Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
1979. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulóját ünnepeljük. A halhatatlan író, a volt kisújszállási öreg diák sűrűn vissza-visszatért a Kunságba, a Jászságba, s megrázó erejű riportokban ábrázolta kora valóságát!. Úgy véljük, akkor tiszteljük legjobban emlékét, a társadalmi haladásért folytatott küzdelmét, ha szerény lehetőségeinkkel szembesítjük a korabeli valóságot a maival. Riportjai nyomán indultunk tehát!, az állandót és a változót keresni szerte szűkebb hazánkban, ahol ő járt, ahonnan nem évülő híradást! küldött jelenének és az utókornak. MÓRICZ ZSIGMOND NYOMÁBAN Közöttünk élt, nálunk járt Ömlik az arany a karcagi pusztán Almélkodva néztem a cserényhez vagy ázsiai jurtához hasonlító két épületet a puszta közepén. Kis dombos helyen állnak ezek az aszfaltsima pusztaságon. Megmagyarázták, hogy ezek a víztartályok, amelyekben tárolják a forró vizet, mielőtt felszállnak. Percenként harminchét fok melegen ömlik bele a víz, s ugyanolyan melegen folyik tovább a köveken. Csinos / épületek veszik körül az áldott s aranynál becsesebb forróvizet. Jobbra a kórházberendezésű fürdőépület, jellemzően magyar stílusban. Fehérköpenyes orvosok fogadnak és az ápolónők, mind karcagi lányok, frissen, fürgén, csinosan nyitják meg az ajtókat... A másik oldalon a fiatal fák erdeje közt kertészeti épületek, hatalmas melegágyak, ahol virág és veteménykertészet, primőröket termelnek, már külföldi kivitelük is van. A vasútállomás másfél kilométernyire szinte be van kapcsolva a világforgalomba. A kertészet végén külön épületben az országos állami füzeshántoló. Itt gyűjtik össze az ország összes fűzvesszőtermékét. Amott a halastó, amelyben a víz új kincsesbányát jelent. De legjobban mégis a rengeteg fiatal fán csodálkozom. A polgármester mondja: „Van nekünk egy városgazdánk, az többet tett az álföld befásításáért, mint hatszáz miniszteri lanácsos. Évente' húszezer facsemetét ültet. fMár morognak is a kunok, hogy minden helyet bedug facsemetével. .V’ Hála Istennek, sóhajtottam fel, hogy a magyar erő és akarat ilyen csodát hoz létre a szurokfekete magyar pusztaságon. Főutak mindenütt, újonnan indult e nehéz időkben a magyar élet a szebb jövőnek. Most még egyszer teleszívtam magam a friss, tavaszi szélből, s akkor egy zökkenés és én ... felébredtem. Ott állott a város kocsija a puszta közepén, kerékagyig ragadó sárban. A két jó ló alig bírja bevontatni a kocsit a vasúti töltéstől a másfél kilométeres úton a kis strandfürdőig, amely elhagyatottan áll a hideg és éles szélben. Ügy látszik, elaludtam a roppant juhászbundában, amit rám adtak barátságból, hogy meg ne fagyjak a tizenkét kilométeres úton, amennyire a várostól vannak a mélyfúrású kutak. Kibontakozunk a hunbőrből, kiszállunk. Párszáz lépésre a két kút. Egyszerű vaskőből, vastagon ömlik szakadatlanul a meleg víz. Olyan meleg, hogy az ember elkapja a kezét, ha beledugja. Bekecses magyarok gyűlnek elő a szomszéd tanyáról, jóízű emberek, tele tréfával és vidámsággal. De sajnos abból, amit álmodtam: a fürdőből, a kórházból, a melegágyakból, kertészetből, fűzfahántolóból semmi sincs, az mind csak a tervek álma, itt a hideg, szeles pusztán. Lehetne, de még nincs, no. ■ A gázt eleresztik a