Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-06 / 80. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 6. Nem újítják meg a szerződést Peking tudatosan törekszik a szovjet—kínai viszony további megrontására Szovjet nyilatkozat a kínai bejelentésről A szovjet kormány szerdán a következő nyilatkozatot tette közzé: A Kínai Népköztársaság kormánya 1979. április 3-án bejelentette, hogy nem szán­dékozik megújítani a Szov­jetunió és a Kínai Népköz­­társaság között 1950-ben megkötött barátsági, szövet­ségi és kölcsönös segítség­nyújtási szerződést, amelynek 30 éves érvényességi ideje 1980 áprilisában jár le — no­ha a szerződés előirányozza, hogy azt a felek egyetértésé­vel meg lehet hosszabbítani. A kínai fél, igazolni próbálva ezt az ellenséges lépést, dur­va hamisításokhoz folyamo­dik és ez szükségessé teszi, hogy emlékeztessünk a tény­leges helyzetre. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és Kí­nai Népköztársaság barátsági, szövetségi és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződését olyan időszakban írták alá, amikor a kínai népnek rendkívül nagy szüksége volt segítségre és támogatásra forradalmi vívmányai megvédéséhez, a gazdasági és kulturális építés előtte álló feladatainak meg­oldásához. A Szovjetunió, híven inter­nacionalista kötelességéhez és lelkiismeretesen teljesítve a szerződésből származó köte­lezettségeit, az első pillanat­tól kezdve szilárdan és kö­vetkezetesen állást foglalt a nemzetközi küzdőtéren a KNK érdekeinek védelmé­ben. hatékonyan segítette a fiatal népköztársaságot ab­ban, hogy visszaverje az im­perialista erők kísérleteit a belügyeibe történő beavatko­zásra. Azok a szovjet katonai egységek, amelyeket a KNK kormányának kérésére küld­tek Kína területére, megbíz­hatóan védelmezték meg az országot az ellenséges légierő berepüléseitől. Az a tény, hogy 1950-ben létrejött a szovjet—kínai szerződés, dön­tő szerepet töltött be abban, hogy 1950—53-ban, a koreai háború éveiben és az úgyne­vezett „tajvani válság” ide­jén, 1958-ban megakadályoz­ták a KNK elleni nyílt im­perialista agressziót. Az együttműködés az új iparágak létrehozásában, a régiek rekonstrukciójában, a nyersanyagok feltárásában és kiaknázásában, a tudomá­nyos, kulturális és egyéb kapcsolatok fejlődése ugyan­csak annak eredménye volt, hogy megvalósították az 1950. évi szerződés határozmányait és ennek alapján megállapo­dásokat kötöttek a Szovjet­unió és a KNK együttműkö­déséről különböző területe­ken. Ezt az egész világ tud­ja. A kínai fél mélységesen hálás volt ezért, nagyra ér­tékelte ezt. Peking mostani egyoldalú lépése, az a bejelentés, amely szerint az 1950-ben megkö­tött szerződés érvényét meg­szűntnek tekinti, semmikép­pen sem egyeztethető össze azzal, a sokszor elhangzott kijelentésével, amely szerint kész normális államközi kap­csolatokat fenntartani a Szovjetunióval. Miután 1971- ben elutasította a Szovjetunió javaslatát arról, hogy kösse­nek szerződést az erő alkal­mazásának eltiltásáról, 1973- ban pedig azt a javaslatot, hogy kössenek meg nem tá­madási szerződést, a kínai fél arra hivatkozott, hogy nincs szükség ilyen szerződé­sekre, mivel a Szovjetunió és a KNK között érvényben van a barátsági, szövetségi és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződés — most ez a szerződés kínai kezdeményezésre érvé­nyét veszíti. Mindez, a kínai vezetés más lépéseivel együtt, nyilvánvalóan arról tanúsko­dik, hogy tudatosan töreked­nek a szovjet—kínai viszony további bonyolítására, meg­rontására. Ez a