Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 27. Május 31. — Június 3. fl portugál kommunisták kongresszusa Lisszabon munkáslakta külvárosában a Soeiro Pereira Comes sugárúton avatták fel nemrég a Portugál Kommunista Párt modern székházát. Ott fogadott! és adott interjút Octavio Pato, a párt főtitkárhelyettese. — Jelenleg egy súlyosbodó politikai válság tanúi lehetünk Portugáliában. Pato elvtárs, a PKP szerint milyen megoldásokat kell keresni, hogy kiutat találjanak ebből az el- lentmóndásokkal annyira terhes helyzetből? — Vallóban nagyon bonyolult a helyzet. Egyrészt a földbirtokosok és a monopolisták érdekeit képviselő jobboldal támadásba lendült, hogy megpróbálja fokozatosan felszámolni a dolgozók vívmányait, s az alkotmányból kiiktatni a haladó elemeket. Másrészt viszont erősödött a dolgozó tömegek öntudata, s a legutóbbi hetekben százezres tömegtüntetésekkel fejezték ki, hogy készek a cselekvésre, megállítani a jobboldali rohamot. A helyzetet bonyolítja azonban, hogy a politikailag iskolázatlan emberek nagy tömegei, nem tudják helyesen értékelni az ország valóságos politikai körülményeit. Azt gondolják, hogy azzal, hogy a, demokrácia intézményesült és Portugáliának választott vezető szervei vannak .tulajdonképpen minden rendben van. A jobboldal kihasználja a fasizmus negy- venesztendős uralma miatti politikai elmaradottságot. S így sokan kevéssé látják a veszélyeket, s nem érzékelik a maga súlyosságában azt, hogy országunknak olyan kormánya van, amely állandóan megsérti az alkotmány előírásait és újra meg újra összeütközésbe kerül a parlamenttel. Egyébként hadd tegyem hozzá, hogy a nemzetgyűlésben bekövetkezett pártszakadások miatt, az ottani erőviszonyok sem felelnek meg már annak, amit Portugália népe 1976. áprilisában szavazócéduláival létrehozott. A kiút: minél előbb új választások megtartása. Pártunk ezt javasolta legutóbb a köztársaság elnökének. Ehhez azonban arra van szükség, hogy olyan új kormány alakuljon, amely pártatlan módom biztosítja a választási hadjárat lebonyolítását. — Hogyan lehet ebben a helyzetben megvédeni a forradalom vívmányait, az államosításokat és a földreformot? — Csakis a tömegmozgalomra támaszkodva lehet e küzdelem sikeres — mondotta Pato elvtárs. — Így sikerült az elmúlt években is visszaverni ezeket a támadásokat. Bár a jobboldal jelenleg offenzívában van, eddig csak rendkívül korlátozott a térnyerése. Egyetlen kulcsüzemet sem sikerült a tőkéseknek visszaszerezniük. S ha el is érték, ha egy-egy kisebb szövetkezet megszűnt, a földbirtokosok minden mesterkedése ellen változatlanul több mint egymillió hektár földön négyszáz termelőszövetkezet gazdákodik, s tegyük hozzá sikeresen. Természetesen a tömegmozgalom továbbfejlesztésére van szükség, s ehhez nélkülözhetetlen, hogy bevonjuk ebbe az északi kisuaraszto- kat és a városi középrétegeket is. Van erre megfelelő formula iis: az alkotmány megtartásáért vívott harcot kell a középpontba állítani. Az alkotmány védelme pedig egyet jelent a törvényességgel. S ezen a ponton találkoznak a forradalmi tömegek és a kisparasztok valamint a középrétegek érdekei. Igazi kiutat persze az jelentene, ha a Szocialista Párttal közösen lehetne folytatni ezt a küzdelmet. Sajnos eddig a vezetők elzárkóztak a velünk való együttműködéstől. De éppen azért, mert a pártvezetés az elmúlt években attól sem riadt vissza, hogy a jobboldal lépjen koalícióra. e párt tagságának