Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-16 / 112. szám

1979. május 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A riportsorozat első részé­nek idős szereplői a meg­változott életről szóltak — elégedetten. Az idős embe­rek sorsát szívén viselő fa­luközösség — természetesen — nagyon figyel arra is, hogy milyen iskolában, hogyan ne­velődnek gyermekei. Az is­kola nemrég jutott a „nap­fényre”. .. Amiről szörnyiilködve beszélnek — Amióta kész van az új iskola, nem a gáton járok haza ebédelni, hanem inkább kerülök egy kicsit, hogy lát­hassam a szép épületet, ud­varán a gyerekekkel. — Ba­kó Sándor, a tiszaburai ta­nács elnöke beszél így. Az elnöknek annak idején sok­sok álmatlan éjszakát oko­zott az iskola építés beindí­tása körüli huzavona, s ké­sőbb a kivitelezés problémái is feladták a leckét a község vezetőinek. Nem csoda hát, hogy a temérdek munka, küszködés eredményét nap nap után látni kívánja. Harsányi Ferenc, az iskola igazgatóhelyettese — noha fiatalember — immár húsz esztendeje tanít Tiszaburán. Egyike ő a faluban élő, szí­vósan dolgozó, a feladatokat mindenkor vállaló „vékony­ka” értelmiségi rétegnék. Tényeket sorol, olyanokat, amelyek az itt dolgozó peda­gógusok munkáját is megvi­lágítják. — Az elmúlt tíz—tizenkét évben megduplázódott az is­kolában tanuló cigánygyere­kek arányszáma. Most 316 a tanuló-létszámunk, a gye­rekek több, mint hatvan százaléka cigány származású, sokan közülük elmaradott otthoni környezetből járnak iskolába. Az elmaradottság fokának érzékeltetésére idézünk a községi tanács által egy esz­tendővel ezelőtt készített alapos följegyzésből. Körzeti védőnő: — Ötvenkét veszélyezte­tett gyermeket tartunk nyil­ván. Lehangoló látni az éhe­ző, elhanyagolt, fázó gyere­keket. Alapszervezeti párttitkár: — A községi tanács lehe­tőséget teremtett lakások építésére. A régi putriktól a lakások egy része csak any- nyiban különbözik, hogy na­gyobbak. de jellemző a be­tört, kiszedett ablak, a kosz, a bátortalanság. Még mindig gyakori a rüh, a tetű — bölcsődében, óvo­dában, iskolában. Ez gyakran *• • - ■ . 881 mm < 1 Lehangoló 2. végletekben megnyilvánuló ellenérzéseket vált ki azok­ból a szülőkből, akik rende­sen járatják gyermekeiket. A köztudat — sajnos — ezek alapján általánosít, megnehezítve a község réte­gei között álló falak bontá­sát. Ilyen háttér előtt születtek az iskola eredményei. Harsá­nyi Ferenc emlékezete sze­rint az első cigánygyerek, aki befejezte a nyolc álta­lánost, a hatvanas évek ele­jén végzett. Az utóbbi évek adatai mindennél ékesebben bizonyítják a fejlődést: 1977- ben tizenöten, tavaly kilen­cen végeztek — többen kö­zülük szakmunkásképzőben tanulnak tovább. Ebben a tanévben tízen járják a nyolcadikat, jövőre nyolcán. R hetedik osztály A hetedik osztályos ci­gánytanulókkal órák után találkoztam. Korábban vé­gignéztem a pályairányult­ságukról készített felmérést, amelyből kiderült, hogy több­ségük továbbtanulásra ké­szül. Kinél megalapozott ez a vágy, kinél nem. Fehér Attila kétszer évet ismételt, túlkoros. Mint mondja, jobban szeretett a régi iskolába járni, mert olt nem kellett annyit lábat tö­rölni, és könnyebben el le­hetett bújni dohányozni. — Már meguntam az isko­lát, kimaradok hetedik után — mondja. Majd az estire járok, ha dolgozok. Hogy hol, mit akar dolgoz­ni, arról nincs elképzelése. Fehér Sándor I. — mert van rajta kívül még egy Fe­hér Sándor — jó tanuló. Életismeretről tanúskodó, talpraesett válaszokat ad. Többek között arról beszél, hogy igenis létezik megkü­lönböztetés a cigányokkal szemben, mindenkit egy ka­lap alá y esznek. Édesapja leszázalékolt nyugdíjas, édes­anyja tsz-tag, öten vannak testvérek. Szeret olvasni, az az álma, hogy egyszer kato­natiszt lesz. Lány osztálytársa „cukros ételekről álmodik”, Pestre vágyik, szövőnő szeretne lenni, mint Juci, az unoka- testvére. Egy másik lány óra