Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-28 / 98. szám
r a Magyar Szocialista f orradalom és reform imunkásmoz-i magyar gálám jelentős egyénisé- 3, politikus és újságíró, a zociáldemokrata Párt és a anáosköztársaság egyik agy tekintélyű vezetője, űnfi Zsigmond 1879. ápris 28-án született. A tehetséges, humán éreklődésű fiatalemberre a olozsvári egyetemi évek oltak döntő meghatározottággal. Itt ismerkedett „az fckor még szemükben bo,aras dolgoknak tekintett” zocializmussal és innen daálódik ismeretsége a radiális értelmiség egyes képdselőivel. Ezek az évek egy■rtelműen szellemi felkészüésének jegyében zajlottak. Vz Egyetemi Lap szerkesz;ője, majd az Újság és a Kolozsvári Lapok munkatársa. Ragyogó, szellemes stílusa főleg a kultúrával foglalkozó írásokban érvényesült. 1902-től gyakorta publikált a korszak legszínvonalasabb folyóiratába, a XX. századba, a klerikalizmus, a kultúrharc kérdéseiről. Jászi Oszkár és Szabó Ervin ennek alapján figyelnek fel rá, s kötnek vele barátságot. Közben a munkásmozgalommal is kapcsolatba kerül, munkástanfolyamokon tart előadásokat, a Marx—Engels kétkötetes válogatásba fordít. Életében a nagy fordulat az 1905—06-os kormányzati válság idején következik be. A szociáldemokrata vezetőség megkeresi a radikalizálódó fiatal értelmiségit, hogy vállalja el a meginduló elméleti folyóirat, a Szocializmus szerkesztését. Ekkor már a Népszava munkatársa is. A kolozsvári évek után temesvári tanárkodása nem nyerte el a helyi hatalmasságok szimpátiáját, így örömmel váltak meg a renitenskedő tanártól, aki külföldi szocialista folyóiratba harcos cikket írt az ország állapotáról, és nyílt szavazáson a szociáldemokraták jelöltjére, Bokányi Dezsőre adta le voksát. Mint szerkesztő tagja lett a párt vezetőségének. Az addig művelt irodalmár-esztétaságot a politikával cserélte fel. Ám viszonya a korszak doktrinér-szakszervezeti-bürokrata pártvezetésével eléggé ellentmondásos volt: az intellektuel nemcsak a Tegnap a SZOT székhazában ünnepélyesen kiosztották az 1979. évi SZOT- dijakat. Az ünnepségen részt vettek: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, o SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Pozsgay Imre kulturális miniszter. — Szocialista társadalmunkban a kulturális alkotómunka, népünk műveltségi színvonala a társadalom széles körű összefogása nyomán teljesedik ki — mondotta üdvözlő' beszédében Virizláy Gyula, a SZOT titkára. — A szakszervezeti mozgalomnak is alapvető törekvése, hogy minden léhetséges módon támogassa a nevelő munkát, a tömegek tudatának formálását. Minden feltételét meg kell teremteni annak, hogy a dolgozók mind szélesebb tömegei gyarapíthassák műveltségüket, rendszeresen olvassanak, járjanak színházba, kiállításokra, hangversenyekre, legyenek aktív részesei a művelődés közösségi formáinak. A SZOT-díjak a munkások, a dolgozó emberek tiszteletét és köszönetét fejezik ki azoknak az íróknak, művészeknek, akik a dolgozók életét, küzdelmeit reálisan és művészien tükröző alkotásaikkal nyomot ^hagynak SZŰZ ÉVE SZÜLETETT RUNFI ZSIGMOND kisstílűséggel, hanem a fegyelemmel is nehezen birkózott. Szabadidős menedéknek azonban ott volt Ady Endre asztaltársasága, amelynek tagjaként kiélhette szellemi igényét. Kunfi Zsigmond a túlsó partról jött, de híjával volt a neofita buzgóságnak. Jellemzően mindig a széles összefogás, a munkásosztály és más rétegek szövetségének pártján állott. Afféle népfrontos tendenciákat fedezhetünk fel elképzeléseiben, részint persze azért is, mert ő is vallotta a korabeli felfogást: Magyarországon először a polgári demokratikus forradalmat kell polgári vezetéssel véghez vinni. A vérvörös csütörtök. 1912. május 23-a nagyszerűségére ő is ráérez: „Vannak pillanatok, amelyekben összesűrűsödik az ember egész élete. Ilyen történelmi pillanat volt május 23. ... Ingyen semmi nagy dolgot nem adnak, nem, különösen nem a történelemben”. A világháború idején antiimperialista, felfogásával, a nacionalizmus elleni megnyilvánulásaival tűnik ki. Fáradhatatlanul agitál, szervez. (Noha 1914-ben a szocialista korifeusok nagy többségével együtt ő is meginog. Ám 1917-ben már több forrás szerint is titokban támogatta a forradalmi szocialisták antimilitarista csoportját.) 