levegőbe, csak éppen annyit mentenek meg belőle, hogy a telepőr sparhertjében égjen. A víz pedig elmegy az árkokon. Dehogy megy el! Huszonhat kilométeres csatornát kell ásatni az ínséges munkásokkal, hogy a víz el ne öntse a szép, sík határt. Lemegy a Berettyó-Hortobágy csatornába, onnan el a Tiszába, s el a tengerbe... A víz tehát, ahogy elszabadul a föld mélyéből, elindul a nagy körforgásba, s közben senkinek semmi haszna belőle. Hát igen, ez a magyar föld kincseinek a sorsa. Ezt már sajnos, ébren és józanul megértjük. Ez így van. Legjobban azt sajnáltam, hogy egyetlen facsemetét se látok. Kopár vidék, csak néhány tamariskus bokor szomorkodik a szomorú kis tanya előtt. És ez a magyar alföld elkedvetlenítő élete. Mi minden lehetne itt és semmi nincs! Semmi sincs, csak a maznaság, gyávaság, az erőtlenség. Itt a drága víz, a csodálatos gáz: napi 30 mázsa porosz szén repül a levegőbe! így tűnnek el a kincsek, és így múlik el az élet a magyar rónákon. A tejjel-mézzel folyó Kánaánban. A tavaszi hideg széltől még a csontok is dideregnek, de még jobban a nincstelenség, a kezdeményezési erő hiánya miatt fázik a lélek. A forró vizek és gázok kútjai mellett, ömlik az arany folyam a föld áldott mélyéből a karcagi pusztán és elfolyik, elmegy az árkon a semmibe ... Majd a szebb jövőben másképp lesz ez is. Ha mi nem, fiaink majd okosabbak lesznek. Móricz Zsigmond (Az Est, 1932. március 30.) Éden keresése Szokták mondani: mifelénk, az Alföldön elég leszúrni egy vesszőt, feljön a forróvíz. így igaz, de jó erős és hosszú legyen ám az a vessző — „megteszi” egy 2—2 és félezer méteres acélcső és jön a víz. Négy-hat-tízmillióba kerül egy-egy ilyen kút. Csodakút, mondták egy különös eset után, csaknem ötven évvel ezelőtt. Élt akkor egy beteges csupa csúz. féllábú koldus. Részeges is volt az istenadta. Történt, hogy egyszer a szokásosnál is jobban felöntött a garatra, s beleesett az olajvadász fúrótorony helyén levő pocsolyába. Reggel arra ébredt, hogy semmije se fáj! Ugrált is hazáig: anyjuk, még a falábam is meggyógyult ...! Állítólag így fedezték fel Cserkeszőlő gyógyvizét. Igaz, vagy nem — nem fontos. A lényeg: sehol a világon nincs annyi csodálatos termálvíz — s egy kupacban oly sok szép gyógyvizű strand sem —mint szűkebb hazánkban. De... A gyógyvíz nemzeti kincs Országos botrány keveredett volna abból, ha valamelyik vállalat, intézmény a hévizi tó keljös középen faházat. üdülőt épített volna, mondván, közel legyenek a vízhez a dolgozók. Elképzelhetetlen, ugye? Pedig Berekfürdőn ilyesmi történt. A medencéket körbeépítkezték. Valamiféle családiasságra törekvő, a fürdőszakma alapvető aranyszabályait sértő szemlélet ezt lehetővé tette. Annak érdekében, hogy „Berek” igazi fürdő legyen, terjeszkedni tudjon, legelőször is fel kell számolni az elmúlt évtizedek vadhajtásait. A fürdő területéről ki kell telepíteni a fa- és más építményű „mini-szállókat”, üdülőépületeket. Nem lehet gulyást főzni, szalonnát sütni a termálmedence partján, sőt — uram bocsáss meg — a gyógyvíz nem éjszakai találkahely. Néhány hónappal ezelőtt Berekfürdő gazdát cserélt. A megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tanulmánytervet készíttetett, ebből már egy modern gyógyfürdő lehetőségét látjuk. De szinte az egyszeregynél kell