Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-06 / 80. szám
1979. április 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 T anácsvélasztésok Még a Berinkey-kormány február 28-án néptörvényt fogadott el a nemzetgyűlési választásokról, amelyeket később április 13-ra tűzött ki. A proletárdiktatúra kikiáltása természetesen feleslegessé tette a polgári demokratikus jellegű parlamenti választásokat, és helyette — a március 31-i ideiglenes alkotmány választójogi paragrafusai alapján — április 1-én a kormányzótanács kiírta a tanácsválasztásokat a magyar közigazgatási területen. Az ideiglenes alkotmány kimondta: „Választók és tanácstagokká választhatók nemre' való tekintet nélkül mindazok, akik 18-ik életévüket betöltötték és a társadalomra hasznos munkából élnek, mint a munkások vagy alkalmazottak stb., vagy olyan háztartási munkával foglalkoznak, amely az előbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak stb., munkáját lehetővé teszi. Választók és választhatók továbbá a Vörös Hadsereg katonái, valamint a Tanácsköztársaságnak azok a hasznos munkából élő munkásai és katonái, akik munkaképességüket egészen vagy részben elvesztették”. „Nem választók és nem választhatók azok: a) akik nyereségszerzés céljából bérmunkásokat alkalmaznak, b) akik munkanélküli jövedelemből élnek, c) kereskedők, d) lelkészek és szerzetesek, e) elmebetegek és gondnokság alatt állók, f) akiknek politikai jogai aljas indokból elkövetett bűncselekmény miatt fel vannak függesztve ...” A választási agitáció nem ment incidensek nélkül. Mindenesetre az április első felében tartott választások rendben lezajlottak. Persze a részvétel körülbelül ötven százalékos volt. (Budapesten 60—70 százalék, a városokban 30—40 százalék, a falvakban átlag 20 százalék.) Főleg a nők tartózkodtak jelentős számban a számukra szokatlan politikai szerepléstől. A tanácstagok főleg munkások és szegényparasztok soraiból kerültek ki, de több helyen meg kellett ismételni a választásokat, mivel a régi reakciós vezetőréteg képviselői is bekerültek a tanácsokba. A vidéki feszült, osztályharcos légkörben, a földosztás elmaradása miatt is nehéz körülmények között lezajlott szavazással összehasonlítva Budapesten inkább a kommunista, szociáldemokrata rivalizálás volt megfigyelhető. Április 11-én Budapesten az újpnnan megválasztott kerületi tanácsok megalakították a budapesti munkás- és katonatanácsot az úgynevezett 500-as tanácsot, amely április 15-én tartotta meg az első ülését. Ezen az ülésen jelentette be Kun Béla: „A mai napon átveszi az uralkodóosztállyá szerveződött budapesti proletáriátus a hatalmat az egész főváros területére”. Egyben figyelmeztetett a bürokratizálódás jelentkező veszélyeire és arra hogy: „saját akaratunkat sohase exponáljuk úgy, mint a tömegek akaratát”. A tanácsrendszer teljes kiépülését a júliusban megtartott országos tanácskongreszszus fejezte be. D. M. A fóliatelepen „parkol” a műhelykocsi is: a szerelők a sátrakat fűtő, gázolajtüzelésű kályhák füstelvezető csöveit állítják össze Esteledik - indulnak haza a kertészek Szellőztetik a melegágyakat. A 450 négyzetméternyi üvegtábla alatt a helyi lakosság ellátására szánt káposzta- és paprikafélék palántái erősödnek Tavaly ilyenkor, nyolc helyett a mostani tavaszon tizennyolc, egyenként 750 négyzetméter alapterületű fóliasátor alatt szorgoskodnak a jászkiséri Lenin Tsz kertészei. Mag előállítására 30 hektáron, konzervgyári feldolgozásra 120 hektáron termelnek az idén parpdicsomot. A szükséges palántamennyiséget - hat és félmillió szálat - teljes egészében az új palántanevelő telepen állítja elő a közös gazdaság. (Fotó: Temesközy) A magágyat készítik elő - az asszonyok gerebiyével, a T-54-es lánctalpas talajmaróval a kertészetben Hatvan éve történt Az alig ható varázsszó: egységrakomány — Az lenne a legjobb, ha rosszabb lenne a munkaerőhelyzet. Ha a vállalatok még nehezebben kapnának segédmunkást, ha jó pénzért sem találnának rakodót — a gazdasági vezetőtől szokatlan szavak Máté Jánosból, a 7-es Volán igazgatóhelyetteséből fakadta ki, amikor a szállítás korszerűsítéséről beszélt. Ha mindenhol tudnák, mit jelent a munkáshiány, — summázhatnánk az igazgatóhelyettes gondolatait —, akkor lehetne takarékoskodni az emberi erővel, a