tény szorosan össze­függ a kínai vezetők politikai irányvonalának átformálásá­val. Ezt az irányvonalat mindinkább a nagyhatalmi, hegemonista törekvések, a más országokkal és népekkel szembeni lenézés határozza meg. Hogy a pekingi vezető körök politikája milyen ka­landorpolitika lett, ilyen mélyre süllyedtek, arról a Vi­etnami Szocialista Köztársa­ság elleni kínai agresszió szolgáltatott bizonyítékot. Az 1950. évi szovjet—kínai szerződés ereje és lényege az volt, hogy kifejezésre jutott benne a két nagy nép megin­­díthatatlan akarata: békében és barátságban akarnak élni. Nem lehet kétséges, hogy Pe­king lépése a szerződés ér­vényének megszüntetésére el­lentétes a kínai nép akara­tával és érdekeivel. A Szovjetunióban változat­lanul fennmarad az a mély megbecsülés, amelyet a kínai nép, e nép történelme és kul­túrája iránt érez. Nincsenek objektív okok arra, hogy or­szágaink népei elidegened­jenek egymástól, vagy külö­nösen arra, hogy szembeke­rüljenek egymással. A szovjet fél kijelenti, hogy a Szovjetunió és a Kí­nai Népköztársaság közötti barátsági, szövetségi és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződés érvényének megszün­tetéséért a teljes felelősség a kínai felet terheli. A szovjet fél magától értetődően levon­ja a szükséges következteté­seket a kínai fél említett te­vékenységéből. BVI-felhívás \ Harminc éves a NATO Szadat beszéde a különszerződésről A szocializmus országai­nak rágalmazása volt az alaphangja azoknak az ün­nepségeknek, amelyeket szerdán Brüsszelben, Wa­shingtonban és másutt a NATO alapokmánya, az Észak-Atlanti Szerződés alá­írásának (1949. április 4.) harmincadik évfordulója al­kalmából rendeztek. A NATO brüsszeli székhe­lyén Joseph Luns főtitkár azt a régi lemezt játszotta le ismét, hogy a szocialista országok „terjeszkednek” a NATO pedig politikai 'di­menzióid szervezetté terebé­lyesedett. Luns azonban utalt a reményekre, amelyeket a szovjet—amerikai SALT—2. megállapodás irányában tett előrelépések keltettek, s ezt a kérdést összekapcsolva az európai haderő, és fegyver­zetcsökkentésről Bécsben folyó tárgyalásokkal, kijelen­tette: ezek kedvező kimene­tele közvetlenül és közvetve pozitívan hatnak a kelet— nyugati kapcsolatok jövőjé­re. A NATO létrehozásának 30. évfordulója alkalmából a Béke-világtanács felhívással fordult valamennyi béke­szerető erőhöz: fokozzák ak­tivitásukat annak érdeké­ben. hogy hatékony intézke­dések szülessenek a fegyver­kezési hajsza megfékezése, a leszerelés, a béke és a biz­tonság szavatolása érdeké­ben. A felhívás rámutat, hogy a NATO vállalkozásai kezdettől fogva mindmáig „fenyegetések, katonai pro­vokációk láncolatának bizo­nyultak”. amelyek nagymér­tékben veszélyeztették a vi­lág békéjét. A „keletről fe­nyegető katonai veszély” ürügyét hangoztatva a NATO agresszív körei újabb fegy­verkezési versenybe kény­szerítették a világot — ál­lapítja meg a BYT felhívása. Háromórás beszédet mon­dott tegnap Anvar Szadat egyiptomi elnök a népi gyű­lésben. Kijelentette, hogy az egyiptomi—izraeli különszer­ződés „nem a végső megol­dás” nem oldotta meg „az arab—izraeli konfliktus min­den vonatkozását”, de „meg­felelő kiindulópontnak” tart­ja. Az egyiptomi elnök „alap­talannak” nevezte azokat a híreket, hogy Egyiptom 8— 10 afrikai államban tart ka­tonákat és kijelentette, hogy nem fogja „Afrika csendőré­nek” szerepét játszani. Vi­szont külön kiemelte, hogy Ománnak, Szomáliának és Szudánnak „a rendelkezésére áll, ha szükséges”. Szadat parlamenti beszéde előtt szerdán az egyiptomi