kezdeni: körülkeríteni a fürdőt, lecsapolni és feltölteni az eutrof, iszapos állapotban levő bűzös csónakázótavat, biztosítani a víz- és zöldterület megfelelő arányát. Üj kutat fúrtak, ebből naponta 1800 köbméter vizet kapnak. Kitűnő minőségű víz. Még ebben az évben befejezik a fedett fürdő építését. A csarnokon belül két medence áll majd a gyógyítás szolgálatában, különböző gyógyító eszközökkel, módszerekkel. Kezdetnek nem rossz — ám késett mindez jó húsz évet. Sajnos... De a tényekkel szembe kell néznünk: a nyári napokon nyolckilencezer fürdőzőt fogadó településnek még mindig nincs kész a csatornahálózata. Négy tojás ára Azzal mindenki egyetért, hogy kincsesvizű fürdőinket — Berekfürdőt és Cserkeszőlőt — kiemelten — fejleszteni kell, az adott lehetőségek teljes kihasználásával. De a fejlesztés gondokat vet fel, fokozódó anyagi tehertételt jelent. Árrendszerünk buktatói miatt tavaly csaknem 20 millió forint ráfizetéssel zártak a megye termálfürdői. Odamegy a kispénzű ember a pénztárhoz, kér egy jegyet. Tessék, 8 forint. De sok. mondja. A külföldi nem hisz a fülének, Magyarországon szinte ingyenes a fürdő, gondolja, s azon morfondírozik, hogy legutóbb Baden-Badenben 10 márkát fizetett. Franciaországban 12 frankot, tehát két dollár körül mindenhol — vagy e fölött. Milyen kedves emberek ezek a magyarok, még egy fél dollárt sem kérnek ... Legyünk „kedvesek”, de ne így. Óhatatlanul felmerül a kérdés: a nagyobb fürdőinket európai színvonalra felhozni igyekvő vállalat menynyiben . érdekelt a fejlesztésben? Más forrásokból származó nyereségének tekintélyes részét — vagy mindet? — elviszik a fürdők ... Zarándok módján A nemzetközi főútvonalak melletti kempingekhez képest a cserkeszőlői táborhely csak tenyérnyi. Pedig ez nem „alvó” kemping, nyáron hetekig maradnak itt a vendégek. Sátrak, lakókocsik, autók szinte egymás hegyén-hátán. Jugoszláv, lengyel, osztrák, nyugatnémet stb. rendszámú kocsik a „Megállni tilos” jelzésű utakon is. A ^ocsik tulajdonosai Bábel összes nyelvén tiltakoznak, ha meg akarják büntetni őket. Mindkét félnek igaza van: a parkolóhely megtelt. Az autóbuszok ontják az utasokat. Félig „megfőtt” emberek támolyognak ki a zsúfolt kocsikból. A községnek vasútvonala, állomása nincs, a tömegközlekedés — minden jóakarat, javítgatás ellenére — megoldatlan. Berekfürdő közlekedési helyzete valamicskét jobb, aki tud gyalogolni — az állomás két kilométerre van a fürdőtől —. vonattal is jöhet, mehet. Csakhát a gyógyfürdőbe a betegeknek kényelmesen kellene utazniuk. Megnéztük a MÁV-menetrendet. Berekfürdő látogatottságát mielőbb észre kell venniük a nyári menetrend készítőinek. Hol és hogyan? Enni, inni kell adni a temérdek fürdővendégnek. Volna miből, de hol. hogyan? Cserkeszőlő és Berekfürdő ellátása eddig még megoldatlan. Pedig az emberek már régen elszoktak a kenyéren, szalonnán világtól. Terített asztal kell. meleg étel. hideg sör, üdítőital. A gyerek fagylaltot akar. a nagylány napolajat, a papa újságot, a külföldi képeslapokat — az üdülő tejet, kakaót, a kismama bébiételt, orvosságot. Szatócsmódszerekkel már nem lehet kielégíteni a jogos igényeket. Berekfürdő helyzete valamivel biztatóbbnak látszik. Az étterem konyháját bővítették, a jövő évben már fűthető lesz a „pusztai