej. — Mivel kísérletezik még? — Nagyon jó a kapcsolatom a pedagógusokkal. A napköziben ebédelek, mindennap találkozunk és próbálgatjuk megtalálni a kivezető utat. Az iskolások jönnek is szépen. Van egy képzőművészeti szakkörünk, és ha minden igaz, szeptembertől fotószakkört is indítunk, nemcsak az iskoA kenyértől a paplanig. Az ÁBC-jellegű élelmiszerbolt bevételi terve 7 millió forint lásoknak. A képzőművészek különben szép kiállításokat szoktak rendezni. Érdekes dolgokat csinálnak. Főleg batikolnak és agyagot mintáznak. Felnyúl a szekrény tetejére, leemel egy batikolt kendőt. Mintha vevők lennénk rá, úgy dicséri, és joggal. — Ezt egy hetedikes kislány készítette. Az általános iskolás gyerekeket még könnyű megfogni, de amikor elvégzik a nyolcadikét, kikerülnek a község vonzásából. „Nincs egy közös mag...” A művelődési ház előtt már hat fiatal ácsorog. Budavári János KISZ-titkár nem lehet több tizennyolc évesnél. Igen feldúlt, azonnal kiderül, miért. — Tizenhét tagú alapszervezetből hatan jöttek el. Szavazásképtelenek vagyunk. Lehetetlen összehozni egy taggyűlést, pedig mindent megpróbáltam már. Volt, hogy a termelőszövetkezet küldte ki a meghívókat, volt, hogy mindenkinek külön-külön személyesen könyörögtem. Hiába. Január óta vagyok titkár, de az alapszervezetet együtt még nem láttam. Szeretném az akcióprogramot megbeszélni végre, de lehetetlen. El is határoztam, hogy lemondok. Mielőtt engem választottak meg, három hónapig nem volt KISZ-titkár. Akkor panaszkodtak, hogy kellene, most meg itt állok megfürödve. Legyint. — Vasgyűjtést szerveznék, megvan a kocsi, de jelentkező egy se. Talán ha sört is adnánk a taggyűlésen, jobban eljönnének. Az is baj persze, hogy a Körösmenti Termelőszövetkezethez tartozunk, holott mindössze egy tagunk dolgozik a gazdaságban. A többiek az iparba járnak, én például a BVM-be. Nincs egy közös mag ... A művelődési ház igazgatója atyáskodva teszi a kezét Budavári Jancsi vállára. — Nem lehet feladni, öregem, nem lehet. Kunszentmárton „emlőinél” Szelevény 1977-ben szűnt meg önálló tanácsú község lenni, azóta a kunszentmártoni Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozik. Berta László tanácselnöknek elmondom, hogy Szelevényről szeretnék egyet s mást megtudni. Felsóhajt: — Jaj, de nehéz volt! Képzelheti, menynyi sértődött ember, akik azelőtt — névlegesen — a jelenleginél magasabb pozícióban voltak... A „házasságunk” után átnéztem a község terveit. Majdnem teljesen újat kellett csinálni. Nem akarok megbántani senkit, de elég sok többlet munkát okozott nekünk Szelevény. Mostanában viszont már kezdünk egyenesbe jönni. Fejlesztünk, amit csak lehet, és amire csak pénz van. Ebben a félévben például elkészül az új községi vízmű, betonjárda épül Haleszig, fe’újítjuk a Dózsa György utat és a Rózsa dombot. Van még egy kis keretünk az általános iskola, a védőnői és a körzeti megbízotti lakás felújítására. És hogy mást ne mondjak, május elsejére átadtunk egy új élelmiszerboltot, amely az eredeti tervekben nem is szerepelt. A tanácsi kirendeltség épületének és a művelődési háznak 1980-ban történő felújítására két és fél milliót szánunk. Van végre megfelelő közvilágítás. Szóval szerintem Szelevény nem csinált velünk rossz házasságot. — Mennyi a kisközség lélekszáma? — Ezerütszázhatvan körül. — Csökken? — Évek óta stagnál. De ha járt már kint, láthatta, mennyi új ház épül. Az emberek szorgalmasak, mi pedig szeretnénk, ha jól éreznék magukat a községükben. A tanácselnök is büszkén emlegette, a szelevónyiek is szívesen dicsekednek vele. hogy korszerű élelmiszerboltjuk van elseje óta. Az építtető és üzemeltető a Kunszentmárton és Vidéke Áfész. Hová jönnénk visz- sza? A község legújabb büszkesége, a „For- fa" Pintér Mártonné, kereskedelemszervező kapásból sorolja a bolt adatait, ők is örülnek az új „egységnek”. — Az alapterület 283 négyzetméter, a jellege pedig ABC. Élelmiszer, zöldséggyümölcs, hentesáru, papír-írószer, játék, üveg-porcelán, háztartási finomvegyi áru és ruházat. Az önkiszolgáló rendszerű üzletet három kis bolt profiljának összevonásából alakítottuk ki. A ráfordított költség több mint kétmillió forint volt. Biztosak lehetünk benne, hogy megérte. Az éves forgalmi tervet hétmillió forintban állapítottuk meg, és a napokban megkapott félhavi összesítés alapján bátran mondhatom, hozni lehet... — Szokatlanul gyorsan, alig több mint három hónap alatt felépült az áruház. Hogy csinálták? — Egy, ma még nem túlságosan elterjedt, a „forfa” fantázia nevű. előregyártott elemekből építettük. A cementált. faforgácslapokból összeállított elemek ellenálló szilárdsága igen nagy. Mi negyven évet adtunk a szelevényi boltnak. A gyors elkészíithetőségen kívül nagy előnye, hogy olcsóbb, mint a hagyományos építőanyag. A „forfa” élelmiszerbolt Szelevény főterének különlegesen szép látványossága, egyelőre bőséges árukészlettel. A község lakóinak nem kell buszozgatniuk Kun- szentmártonba, ha mondjuk paplant akarnak venni. Mert, az is van a csupaüveg üzletben. Az emberek nagy része „bejáró”, kisebb hányada, — aktívan kétszáz — pedig a kunszentmártoni Körösmenti Termelőszövetkezet tagja. Révész István, a közös gazdaság üzemi pártbizottságának titkára! tényekkel b.i■ 12 hónap 12 kisközség