MADRID. Szerdán délelőtt Valenciá­ban kihantolták Zalka Máté­nak, a spanyol polgárháború nemzetközi brigádjai legen­dáshírű Lukács tábornokának a sírját. A kihantolásnál je­len volt Perczel László, a Magyar Népköztársaság mad­ridi nagykövete. A Zalka Máté hamvait tartalmazó ko­porsót a közeli napokban ha­zaszállítják Magyarországra. * * * Közös bizottság alakítását határozta el szerda este, rö­viddel a községtanácsi vá­lasztások eredményének is­mertté válása után a Spanyol Kommunista Párt és a Spa­nyol Szocialista Munkáspárt annak elősegítésére, hogy mi­nél több városban és község­ben, az április 19-én megtar­tandó alakuló ülésen, balol­dali polgármestert válassza­nak. kormány elfogadta az egyip­tomi—izraeli különmegálla­podást. Tegnap este musztafa Kha­lil miniszterelnök a szerző­dést és annak kiegészítő ok­mányait a nemzetgyűlés elé terjesztette. Bejelentették, hogy a ratifikációs okmányok cseréjére a Sinai félszigeten lévő semleges övezetben, az amerikai elektronikus megfi­gyelő állomáson kerül majd sor. Május 26-án pedig — amikor az izraeli erők kiürí­tik a Földközi-tenger partján fekvő El Arist — megnyílik a szárazföldi forgalom Egyip­tom és Izrael között az Isz­­mailia—Teli Ahmar-El Aris- Beer Seba útvonalon. Megbe­szélések folynak a Kairó— Tel Aviv légijárat megindítá­sáról is. TELEXEN BELGRAD Belgrádban tegnap délelőtt összeült a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének Köz­ponti Bizottsága. A plénumon két napirendi pont szerepel: 1. A nemzetközi élet, az el nem kötelezett mozgalom és a jugoszláv külpolitika idő­szerű kérdései, 2. A JKSZ feladatai a kollektív vezetés megvalósítása és a szocialis­ta demokrácia további erősí­tése terén., RÓMA Az OKP kedden este befe­jeződött XV. kongresszusa új­ra Luigi Longot és Enrico Berlinguert választotta meg a párt elnökévé, illetve főtit­kárává. A kiadott közlemény szerint megválasztásukkal va­lamennyi küldött egyhangú­lag egyetértett. A kongresz­­szus a korábbi 181 tagú Köz­ponti Bizottság helyett 169 tagút választott. A testület Április 4-e alkalmából Üdvözlő távirat Észtországból Hazánk felszabadulásának ,34. évfordulója alkalmából K. Vaino, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára üdvözlő táviratot küldött Andrikó Miklósnak, a megyei pártbizottság első titkárának: Kedves Andrikó Elvtárs! Az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága, köztársa­ságunk valamennyi dolgozója és a magam nevében teljes szív­vel köszöntőm önt, a megyei pártbizottság munkatársait, Szolnok megye lakosságát Magyarországnak a fasiszta elnyo­más alól való felszabadulása 34. évfordulóján. Nagyon örülünk annak, hogy a magyar nép — a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával — jelentős eredménye­ket ért el a szocialista építés minden területén. Büszkék va­gyunk a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népeit ösz­­szekapcsoló, egyre erősödő együttműködésre; arra, hogy e barátságnak fényes bizonyítéka az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság és Szolnok megye dolgozói közti mind szorosabb és gyümölcsözőbb kapcsolat. Kedves Elvtársak! Kívánom, hogy sikeresen hajtsák végre az MSZMP XI. kongresszusa határozatait. Ragyogó győzelmeket érjenek el a fejlett szocialista társadalom építésében. Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára a következő választáviratot küldte K. Vaino elvtársnak, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának: Kedves Vaino Elvtárs! A magyar nép felszabadulásának 34. évfordulója alkal­mából küldött jókívánságait Szolnok megye dolgozói nevében szívből köszönöm. Egyben szeretném kifejezni a népünkben mélyen gyöke­rező hála és nagyrabecsülés érzését, amellyel a szabadságot hozó, és szocialista hazánk építését segítő Szovjetuniót kö­szönti. Őszintén kívánjuk, hogy népeink barátsága, gyümölcsöző együttműködése tovább erősödjék, s a Szovjetunió, benne az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság fényes sikerekkel halad­jon előre az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak meg­valósításában. Kivégezték Bhuttót Római katolikus főpapok kinevezése II. János Pál pápa dr. Pas­­kai László címzetes püspököt, veszprémi apostoli kormány­zót veszprémi megyéspüs­pökké, dr. Bagi Istvánt, a Pá­pai Magyar Intézet igazgató­ját esztergomi segédpüspök­ké, dr. Szakos Gyula sárvári plébánost székesfehérvári segédpüspökké, Marosi Izi­dor címzetes apátot, kecske­méti esperes plébánost váci segédpüspökké nevezte ki. A kinevezésekhez a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendelet alap­ján az előzetes hozzájárulá­sát megadta. Waldheim az NDK-ban Oskar Fischer NDK kül­ügyminiszter és Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár tegnapi berlini megbeszélésén egybe­hangzóan hangsúlyozta, hogy a leszerelés, különösképpen pedig a nukleáris leszerelést szolgáló hatékony intézkedé­sek nélkülözhetetlen előfelté­telei az enyhülési folyamat további megszilárdításának és továbbvitelének. Az ENSZ- főtitkár szerint a leszerelés problémakörének elsődleges­séget kell élveznie a világ­­szervezetben. Az európai helyzetet átte­kintve a két politikus pozi­tívnak minősítette az európai enyhülési folyamat alakulá­sát a helsinki konferencia óta. „ Megsemmisült a Progressz-5 A légkör felsőbb rétegei­ben megsemmisült a Prog­­ressz—5. teherűrhajó. Mint ismeretes, a teherűrhajót két nappal ezelőtt választották le a Szojuz—Szál jut űr­komplexumról. s ezt köve­tően még felhasználták az irányítástechnikai berende­zések ellenőrzésére is. Ez­után a Progresszt olyan pályára vezérelték, amelyen haladva eljutott .a légkör felső rétegeibe. A Progressz belsejében megsemmisültek az űrállomáson felesleges­sé vált felszerelési tárgyak, műszerek is. Ljahov és Rjumin viszont most már szinte teljesen a tudományos kutató munká­nak szentelheti idejét: a ra­kodás és a nagyjavítás kor­szaka végétért. Nyílt szakadás Nyílt szakadás történt szerdán Portugália második legnagyobb parlamenti párt­jában, a szociáldemokrata pártban. A párt, (a PSD) 73 parlamenti képviselője közül 37 sajtóértekezleten jelentette be, hogy kiválik a PSD-ből és ezentúl független képviselő­ként kíván helyet foglalni a törvényhozásban. megfiatalította és növelte nő tagjainak számát is. BANGKOK Közös közlemény aláírásá­val fejeződött be szerdán Bangkokban a laoszi—thai­földi kormányfői találkozó. A közlemény szerint a felek rendszeressé teszik a kor­mányszintű konzultációkat a két ország kapcsolatainak to­vábbfejlesztése és a térség biztonságát érintő kérdések megvitatása céljából. LUXEMBOURG Az Európai Gazdasági Kö­zösség külügyminiszterei 1981 január elsejében határozták meg Görögország közös piaci belépőnek időpontját szerdán Brüsszelben tartott külügy­miniszteri értekezletükön, GENF A hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttségek szerdán Géni­ben újabb találkozót tartot­tak. A pakisztáni belügyminisz­térium szerdán hivatalos közleményben jelentette be, hogy kivégezték Zulíikar Ali Bhutto volt miniszterelnököt. Bhuttót szerdán hajnalban