1918 személyes pályafutásának csúcsa. Az SZDP két rendkívüli kongresszusán megmutatkozik elméleti és politikai felfogása. Elméletileg — a februári kongreszszuson — igenli a forradalmat, szimpatizál a bolsevik megoldással: az októberi kongresszuson viszont a habozó politikus jelenik meg. Tagja a Nemzeti Tanácsnak, miniszter, a kormány egyik vezetője. A polgári demokratikus köztársaság és a tanácshatalom közötti úgynevezett forradalmi demokrácia általa vallott elképzelésében, a centralista illúziók és a reálpolitikusi megfontolások keveredték. Közoktatási-kulturális miniszterként, majd népbiztosaz emberekben, szemléletet és magatartást formálnak, tettekre ösztönöznek —mondotta, s munkásságukhoz további sikereket kívánt. Ezután Gáspár Sándor átadta a SZOT-díjakat. SZOT-díjat kapott: Bánffy György színművész, Bárány Tamás író, Béres Ferenc énekművész, Chrudinák Alajos, a Magyar Televízió külpolitikai osztályvezetője. Cser Gusztáv, az ÉDOSZ Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekarának karmestere, Dénes Antal, a debreceni BIOGAL Gyógyszergyár üzemvezetője, az szb kulturális és ágit. prop. bizottságának vezetője, dr. Erényi Tibor történész, Foltin Joíán koreográfus, Gádor István kerámikusművész, Hadics László színművész, Horváth Árpád és Tolnai János, a fővárosi művelődési ház körműsor-akciójának rendezője, illetve szervezője, Kalmár Árpádné, Széli Júlia, a Magyar Rádió főmunkatársa. Pécsi Ildikó színművésznő. Reich Károly grafikusművész, a romhányi Építési Kerámiagyár -tervező kollektívája (Antal András Attila, Csornán Ilona és Horváth Sándor), dr. Sárkány Jenő orvos, ifj. Schiffer Pál rendező és Thiery Árpád író, újságíró. Végül a SZOT Elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. dilemmája ként jelentős érdemeket szerzett egy progresszív és szocialista magyar külpolitika megalapozásában. Nem véletlenül írta róla Kun Béla Leninnek: „Olyasféle, mint az Önök Lunacsarszkija”. 1919. március 21-én őt is elragadta a forradalmi mámor, őszintén a Tanácsköztársaság ügye mellé állt. A világforradalom elmaradása azonban hamarosan elbizonytalanította. A májusi válság idején megindul eltávolodása a diktatúrától. Kifogásolja az olykor valóban ügyetlen módszereket, a túlzott iramot, de egyben megkérdőjelezi a hatalom jellegét is. Végig meglevő demokratikus-liberális illúziói erősödnek. A pártkongresszus után már nem is vállal vezetői tisztséget, és az aktivizálódó szociáldemokrata vezetők kiútkereső, a diktatúra utánra spekuláló elképzeléseid támogatja. A Tanácsköztársaság leverése után bécsi emigrációjában bekapcsolódik az osztrák szocialista párt munkájába, az Arbeiter Zeitung vezető munkatársa, a pártfőiskola tanára lesz, egyben központi figurája a centrista Világosság csoportnak. Tollal harcol az ellenforradalom, Horthy-ék ellen. Felemeli szavát Korvin Ottó, az elítélt népbiztosok érdekében. S bár az ellenforradalmi Magyárország elleni bojkott — s ebben Kunfi szervezői érdemei is megmutatkoztak —• a munkásmozgalom valamennyi irányzatának közös ügye volt, távolodása mind a kommunistáktól, mind az otthoni jobboldali szoc. demektől végleges. bécsi eseméflz 1927-es nyék, az Osztrák Szocialista Párt passzivitása további kedvezőtlen irányban hat kedélyére. 1929. november 18-án a személyes és politikai zsákutcából öngyilkossággal vél menekülni. Landler Jenő szerint két lélek lakozott Kunfiban: egy forradalmáré és egy reformistáé. Az előbbit vette figyelembe a magyar kommunista emigráció is. amikor sírjára letette koszorúját. — Dérer — Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bede Jánosnak, a megyei pártbizottság pártgazdasági és ügykezelési osztálya vezetőjének nyugállományba vonulása alkalmából, több évtizedes eredményes munkája elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára adta át. A kitüntetés átadásán ott volt Karakas László, a Központi Bizottság pártgazdasági osztályának vezetője és Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára. * * * A MEDOSZ budapesti központi székházában — többek között — három Szolnok megyei dolgozó is átvehette a napokban a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát. Eredményes tevékenységéért e magas kitüntetésben részesült Koltai Iván. a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szb-titkára, Kerekes Miklósné. a Középtiszai Állami Gazdaság üdülési felelőse és Karikó Mihály, a Nagykunsági Erdőgazdaság szakszervezeti bizalmija. Tegnap a SZOT székházában vette át a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát Árvái István, a szakszervezetek megyei tanácsának vezető titkára. Átadták az idei SZOT-díjakat Ismerkedés a Tisza Cipőgyárral „Ürömmel jöttem, és elégedetten megyek el” — nyilatkozta Óvári Miklós a megyében tett látogatásáról A megyei pártbizottság ülését követően, délután Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára Andrikó Miklósnak, a megyei pártbizottság első titkárának és Bereczki Lajosnak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének kíséretében a Tisza Cipőgyárba látogatott. A vendégeket Nádas József, a szolnoki járási pártbizottság első titkára, Maczó László, a gyár vezérigazgatója, Szabó Borbála, az MSZMP KB tagja, a gyár főművezetője. Kiss Tiborné, a megyéi párt-végrehajtóbizottság tagja, a gyár művezetője, Telek Zoltán, az üzemi pártbizottság titkára fogadta. Maczó László adott rövid tájékoztatót a gyár fejlődéséről, gazdasági eredményeiről. Két adattal érzékeltette, honnan indult és hol tart ma a Tisza Cipőgyár: 1941- ben ötszáz munkás, hat futószalagon napi kétszáz pár cipőt gyártott, ma 6300 dolgozója korszerű technológiával 45 ezer lábbelit és 150 ezer pár műtalpat készít egy nap alatt. Elmondta, hogy jellegtelen, szétszórt profiljukat nyolc-tíz éve változtatták, „tisztították meg”, és kezdték kialakítani a külföldi piacokon is versenyképes termékeiket, megsokszorozva az úgynevezett közepes árfekvésű, de a divatot követő női és férfilábbelik, valamint a torna- és munkacipők gyártását. A gazdaságos termékszerkezet kialakításának természetesen egyik feltétele a technika és a technológia fejlesztése volt, amelyre a negyedik ötéves tervben 400 millió forintot fordítottak. Ebben az ötéves ciklusban pedig a konvertibilis exportárualapok tökéletesítését és bővítését szolgáló beruházásokra 110 miliőt, a gumigyártásra (amellyel a hazai szükségletek kilencven százalékát elégítik ki) 160 millió forintot költenek, és 90 millió forint áll rendelkezésükre ahhoz, hogy az egykori Bata cégtől örökül kapott, pincébe szorult egészségtelen szociális helyiségeket végleg felszámolják. A fejlődéshez, nyilvánvalóan hozzáértő törzsgárda és jó munkáskollektíva nélkül a technika és a technológia korszerűsítése önmagában kevés lett volna. A vezérigazgató elmondta, hogy nincs már munkaerő-tartalékuk, és a következő esztendőkben továbblépni csak még ésszerűbb munkaszervezéssel, még jobb termékszerkezet kialakításával tudnak. Az idei esztendő első hónapjainak termelési eredményei biztatóak. Megvan a reális lehetősége annak, hogy az elkövetkezendő években tovább bővítsék tőkés exportjukat, megalapozott terveik szerint 1983— 84-re a jelenlegi évi tízmillió dollár bevételüket három-négy millióval emelhetik. Az ADIDAS céggel kialakult partneri kapcsolatuk hosszú távra szól, Amerikában, Franciaországban, Angliában egyre keresettebbek a Tisza Cipőgyár termékei, épp úgy mint a szocialista országokban, elsősorban a Szovjetunióban, amely a legnagyobb importőre a martfűi cipőknek. Gondjukról szólva említést tett veszteséges termékükről, a kismama-cipőkről, a nemzetközi kooperációban elsősorban az importból származó nyersanyagok folyamatos biztosításában előforduló zökkenőkről. A tájékoztatót követően Óvári Miklós a gyár és az ADIDAS cég partneri kapcsolatáról érdeklődött. Megkérdezte többek között azt is, hogy a termelői árak várható változásáról kapnak-e a gyár vezetői folyamatos tájékoztatást. A beszélgetés után a Központi Bizottság titkára vendéglátói kíséretében az üzemben megnézte, hogyan történik azoknak a cipőknek és formatalpaknak a gyártása, amelyről tájékoztatást kapott. Végigjárta a gumigyár néhány részlegét, érdeklődéssel