egyes részei közelednek hozzánk és készek együtt dolgozni, küzdeni a kommunistákkal a haladó vívmányok megőrzéséért. — Mostanábna a jobboldal is megkezdte az előkészületeket egy esetleges parlamenti választásra. Törekvések láthatók a politikai porondon közös jobboldali front létrehozására. Hogyan Ítéli meg ezt a kommunista párt? — Valóban vannak ilyen kísérletek, de a jobboldal belső ellentétei annyira kiéleződtek az utóbbi időben, hogy ha a közeljövőben lenne választás, képtelenek volnának közös nevezőre jutni. Nemrég a tőkések és földbirtokosok érdekeit képviselő CDS-ből is váltak ki politikusok, s ehhez a csoporthoz tartozó honatyák ma a függetlenek padsoraiban foglalnak helyet. Nagy reményeket fűzött a jobboldal a volt PPD-hez, amely a második? legnagyobb parlamenti erő volt 73 képviselőjével. Azért is keresztelték át ezt a pártot a szociáldemokrata névre, hogy megtévesszék az egyszerű embereket és megnyerjék a városi középrétegek, demokratikus érzelmű kispolgárok és egyes politikailag elmaradott munkásrétegek bizalmát. Ez a párt azonban éppen nemrég kettészakadt, s így a reakció vérmes reményei is szertefoszlottak. E nézeteltérések mögött az van, hogy a nagybirtokosok és a tőke különböző csoportjai között máris küzdelem folyik az eljövendő profitokért amelyet Portugália Közös Piacba való belépése után remélnek megszerezni. Egyes csoportok különböző külföldi monopóliumokkal vannak kapcsolatban, mások a Nemzetközi Pénzügyi Alap' túlságos beavatkozása miatt aggódnak, amely előfeltétele a hatalmas kölcsönök felvételének, s attól tartanak, hogy ez korlátozza nyerészkedési lehetőségüket. Pártunknak az az álláspontja, hogy a gazdasági válságból úgy lehet kivezetni az országot, ha a szocialista országokkal a harmadik világ államaival fejlesztik erőteljesebben a kapcsolatokat. — Hogyan készül a kommunista párt kongresszusára? — Május végén tartjuk meg a PKP kongresszusát. A párt legmagasabb fórumának e rendkívüli bonyolult helyzetben való tanácskozására Barreiroban kerül majd sor, az egyik legnagyobb ipari központban. Nyilvánosságra hoztuk a téziseket* amelyeket egy 25 oldalas okmányban összegeztünk. s nemcsak a jelenlegi politikai helyzetet elemzik, hanem szerepel benne pártunk választási programja. mivel ez az esemény előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. Az egység óriási dolog egy olyan helyzetben, amikor Portugália valamennyi más politikai pártját nézet- eltérések és frakcióharcok osztják meg. S kongresszusunk újra bizonyságul szolgál majd a portugál népnek, hogy pártunk olyan politikát folytat, amely megfelel Portugália nemzeti érdekeinek csakúgy, mint az ország felemelkedésének és a forradalmi vívmányok megvédésének, sőt továbbfejlesztésének — mondotta Octavio Pato elvtárs, a PKP KB főtitkárhelyettese. Arkus István II KGST-országok fejlődése A KGST-országok fejlődésének üteme az elmúlt harminc év során háromszor gyorsabb volt, mint a tőkés országoké. Ezen idő alatt nemzeti jövedelmüket tíz, ipari termelésüket tizenhétszeresére növelték. A folyó ötéves tervek szerényebb célok elérését tűzték ki. A KGST-tagországokban még nem fejeződött be az extei^zív növekedési formáról az intenzív növekedési formára való áttérés, s ez a folyamat megkívánja a gazdasági szerkezet átalakítását, ez pedig a fejlődés lassításával jár. Ezen túlmenően külső tényezők is befolyásolják a növekedési ütemet. A tőkés országokban 1974-ben