Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 20. Fellépés előtt a Jászsági Népi Együttes: „Először vagyunk ezen a fesztiválon ...” Tánc Tegnap délután a szolnoki Szigligeti Színházban folytatódott a 9. országos néptáncfesztivál. A résztvevő együttesek — szám szerint tizenhárom — második, illetve harmadik versenyszámukat mutatták be. A Jászsági Népi Együttes Tímár Sándor— Szalóczy Miklós Zsámboki játékok és táncok című kompozícióját, a Tisza Táncegyüttes pedig Sajti Sándor—Vavrinecz Béla Cigánytáncát, majd Várhelyi Lajos—Vavrinecz Béla Labdacéh című művét mutatta be. Este került sor az első gálaműsorrá, ma délelőtt 10 órától pedig a zsűri által összeállított gálaműsort láthatja a közönség. Felvételeinken az együttesek . készülődésének, bemutatkozásának egy-egy pillanatát örökítettük meg. „Tükröm, tükröm, kicsi tükröm ..Juhász Katalin, a Bartók együttes táncosa A tánc öröme... A Debreceni Népi Együttes táncosai Erkel együttes: Zempléni táncok Fotó: T. Katona László Négyszemközt az abortuszról Abortusz. Az egészségügyi ABC szűkszavúan ennyit ír róla: vetélés! Mi hát a vetélés? Ha különféle tényezők hatására a terhesség a 28. hétig megszakad. Ezt nevezik spontán vetélésnek. A másik a művi: a nő joga — a törvényadta keretek között —, hogy döntsön terhessége sorsáról. Ha nincs szándékában gyermeket világra hozni. kívánságára biztonságos körülmények között hajtják végre a terhességmegszakítást. Beszéljünk most erről a másodikról! Sötét, sivár a rendelőintézeti folyosó. Délután négy felé jár az idő, de az intézet teli betegekkel. Ezen a második emeleti folyosón — a legközpontibb helyen — az egyik ajtó körül csak nők ülnek. Az ajtó mögötti kis szobában ülésezik a terhességmegszakítás engedélyezését elbíráló első fokú bizottság. „Ez a szégyenpad” — mondja egy fiatalasszony. És ebben a kesernyés megjegyzésében sok minden benne van: a nő természetes szégyenérzete, a kiszolgáltatottságának érzése, — mert aki ide kerül, az eleve nem akarta, hogy teherbe essen —. és benne van az is, hogy még ma, 1979-ben is, — minél kisebb egy település, annál nagyobb — szenzáció, ha egy nő, különösen ha nem él házasságban, terhes lesz, és nem akarja világra hozni a magzatot. Szenzáció, és nagyszerű pletykatéma. — Hat hónap múlva betöltőm a negyven évet, — mondja egy őszes hajú asz- szony. — Már unokám van, és most szüljek? Persze, hogy védekeztünk, mégis itt vagyok. Tizenéves lány szorong a mellette lévő széken. Látszik már szeretne túl lenni a számára megalázónak tűnő beszélgetésen : — Gondolják, hogy nagyon cikiznek majd odabent? Én isten bizony sírva fakadok. Hogy miért nem a fiúknak kell idejönniük, hogy éreznék, mit jelent ez! A szobában emberséges, megértő a légkör, de a bizottságnak tartania kell magát a jogszabályokhoz. No de mit mond a jogszabály? Milyen igazolások kellenek az engedélyezéshez? A nők közül szinte egyik sem tudja. Hoznak különféle orvosi papírokat, és gondolatban ki tudja hányszor elismétlik az indokot: „nincs lakásunk, albérletben élünk ... nem vagyok férjnéll... rosszul élünk az urammal, állandóan iszik... most kaptunk lakást, tele vagyunk adóssággal ... már van két gyerekünk ... rubeolás a kislányom, így nem szülhetek ...” — Igen, ezek a leggyakoribb indokok, bólint dr. Ziffermayer Ilona, a szolnoki első fokú bizottság elnöke. — És a többségé megalapozott. Emberileg én is megértem, hogy egy asz- szony, akinek unokája van, már nem akar szülni. Ilyenkor mi magunk segítünk megkeresni a lehetőséget, ami által a jogszabály lehetővé teszi a terhesség megszakítását. De- a legszomorúbb, hogy a nők többsége még ma sem védekezik a nem