Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 30. Lengyelek a növényolajgyári építkezésekén Marian Jakubek Stanislaw Marciniak Edmund : -fi Az olvasó ha hallaná, azt hihetné, egy tudományosfantasztikus regény színhelyére csöppent. Apró kopogások, súrlódások csörgőcsattogó hangok. Egy kiáltás hallik: Bólék! S visszhangzik: lek... lek... lek ... Azután a hazai fülnek éijtíhetaltlen mondatok kavarognak a levegőben. Pár pillanat múlva megtudom jelentésük értelmét: „Bólék, ide még kell cement...” A Martfűi Növényolajgvár óriási silójának hatalmas hengereiben lengyel szakmunkások dolgoznak. Nemcsak ott, hanem az építkezés más pontjain is. Vezetőjük a szőke, keményszavú Marian Jakubek: — Jelenleg száz lengyel van itt a növényolaj gyár kivitelezésénél, de a jövő héten már százharmincán leszünk. Legtöbbjük ács, de találni közöttük vasbetonszerelőt, hegesztőt és kőművest is. — Honnan jöttek, melyik városból, s milyen szempontok alapján válogatták ki a Magyarországra utazókat? — Az ostrowi és grozowi állami építőipari vállalat szakemberei vagyunk. Mindkét vállalat gyárak építésére specializálódott, nem ismeretlen tehát a növényolajgyári munka nekünk. Mint ahogy Magyarország sem az, hiszen dolgoztak munkásaink már a Balatonfűzfői Papírgyár építésénél is. Jó részük más országban. így például Líbiában, a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában is ügyködött üzemek kivitelezésénél. Hogyan válogattuk ki az embereket? Tudtuk, olyanok kellenek, akik jó munkások, és számított, hogy úgy mondjam a magatartásuk is. — Van. összehasonlítási alapjuk az otthoni munkákkal. Milyen a növényolajgyári építkezés szervezettsége az anyag- és az alkatrészellátás? — Hasonló, mint nálunk. Nem panaszkodhatunk, hiszen ránk itt szükség van, azért jöttünk. Munka hiá-, nyában tehát nem szenvedünk, biztosítják hozzá a szükséges anyagokat, szerszámokat. Időnként szombaton és vasárnap is dolgozunk, hogy szabadság idején többet legyünk az otthoniakkal. Stanislaw Marciniak a kőművesek brigádvezetője. Egy pelyhes állú magyar legény felkiált hozzá az állványra: Szervusz Stanislaw. Visszaköszön: Servusz ... — Hogyan értik meg egymást? — A rajz magyarul, lengyelül egyet mond. S ha netán valamit nem értenénk, ott a nemzetközi értelmező kódex, az ember keze és elmutogatja. Kiválóan megértjük, mit akar a másik. — Kérem, mutassa be a brigádot! — Tizenöten vagyunk, idősebbek, fiatalabbak egyaránt. A társaság magja a magyarországi munka előtt is együtt dolgozott már. Gondolom érdekli, van-e ellentét a korosabb munkások és a fiatalabbak között. Probléma ez nálunk is, de én azt mondom, Vtt mindenki tizenéves: szóval nincs. — Ha már a kapcsolatokról beszélünk: hogyan jönnek ki a magyar munkásokkal? — Ó, remekül. Húsvétkor sokan meghívtak bennünket, és mi is várunk vendégségbe magyar kollégákat otthon. Szóval sok barátság kötődik az építkezésen. A fizetésre terelődik a szó. Magyarországon mindenki tudja: aki külföldön dolgozik, nem keres rosszul. így van ez a lengyel munkásoknál is. 1 Marian Jakubek megjegyzi, van, akit 1500 kilométer választ el a családjától. Szóval ezért már jár valami. Edmund Król nemsokára utazik haza: — Esküvő lesz nálunk, az egyik lányom esküvője. Hozzájárult- a vezetés, hogy hazamenjek. Egyébként a vejem is ennél a vállalanál dolgozik. — Hiányzik a család ... — Szabad időben kiváltképp. Persze