Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

1979. április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hetven fúvókából egyszer­re 30 méteres sávot szór be gyomirtóval a Jászdózsai Tarnamenti Tsz búzaföldjén a helikopter. A Jászsági ÁG- hoz több termelőszövetkezet társult, hogy a drága gép ki­használható legyen. Jó évtizede, hogy csatát nyert a re­pülőgépes, helikop­teres növényvéde­lem. Igaz, milliós beruházást, összefo­gást és nagy szakér­telmet kíván, de a levegőből való vegy­szerezés jobb minő­ségű, vetést kímélő és rendkívül gyors munkát tesz lehető­vé. A Repülőgépes Növényvédő Szolgá­lat után először a borvidékeken vásá­roltak a gazdaságok KA—26 helikoptere­ket, most pedi£ a Jászsági Állami Gaz­daság gépét követ­hettük nyomon íényképezőgégünk­kel. ... Fábián István, Ko­vács István és Nagy István pedig az előke­vert vegyszert szivaty­­tyúzza át a felfüg­gesztett tartályra... ... és Laczkó Gyula helikoptervezető könnyed mozdulatára máris a jászsági ta­nyák fölé libben a gépmadár Fotó: Kőhidi ahol már megfiadzott az ötlet Még mindig nagyon sok mezőgazdasági üzem küsz­ködik azzal a gonddal, hogy az évtizedek alatt lezajlott egyesülések és más szervezé­si változások nyomán az egyes területek nem kapcso­lódnak szervesen egymáshoz. Gyakoriak más-más fennha­tóság alá tartozó, egymásba ékelődő táblák, ám ez még a kisebbik baj. Jóval több nehézséget okoz az, ami­kor járásnyi távolságból kell dirigálni az említett egysé­gek teendőit. A millió ve­­sződséggel járó helyzeten azonban lehet változtatni — erre való a földcsere. A jászberényi Lenin és Zagyvamenti Termelőszövet­kezetben már 3 évvel ezelőtt rájöttek, hogy kölcsönös elő­nyökkel jár, ha módosítják a határokat. A megegyezés után alig több mint 200 hek­tár cserélt gazdát — az ügy tehát látszólag jelentéktelen. Ám ezzel a Zagyvamenti Tsz megtakaríthatja magának a többi területtől 18 kilomé­terre levő földre történő „járkálás” költségeit, a Le­nin Termelőszövetkezet pe­dig most már egybefüggő te­rületen terjeszkedhet tovább, a juhágazat ellátásához el­engedhetetlen gyeppel. Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy a szervezési, irányítási gon­doktól megszabadult gazda­ság járt jobban, annál is inkább, mert manapság már jobban kihasználhatja a nagy gépek gyorsaságában rejlő, sokszor pótolhatatlan előnyt. Nem beszélve arról, hogy nem puffogtatja a le­vegőbe azt az évente is sok ezer forintra rúgó tüzelő­anyagot, ami a korábbi hely­zetben a szállításhoz kellett. Hosszútávon viszont a juh1- tenyésztő gazdaság sem járt rosszabbul, hiszen nekik annyi fűre van szükségük, amennyi 10—11 ezer birka legeltetéséhez is elég. És ter­mészetesen az se lényegte­len szempont, hogy ezt a területet az állatok közvet­lenül a hodályok környékén, vagy más földjein áthajtva, az épületektől jókora távol­ságra találják meg. A karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetke­zet és a Középtiszai Állami Gazdaság karcag'-tilalmasi kerületének földcseréje sok­ban hasonlít a jászberényire. Az időpont például csaknem egybeesik, a nagyságrendek viszont különböznek. Az ak­koriban még önálló üzem­ként dolgozó Karcagi Álla­mi Gazdaságtól 24 kilomé­terre volt egy több mint 1100 hektáros területe, ezt adta oda a termelőszövetkezet­nek, s kapott tőle egy, a központhoz jóval közelebb levő ugyanekkora földet. Az állami gazdaság a néhány évvel ezelőtti árakon szá­molva esztendőnként 1—1,2 millió forint fuvarozási költ­ségtől mentesült és ez ön­magában is elég lehetne, a csere' helyességének igazolá­sául. Az érvek között azon­ban más tények is szerepel­nek, hiszen a tilalmasi ke­rület időközben átalakította vetésszerkezetét, s ennek következményeként javult az állatállomány takarmányel­látása, az árunövények pe­dig . olyan talajba kerülhet­tek, amely a legjobban meg felel az igényüknek. A Magyar—Bolgár Barát­ság