teherautók vásárlására szánt pénzzel. Nem történne meg, hogy 12 órás műszakjából 6—8 órát várakozással töltsön el a 7-es Volán tehergépkocsijainak 15 százaléka, körülbelül százhúsz szerelvény. Hiába tűnik fel mindenkinek azonnal a pazarlás, igen gyorsan kínálkozik a magyarázat is: „a kocsit meg kell rakni”. Csakhát a munkaidő fele nem a rakodás miatt telik el haszontalanul, hanem azért, mert még mindig egyesével rakják a téglát, az árukat óvó kartondobozokat a platóra. Pedig van a munkát meggyorsító módszer is: az egységrakományos szállítás. fl nyomok a gyárakhoz vezetnek Az árukat készítő gyárakban, a fuvarozó és fuvaroztató vállalatoknál mindenhol tudják, mit jelent ez a szó: egységrakomány. Több tucat téglából vagy öt-tíz kartondobozból egy nagy csomagot készítenek. Nem kell minden darabot külön megfogni, a nagy terhet ügyes gépek mozgatják. A rakodáshoz kevesebb emberre van szükség és fele-, vagy negyedannyi órára. mint korábban. Ennyit a pofonegyszerű elvekről. És a tények? A 7-es Volán tavaly például 200 ezer tonna darabos kereskedelmi árut szállított, ebből ötezer tonnányi volt az egységrakományok súlya. Elképesztően alacsony a rakodást gyorsító, a járművek kihasználtságát javító korszerű szállítási mód részesedése. A Szolnok-Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalathoz például az áruk tíz százaléka érkezik egységcsomagban. Pedig elvileg hetven százalékos is lehetne az arányt. A Füszért (ez a nagykereskedelmi vállalat ismertebb neve) még mindig hagyományos módon kapja az alapvető élelmiszereket. A só 25 kilós papírzsákokban, az étolaj néhány üveget tartalmazó kartonokban jön. A gyártók így adják el terméküket. A kereskedelmi vállalatnál azt mondják, szívesebben fogadnának nagyobb csomagokat, csakhát a gyárat legtöbbször képtelenek rávenni a korszerűsítésre. Néha azonban sikert is érnek el. Legutóbb a Magyar Édesipari Vállalattal egyeztek meg. Az idén már műanyagfóliával összefogott egységcsomagokban kapják a kettő vagy négykilós, cukorkás vagy csokoládés dobozokat. A fóliázás többletköltségének felét azonban a nagykereskedelmi vállalatnak kell fizetnie. Anélkül, hogy a csokoládét drágábban adhatnák tovább a boltoknak. Itt haszon, ott ráfizetés Úgy látszik, a gyárak a pénz miatt nem . lelkesednek eléggé az egységrakományos szállításért. Drágák a csomagokat mozgató gépek, a műanyagfólia és a rakodólap. A 'Szolnok meglyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál az egységcsomagba rakással jelentősen megnőttek a költségek. Például az úgynevezett tízes válaszfal elemből ezer darabnak 221 forint volt a szűkített önköltsége, raklapra pántolva azonban máris 385 forihtjába kerül a gyárnak. „Itt tiszta ráfizetés a gazdaságos szállítás.” Nincs kevesebb munkásra szükség, viszont a csomagok mozgatásához targoncát kellett venniük, betonozott tárolóhelyet kellett építeniük és egyetlen raklap is 300 forintba kerül. A költségek növekedése mellett eltörpül a ritkábban előforduló törésekből származó megtakarítás. A növekvő ráfordítások a máshol gazdaságosnak tartott szállítási forma ellen szólnak. A mezőtúri vállalat gyárai is csak azoknak a megrendelőknek szállítanak csomagolt téglát, amelyikek a költségekből valamennyit átvállalnak. Tavaly egyetlen ilyen partnerük akadt, a Szolnok megyei ÁÉV. Az építővállalatnak nincs elég segédmunkása, tehát inkább fizetett és rakodólapokat vásárolt, csakhogy téglát kapjon. Az idén viszont már az ÉPSZER és a Hajdú-Bihar megyei ÁÉV is kapni szeretne a raklapra erősített téglarakományból. A Szolnok megyei Tégla és Cserépipari Vállalatnál pedig igyekeznek a vásárlók kéréseit teljesíteni. Ebben az. évben négy gyárukban kezdődik meg az egységcsomag-képzés. Jó példák vannak, mégis lassan terjed a gazdaságos szállítást lehetővé tévő új eljárás. Vevőik és a fuvarozó vállalatok makacssága korszerűsítésre kényszeríti a gyártókat. Addig azonban nem szűnnek meg a viták, a fejlődés továbbra is lassú marad, amíg a gyártók, a fuvarozók és a felhasználók nem egyeztetik érdekeiket, nem döntik el. melyik vállalatnak mibe kerül az egész országnak kétségtelenül hasznos szállítási forma. — A TÜZÉP Szolnok megyei kirendeltségénél arról panaszkodnak. hogy néhány árujuknál az egész kereskedelmi hasznot elviszik az