lefoglaljuk magunkat, jártunk már néhány magyarországi városban. Szolnokon, az építők munkásszállójában lakunk, tiszta, szép, kényelmes helyen. Sokat köszönhetünk Dénes Lászlónak, a vezetőjének, aki mindenben segít nekünk. Szóval jól eltöltjük a szabad időt, tévét nézünk, különösen a sportot kedveljük. — Visszatérve a munkára: mi volt az, ami leginkább próbára tette erejüket, tudásukat? — A surrantok készítése... Ferdén, kúposán kellett betonozni. Bonyolult, nehéz munka volt. lengyeleknek, magyaroknak egyaránt. Akik egyaránt azon dolgoznak, hogy a növényolajgyár jövőre már termeljen. H. J. Adatok lyukszalagon vagy mágneses kazettán Úttörő a rákóczifalvai Rákóczi és a szolnoki Lenin Okos segítőtárs a tervezéskor Évente több mint 150 millió forintot költ műtrágya, vegyszer, alkatrész, üzemanyag és egyéb anyagok vásárlására a rákószifalvi Ráxkóczi Termelőszövetkezet. A termelés költségei pedig elérik a 350 millió forintot. A beérkező áruk nyilvántartása, valamint tervszerű felhasználása, a bővülő mennyiség és a bővülő választék miatt egyre nehezebb feladat. Többek között ezért is döntöttek úgy a téesz vezetői’, hogy a készletgazdálkodás hatékonyabbá tételéhez a számítógépet hívják segítségül. Az előzetes becslések szerint az új módszerrel a költségek 10 százalékkal csökkenthetők — ez az összeg majd a vállalati nyereséget növeli. Az országban először Rákóczifalván alakítják ki —' a szövetkezet kezdeményezésére — a mezőgazdasági termelést teljes egészében átfogó számítógépes rendszert. A tavaly elkezdett munka eredményeként az üzem állóeszköz nyilvántartásában már átálltak a gépi adatszolgáltatásra, de lyukszalagra, illetve mágneses kazettára kerül a téesz anyag-, bér- és gépkapacitás gazdálkodása is. Erre a négy alrendszene építve dolgozzák majd ki a szakemberek a termelésirányító és pénzgazdálkodási rendszereket, amelyek segítségével a gazdaság vezetőinek munkája is megváltozik. A teljes program megvalósítása a termelőszövetkezetnek mintegy hat és fél millió forintjába kerül, de a beruházás kifizetődik. Egyrészt jobb minőségű és frissebb információkhoz jutnak a termelés irányítói, másrészt a döntések következményeit is előre ki lehet számítani Éltek a technika lehetőségével a szolnoki Lenín Termelőszövetkezetben is. A gazdaság vezetői a Debreceni Agrártudományi Egyetem munkatársait kérték fel, hogy készítsék el az üzem középtávú fejlesztési tervét. A két változatban készült program „ára” 150 ezer forint volt. És megérte, mert több mint 350 körülményt figyelembe vevő terv a gazdaság erőforrásait és tevékenységét hozta összhangba. Például ez alapján döntöttek többek között a sertéshizlalás mellett a baromfitartás rovására. A tevékenységek száma is csökkent, több ágazatot visszafejlesztettek, vagy a legkedvezőbb méretekre redukáltak. így a vetésszerkezetből is maradtak el kultúrák, de n leggazdaságosabb növények, mint például a paradicsomtermesztés fejlesztésére a gép segítségével teljes technológiát dolgoztak ki a szakemberek, amely tartalmazza a munkafázisokat és ezek pénzügyi vonzatát is. Igaz, alkalmazása még csak gyermekcipőben jár, de néhány év múlva a mezőgazdasági szakemberek legnagyobb segítőtársa lehet a számítógép. A „úttörőknek” és itt elsősorban a Rákóczi Tsz munkáját szükséges kiemelni, számtalan nehézséggel kell megbirkózniuk. Elengedhetetlen bizonyos szemléletbeni változás