Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-10 / 58. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 10. | tudomány m_ if CIMIIRíl Új technológia a söriparban Erjesztés — nyomás alatt A világon minden sörgyár arra törekszik, hogy berendezéseit minél jobban kihasználja, például a technológia megváltoztatásával. A nagy sörivó nemzetek — a németek, a csehek — évek óta végeznek ilyen irányú kísérleteket. Nálunk a legjelentősebb — és a hazai söripart szinte forradalmasító — változás a nyomás alatti erjesztés bevezetése. A kísérleteket 1969—70-ben kezdték • ei a Kőbányai Sörgyárban. Mi a nyomás alatti erjesztés? Milyen előnyei vannak? Erről beszélgettünk a hazai kísérletek egyik szorgalmazójával. és továbbfejlesztőjével, Nagy Zámbó Imrével, a Söripari Vállalatok Trösztje vezérigazgatójával. — A hagyományos sörlé- erjesztés nyitott tartályokban, kádakban történik. A főzőházban elkészített sörlevet sörélesztő hozzáadásával plusz 6—8 Celsius-fokos hőmérsékleten erjesztik, a klasszikusnak számító előírások szerint annyi napig, ahány Balling-fokos lesz a sör. Ugyancsak a klasszikus előírások szerint az erjesztett sörlevet annyi hétig kell ászokolni, pihentetni, ahány fokos sört akarunk készíteni. Tehát egy 10 és fél Balling-fokos Balatoni Világost, Soproni Ászok sört tíz és fél napi erjedés után tíz és fél hétig kellene pihentetni. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy azt a mennyiséget — körülbelül 7 millió hektolitert — amit az ipar évente kibocsát, mekkora üzemekben és milyen nagy összegű beruházással lehetne csak előállítani. — Az évről évre növekvő sörfogyasztás miatt kezdték el tehát a kísérleteket egy újabb, az eddigieknél gazdaságosabb és gyorsabb gyártási eljárás bevezetésére? — A nyomás alatti erjesztés előnye a hagyományossal szemben, hogy nem kell plusz 6—8 Celsius-fokot biztosítani. Az erjesztés folyamán a 12—16 Celsius-fok is elegendő. A második és talán ez a legnagyobb előnye: bármilyen sört, világosat és barnát, 10 és fél fokost ugyanúgy, mint a 18 Ballingfokost 5 nap alatt lehet erjeszteni ezzel az eljárással. Nem lesz rosszabb a sör minősége a nyomás alatti eljárás alkalmazásával. Az így erjesztett sört mindössze pár napig kell csak kondicionálni a hosszú, hetekig tartó ászokolás és pihentetés helyett. Ez a művelet — a kondicionálás — kizárólag az íz és üdítőhatást biztosító szénsav jó megkötését segíti elő a sörben. — A nyomás alatti erjesztéshez is nagy beruházásokra van szükség? — Valóban, speciális tartályok kellenek hozzá. Ezek 200, 220 hektoliteresek, s minimum 3—4 atmoszféra nyomást kibirnak. Ez a beruházás a nyomás alatti eljárás bevezetéséhez szükséges, de nagyon hamar megtérül, hiszen a gyártás során sokszor cserélődik benne a gyártmány, azaz a sör. Minősége és íze is jobb, mert a fő- és utóerjedéskor keletkező melléktermékek a klasszikus eljárásnál ízrontó hatásúak, és csak a hosszú pihentetéssel, az ászokolássalí tüntethetők el a sörből. A nyomás alatt történő erjesztés alkalmazásával gyakorlatilag teljesen kizárható a melléktermékek ízrontó hatása. ■— Nem hiszem. hogy az olvasók, illetve a sörivók közül sokan tudnának a sörgyártásban alkalmazott új technológiáról. Azt viszont tudom, hogy a sörivók sokszor emlegetik a hazai sörök gyengeségét: jellegtelen ízét, azt, hogy nem tartják a magyar sörök habjukat és a szénsav is hamar elillan a pohárból. összefüggésben van ez az új eljárás bevezetésével? — A nyomás alatti erjesztés — ezt már említettem — csak javít a sör minőségén. Az, hogy a sör habzik-e vagy sem, az függ a szénsavtartalomtól, de függ attól is, milyen hőmérsékleten tárolják az italt a kereskedelemben. Az sem mellékes, hogy miben, milyen pohárban szolgálják föl a sört. Nálunk elfogy a sör szinte minden mennyiségben és a sörfogyasztásnak még nincs megfelelő hagyománya sem, mondhatom azt is — „kultúrája”. Mert nem lenne szabad például boros poharakban sört felszolgálni, de éppenhogy kiöblített korsókban sem. A probléma nem a gyártással