a Rawalpindi börtönben akasztották fel. majd holt­testét repülőgépen a volt kormányfő nauderói földbir­toka közelében levő teme­tőbe szállították és délelőtt Pakisztánban bekövetke­zett, amit az ország — s nem különben a világ — közvéleménye az utolsó per­cig nem hitt volna: kivé­gezték Zulíikar Ali Bhutto kormányfőt. Hiábavalónak bizonyultak a tiltakozó tö­megmegmozdulások, az ENSZ-főtitkárának és a vi­lág szinte valamennyi vezető államférfiának a pakisztáni katonai kormányzathoz in­tézett felhívásai, hogy kí­méljék meg Bhutto életét. Ziaul Hak tábornok. Pa­kisztán elnöke úgy ítélte meg. fontosabb számára a börtönben is félelmetes po­litikai ellenfele fizikai meg­semmisítése. mint a hazai és a nemzetközi közvélemény tiltakozásának a figyelembe vétele. A gazdag földbirtokos csa­ládból származó Bhutto 1958-ban 30 éves korában robbant be országa politi­kai életébe s több miniszte­ri tárca birtokosa volt. 1967- ben megalapította a Pakisz­táni Néppártot, a nemzeti burzsoázia és az értelmiség mérsékelt társadalmi refor­mokat követelő, nacionalista színezetű pártját. Az ország történetében először. 1970- ben megtartott parlamenti választásokon az akikor még két országrészből álló Pa­kisztán nyugati felében meg­szerezte a mandátumok több­ségét. Egy évre rá a vere­séggel végződött indiai—pa­kisztáni háború után a kele­ti országrész elszakadt és Banglades néven független állammá alakult. Jahja Khan, Pakisztán akkori el­nöke Bhutto javára mondott le az államfői tisztségről. Az új államfő hozzáfogott re­formprogramja megvalósítá­sához: államosították a ne­hézipart. korlátozott föld­reformot hajtottak végre s állami ellenőrzés alá helyez­ték a bankokat. eltemették. A temetésen Bhutto felesége és leánya nem vehetett részt, mert a hatóságok mindkettőjüket háziőrizetben tartják. (Mint jelentettük, kedden még ta­lálkozhattak a börtönben a halálraítélt politikussal.) , Világszerte mély megdöb­benést keltett Bhutitó kivég­zése. Nagy érdeme, hogy 1972- ben rendezte országának In­diával fennálló vitás kérdé­seinek nagy részét s kivezet­te Pakisztánt a katonai ve­reség és a Banglades kiválá­sa nyomán keletkezett po­litikai sokk állapotából. Kül­politikájában Bhutto kacér­kodott az el nem kötelezett­ségével, (kiléptette Pakisz­tánt a SEATO-paktumból), igyekezett jó viszonyt fenn­tartani Washingtonnal, Moszkvával és Pekinggel is. Az 1977-es parlamenti vá­lasztásokon pártja ismét el­söprő győzelmet aratott, de az ellenzéki pártok — az iszlám vallási reakcióval szövetkezve — a szavazási eredmények meghamisításá­val vádolták, s nagy töme­geket mozgósítottak ellené. A zavargások és tüntetések nyomán bekövetkezett zűr­zavarra a Ziaul Hak tábor­nok vezette katonai hatalom­­átvétel volt a válasz. Bhut­tót börtönbe vetették s egy éve halálra ítélték. A vád: öt évvel korábban parancsot adott a titkosszolgálatnak egyik politikai ellenfelének a meggyilkolására s más ha­talmi visszaéléseket is el­követett. Bhutto nem ismerte el bű­­nösséaét és megfellebbezte az ítéletet, amelyet több fo­kon megerősített a Legfel­sőbb Bíróság. Végül már csak az elnöki kegyelem menthette volna meg életét, de a politikus nem volt hajlandó kérni azt. A rend­szer a jogi formáknak eleget téve ítéltette halálra a nép­szerű államférfit. A politikai bölcsesség egyik alapelve viszont, hogy óvakodni kell a mártírok teremtésétől. Könnyen lehetséges, hogy a pakisztáni rendszer nagy árat fizet majd azért, hogy ezt figyelmen kívül hagyta. Egy politikus halála

Next

/
Thumbnails
Contents