is, hiszen több mezőgazdasági üzem vezetője érvel azzal, hogy túl költséges a számítógépes adatnyilvántartás és tervezés. Ilyen következtetésre azonban csak a felületes véleményalkotók juthatnak. Hiszen a gép lélényegesen rövidíti az információadás idejét. Van még egy óriási előnye a hagyományos könyveléssel szemben. Az utóbbi állapotot rögzíti. A gazdasági és operatív döntések utóhatását kiszámítani gyakorlatilag lehetetlen, hiszen sem ember, sem idő nincs arra, hogy valaki „kézzel” a termelés egyetlen tényezőjének megváltozása esetén az egészéves tervet újraszámolja, esetleg módosítsa. Számítógéppel többek között ez is megoldható. H. V. kés, fogy a forint Kopik a — Itt van ez a három esztergatokmány. Néhány éve hozták be valamelyik műhelyből, és azóta senkinek se kell. Még használhatók, de nem- újak, hát egyik művezető sem fogadja el — panaszkodott Németh Vince, a szolnoki Mezőgép törökszentmiklósi gyárának gyártóeszköz-gazdálkodója. — Nincs igazad — válaszol az egyik legilletékesebb, a forgácsolóüzem vezetője, Hirth László. — Azok a tokmányok ócskák. A szerszámot ltadó munkások bemondása alapján hiszed azt, hogy jók. Kinek van igaza? A szakértelem nélkül kérdezősködőknek nem is érdemes törnie a fejét. A gyár igazgatójának egy korábban mesélt története jut eszembe. Előző munkahelyén a selejtezési bizottság elnökeként megtiltotta néhány, még használható szerszám kidobását. Aztán egy pár évig minden selejtezéskor találkozott velük. Senki nem alkart a használt szerszámokkal dolgozni, végül a MÉH-telepre kerültek. — Hiába is erősködöm, hogy amit kiadok, az jó, lehet dolgozni vele. A munkások úgyis bebizonyítják, hogy a fúró görbe, meg puha, vagy éppen túl kemény. Nem döntheték, nem értek a technológiához — magyarázza az igazgatóéhoz hasonló eseteket Öllé Andrásné raktáros. A raktárban nem tudják És miután a raktárban beszélgetők elég példát felsoroltak, a következtetést is levonják: „Minden az üzemben dől el, a termelés vezetőjén múlik.” A raktárosok képtelenek megállapítani, miért tört el egy fúró, miért tettek tönkre egy esztergakést? Hiába is erősködnének, hírből már ők is hallották, hogy van olyan régi fúrógép, amelyik három millimétert is „üt” oldalra, megfeszítve töri, szinte eszi a fúrókat. A gyártók gépe régi, elhasználódott, de szükség van rájuk. A raktárban azonban mást is észrevesznek. Egyegy szerszám „kelendőségének” okai után maguk is nyomoznak. így derült ki, hogy az 1-es telepen az oszlopos fúrógépek fúrófejét a munkások minden nap leütik kalapáccsal és elzárják, hogy társaik el ne lopják. Pedig ha nem lenne — ez a biztosan nem alaptalan — bizalmatlanság. akkor 70 százalékkal kevesebb fúrófej menne tönkre. Vagy ha az okokra nem is jönnek rá, akkor a jelenségre, a gyakori szerszámcserékre hívják fel a figyelmet. — Szóltam a 3-as üzem vezetőjének, hogy a védőgázas hegesztésnél használt huzalvezetőkből az ő emberei ötször annyit használnak, mint mások. Szinte megsértődött. Csak annyit mondott, hogy náluk dolgoznak a legjobb hegesztők ... És persze azóta sem változott semmi’— meséli Németh Vince. Szigor — korlátokkal Herszényi Bálint, a gyártóeszköz-gazdálkodási osztály — a gyego — vezetője mondta el, hogy a gyárban tavaly is, a korábbi években is fizetett egy-két ember büntetést szerszámrongálásért: — Túl szigorúak azonban nem lehetünk. A gépek állapotáról már hallott. Gyakran