fogadó” — dunaújvárosi vasvázas szín —, ahol egyszerre hatszáz ember étkezhet. A mostani szezonkezdésre már nyit a 300 négyzetméter alapterületű ABC-áruház, majd a jelenlegi élelmiszerbolt helyén egy gyorsbüfé. A megye kereskedelmi vezetése erre az évre már javuló, jövőre pedig ugrásszerű változást ígér. Ügy legyen. A „cserkei” fürdőzők is reménykedhetnek: javul az ellátás. Bővítik az éttermet, nagyobb önkiszolgáló részt alakítanak ki, s ott is „belép” egy 300 négyzetméteres ABC-áruház. Hogy miért lassúbb Cserkeszőlőn a fejlesztés? Már nem az évek óta tapasztalt tehetetlenség és nemtörődömség miatt, hanem azért, mert az ésszerű tervezés ezt diktálja. Addig, amíg nincs a fürdőnek szállodája, az étterem és a különböző üzletek, szolgáltatóhelyek megfelelő kihasználása sem biztosítható. „Holtberuházást” senki sem akar — ez érthető. S miért nincs még szálloda? Mert nincs csatornarendszer. Ennek építéséhez — 25 millióba kerül — most fognak hozzá. Berekfürdőnek — az Idegenforgalmi Hivatal jóvoltából — két éve épült szállodája. Most a kemping rekonstrukciója okoz gondot a szakembereknek. Háromszázötven személyes modern táborhelyet akarnak, gyorsan, olcsón. ígérik, a szezon kezdetén jöhetnek az első vendégek. Két év múlva a cserkeszőlői Touring szálló — még csak a tervrajzok ismertek — is megnyitja kapuit. 17 millió ez is, de kell, mert enélkül csökkent értékű a híres — már fedett csarnoka is van! — fürdő. A szálloda tehát akkorra készül el. amikorra a csatornahálózat. A kemping bővítése is ennek függvénye. A reuma: népbetegség A gyógyhatású termálvizek a különböző reumatikus mozgásszervi megbetegedések kezelésére is alkalmasak. Tudományos kísérletek döntik el, hogy melyik víz milyen betegség gyógyítására használható — egyáltalán a termálvizet gyógyvízzé minősítik-e? Szolnok, ■Berekfürdő és Cserkeszőlő vize kapta már meg a gyógyvíz minősítést, a szolnoki Tisza Szállóbéli pedig — ennek eléréséhez szerteágazó tényezők megléte szükséges — a gyógyfürdő megjelölést. A mozgásszervi megbetegedések számának növekedése — népbetegségnek számít napjainkban — kikerülhetetlenné teszi a gyógyhelyek létesítését. bővítését. A szükséglet érzékeltetésére néhány* összefüggés: 1977-ben a megye reumatológiai szakrendelésein a gyógykezelési esetek száma elérte a kétszáztízezret. (Ennél csak a fogászati szakrendeléseken fogadtak több pácienst.) E betegségfajták többségénél gyógyvizes utókezelés szükséges. Az állami fürdőkórházak befogadóképessége természetesen határt szab: a megye havonta mnidössze 18—20 beutalóval rendelkezik (Hévíz. Harkány Balf stb.) Fürdőink — összesen 24 — termálvíz-felhasználása évente meghaladja a 2.5 millió köbmétert. Hihetetlen szám. elképzelhetetlen kincs. Ám a kórháziágy-háttér szinte megdöbbentő: a szolnoki MÁV-kórházban 28 ágyas reumaosztály, a megyei tanács kórházában 20 ágyas reumarészleg működik. Gyógyfürdő-hátterük sajnos — helyszíni kezelésre — ezeknek a kórházaknak nincs. Ám a mozgásszervi betegségek egyik jellemzője, akármilyen furcsán is hangzik hogy a legsúlyosabb eseteket kivéve a betegek mozgásképesek. A járóbeteg-kezelés tehát alkalmazható. A szolnoki Tisza Szálló gyógyfürdőben — minden vonatkozásban jól ellátott gyógyhely — a lehetséges kezelések maradéktalanul elvégezhetők. Reggeltől