után siet haza főzni, osztály­társai elárulják, hogy már „menyasszony”, lehet, hogy ki is marad a nyolcadikból. A szép arcú, szép hangú Réti Erzsébet óvónő szeret­ne lenni. Iskolai átlaga — 4,2 volt félévkor, — és na­gyon rendezett otthoni kö­rülményei ,— szülei a tsz megbecsült dolgozói — alap­ján: reális a terve, szülei is szeretnék, ha középiskolában tanulna tovább. Fehér Er­zsébet hasonlóképp tervezi. R lépcsők arra valók A hetedik osztályos ci­gánytanulókat megismerve és otthoni körülményeikbe némiképp bepillantva a bu­rai cigánylakosság csoport­jai is körvonalazódnak. Fő-' leg a legfontosabb réteg, amely egyelőre nem nagy számú ugyan, de példaadó hatásával máris jelentős. Azok alkotják ezt, akik ta­nulás és munka révén meg­becsülést vívtak ki maguk­nak, s életmódjukban, élet- színvonalukban semmiben sem különböznek a község átlagától. Legjelentősebb az a cso­port, amelyet így jellemez a korábban már említett ta­nácsi „helyzetjelentés”: má­ról holnapra élnek, annak ellenére, hogy állandó mun­kahelyük van, vagy rend­szeresen vállalnak alkalmi munkát, ám ha pénzhez jut­nak, „lakodalmat ülnek”. Ilyenkor jut aztán ital a még szinte karonülő gyerek szá­jába is, A „másnaposság” hosszú hetekig, a következő fizetésig tart. Nagyjából er­re a csoportra jellemző az az iskolával kapcsolatos véle­mény, amely szerint az isko­lába járás felesleges rossz, de mert félnek a felelősség- revonástól, elküldik a gye­rekeket — noha rendszerte­lenül. Alighanem az ő gyerekeik közül kerültek ki azok is, akikről Bőgős Gyuláné, az is­kola közművelődési igazgató- helyettese elmesélte, hogy az emeletes iskolában az első időben többen féltek fölmen­ni a lépcsőn, kétségbeesetten kapaszkodtak a korlátba, mert szédültek, tériszonyuk volt. Azóta a tériszonyt le­győzték lassan megszokták, hogy az iskola lépcsői arra valók, hogy az ember föl­jebb jusson rajtuk. Az átvitt értelmű tér­iszony leküzdésében min­den bizonnyal nagy szerepet játszik majid a régi iskola átépítésével megoldódó egésznapos iskoláztatás, és az óvodai nevelés kiszélesítése, korszerűbbé tétele. Ezek megvalósítása a községi ta­nács közeli tervei közt sze­repel. Szabó János (Következik: Az elmúlt évtized) Az új iskola udvarán a gyerekekkel Kevesebb répából több cukrot A cukoripar sajátos hely­zetbe került a hatvanas évek elejére; .a gyárak berendezé­sének nagy része elérte a 60— 100 esztendős kort. A felújí­tás elkerülhetetlen volt, s ha már ilyen nagy munkába kezdtek a szakemberek, a re­konstrukciót egybekötötték a feldolgozóképesség bővítésé­vel. A Szolnoki Cukorgyár napi 150—180 vagonos kapa­citása egy évtized alatt meg­háromszorozódott. Az 1975- ben befejezett megújítást ter­mészetesen nem követte azonnal a minőségi mutatók ugrásszerű emelkedése, az el­múlt három esztendőben vi­szont már erre se lehetett pa­nasz. A mezőgazdasági üzemek időközben ugyancsak megta­lálták a répatermesztés leg­célravezetőbb módját, s így most már nincs akadálya an­nak, hogy a gyárak a termést a szigorúbb beltartalmi vizs­gálatok nyomán vegyék át. A Szolnokhoz tartozó termelői körzetben már az elmúlt kam­pánykor kipróbálták a cukor- tartalom szerinti premizálást, s a módszer idei általános bevezetése előtt is megálla­pítható: a rendszer bevált. Az 1977—78-as kampányban a cukortartalom nem érte el a a 15 százalékot, az 1978—79- esben viszont meghaladta a 15.8-at, a csaknem 1 százalé­kos növekedés pedig több száz cukorral megtöltött va­gont jelentett az országnak. Ez egyébként ugyancsak a már említett, felfelé ívelő Kiváló szövetkezet Az elmúlt évek eredményes munkájának és a tavalyi si­keres gazdálkodás elismeré­séül „Kiváló termelőszövet­kezet” kitüntetést kapott a jászszentandrási Haladás Ter- melőszövetkezet. Az okleve­let tegnap dr. Doboczky Ist­ván, a Minisztertanács titkár­ságának mezőgazdasági főosz­tályvezetője adta át a gazda­ság elnökének. M nyíregyházi tanácskozás témája Erősödik a szakosodás a mezőgazdasági gépgyártásban A mezőgazdaságban jelen­leg 1300 különféle típusú gép­hez és berendezéshez kere­ken 70 ezer féle alkatrészről gondoskodnak a „vállalatok. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a gépek megközelítően 60 százaléka importból szár­mazik, s az alkatrész-után­pótlás emiatt is gyakran okoz gondot. A mezőgazdaság gé­pesítésének gondjait, az al­katrész-utánpótlás javításá­nak lehetőségeit vitatják meg május 22—23-án Nyíregyhá­zán a XIX. országos mezőgaz­dasági gépesítési tanácskozá­son. Erről tájékoztatták teg­nap az újságírókat a Techni­ka Házában a szervező bi­zottság tagjai. A négy szekcióban elhang­zó csaknem 40 előadás a ja­vítás, a karbantartás, a vevő- szolgálat és a felújítás gond­jait elemzi. Az egyik legfőbb gond: a sokféle géptípus; ezek számát csökkenteni kell. Ehhez a KGST-országok kö­zötti együttműködés kínál jó lehetőséget. Jelenleg már a hazai gyártmányú mezőgaz­dasági gépek mintegy 30 szá­zaléka a tagországok közötti szakosodás alapján készül, s rövidesen újabb típusokra terjed ki a szakosított gyár­tás. A magyar vállalatok a zöldségtermesztésben alkal­mazott gépeket készítenek a többi tagország számára is, Bulgária a dohánytermesztés, az NDK a széna- és a szal­mabálázás eszközeinek, a Szovjetunió pedig néhány erőgépnek a gyártására ren­dezkedik be. Több előadás hangzik majd el a felújított alkatrészek használatáról. tendenciát igazolja, s ebből az a következtetés is levon­ható, hogy a minőség javulá­sával a termelők haszna is nő, számítások szerint leg­alább 5—10 százalékkal. A szolnoki gyár körzetéhez tartozó mezőgazdasági üze­mek répatermésüket két la­boratóriumban is vizsgáltat­hatják, úgy hogy minden hek­tárról legalább 8—10 minta kerül az analizátorba. Ez pe­dig azt jelenti, hogy a koráb­binál jóval reálisabb ismere­tei lesznek a növényről mind a termelőnek, mind pedig a feldolgozónak. A gyár külön­ben már február elején meg­kezdte a felkészülést: az elő­ző kampány még alig ért vé­get, máris a szerelők vették birtokukba a terepet, hogy a következőre, amely várható­an szeptember közepén indul, minden készen álljon. A mun­kásoknak nem kisebb feladat­tal, mint 75—80 millió forint értékű felújítással kell vé­gezniük az említett időpont­ra. S már megkezdődött az újabb rekonstrukció, hiszen az egyre komolyabb minősé­gi követelmények nem egy, régebben beépített, berende­zés cseréjét szükségessé tet­ték. Az idén már dolgozik egy automata cukorfőzőkészülék is, s ez valóban a világszín­vonal közeledtét jelzi. A ta­karékos energiafelhasználás­ban a szolnokiak ma is Euró­pa élvonalában vannak, ám a szakembereknek ez is kevés. (Folytatás az 1. oldalról) politikai, szakmai ismeretek elsajátításában kimagasló eredményeket elérő, a más- más nyelvet beszélő fiatalok közötti barátság elmélyíté­sében, az internacionalista együttműködés fejlesztésé­ben példamutatóan tevé­kenykedő katonafiatalokat és elöljáróikat. Ezt követően a KISZ KB nevében különbö­ző kitüntetéseket és elisme­Már a feladatok végrehaj­tására készülnek a Varsói Szerződés országainak kato­nai együttműködését repre­zentáló „Pajzs ’79” fedőnevű közös hadgyakorlat bolgár, magyar, román, szovjet és csehszlovák résztvevői, akik a gyakorlat komoly erőfeszí­tést igénylő műveleteiben adnak majd számot felké­szültségükről, fegyelmükről, a harcászati ismeretekben szerzett jártasságukról. A katonafiatalok a részükre kijelölt táborterületet, körle­teket hamar otthonossá va­rázsolták: Minden táborban, faliújságokról és az egész nap sugárzó helyi rádióstú­diók műsorából értesülhet­nek hazánk és a világ ese­ményeiről, a táborélet, a fel­készülés időszakának prog­ramjairól. Valamennyi tábort felke­resték már a vendégek. Az érintett területek párt- és ál­lami vezetői, a Magyar Nép­hadsereg képviselői üdvözöl­ték