az esztergakés és a reszelő is azért kopik el idő előtt, mert nem tudunk a megmunkált anyagnak megfelelőt adni az embereknek. (A raktárban nem túl nagy a választék. Tavaly például a megrendelt szerszámoknak csak a húsz százalékát kapták meg.) A szakmunkáshiány is türelemre int bennünket. A betanított munkások még évek múlva is tönkreteszik a szerszámot, ha ismeretlen feladatot kapnak. Cserélni legtöbbször olyan szerszámot hoznak be az üzemekből, amivel már nem lehet tovább dolgozni. Úgy tűnik, nem pazarolnak. A gyártóeszköz-gazdálkodási osztály tapasztalatai azonban mást sejtetnek. Amikor az üzemben túlóráznak, egy jól fizető munkán dolgoznak az emberek, akkor sokkal több új szerszámot kérnek. A gyegon dolgozók szavait Hirth László, a forgácsolóüzem vezetője magyarázza meg. — Ha valakit berendelünk túlórázni, az keresni akar. Ráhajt a teljesítményre, nem kíméli a gépet és a szerszámot sem. Csak így kifizetődő a nyolc órán túl dolgozni. Ilyen hatása is van a teljesítménybérnek. Az emberek figyelmen kívül hagyják a technológiai előírásokat, hogy többet keressenek. — Egy gyakorlott esztergályosnak sokszor van olyan ötlete, aminek segítségével kevesebb művelettel készít el egy-egy munkadarabot. Jól jár, hiszen rövidebb idő alatt készít el egy-egy munkadarabot. Csakhát ő nem tudja pontosan, hogy az alkatrész, amin dolgozik, mire szolgál. A ránézésre jó alkatrész akár selejt is lehet, mert a forgácsoló nem tartotta be az előírásokat és elroncsolta az anyagot — szól közbe Herszényi Bálint, azután az üzemvezető folytatja. — Sem én, sem a művezető nem ülhetünk ott minden ember nyakán. Pedig a régebben divatos váratlan technológiai ellenőrzések bizonyítják, hogy nem ártana minden forgácsoló mellé egy felügyelőt állítani. A szúrópróbák során ugyanis azt tapasztaltuk, hogy szinte senki sem az előírt fordulatszámmal és előtolással dolgozik. Ha selejtet nem is gyártanak, a szerszámok sokkal jobban kopnak. Nem mindig kifizetődő A gépek mellett dolgozó munkások azonban nem értik meg, hogy a gyorsabb munka nem mindig kifizetődő. ök jól járnak, mert jobban keresnek, és még büszkék is: a túlterhelt forgácsolóüzem a számtalan hiányzó ember ellenére is teljesíteni tudja a rábízott felada. tokát. A büszkeség nem is alaptalan. Az üzemvezető is ezzel az ellentmondással vívódik. — Hányszor láttam már, hogy egyetlen fogással csinálták meg azt a műveletet, amire három volt előírva. Inkább elfordítom a fejem, mit szóljak? Tudtam, az utóbbi években már elment huszonkét esztergályos, a munkát viszont el kell végezni. Kevesebb emberrel is ugyanannyit kell termelni; Ez a helyzet nem ösztönöz takarékos szerszámfelhasználásra. * * * Az üzemekben, a raktárban beszélgetve sok pazarlást okozó jelenségről hallottunk. Azt azonban nem sikerült kideríteni, hány forint megv veszendőbe a hiányosságok miatt, az egész gyárra menynyire jellemzők a hibák. Egy biztos, a Mezőgép törökszentmiklósi gyárában az évente kiselejtezett szerszámok értéke a termelésnek körülbelül egy százalékát teszik ki. Más üzemekben sem kisebb ez az arány. V. Szász József A Minta Női Szabó Szövetkezet jászszentan drási részlegében bár elsősorban női kabátokat készítenek, minden évben néhány hétig átallnak női ruhák varrására is. Jelenleg divatos nyári ruhákat varrnak, könnyű, zsu gontott anyagból. A csinos női ruhákat belföldi piacon értékesítik