kívánt terhesség ellen. — Mivel van a legtöbb gondjuk? — Rengeteg az adminisztráció. A nőket egy órával előbb ide kell hívni, hogy az elbírálási lap kitöltéséhez legyen elég idejük. Mondja, miért kell még azt is feltüntetni. hogy mekkora a lakószobák egyenkénti alapterülete? Miért nem elég. ha a lakás alapterületét' írja fel? Vagy minek a részletes felsorolás az iskolai végzettségről? Gyakran az orvosi igazolások hiányosak, vagy egyáltalán nincsenek meg. Nagyon sokszor azért kell elküldeni a nőket, mert nem tudják, hogy milyen igazolásokat kell beszerezniük. Ha valaki nem nyugszik bele az első fokú bizottság döntésébe, fellebezhet a másodfokú bizottsághoz, amelynek dr. Osgyán István az elnöke. — Évről évre kevesebben jelennek meg nálunk, szerintem ez annak a következménye, hogy egyrészt az első fokú bizottságok bátrabban döntenek, másrészt, hogy a nők is egyre inkább megtanulják: a terhesség megelőzése a fontos. Ide már a „reménytelen” esetek kerülnek, akik már maguk sem tudják, hogyan lehetne kikerülniük a bajból. — És önök? — Nézze, a bizottsági ülés nem vitafórum. A kérelmét az illető előterjeszti, indokait bizonyítania kell. Hangsúlyozom, a terhességmegszakítás engedélyezését elbíráló bizottságok nem orvosi, hanem társadalmi bizottságok. Elvünk a mélységes humánum, de nem a liberalizmus. Az anya és a leendő utód egészségének és természetesen az egész társadalom érdekeinek védelme a fő célunk. A megyei tanács vb egészségügyi osztályán található „legfrissebb”, legmegbízhatóbb statisztika a vetélések adatairól. 1977. januárjában jelent meg, a KSH kiadásában, és az 1974—75-ös adatokat tartalmazza. A megyében a száz élveszületésre jutó vetélések aránya 1974-ben 55.1, 1975-ben 49 százalék volt. Ugyanekkor a bizottságok 1974-ben 210, 1975-ben 189 nő kérelmét utasították el. Arról nincs statisztika, hogy az így született gyerekek közül hányán kerültek állami gondozásba. Arról viszont igen, hogy a szülő nők közül hetvenhánman hajado- nok voltak és negyvenötén 19 éven aluliak. Az osztály két munkatársa, dr. Tóth Klára szülész-nőgyógyász szakorvos, az anya- és csecsemővédelemmel foglalkozó csoport vezetője, és Fehér Edit megyei vezető védőnő saját statisztikája szerint az abortuszok száma csak mérsékelten csökken az évek során. Amíg 1975-ben a 8 ezer 415 élveszületésre 4 ezer 120 abortusz ' jutott, addig 1977-ben 7 ezer 599*re 3 ezer 709 és 1978-ban 7 ezer 584-re 3 ezer 714. Ami viszont különösen aggasztó, elsősorban a fiatalkorúak körében nő a művi vetélések száma. Dr. Jakobovits Antal, a megyei kórház szülészeti osztályának vezető főorvosa szerint: — Csacsik a lányok, ha terhesek lesznek, nem mernek szólni, inkább várnak, és nem egy akkor jelentkezik, amikor már túl van a tizenhatodik heti terhességén. Akkor pedig a megszakítás már egy kisebb szüléssel felér. És különösen nagy a veszély, ha az első terhesség megszakításáról van szó. A sebészeti módszerekkel végzett terhességmegszakítás szövődményei (sérülés, gyulladás, stb.) csak részben jelentkeznek közvetlenül, vagy korán, amikor még nyilvánvaló az összefüggésük a beavatkozással. Jelentős részük később, esetleg évek múlva az újabb terhességekkel kapcsolatban okozhat komplikációkat, amikor már szülni szeretne a nő. A debreceni -női klinikán pozitív összefüggéseket találtak az előző abortuszok és koraszülések gyakorisága között. De az abortusz következménye lehet méhen kívüli terhesség, több spontán abortusz, endo- metrium-károsodás, másodlagos meddőség és más késői szövődmény. — Ezért hasonlítom én a művi vetélést az öngyilkossághoz, — mondja Jakobovits doktor. — Nem élünk olyan rosszul, hogy