Tsz-nek különösebb gaz­dálkodási nehézséget nem okozott volna a területükbe ékelődő idegen föld — lé­vén, hogy nagyságával szin­te egy külön egységet képe­zett — ám ők ettől függet­lenül ráálltak a cserére. Vi­ta persze volt, hiszen a ha­tárok miatt nekik részben jó földet kellett adni az eléggé gyenge talajok he­lyett, ezt az anyagi áldoza­tot azonban a kapott terü­leten levő létesítmények, szolgálati lakások értéke ki­egyenlítette. S végeredmény ben az intézkedés a szövet­kezet számára is meghozta gyümölcsét, hiszen az átvett férőhelyek sokat enyhítet­tek az állattenyésztés elhe­lyezési gondjain. A későb­biekben a juhászat fejleszté­sét is jól szolgálhatja a cse­re, ugyanis a Magyar—Bol­gár Barátság Tsz-be jutott területek egy része a legelő, és a környéken amúgyis bir­kát nevelt az üzem. Az ötlet tehát kitűnő, csak élni kell vele. Másoknak is... Odakinn már tombol a tavasz, idebenn viszont még hideget lehel a be­tonpadló. A gépműhely­ben már a féltérdre eresz­kedett kombájnokon dol­goznak a szerelők, ám Csontos Lajos még egy hatalmas traktor gyomrá­ban matat. Nem véletle­nül bízhatták éppen őrá az erőgépet, hiszen ilyen­kor a földeken minden perc, minden lóerő sokat nyom a latba.----------------- 1 ----------------­— A gépkocsikat és a Rá­bákat én javítom — lazít az izmain a borostás arcú férfi. — Télen még adnak mellém két-három embert, de nya­ranta én maradok itt egye­dül. A bizalom Csontos Lajos 33 éves szakmai múltjának szól, amelyből tizenhat esz­tendőt Jászdózsán töltött el. A Tarnamenti Termelőszö­vetkezet Haladás Szocialista Brigádjának tagja kényes is a keze alól kikerülő gé­pekre. jő, mert a Csontos dolgozott rajta” — Rettenetesen el tudom szégyellni magam, ha az én hibámból akad el a munka — borsódzik bele a gondo­latba a szerelő. — Ezért az­tán úgy igyekszem, hogy senki ne mondhassa: ez egy nagy nulla, mert a Csontos csinálta. Inkább azt tartsák: ez a gép azért jó, mert a Lajos dolgozott rajta. A segítségével felnőtt fia­­talpk is jól eszükbe vésték a szakma fortélyait, ame­lyekre az idősödő mester fi­gyelmét annak idején a bu­dapesti munkaadója hívta fel. ,— Volt már vagy négy-,öt tanulóm itt is — büszkélke­dik Csontos Lajos — és mindegyikből ember lett. Méghozzá nem is akármi­lyen. hiszen lassan már oda­érünk. hogy ők dolgoznak ki engem, s nem én őket.--------------- 2--------------­Ilyesfajta fából faraghat­ták Juhász Józsefet és Szik­­szai Tamást is. hiszen a két traktoros most igencsak tü­relmetlen, mert le kellett állniuk a vetéssel. A Győ­zelem és a Béke Szocialista Brigád képviselőit a cigaret­ta se nyugtatja meg, hiszen ettől még nem lesz több ku­korica a földben. — Pedig éppen ideje len­ne befejezni, hiszen nyakun­kon a május — mondják, — Csakhogy időnként 'elfogy az előkészített terület, és így nagyon lassú a haladás. Legalább több idő jut a minőségi munkára — fog­nám tréfára a dolgot, de Ju­hász József nem veszi a la­pot. „Rólunk a föld hamar kiál­lítja a bizonyítványt” Kezem nyoma a védjegy — Két egyforma dolgozó nincs, így két egyforma ve­tés se. Mi viszont mindig; raj­ta vagyunk, hogy a mun­kánkra a?,ért lehessen ráis­merni, mert jó! — Nem mindegy, hogy egy hetven hektáros táblában minden sor kikel-e. vagy öt hektárba nem vetünk semmit —. fűzi tovább a szót Szikszai Tamás. — Rólunk a föld hamar kiállítja a bi­zonyítványt. mert három hét múlva már sorolnak a nö­vények. A traktorosok természete­sen a saját zsebükre is dol­goznak, ugyanis betakarítás­kor a legtöbbjük kombájnon ül. S akkor aztán már nem­csak a gazdaságnak nem mindegy, hogy a nyolcadik, tizedik sörök hoznak-e ter­mést, vagy se. — No, azért most is ki tudnánk válogatni, hogy hol dolgoztunk mi. és hol vetett más — állapítja meg a két férfi. :— És nemcsak azért, mert mint mondtuk, alapo­san odafigyelünk, hanem azért is, mert a szerszám is tökéletes.