figyelte, hogyan készülnek futószalagon a BNV-n nagydíjat nyert biztonsági munkacipők, a tornacipők, a színes, jó formájú vászonszandálok, végül a gyár mintatermében ízléses elrendezésben együtt láthatta a Tisza Cipőgyár valamennyi termékét. A gyárlátogatás végén újságíróknak adott nyilatkozatában így összegezte Szolnok megyében töltött két napjának benyomásait: „Örömmel jöttem, és nagy megelégedéssel megyek el. Sok lehetőségem volt arra, hogy gazdasági és politikai témákról beszélhessek vezetőkkel. Azt tapasztaltam, hogy az itt dolgozók értik a párt politikáját. A nehéz gazdasági helyzetre nem félelemmel, hanem tenniakarással reagáltak. S nagyon nagy dolognak tartom, hogy továbbra is igen nagy figyelmet fordítanak a kulturális életre. Azt mondják, sokat kérdeztem. Igen, elsősorban gazdaságpolitikai témákról. De mi, akik a központi irányításban dolgozunk, nem nélkülözhetjük, hogy közvetlen „forrásból” is értesüljünk. Mivel voltam a legelégedettebb? Mi tetszett a legjobban? Az egész, a Szolnok megyében uralkodó légkör, az ahogyan itt dolgoznak! Óvári elvtárs a késő délutáni órákban elutazott a megyéből. K. K. Fotó: N. Zs. Elismerés kiváló vállalatoknak (Folytatás az 1. oldalról.) Ünnepséget tartottak tegnap a jászberényi Hűtőgépgyárban is, amelyen átnyújtották a kollektívának a Kiváló Vállalat kitüntetést. A rendezvényen részt vett Soltész István, kohó- és gépipari miniszter, Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára, Hidasi Lajos,- a Vas-, Fém- és Villamosipari Dolgozók Szakszervezetének titkára. valamint Tóth János, az SZMT elnöke. A köszöntő szavak után Gorjanc Ignác, a vállalat vezérigazgatója beszédében elmondta, hogy tavaly a vállalat fő feladatának tekintette a belföldi szükségletek kielégítését, a szocialista államközi megállapodások előírta kötelezettségek teljesítését. Ugyanígy a legfontosabb tennivalói közé tartozott a nem rubel elszámolású export dinamikus növelése és a gazdálkodás hatékonyságának fokozása. így 1978-ban a vállalat teljes termelése 10,5 százalékkal volt magasabb a tavalyelőttinél. és az értékesítés több mint tíz százalékkal nőtt. A Hűtőgépgyár termékeinek mintegy felét képező háztartási hűtőszekrényekből tavaly 440 ezret gyártottak, mindezekből 200 ezret a belföldi piacon értékesítettek, a többit exportálták. Tavaly a hűtőszekrények tőkés árbevétele hét százalékkal haladta meg az 1977-es értéket. A vállalat gyártás- és gyártmányfejlesztése egyaránt a termékek műszaki színvonalának emelését szolgálta. Mindez a versenyképesség fokozásával járt, s nem utolsósorban elősegítette a gazdálkodás hatékonyságának javítását. Az ünnepségen felszólalt Soltész István is, aki köszöntő szavai után arról beszélt, hogy a Hűtőgépgyár évek óta a dinamikusan fejlődő vállalatok közé tartozik. Az itt dolgozók kiváló munkáját fémjelzi az export gazdaságossága. A jó piaci tevékenységet bizonyítja, hogy termékeiket a kedvezőtlen külföldi piaci változások mellett is sikerült értékesíteni úgy, hogy az előállításukhoz szükséges tőkés importanyag- és alkatrészfelhasználás csökkent az 1977. évihez képest. Az eredmények köszönhetők a vállalatnál tevékenykedő szocialista brigádoknak, akik a munkaverseny mozgalomban tett és megvalósított vállalásaikkal segítették a hűtőgépgyári célkitűzések megvalósítását. A munkaversenyben 341 szocialista brigád járt élen — tagjaik száma a vállalati létszámnak 76 százalékát tette ki. Soltész István hozzászólásában egyebek között beszélt a tárca feladatairól, majd gratulált a kollektívának, s átnyújtotta a Kiváló Vállalat kitüntetést, amely a 27 esztendős Hűtőgépgyár életében a tizennyolcadik. Az ünnepség végén kitüntetéseket adtak át a munkában élen járó dolgozóknak. Kiváló lett a szolnoki MÁV-csomópont, s ugyancsak tegnap nyújtották át munkájuk elismeréseként a karcagi Cipőipari Szövetkezet kollektívájának a Kiváló Szövetkezet kitüntetést. Az OKISZ elnökségének vándorzászlajával tüntették ki az újszászi Vegyesipari Szövetkezetét, s elismerő oklevelet nyújtottak át a Fáy András Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetnek, Soltész István felszólalt a Hűtőgépgyár ünnepségén