ma egy nőnek szabadulnia kellene a gyermekáldástól. — A jelenlegi sebészi beavatkozáson kívül nincs más, humánusabb módszer az orvosok kezében az oborfuszok elvégzéséhez? Hallottam vákuumos eljárásról is. — Ez egyelőre ábránd. Van ilyen gép. Texasban gyártják, a szegedi klinikán is van egy belőle. Ha jól tudom, az Egészségügyi Minisztérium négyet-ötöt hozatott be az országba, és a klinikáknak adta. A dr. Batár István szerkesztette, neves nőgyógyász professzorok által írt Nővé- delem családtervezés című kötetben olvashatjuk erről az eljárásról: „A mechanizmus a biológiai feltételekhez alkalmazkodik, amit elsősorban a késői szövődmények megelőzése szempontjából tekinthetünk igen előnyösnek ... Hat hetesnél nem idősebb terhességek megszakítására alkalmas. — Ha lenne ilyen berendezésük, használnák? — Természetesen, — válaszol Jakobovits doktor. Dr. Tóth Klára viszont azt mondja: „A megyei kórház szülészeti osztályának egyelőre ennél fontosabb műszerekre is szüksége van.” Nos. marad hát a sebészeti beavatkozás? — A szülészeteknek ma két fő gondjuk van, — magyarázza Jakobovits . doktor. — A nem kívánt terhesség megelőzése, és a kívánt terhesség szövődménymentes kihordása. Megelőzés! írásos emlékeink vannak az ókori kultúr- népektől, amelyek egyértelműen igazolják, hogy több száz, illetve ezer évvel időszámításunk előtt, már ismert volt a fogamzásgátlás. És mégis, ebben mintha kicsit nehezebben haladnánk előre. Hazánkban 1967 óta vannak forgalomban a hormonális (tabletták) és az intrauterin fogamzásgátló eszközök. Infecundint, Bisecu- rint, Ovidont, Continuint negyedévenként 83—87 ezer dobozzal adnak el a megye gyógyszertáraiban, úgynevezett IUE-eszközökből havonta négyszázat. Hozzávetőleges számítások szerint a termékeny korú nők mintegy 20 százaléka szed tablettát, amely a legbiztonságosabb terhességmegelőzési mód. Csakhogy! Vannak nők, akik nem szedhetik, mert bizonyos betegségekben — epe, májbántalmabban — szenvednek. Azoknak marad az IUE-eszköz, vagy egyéb mód, ami viszont nem nyújt teljes biztonságot a nem kívánt terhesség ellen. Folynak kísérletek újabb tabletták előállítására, — rebesgetik orvosi körökben, hogy jövőre talán már kapható lesz a Rigevidon — amely a választékot bővíti, és folynak kísérletek olyan tabletták előállítására is, amelyeket havonta egyszer kell bevenni, vagy amelyeket a kapcsolat után kell bevenni a ■ nőnek. Bízzunk benne, hogy rövidesen valósággá és elérhetővé lesznek mindezek a nők számára. Folynak kísérletek a férfiak szisztémás fogamzásgátlásának megvalósítására is, de ezek eléggé kezdeti stádiumban vannak. Egy bizonyos! Amióta az új fogamzásgátló szerek megjelentek, a születésszabályozás felelőssége a férfiakról áthárult a nőkre. Miért nem védekezel? — mondja a fiú a lánynak, a férj a feleségnek! Kényelmes szempont, a férfiak szemszögéből legalábbis az. Mit lehetne tenni mégis, hogy kevesebb legyen a nem kívánt terhesség? Egyelőre marad a még hatékonyabb propaganda. Minden lánvnak tudnia kellene, hogy tizennyolc éves kora előtt saját egészségét veszélyezteti, ha nemi kapcsolatot létesít, mert szervezete akkorra még nincs kifejlődve. Hogy, bár a nemi ingert már érzi, a szerelem beteljesülését addig nem, amíg szervezete nem érett. A 18 évesnél idősebbeknek pedig fel kellene keresniük a család- és nővédelmi tanácsadókat. Orvosokkal és nem a „hozzáértő” barátnőkkel megbeszélni a tudnivalókat! És ha már bekövetkezett a nem kívánt terhesség? Még emberségesebben, tapintatosabban intézni! Főként úgy, hogy senki számára ne lehessen szenzáció! Varga Viktória Ketten a „Tiszából” Gyere a karomba - a Vadrózsák