egységcsomagok, hiszen a fogyasztói árat nem emelhetik az újszerű csomagolásra hivatkozva. Az építő vállalatoknál is csak a költségek nőnek, mert a ..csomagolt” téglából épített lakás — elvileg — nem lehet drágább. A téglagyárakban pedig azt nem értik, miért nekik kell viselniük a fejlesztési költségek zömét, ha a modernizálás hasznából egy fillért sem látnak. Pénz, pénz és pénz. Úgy látszik, hogy az elvileg létező közös érdek — a fizikai munka arányának csökkentése — ellenére az anyagi érdekeltség hiányában nem terjed elég gyorsan az egységrakományos fuvaroztatás. A megegyezés, a gondos tárgyalások elmaradása azonban nemcsak az érdekeltségi rendszeren látszik meg. A számtalan árut forgalmazó TÜZÉP gondjai érzékeltetik leginkább a nem kellően átgondolt modernizálás hibáit. A nagykereskedelmi vállalathoz olyan egységcsomag is érkezik, amelyiknek megfogásához nincs gépük. A bébéscsabai téglagyárban például tavaly olasz berendezéssel rakták vagonba a cserepet. Élőmunkát takarítottak meg ott, csakhát a TÜZÉP- telepeken nem tudtak mit kezdeni a vasúti kocsikkal. Egyetlen gépükkel sem fértek hozzá a rakományhoz. Kézzel kellett kirakni a cserepet. Egyeztetni kellene a gyárak rakodásfejlesztési elképzelés seit, mert a kereskedelmi vállalatoknak nincs annyi pénzük, hogy mindenféle egységcsomaghoz külön gépet vegyenek. Tudják ezt a gyártók is. A Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat vezetői például attól félnek, hogy az új mezőtúri gyárukba tervezett gépesített anyagmozgatással csak vásárlóik gondjait szaporítják, mert hiányzik az egységes géplánc. A szállítónak és a kereskedelmi vállalatoknak nincs olyan eszközük, amelyikkel a raklap nélkül, zsugorfóliába csomagolt téglakötegeket mozgathatnák. Megegyezés nélkül Az egységrakományos szállítás elterjedését számos dolog nehezíti. A Szolnok megyei üzleteknek például csak tíz százaléka képes a fuvarozást meggyorsító kis konténereket fogadni. Máshol a szűk raktárakba nem férnek be az egységcsomagok. A betonozott tárolóhelyek és a korszerű raktárak építésére, a targoncák, a daruk és a megfogó gépek vásárlására sem könnyen teremtenek elő millió forintokat a vállalatok. Például a korszerűtlen, néhány év múlva leálló téglagyárakban sem érdemes milliókat költeni az anyagmozgatás korszerűsítésére. A nehézségek ellenére azonban a mainál nagyobb eredményeket érhettek volna el, jobban elterjedhetett volna az egységrakományos szállítás. Ha az érdekelt vállalatok megegyeztek volna az arányos költségviselés és az egységes géppark dolgában. — Vagy. ha valaki tárgyalásra serkentette volna őket. Hiszen az egységcsomagos szállítás nem egy-egy vállalat munkaerőgondjait enyhítő kényszermegoldás, hanem az ország járműparkjának teljesebb kihasználását segítő módszer. V. Szász József Gazdái cserélt a telep Munkásgyűlés iászfényszarun Ülés! tartott az SZMT elnöksége Tegnap délelőtt megtartotta soros ülését a Szokszervezetek megyei Tanácsának elnöksége. Jelentést vitattak meg az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Szolnok megyei Bizottsága tevékenységéről, a vállalati, üzemi szakszervezeti alapszervezetek munkájának segítésében, irányításában, ellenőrzésében szerzett tapasztalatairól. Ezután személyi kérdésekről tárgyaltak, majd egyéb témákban döntöttek. (Tudósítónktól) Az Orion Rádió és Villamossági Vállalat 1976-ban kötött együttműködési szerződést a Jászsági Vas- és Faipari Szövetkezettel. A szerződés értelmébén a jászfényszarui telep kizárólag a gyár részére gyártott tévékávákat, hangsugárzó szekrényeket és egyéb termékeket. Köteles Zoltán, az Orion vezérigazgatója tegnap reggel 6 órakor munkásgyűlésen jelentette be, hogy április 1-től a szövetkezet jászfényszarui részlege a jövőben az Orion 7-es számú gyáregységeként működik. Az intézkedést az a tény is indokolja, hogy a jászfényszarui telepen korábban is a budapesti vállalat 15 millió forintot érő, korszerű famegmunkáló gépeivel dolgoztak. Az Orion legfiatalabb leányvállalatának 240 dolgozója van, akik részesülnek mindazokból a szociális juttatásokból és kedvezményekből, amelyeket az Orion más dolgozói is megkapnak. A munkásgyűlésen Kun Lajos, a gyáregység vezetője ismertette a kollektíva előtt álló feladatokat, valamint az új szervezeti szabályzatot. Tavasz