bekövetkezett gazdasági válság az oda irányuló külkereskedelmi forgalom korlátozását vonta maga után * egy olyan időszakban, mikor a felvett hitelek visszafizetése is esedékessé vált. Az elmúlt néhány év tapasztalata azt bizonyítja, bogy a jelenlegi gazdasági színvonalon már nem olyan döntő tényező a mennyiségi növekedés, mint volt az 1948-ban. Sokkal fontosabb a szerkezeti átalakítás zökkenőmentes végrehajtása, a hatékonyság növelése, az anyag- és energiaigény csökkentése. * A felhasznált nemzeti Az új Taskent 1966-ban súlyos földrengés rázta meg Üzbegisztán fővárosát, Taskentet. Több mint százezer lakás, kórházak, iskolák és gyárak estek a természeti csapás áldozatául. A szovjet kormány jelentős anyagi eszközöket biztosított a város helyreállításához és önkéntesek tízezrei siettek a taskentiek segítségére a földrengés tragikus következményeinek felszámolásában. A mai Taskent azonban egészen más város lett:' példáján ismerhetjük rrfeg Közép-Ázsia jövőbeli nagyvárosainak mintáját. Az új Taskent tervezésekor az építészek legfontosabb szempontként az épületek egységét, a kényelmet, a parkosítást és a vízellátást vették figyelembe. Az év 250 napján vakítóan süt a nap a város felett, nyaranta szinté egyáltalán nem hullik csapadék. Ezért a parkosítás, a zöldövezetek telepítése Tas- kentben építészeti, esztétikai és klimatikai szempontból egyaránt nagy jelentőségű, Minden évben tavasszal és ősszel 4 millió facsemetét és bokrot ültetnek ki a taskentiek. Jelenleg a város minden lakosára negyven négyzetméternyi zöldterület jut. A több kilométeres sétányok védelmet jelentenek a Kizil- kum sivatag felöl érkező forró szelekkel szemben! A köztársaság fővárosában öt vízátemelő működik, ezek biztosítják a folyókból és földalatti víztárolókból történő vízellátást. A zöldterületek öntözését öntözőcsatornákból és automatikusan vezérelt mesterséges esővel biztosítják. A város öntözőrendszerének teljes hossza meghaladja az ötezer kilométert. Taskent erővárosában új kísérleti üzem épült a háztartási szemét komplex feldolgozására. Az üzemben a háztartási hulladékból szerves műtrágyát készítenek, ugyanakkor elkülönítik a másodlagos nyersanyagokat. Az évente 140 ezer tonna hulladék feldolgozását biztosító üzem nitrogén-, foszfor-, és káliumtartalmú komposz- tot állít elő 50 ezer tonna mennyiségben. Mindezt a környező kolhozok és szovhozok, valamint a város parkjai és kertjei gondozásánál használják fel. Sajnos Taskent felett mégis gyakori a smog. A szélcsendes, napsütéses forró napokon az atmoszféra alsó rétegeiben olyan fotokémiai reakciók játszódnak le, amelyek során a gépjárművek kipufogógázai és egyes üzemek légszennyező anyagai mérgező anyagokká alakulnak át. Ilyen időszakokban a gyárak és üzemek bekapcsolják a se- géd-gáztisztító berendezéseiket is, — amelyek egyébként nem működnek —, hogy a minimumra csökkentsék a légkör szennyezését. Elparid Hodzsajev (APN — KS) A taskenti metró WASHINGTON ÉS PEKING Megállapodás veszélyekkel Több mint harminc esztendős teljes „kereskedelmi szünet” után Juanita Kreps amerikai kereskedelmi miniszter és kínai kollégája, Li Kiang parafálták a két ország kereskedelmi egyezményét. Jóváhagyott, és hivatalosan aláírt! rriegállapo’ dósról azonban még nem lehet beszélni. A parafálási aktus két egymástól távoleső kínai városban zajlott le: Az amerikai miniszter-asszony Kantonban, a kínai miniszter pedig a fővárosban, Pekingben látta el kézjegyével a megállapodást. Ez a formaság jelzi,-hogy a célok és szándékok teljes egyeztetéséhez és a három évtized alatt felhalmozódott gazdasági ellentétek tényleges megoldásához még idő kell. A realitásokhoz azonban hozzátartozik az is, hogy mind Washington, mind Peking erőteljes kompromisz- szumos hajlandóságról tett tanulságot. Nyilvánvaló, hogy ez pontosan beillik abba a washingtoni elgondolásba, amely az Egyesült Államok számára kedvező politikaistratégiai egyensúlyhelyzet elérésének reményében továbbra sem mondott le a sokat emlegetett „kínai kártya” kijátszásáról. Ami a megállapodás gazdasági tartalmát illeti, figyelemre méltó, hogy rendkívül gyorsan aláírtak egy megállapodást a kölcsönös vagyonjogi követelésekről. A tárgyalások négy hónapig tartottak, ami az ilyen jellegű vitáknál igen rövid időnek számít. A lényeg az, hogy tisztázták a Kínában államosított amerikai vagyonnal és a megtorlásképpen Amerikában z alá helyezett kínai pénzügyi követelésekkel kapcsolatos problémákat. Voltaképpen ez a megállapodás nyitotta meg a kaput a párhuzamosan már megkezdett kereskedelmi tárgyalások befejezése és az egyezmény kidolgozása előtt. Egy másik lényeges tartalma a tárgyalásoknak az, hogy eleve kilátásba helyezi a legnagyobb kedvezmény elvének érvényesítését, valamint azt a lehetőséget, hogy Kína nemcsak magántőkés, hanem amerikai állami forrásokból is kaphat hiteleket. Ami a kétoldalú kínai— amerikai kereskedelmet illeti, 1978-ban 1,1 milliárd dollár volt és óriási, amerikai exportfelesleget mutatott. A forgalom értékének legnagyobb részét ugyanis amerikai gabonaszállítások tették ki. Washington a hivatalos előrejelzések alapján arra számít, hogy 1979-ben 2 milliárd dollár lesz a forgalom, és 1984-re 3—4 milliárdra emelkedhet. (Összehasonlításul: ez utóbbi szám alig több, mint Ausztriának a KGST- országokba irányuló jelenlegi kivitele.) Ennek a gazdasági célkitűzésnek az elérése is füg^tnég számos tényezőtől, amelyek közül kiemelkedő jelentősége van a kínai gazdaságpolitika ingadozásainak. A jelek szerint a pekingi politika csúcsain lezajló viták következtében a különböző ágazatok közül hol az egyik, hol a másik kerül az előtérbe. (Jelenleg a mező- gazdaság, a könnyűipar és a szállítás került az első helyre.) Hasonlóképpen állandóan módosul a külkersekedelmi és hitelpolitika: pontosabban az, hogy a korábbi teljes elzárkózáshoz viszonyítva mennyire nyissák meg Kínát a tőkés világgazdaság és a külföldi hitelek előtt. Ebben a vonatkozásban az utóbbi hónapok inkább bizonyos visszafejlődést mutattak, amelyet korábbi megrendelések törlése, illetve felmondása is bizonyított. A kínai— amerikai gazdasági kapcsolatok viszonylatában a következő lépés az amerikai kongresszus jóváhagyásának megszerzése; a jelek szerint ennek nem lesz különösebb akadálya, a jóváhagyás azonban szeptembernél előbb aligha várható. A gazdasági kapcsolatok normalizálása magától értetődő és természetes jelenség — annak minősíthető kínai— amerikai viszonylatban is. A nagy kérdés az, hogy az Egyesült Államok és más fejlett tőkésországok nem használják-e ki a gazdasági nyitás lehetőségét fegyverszállításra és a kínai militarizálás meggyorsítására. Aligha lehet kétséges, hogy Kína ter- jeszkedő-expanzív politikai célkitűzéseinek megfelelően a gazdasági kapcsolatok belső tartalmát ebbe az irányba szeretné eltolni. — i — e. összeállította: Hájos László Taskent, Lenin tér