----------3-----------­No. így se becézték még előttem a Rába-Steigert!... Ám ér ennél különb megle­petés is. hiszen amikor a szőlőben megszólítom Czék­­mán Bélánét, ő olyan kiselő­adást tart a metszés rejtel­meiről, amilyet egy egyetemi tanár is megirigyelhetne. — Ó, nincs ebben semmi különös — kacag egy jót Bollók Béláné, aki szintén a Kossuth Zsuzsanna Szocialis­ta Brigád tagja. — Czék­­mánné Jászszentandráson született, ott pedig minden­kinek van legalább néhány tőke szőlője. „Ügy vagyunk mi ezzel, mint a saját föztünkkel” Ezzel aztán ismét vissza­kanyarodtunk az eredeti té­mához. A szót természetesen Czékmán Béláné ragadja ma­gához. —i Mind,en tőke külön ..egyéniség”. Tudniillik hiá­ba-próbálom az előző évben rákényszerített elképzelései­met az idén viszontlátni benne, legfeljebb csak a nyo­mát találom. Ezért aztán mindig minden tőke más, mint a többi. .. De nem is hagyok beleszólni a dolgom­ba senkinek: ezt így metsz­­szem meg, azt meg úgy —, mert én azt jobban tudom. — Úgy van ezzel mind­egyikünk. mint a saját főzt­­jével — hoz egy sajátos ha­sonlatot Bollók Bélárié. — Hasonlít a többiekéh.ez. ám azon vagyunk valamennyien, hogy a miénk, csakis a mi­énk legyen a legfinomabb.---------- 4---------­Van időm elmélkedni a hallottakon, mert amíg át­­esek a tehenészeti szaktele­peken a bejutáshoz szüksé­ges fertőtlenítő mosdáson, öl­tözködésen, addig eltelik egy kis id,ő. De ahogy Juhász Jó­­zsefné beperdül az irodába, már nem lehet másra figyel­ni, csak őrá. — A Szolidaritás Szocia­lista" Brigádban mindenki igyekszik, hogy egészségesek legyenrek a borjak, jó le­gyen a súlygyarapodás. Ná­lunk ezen múlik az önkölt­ség, a hatékony termelés... Ehhez persze nagyon sok sze­retet és nem utolsósorban jó „Megismert! Szaladt volna hozzám.. kedv szükséges. Ha ez meg­van, akkor senki nem érzi tehernek a munkát. Én pél­dául már az ellés előtt meg­környékezem a gondozót, hogy ő milyen borjúra szá­mít. Így készülhetek fel a várható eseményekre én is... Juhász Józsefnéról az is kiderül, hogy ő még azok­ról az apró jószágokról sem mond le, amelyekkel már az állatorvos sem próbálkozik tovább, — Nemrégiben is volt egy ilyen eset — meséli a borjú­gondozó. — De én kihoztam a napra a bocit, és; add,ig lázmérőztem, gyógyszerez­tem, tutujgattam. amíg meg­maradt . . . Később, hóna­pokra rá jártam az istálló­jában és a nevén szólítot­tam. Megismert! Szaladt vol­na hozzám ...---------- 5---------­Túri György hasonló eré­nyekkel dicsekedhet, a kü­lönbség csak annyi, hogy ő a sertéstelepen gondozó. Fag­gatom, hogy a gazdaságban először megalakult Rákóczi Szocialista Brigád mikép­pen verekedi magát állandó­an a többiek fölé, de ő csak hümmög. Aztán meggondol­ja magát. !— Egyszerű a dolog — magyarázza csöndesen. — A vezetőink nem tudnak olyan tervet kitalálni, amit mi túl ne teljesítenénk. — Ez persze jelenthetné azt is. hogy az üzem szakembe­rei nem húzzák meg rende­sen a srófol De nem így van, hiszen a kutricákban annyi disznó van, hogy már szinte egymás hegyén-hátán állnak az állatok. „Nem tudnak olyan tervet kitalálni, amit mi túl ne tel­jesítenénk” —. Harminc férőhelyre negyven-negyvenöt jószág jut. ezt tulajdonképpen már nem is volna szabad megen­gedni — ismeri el a gondo­zó. — Csakhogy mi vala­mennyien úgy vagyunk vele, hogy már az állat nyikka-1 násából tudjuk, baj van-e, vagy csak enni kér. No, de nem is lehet ez másképp, hiszen jómagam is tizennyolc éve választottam ezt a lehe­tőséget. vqjt időm, hogy ki­ismerjem a mesterség min­den csínját-bínját. Meg az­tán világéletemben arra tö­rekedtem. hogy a munká­mon a kezem nyoma legyen a védjegy ... Braun Ágoston Napi 60 felszállással összesen 720 hektár vegyszerezése végez­hető el. A felszállások között Bán Zoltán főgépész és Zsohár Géza főszerelő átvizsgálja, tüzelőanyaggal tölti fel a gépet... Helikopter a tanyák felett

Next

/
Thumbnails
Contents