van. — Kőbányán kezdték a nyomás alatti erjesztés bevezetését. Viszont csak a borsodi gyár dolgozik ezzel az új gyártástechnológiával. Hogyan tovább? Mennyi idő kell a nyomás alatti erjesztés teljes bevezetéséhez? — Nem idő, hanem pénz kérdése. Sörgyáraink többsége régen épült. Sok felújítani, javítani való van mindegyik üzemben. Egyébként ez a technológia nem csodaszer, de nagy segítsége a magyar söriparnak. Bevezetése könnyebbé teszi a munkát, ezért is szorgalmazzuk mielőbbi általánosítását, Nagykanizsán, Sopronban és Pécsett is. Csillag Sándor A „szürke arany” karrierje Az Uraiban létesített azbesztszál-feldolgozó üzent, ahol a fonott-szövött termékek készülnék A nagy kanadai azbesztlelőhelyek mintegy száz esztendővel ezelőtti felfedezését követően jó ideig az északamerikai ország uralta a „szürke arany” világpiacát. Időközben az Ural-hegység- ben is hatalmas azbesztkincs nyomára bukkantak a geológusok, így az 1970-es évek elejétől a Szovjetunió lett a földkerekség legnagyobb az- besztkitermelője. A két „nagyon” kívül Dél-Afrika rendelkezik még számottevő az- besztvagyonnal, s a világ mintegy tíz másik országa kisebb készletekkel. Az azbeszt egyébként furcsa szüleménye a természetnek: olyan rostos anyag, amely a fonva-szőve való feldolgozás után is megtartja ásványi mivoltát, éppen ezért nagymértékben tűzálló, az olvadáspontja 1150—1550 C-fo- kon van. Az azbesztrostokat az anyakőzetből 7—15 cm hosszú, 0,7—3,0 mikron átmérőjű szálak formájában nyerik ki, mégpedig úgy, hogy óriás ventillátorok erős levegőáramával kifúvatják a felaprított kőzetből az azbesztszálakat. Osztályozás után zsákokba csomagolva kerül el a továbbfeldolgozókhoz a „szürke arany”. Világszerte mintegy 3000 fajta azbeszttermék készül. Azbesztet az ipar csaknem minden ágában használnak, a cigaretta-füstszűrő gyártástól egészen az űrhajó alkatrészek előállításáig. Van azonban három szinte már klasszikusnak számító felhasználási területe. Az egyik a hőálló ruhák készítése kohászok, hengerészek, tűzoltók stb. számára. A másik a járművek „ferodo” fékbetétjeinek a gyártása, amikor is a rézforgáccsal együtt valamilyen kötőanyagba ágyazzák be az azbesztrostokat. A harmadik pedig az azbesztpala 7— márkanevén: Eternit — előállítása (80—90 százalék cementből és 10—20 százalék azbesztrostból.) INNEN—ONNAN „Mindentudó” varrógép Elektronikus programvezérlésű háztartási varrógépet fejlesztettek ki a Singer-cég szakemberei. Programozó — főleg ipari célú — varrógépeket már eddig is gyártottak, de olyant nem, amelyben egy körömnyi méretű mikroprocesszor (integrált áramkörből álló, önmagában is programozható elektronikus egység) irányítja a műveleteket, a hagyományos varrógép mintegy 350 mechanikus alkatrészét pótolva. s Az újfajta varrógéppel 25 egymással variálható, öltés hozható létre, minden öltésmintához megfelelő program áll rendelkezésre. A programok között kél különböző gomblyukvarrásé is szerepel. A szegés kezdetének és végeinek erősítésére szolgáló úgynevezett visszafelé varrás ugyancsak elektronikusan kapcsolható. Az öltések sűrűségét és szélességét — a különböző anyagoknak megfelelően — be lehet állítani. Mivel a mikroprocesszoros varrógépnek egyelőre meglehetősen borsos ára van, használata csak hivatalos szabók és a sokat varró háziasszonyok számára fizetődik ki. A híres varrógépgyártó cég arra számít, hogy még így is el tud adni évente 90 ezer darabot az újfajta varrógépből, s ezt követően jelentősen csökkentheti az elektronikus vezérlésű háztartási gép árát. Új tűzoltóanyag Francia kutatók újabb módszert dolgoztak ki zárt terek tűzvédelmére. A módszer elve: tűz esetén a helyiségben a levegő oxigéntartalmát 1 százalékra csökkentik. Az oxigénelvonó oltószer egy tartályban van. Amint azt bedobják a veszélyeztetett helyiségbe, a szer azonnal szétoszlik a levegőben és a tűz másodperceken belül elalszik. Miután az oltószert nem kell a tüzekre irányítani, az oltást bárki — különösebb szakértelem nélkül — elvégezheti. Az oltókészülék állandó jelleggel is elhelyezhető, és akár a helyiségből, akár távvezérléssel működtethető. Az oltószer nem veszélyes az emberi szervezetre, és nem tesz kárt a helyiségben tárolt anyagokban. Alkalmazási köre nagyon széles. Nyomás alatti' helyeken is használható. A szer egyébként cseppfolyós trifluór-brómmetán. Különösen stabil termék, sokáig tárolható hatásának csökkenése nélkül. Az azonos oltóképességü szénsavhónál ötször kisebb tartályban elfér. Az atomerőművek hatásfoka nagyjából megegyezik a hagyományos erőművekével, mintegy 35 százalékos. Eszerint a reaktorban termelt hőnek kb. egyharmad része alakul át elektromos energiává, a kétharmad részt valamiféleképpen el kell vezetni. Az atomerőművek tulajdonképpen nagyobb mértékben veszik igénybe a hűtőközegeket, mint a hagyományos fosz- szilis tüzelőanyagokkal működő hőerőművek, ez utóbbiak hőveszteségének 10—lß százaléka ugyanis a füst hőtartalmaként közvetlenül a légkörbe távozik. A hűtés legkézenfekvőbb közege a víz, amit hőleadás céljából hatalmas, jellegzetes formájú hűtőtornyokon áramoltatnak át. A kondenzátorból kikerülő és a turbina hulladékgőze által által felmelegített hűtővizet a hűtőtorony alsó részén kb. 10—15 méteres magasságban fúvókákkal felszerelt csőhálózat segítségével szétpor- lasztják. Az így keletkezett vízcseppfátyol ellentétes irányban mozog a felfelé szálló légáramlattal, miközben lehűl és részben lecsapódva a fenékmedencében gyűlik össze, ahonnan azután visszakerül a körfolyamatba. Ami az ilyen természetes hu- zatú hűtőtornyok méreteit illeti, egy 400 megawattos atomerőműhöz kb. 90 méter átmérőjű és mintegy 115 méter magasságú hűtőtoronyra van szükség. E méretek kisebbítésére, a hűtőtornyok számának csökkentése érdekében a hűtőtornyok légmozgását ventillációs úton segítik elő. Képünk ez utóbbi esetre példa: egy 8,5 méter átmérőjű ventillátort mutat, amely a 35 hasonló ventillátorból álló hűtőrendszernek tagja. Az egészet egy 1000 megawatt teljesítményű angliai erőműbe építik be, amelynek így a szokásos három helyett csupán egyetlen kényszer- áramlású hűtőtornya lesz, ami kb. 2,3 millió köbméter vizet hűt naponta. Ha nem kényszeráramlásúra akarnák megépíteni a tornyot, 200 méter alapátmérőjűnek és 200 méter magasnak kell lennie! Földalatti gőzkazánok A világ valamennyi iparilag fejlett országa arra törekszik, hogy a hagyományos energiahordozók felhasználása mellett új módszerekkel, új forrásokból is hozzájuthasson energiához. Kézenfekvő a gondolat, hogy a föld hőtartalmát, az úgynevezett geotermikus energiát is egyre nagyobb mértékben kiaknázza az emberiség. Ez az energiaforrás elvileg az egész földön rendelkezésre áll, gyakorlatilag azonban csak néhány ország — Iz- land, az Egyesült Államok. Üj-Zéland, Olaszország, Japán, a Szovjetunió és a Kárpát-medence országai — területén termelhető ki már a mai eszközökkel is gazdaságosan. A forró magma hőjét ezeken a területeken valamilyen hőhordozó, például víz vagy gőz juttatja el a felszínig, illetve annak közelébe. Becslések szerint még a mai technikával elérhető 7—10 kilométeres mélységben is annyi hő halmozódik fel, amelynek együttes mennyisége ötezerszeresen meghaladja a bolygónkon fellelhető összes tüzelőanyag-fajtából kinyerhető hőmennyiséget! Csupán a Szovjetunióban több mint 60 helyen azonnali lehetőség nyílna geometrikus hőerőművek létesítésére. Különösen a Kamcsatka-félsziget bővelkedik ilyen energiaforrásokban, ahol nem egy helyen olyan gejzírek törnek fel, amelyek óránként 300—400 tonna forró vizet lövellnek a magasba. Kamcsatkán a talaj hőmérséklete sok helyen már egy méteres mélységben is eléri a 100 C-fokot. Képünkön: egy 5000 kilo- wattos geotermikus erőműnek a telepítése, amelyet a kamcsatkai Pauzsetka folyó völgyében építenek. A feltörő forró gőzt közvetlenül a turbinákba vezetik, a kondenzátorok hűtésére pedig a folyó hideg vizét használják. A Szovjetunióban már készen vannak az 50—70 000 kilowatt teljesítményű geotermikus erőművek tervei is. Három hűtőtorony helyett egy