estig A nyugati országokban jól beváltak a nappali kórházak. A megyei reuma-szakfőorvostól ennek létesítésére érkezett javaslat a megyei tanács egészségügyi osztályához. A harmincágyas nappali kórházat a Tisza Szálló fürdőrészének megfelelő részén alakítják majd ki. (?) Viszonylag olcsó ez a megoldás, de a terápia ugyanolyan hatásos lehet, mintha a beteg bent töltené az éjszakát a kórteremben. A szakemberek szerint egyébként a Tisza Szállót vétek a jelenlegi rendeltetése szerint — hotel, étterem — használni, mert abból — viszonylag kevés ráfordítással — kitűnő, nagyja gondjainkat megoldó gyógyfürdő-kórházat lehetne kialakítani. A mozgásszervi megbetegedésekkel foglalkozó szakemberek tudományos előrejelzése szerint az emberi életkor növekedése és az urbanizáció okozta hatások (balesetek, kevesebb mozgás stb.) miatt a megbetegedések száma tovább növekszik. Ez utóbbi tényt figyelembe veszi a megye hosszútávú egészségügyig terve is. amely a karcagi kórház majdani reumaosztályának kialakításakor Berekfürdő vizének gyógyhatását igyekszik felhasználni. A kórháziágy-háttéren kívül természetesen a járóbeteg-rendelésre is gondoltak: a most épülő „téli fürdőhöz” megfelelő gyógyászati pavilonnal csatlakoznak. De ez már a távolabbi jövőbe vezet. A távolabbi jövőbe kalandozó álmok szintjén áll egyelőre a megyei rehabilitációs központ — országos reuma- és fürdőintézet — felépítésének gondolata. Egyes szakemberek szerint .THszaföldváré a jövő”, az ottani, hivatalosan még gyógyvízzé nem nyilvánított, de a gyakorlatban kitűnően vizsgázott termálkútra kellene felépíteni a megye első fürdőkórházát. Szembesítés és következtetés Rendelkezünk 76, túlnyomó többségében a felszabadulás után épült medencével. Ezeket — majd hogy mindet — gyógyhatást biztosító termálvizek táplálják vagy táplálhatják. hiszen jelenleg 80 termálkút le van fojtva. Megközelítően 27 ezer négyzetméter vízfelület áll rendelkezésünkre a megye különböző elnevezésű (gyógy-, termál, tisztasági, strandfürdőiben. Tavalyelőtt lásd: Szolnok megye statisztikai évkönyve, 263. oldal — csaknem 1.8 millió vendég talált felüdülésre, pihenésre, gyógyulásra szűkebb hazánk csodálatos termálvizeiben. Ezen belül is egy elgondolkodtató adat: a berekfürdői kemping minden harmadik lakója külföldi volt. (Lengyelek, csehek. jugoszlávok, osztrákok, NDK állampolgárok. nyugatnémetek.) A mai krónikás a reális helyzet ismeretében nem álmodozhat, csupán az adott lehetőségeket tárja fel. De hisz abban, hogy a gyógyhelyek létesítésében illetve bővítésében, modernizálásában segítenek majd a nagyvállalatok is az egészségügyi kormányzatnak. A mozgásszervi megbetegedések elleni küzdelemben mammutvállalataink egész sora érdekelt: ..kőolajosok”. nógrádi bányák. borsodi kohászok — hosszasan lehetne folytatni a sort. A megye ereje kevés ahhoz, hogy szűkebb hazánk aranyát, a termálvizek nyújtotta lehetőségeket érdemben hasznosítsa. Több emberöltőre elegendő gyógyvizet kínál hasznosításra a föld mélye. A felső-pannon rétegek termálkincse szinte kifogyhatatlan és egyedülálló a világon. Magyar arany ez. amely ugyan már nem folyik el a semmibe, de még nem jut el mindenhová, ahol várják, ahol a kincsnél is többet érne: a kórházakba, a lakótelepekre, a növényházakba. Tiszai Lajos