a testvéri országokból érkezett egységek parancs­nokait és a harcászati tevé­kenységben jó helytállást kí­vántak az alakulatok min­den tagjának. A napok legnagyobb részét a felkészülés tölti ki: gya­korolják a különböző har­cászati mozzanatok végre­hajtását, ismerkednek az ak­ciók végrehajtására kijelölt tereppel, és előkészítik a legkorszerűbb haditechnikát képviselő eszközeiket, fel­szereléseiket a gyakorlat megkezdésére. Az etmbert, gépet egyaránt próbára te­vő, igénybevevő feladatok végrehajtása óramű pontos­ságú, fegyelmezett, a legap­róbb részletekre is kiterje­dő együttműködést követel a különböző országok ’ kato­náitól. A felkészülésben A hatodik ötéves terv céljai között az is szerepel, hogy az abszolút élmezőny tagjaként emlegessék a gyárat. Van persze tennivaló addig, más területen is. A feldolgozás 4 százalék körüli veszteségét például már az idén lejjebb akarják faragni néhány tized­del. Mit jelent ez cukorra, pénzre átszámítva J Sokat, hiszen a gyártás már a szá­zad százalékok is vagonnal, százezrekkel mérhetők. A minőséget említettük többször is, s nem véletlenül, hiszen erre szorítja a gyárat nemcsak a terv, az országos igény, hanem a külpiaci hely­zet is. A szolnokiak nemré­giben értékesítettek más or­szágban lévő partnereiknél száz vagon cukrot, s az üzlet, annak ellenére, hogy a meny- nyiség nem túl jelentős, több milliós veszteséggel zárult. Tudniillik az ételünket, ita­lunkat megédesítő fehér kris­tályok világpiaci ára egyre alacsonyabb, s ez az iparban dolgozók életét igencsak meg­keseríti. Mindaddig, amíg meg nem találják az ellen­szert; hogyan lehet a keve­sebb répából több cukrot Csi­nálni, s a tőlünk független, ám elég jól kiszámítható mozgásokat rugalmasan kö­vetni. Az előbbiekből viszont az is kitűnik, hogy a szolno­ki gyár, valamint a Kábával bővülő cukoripar, megfelelő irányítás mellett és kellő mezőgazdasági háttérrel erre is alkalmas. B. A. réseket adott át a bolgár, magyar, román, szovjet és csehszlovák ifjúkommunista harcosaknak és nevelőiknek. Ugyancsak tegnap adták át a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere által adományozott kiváló címe­ket a nemzeti táborokban a legkiemelkedőbb teljesít­ményt nyújtó bolgár, cseh­szlovák és szovjet katonák­nak. résztvevő törzsek és csapa­tok magasfokú katonai, szak­mai felkészültségről tesznek tanúbizonyságot nap mint nap. A parancsnokok min­denütt gondoskodnak arról, hogy elegendő szabadidő is maradjon pihenésre, kikap­csolódásra és szórakozásra. A táborokban este tábor­tüzek gyúltak és mindenütt megemlékeztek a Varsói Szerződés létrejöttének 24. évforduójáról. Sor került már a más-más nyevet be­szélő. de azonos célokért dolgozó katonafiatalok össze­jöveteleire. A nemzeti tábo­rokban kölcsönös látogatáso­kat szerveztek, a különböző nemzetek katonáit öntevé­keny művészeti csoportok műsorai és a Magyar Nép­hadsereg művészegyüttesé­nek művészei szórakoztatják. A felkéseülés szakaszában jut idő arra is, hogy az ala­kulatok megismerkedjenek táborhelyük környezetével, találkozzanak a magyarorszá­gi gyárak, üzemek, állami gazdaságok, termelőszövetke­zetek dolgozóival személyes tapasztalatokat szerezzenek a magyar nép életéről, építő munkájának eredményeiről. A felkészülés minden moz­zanata azt bizonyítja, hogy a gyakorlaton résztvevő or­szágok hadseregeinek alaku­latai mindent megtesznek a meghatározott feadatok tel­jesítéséért. A Varsói Szerződés tagálla­mainak honvédelmi minisz­terei és az egyesített fegyve­res erők főparancsnoka tisz­teletére Czinege Lajos teg­nap este vacsorát adott. A vacsorán részt vett Borbándi Já^ios, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Rácz Sán­dor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető­je. Pajzs—79 hadgyakorlat Készülnek a feladatok végrehajtására Tiszabura ma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents