Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-11 / 59. szám

1979. március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Deszantosok „bevetésen” O Ha ott a kislány... o Szülői értekezlet a laktanyában O Harcászati-politikai kiképzés Nem mindig a legköny- nyebbnek tűnő feladat a leg­könnyebb ejtőernyősök szá­mára sem. Itt volt például a szarvasi eset. Megkapták a feladatot, hogy a város egyik tanintézetében segít­sék a katonai pályára irá­nyító munkát. — Készséggel vállaltuk a megbízatást, — emlékezik Szabó Ferenc százados, — mégsem értünk el sok ered­ményt. Az iskola kilencszáznyolc- van diákjából ugyanis csak öt volt fiú, A tiszaföldvári gimnázium­ban talán több eredménnyel járnak az idén. Most már­ciusban kötik meg az alaku­lat és a középiskola együtt­működési szerződését. Elő­adásokat tartanak majd a fiataloknak a katonai életről, filmeket vetítenek róla, lak­tanyalátogatásra hívják meg a tanulókat. Az utóbbi évek tapaszta­latai azonban arra vallanak, hogy sokkal hatékonyabb' a hivatásos katonai pályára való irányítás az alakulaton belül. A sorkatonai szolgálat után sokan jelentkeznek ka­tonai főiskolákra. — Az utóbbi hetekben pél­dául több mint húszán vá­lasztották a tiszti hivatást. — summázza Szabó százados. — Szinte úgy kellett visszafog­ni őket. Érthető, hiszen az ejtőer­nyős tisztek erőt, ügyességet, férfias helytállást követelő élete vonzó a fiatalok számára. És főleg akkor vonzó, ami­kor már túljutottak az első ugráson. Mert szó ami szó, amikor az első ugrás előtt le­néznek a mélységbe, nem mindegyikőjükről lehetne megmintázni a hős szobrát. Amikor aztán kibomlik felet­tük az ejtőernyő, végérvénye­sen elmúlik a félelem. De addig el kell jutni. Az újoncok között ugyanis gyak­ran akad egy-két ezrelék- nyi olyan „férfi”, aki az is­tennek se lépne ki a gépből, bármilyen derűs, napfény- özönnel teli legyen is a le­vegő. — Rájöttünk arra, — ma­gyarázza Szabó százados. — hogy bárhogyan féljen is az újonc, kiugrik a gépből, ha ott a kislány vagy a szü­lő. Ezért az idén is szerveznek ejtőernyős nagytábort, ahol a család, a hozzátartozók kö­rében köszöntik az először ugrókat. Jól bevált pszichikai hatása van ennek. Az alakulat és a családok kapcsolata azonban nem me­rül ki ebben, s nemcsak ezt a célt szolgálja. Arra hiva­tott, hogy a fiatalokat az életben mindenkor helytálló, kötelességtudó férfiakká ne­velje. Ezért tartanak minden bevonuláskor szülői értekez­letet, és az eskü után bemu­tatót a laktanyában. A harci pályán és a tornateremben bemutatják, mire képezik ki az újoncokat. A különböző szervezetek­kel üzemekkel, iskolákkal fennálló széles körű kapcso­lat révén hatékonyan segí­ti az alakulat a hazafias hon­Gyakorló ugrás védelmi nevelést. Szabó szá­zados azt mondja erről: — Munkánk szerves részé­vé vált a hazafias honvédel­mi nevelés. Hivatásos állo­mányunk érzi ennek jelentő­ségét, és tőle telhetőén meg is tesz mindent érte. Fáradozásuk hatása Szol­nokon is jól érződik. Kész­séggel segítenek a városi út­törő elnökség és a KISZ-bi- zottság rendezvényein. Min­den alapegységük patronál egy-egy iskolát. Osztályfőnö­ki órákat tartanak, sport­pályákat hoznak rendbe. Jelentős a részvételük az MHSZ munkájában is, — fő­leg a búvár, a rádiós és az ej­tőernyős klub életében. Az alakulathoz tartozó egyik bú­vár például jelentős érdeme­ket szerzett a tiszaligeti szi­várgás felderítésénél. Most pedig a kiskörei vízlépcsőnél dolgozik. A szövetség ejtő­ernyőseinek kiképzését nem­csak a néphadsereg legjobb szakembereinek „kölcsönadá­sával”, hanem eszközökkel, gépekkel is segítik. Ugyanígy aktívan részt vesznek az MHSZ által szervezett ver­senyek sátorokkal, pályákkal, versenybírákkal, lövészetve­zetőkkel, rádióösszeköttetés­sel és egyéb módon történő segítésében. Évek óta „bent­lakásos” alapon biztosítják a szövetség tartalékos utókép­zési csoportjának felkészíté­sét az országos versenyre. Azóta a Szolnok megyeiek a huszonvalahányadik helyről a másodikra kerültek. Bár mindez nélkülözhetet­len eleme az alakulat tevé­kenységének, a parancsnok­ságnak a fő figyelmet a har­cászati-politikai kiképzésre kell szentelnie. E téren el­ért eredményeiket fémjelzi — többek között — az is, hogy sokan szerzik meg a személyi állományból a kivá­ló címet. Ezt nemcsak a fel­sőbb parancsnokság, hanem a szülői ház is méltányolja. Az egyik szülő például így ír: „Mi, szülők úgy gondoljuk, hogy ez az eredmény nem csupán a mi érdemünk, ha­nem az önök áldozatos em­beri tevékenysége is közre­játszott.” Simon Béla Tiszta udvar, rendes ház avagy egy tábla becsülete- Az ember szégyellj el­dobni a csikket ebben a faluban — jegyezte meg kollégám, amikor Mester- szállás utcáit jártuk. A község évek óta neve­zetes a tisztaságáról, 1972- ben elnyerte a „Tiszta, vi­rágos község’* címet. Ilyenkor, tavasz elején még nem érvényesül igazán a mesterszállásiak tisztaság- szeretete, a parkok kopárak, a fű helyén egyelőre víztó­csák csillognak, de a járdá­kat, betonutakat láthatóan gyakran letakarítják. Seres Mártonnét, a közsé­gi vöröskereszt titkárát nem nehéz megtalálni, a Kossuth út legszebb háza az övéké — A Tiszta udvar, rend,es ház akcióról szeretnék be­szélgetni — mondom a házi­asszonynak, aki a konyhá­ban tesz-vesz. Megtörli a kezét, hellyel kínál. — Mesterszálláson régi hagyománya van énnek az akciónak. Nem tudnám pon­tosan megmondani, mikor kezdtük az elsőt szervezni, de azt tudom, hogy tavalyig ötven ház falára került ki a tábla. Jó az arány, mert a faluban háromszáz lakóépü­let van. Az elmúlt esztendő egyébként sikeresebb volt az előzőeknél, mert egy egész utca, az Ady Endre út min­den háza, összesen tizen­kettő megérdemelte a táb­lácskát. — Minden évben meghir­detik a Tiszta udvar, rendes ház akciót? — Eddig úgy volt. de 1978-ban négy évre szóló felhívást tettünk közró, amely persze nem jelenti azt, hogy év közben nem ellen­őrizzük a házak, udvarok, tisztaságát. — Ha egyszer valaki el­nyerte a jogot, hogy a táb­lát kitegye a ház falára, örökre kint hagyhatja? — Szó sincs róla. A Vö­röskereszt és a Hazafias Népfront aktívái, az úttörő vöröskeresztes gyerekek rendszeresen ellenőrzik a táblatulajdonosok házát, és ha úgy látják, hogy az nem felel meg a követelmények­nek, levetetik a táblát. — Milyen követelmények vannak? — Mesterszálláson nem könnyű teljesíteni egyiket sem, mert majd minden ház­ban tartanak állatot. Az egyik követelmény például az, hogy az aprójószágot zárva kell nevelni, nem sza­ladgálhatnak szerteszét az udvaron. A takarmány szá­mára állandó helyet kell ki­jelölni, a szemétkupac nem lehet tizenkét méternél kö­zelebb a lakóépülethez. — Van-e becsületük a kis fémtábláknak? — Rangot jelent a falu­ban, ha valakinek ott van a házán a tábla. Pedig tu­lajdonképpen semmiféle előnyt, mármint anyagi előnyt nem jelent. De a gaz­dának jól esik hallani, hogy „ez igen, nicsak a Gulyásék is megkapták a táblát...!” — Az önök házán nem láttam a Tiszta udvar, ren­des ház feliratot... — Persze, mert nemrégen építettük. Ám hogyha elké­szül az új kerítés, mi is be­nevezünk az akcióba... B. Történelmi jelentőségének megfelelően (Tudósítónktól) A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán is az év­fordulóhoz méltóan készül­tek, készülnek a Tanács- köztársaság 60. évfordulójá­nak köszöntésére. A főisko­la parancsnoksága, párt- és KISZ-bizottsága az év ele­jén ennek érdekében felhí­vással fordult az ifjúkom­munistákhoz és a szerveze­ten kívüli fiatalokhoz. Min­den bizonnyal a felhívás is elősegítette a serény munka kibontakozását. Van még lehetőség a fel- készültség bizonyítására a március 15-i, hagyományos forradalmi menetdalverse­nyen, a március 21-i politikai vetélkedő főiskolai döntő­jén, a meghirdetett tabló­pályázaton, az ifjúsági klu­bok rendezvényein, vala­mint a március 15-i és 21-i tömegsport-versenyeken. Nem volt könnyű a főis­kola első évfolyamos hallga­tóiból álló 80 tagú kórusnak és a főiskola zenekarának színvonalasan felkészülni az évforduló alkalmából ren­dezett hangversenyekre. Március 15-én az MN buda­pesti művelődési házában, március 19-én a szolnoki Szigligeti Színházban rende­zendő megyei központi ün­nepségen, március 21-én pe­dig Csepelen lépnek fel. D. F. Barikádok úton, útfélen Engedéllyel és anélkül Jászberény, Táncsics Mihály út: a helyzet évek óta alig változik Szolnok, városközpont: mikor lesz ebből park? Fotó: Kőhidi I. Barikádok, amelyeket nem ellenünk, hanem ér­tünk emelnek, de amelye­ket előbb-utóbb meg­ununk. Különösen váro­sokban ismert kép: még hozzá sem kezdenek az építkezéshez, sűrű lécke­rítéssel övezik a munka- területet, jó darabot le­szakítva a járdából, út­testből, egyszóval a köz­területből. Az arra járók egyik szeme sír, a másik nevet. Sír, mert a gyalogos és gépjárműfor­galmat elterelik, hónapokon, éveken át bukdácsolnak a já­rókelők, keringenek az autó­sok. Nevet, mert tudja, hogy a kerítés mögött új épület ké­szül, szépítve-gazdagítva a várost. A közterület: közlekedésre bárki által használható köz­tulajdonban lévő terület. Te­hát, ha valaki nem közleke­désre használja, csak enge­déllyel teheti. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter és a közle­kedés- és postaügyi minisz­ter 22 1970. ÉVM—KPM szá­mú együttes rendelete vilá­gosan leszögezi: Közterület­használati engedélyt kell be­szerezni többek között: épí­tési munkával kapcsolatos állvány, építőanyag és törme­lék elhelyezésére. Az enge­délyező hatóság első fokon a városi tanács vb műszaki osz­tálya. A rendelet tehát egyértel­mű. Vagy mégsem? JÁSZBERÉNY Kiss István, a jászberényi városi tanács vb műszaki osztályának vezetője: — Tőlünk közületek na­gyon ritkán kérnek közterü­lethasználati engedélyt. Az építkezések ugyanis jórészt tanácsi megbízással folynak és önmagunktól mégsem kér­hetünk engedélyt. Jászbe­rényben több helyen épül la­kóház. A tanácsháza mellett, a Táncsics út sarkán például húsz lakásból álló, a Kossuth Lajos úton negyvenkét laká­sos, a Déryné utca sarkán harminchat lakásos, hogy csak a nagyobbakat említ­sem. Ez utóbbi egyébként OTP-beruházás, közterület­használati díjat azonban nem kérünk az OTP-től, mert úgy gondoltuk, a lakásépítésért mindent. — Tudomásom szerint nem is a beruházótól, hanem a ki­vitelezőtől kell a díjat „beva­salni”. — Igaz. De Jászberény rendkívül nehéz helyzetbe került, amikor az Állami Építőipari Vállalat „kivonult” a városból. Valamennyi épít­kezés a Jászsági Építőipari Szövetkezet nyakába szakadt. Nem volna szerencsés dolog most még közterülethasznála­ti díjjal is zaklatni. — A Táncsics Mihály út sarkán három-négy éve hoz­záfogtak az építkezéshez, és eddig csupán az alapozásig jutottak. A területet évek óta bekerítették, a gyalogosok csak egymáshoz préselődve férnek el a palánk mellett, az autósok pedig nagy kerü­lőt tesznek, mire a Táncsics útra jutnak. Véleménye sze­int szükséges volt ekkora részt „kiharapni” a járdából és az úttestből? — A KPM megyei igazga­tóságának illetékeseivel soká­ig vitatkoztunk az igénybe vett közterület mértéke miatt, végül sikerült őket meggyőz­nünk, hogy a balesetek elke­rülése érdekében kerítettünk el ekkora területet. Egyéb­ként nem több mint hatszáz négyzetmétert. — Baleset? Hiszen még da­ru sincs... — A daru pályáját viszont már kijelölték, és ha néhány hét múlva megkezdik a daru­zást, még a Pannónia presz- szót is bezáratjuk arra az időre, amíg a daru dolgozik. Ez persze csak napközben le­hetséges. Az építkezés most már felgyorsul. Az átadási határidő 1980 közepe. Jászberényben a műszaki osztályvezető szerint a „la­kásépítésért mindent” kény­szerhelyzetében nem kémek közterülethasználati díjat, a díj összege tehát érdektelen. KARCAG Pedig, mint azt Andrási Tamás, a karcagi városi ta­nács vb műszaki osztályának előadója bebizonyította, az ebből származó bevétel nem jelentéktelen. A város taná­csa 1977-ben és ’78-ban egy­aránt 102—102 ezer, az idén eltelt két hónapban 93 ezer forintot „kasszírozott be” a közterülethasználati díjakból. — Karcagon lakóház építé­séhez kijelölt közterület négy­zetmétere két forint, a nem lakóházaké három forint ha­vonta — mondja Andrási Ta­más. — És ezt minden esetben a kivitelező fizeti ? — Nem. 1973-ban ugyanis új tanácsi szabályozó jelent meg, amely a 22/1970. ÉVM— KPM rendeletet módosítja. E szerint a közterülethasznála­ti díjat fizetheti a beruházó is, ha erről megállapodnak. De ha hozzánk a kivitelező­től jut is el az összeg, ez nem jelenti azt, hogy a díjról ké­szült számlát az építkezés be­fejezése után nem csatolják a kifizetendő végösszeghez. — Ami szabálytalan... — Ha a számlán külön fel­tüntetik, nem az. De hogyha „rejtetten” számlázzák, külö­nösen a lakóház építkezések­nél keletkezik zavar, mert végül is megdrágítja a laká­sokat. Éppen most folyik a huzavona az ÉPSZER Válla­lattal, amely a Dózsa György úton épít egy ötvennégy la­kásos házat, és még mindig nem kért tőlünk közterület­használati engedélyt, pedig körülbelül 1500 négyzetmé­tert igénybe vett. — Milyen szempontok alapján döntik el, hogy mek­kora közterületet keríthet­nek el az építkezés idejére? — A tervezés befejezése után úgynevezett bejáráson vesz részt a tervező, a beru­házó, a kivitelező, és a tanács képviselője. A kivitelező kü­lön nyilatkozatban rögzíti, mekkora területre van szük­sége. Ez persze mindig na­gyobb, mint amekkorára vé­gül engedélyt adunk. — Az ÉPSZER-en kívül dolgoznak-e még „feledé­keny” építők Karcagon? — Miután rajtuk kívül egyedül a Nagykunsági Épí­tőipari Szövetkezet foglalko­zik a városban építkezéssel, nincs ilyen probléma. Annál több bajunk van viszont a magánépítkezőkkel, akik többszöri felszólítás után sem hajlandók közterülethaszná­lati díjat fizetni. Látná csak a mellékutcákat! Sóder- és homokkupacok csúfítják a járdát mindenfelé. Hiába büntetünk szigorúan, alig van foganatja. SZOLNOK A megyeszékhelyen Vígh István, a városi tanács vb műszaki osztályának főelő­adója foglalkozik a közterü­lethasználati engedélyek ki­adásával. — Mi minden esetben a ki­vitelezőnek adjuk meg az en­gedélyt. Abban persze nem vagyok biztos, hogy a díjat végül is nem „csapják” a számlához. Annyiféle módja van ennek, hogy egyszerűen ellenőrizhetetlen. — Szolnokon néhány hó­napja lezárták a Madách ut­cát; és a vele párhuzamos Május 1. útból is jó darabot elkerítettek. Bosszankodnak az autósok és a gyalogosok... — Sajnos, szükség volt ilyen nagy területet elkeríte­ni. Figyelembe kellett venni a daru hatósugarát, az épí­tőanyagokat sem tudják más­hol tárolni... Kínos helyzet­ben vagyunk, mert ha az egyik kezünket harapjuk, a másik is fáj. Az építkezés azonban a vártnál nagyobb ütemű, tehát, legalábbis az egyik utca rövidesen ismét szabaddá válik. Nem ilyen könnyű a helyzet a város­központnál. Az ifjúsági és művelődési ház építéséhez 980 négyzetméter közterületet kellett igénybe venni. Miután nekünk már nincs szüksé­günk erre a területre, szeret­nénk parkosítani. Közben vi­szont a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat megkezdte új irodaháza épí­tését, odahordta a betonele­meket és más építőanyagokat. A vállalat kérte a közterület­használati engedély meghosz- szabbítását. Nem adtuk meg, és a terület szabaddá tételére a március 15-i határidőt írtuk elő. Ha mégsem vonul le a parkosításra szánt majdnem ezer négyzetméterről, bünte­tünk. Az a cél, hogy az ifjú­sági ház megnyitása után ne kelljen az építőanyagokat ke­rülgetni. Persze ez is rendkí­vül bonyolult. Ha az olajosok bebizonyítják, márpedig be­bizonyíthatják, hogy a terü­let igénybevétele népgazdasá­gi érdek . . . Szóval nincs még vége. — És mi a helyzet a TI- TÁSZ. TIGÁZ vezetékek le­fektetése, a csatornázások, út­építések során keletkező „ba­rikádokkal”? — Rájuk nem vonatkozik a 22 '1970-es rendelet, tehát ők nem kötelesek közterület­használati engedélyt kérni. Az ő munkavégzésüket más rendeletek szabályozzák. Hiába, rend (elet) szerető nemzet vagyunk ... Bendó János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents