Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-08 / 56. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 8. KÜlfOliTlKflillMa Tej, harckocsi Energia és világpolitika A nyugat-európai tehenektől az iráni eseményekig terjed a gondolatsor, amely — bármily különösen hangozzék is — belső összefüggést mutat. Megdöbbenve olvastuk még a fagyok és a hóviharok napjaiban, hogy az NSZK egyik' északi tartományában tömegesen pusztultak el az állatok, mert megszűnt az áramszolgáltatás, egyebütt a tejtermelés esett ki, miután leálltak a fejőgépek. Más hír: az Egyesült Államok (az olajmunkások sztrájkja miatt) üzemanyagot bocsátott a Perzsa-öbölben található tartalékaiból az iráni hadsereg rendelkezésére, különben megbénultak volna a harckocsik, a katonaság nem tudott volna szembeszállni a tüntetőkkel. Földrajzilag és jellegét tekintve — egymástól távoli két eset, mégis összeköti őket valami: a felismerés, mennyire rá van utalva a mai társadalom az energiára. A ma és a jövő nagy problémája ez, s mint ilyen beleszól a világpolitikába. A helyzet annál is bonyolultabb, mert az erős, a katonailag fejlett államok nem feltétlenül gazdagok energiában. Főképpen Nyugat-Euró- pára vonatkozik ez a megállapítás, de az a hallatlan pazarlás, ami az amerikaiak között dívik, az Egyesült Államokat is behozatalra kényszeríti. Ilyenformán a fejlett tőkés országokban a kiszolgáltatottság érzése alakult ki, különösen 1973, a nagy olajválság, az árak ugrásszerű emelkedése óta. E megrázkódtatás ébresztette rá őket arra, mint fecsérelték a potom pénzért vásárolt nyersanyagokat, először érezték saját bőrükön, mily lét- fontosságú az egyenletes ellátás, gazdasági és katonai szempontból egyaránt. Az éremnek azonban másik oldala is van: a Nyugat a múlt évtizedekben tanulságosan megszokta, hogy uralkodik azokon a területeken, ahol energiaforrások találhatók és az útvonalakon, ahol a szállítások folynak. Korántsem ez az egyetlen oka a közel-keleti válságnak, vagy az Indiai-óceán demilitarizálásá- ról folyó vitának, de enélkül sem az egyik, sem a másik nem érthető meg. Ilyenformán akár a Közel- Keletről, akár Iránról legyen szó, a nyugati sajtó hangját aggodalom szövi át, nehogy valamilyen nagyobb váitozás következtében elzárják az olajcsapokat, vagy csökkentsék a termelést. Egy nyugatnémet politikus ezt kérdezte a napokban: „Mi lesz, ha az iszlám vezetők úgy döntenek, hogy nem fecsérlik el kincseiket, hanem elteszik a jövőnek? Rövid idő múltán leállnak Nyugat-Európa motorjai”. Az NSZK olajszükségletének 18,6 százalékát szerzi be Iránban, 50 százalékot az arab országokból. Az Egyesült Államok behozatalának 5 százaléka származik ebből a mostanában oly nyugtalan országból, s ha ez nem is sok, James Schlesinger energiaügyi miniszter mégis takarékossági intézkedéseket sürget. Korántsem biztos, hogy az iráni változás csökkenteni fogja az olajexportot, általában a termelőknek ez az egyetlen, vagy fő exportcikke, de a Nyugat azt szereti, ha olyanok kezében van a csap, akik tőle függenek. Becslések szerint azonban úgy ötven év múlva a világ kénytelen lesz átállni más energiahordozóra, a készletek kifogynak, előtérbe kerül ismét a jó öreg szén és természetesen az atom. Vajon akkor majd a politikai válságok is ott fognak kitörni, ahol fekete gyémánt és uránérc található? Jól tudják a ma olajcsászárai, hogy a világ erőltetett ütemben fejleszti ki más energiaforrásait, és ez arra ösztönzi őket, hogy mégis csak most adják el az olajat, ■ amikor még ők diktálhatnak: az árakat és olykor a politikát. Egyre több olyan termelő ország van, amely nem csak nyugati bankok trezorjaiba helyezi el a petrodol- lárt (ennek egyébként is mind kevesebb haszna van). Forgatják a pénzt. Részben külföldön ruházzák be, bár ebből népüknek kevés hasznuk van, vagy mint azt Algéria, Irak teszi, sőt a sah Iránja is tette, saját gazdaságukat fejlesztik. A cél: mire elfogy a földalatti kincs, alakuljon át mai egyoldalú termelési szerkezetük fejlettebbé, sokrétűbbé. Kuszán keveredik az energiaprobléma a gazdaság és a politika világában. Ez az egyik oka annak, hogy a Nyugat hisztérikusan reagál minden olyan eseményre, amelynek következtében haladó jellegű változás ígérkezik egyes — nyersanyagokban gazdag — közel-keleti, ázsiai, afrikai országokban. Tatár Imre Az NDK-ban Így gondoskodnak az Öregekről A Német Demokratikus Köztársaságban élő 17 milliónyi lakosság nyugodt életéhez, biztonságához nem csupán az járul hozzá, hogy biztosított számukra a munkahely, valóság a nők egyenjogúsága, azonos képzési lehetőség áll mindenki előtt, s gondoskodnak róluk betegség vagy rokkantság esetén. Mindehhez hozzátartozik az öregekről való gondoskodás is. Az NDK-ban.ma 100 keresőképes emberre 32 nyugdíjas jut. A szocialista állam az egységes társadalombiztosítási rendszeren belül kialakította a nyugdíjasok ellátásának jól áttekinthető rendszerét. Évről-évre nagyobb ösz- szeget fordítanak a társadalombiztosítás céljaira, és a nyugellátásra is. Az életszínvonal emelése, az alacsony és stabil árak lehetővé teszik a nyugdíjasok jó mgélhetését. Emellett számos kedvezmény jár nekik. A nyugdíjasotthonokban, amelyeket az állam tart fenn, csekély díjért, havi 105 márkáért kapnak szállást, ellátást, gondozást az öregek, miközben a nyugdíj átlagos havi összege 300 márka. Ugyanakkor működnek nyugdíjas-házak, ahol önnálló lakásuk van a nyugdíjasoknak. Az új lakónegyedek épületblokkjainak a földszintjén ugyancsak kijelölnek nyugdíjaslakásokat azoknak az időskorúaknak, akik szeretnének nem saját kortársaik, hanem fiatalok környezetében élni. Nem csupán az állam segíti azonban ezeket az idős embereket. Az NDK-ban magától értetődő, hogy az egész társadalom támogassa az öregeket, a segítségre szorulókat. Társadalmi munkában például szomszéd-segélyszolgálatot, házi beteggondozást szerveznek, felkeresik a magányos öregeket, az arra rászorulóknak ingyenes ebédet biztosítanak. Nemzetközi hajózás Az egyenlőség alapján Kampány a szovjet kereskedelmi flotta ellen A Szovjetunióban hivatalosan foglalkoznak azokkal az intézkedésekkel, amelyeket bizonyos államok szervei hoztak a szovjet kereskedelmi flotta tevékenységének korlátozására. A szovjet kormány szükségesnek tartotta, hogy ezzel kapcsolatban megfelelő intézkedéseket hozzon. Tárgyalási javaslat A nemzetközi hajózás jelenleg a fejlett tőkésországok gazdasági válsága miatt igen nehéz helyzetben van. Csökkent a szállítások volumene, több száz óceánjáró hajónak nincs megrendelése, a nemzetközi hajózásban kiéleződött a verseny. Bizonyos nyugati hajózási cégek azonban a fejlődő országok, de különösen a szocialista országok hajózási társaságai rovására igyekeznek megőrizni elsőbbségüket. Nyugaton felerősödött a propagandisztikus politikai kampány a szovjet kereskedelmi flotta ellen. A lapok, főleg az amerikai, az angol, a nyugatnémet és a holland újságok rendszeresen közölnek ilyen tendenciózus anyagokat. Azt írják, hogy a szovjet tengerhajózási vállalatok meg akarják „kaparintani” a hajózás nemzetközi piacait. A szovjet kereskedelmi flotta minisztériuma többször is hangoztatta: rendezni kell a nemzetközi tengerhajózás szabályait, javasolta, hogy a problémák megoldása érdekében folytassanak egyenrangú tárgyalásokat. A nyugati kampány azonban nem csitul. Sőt az ipari és kereskedelmi monopóliumok arra törekedtek, hogy kormányaikat beavatkozásra bírják, s törvénybe iktathassanak bizonyos protekcionista intézkedéseket a maguk javára, és megkülönböztető korlátozásokat vezettessenek be a szovjet kereskedelmi flották számára. Az amerikai kongresszus például nemrégen törvényt hozott, amely csorbítja a külföldi, köztük a szovjet állami hajózási társaságok jogait, az amerikai szövetségi tengerhajózási bizottság pedig szankciót alkalmazott a szovjet balti-tengeri és távol-keleti hajózással szemben. Hátrányos helyzet A Közös Piac közlekedési miniszteri tanácsa úgy döntött, hogy a korlátozások céljából elrendeli a szocialista országok hajóinak kötelező regisztrálását. Mindez a nyugati cégekkel szemben hátrányos helyzetbe hozza a szovjet hajózási társaságokat. A szovjet kereskedelmi flotta minisztériumát felhatalmazták, hogy ellenőrizze a szovjet társaságok külföldi hajóbérléseit, feljogosították a közös kétoldalú vonalakról szóló kereskedelmi megállapodások felbontására. Ezek az intézkedések alkalmazhatók minden olyan állam hajózási társaságaival szemben, amelyek kormánya — a nemzetközi hajózás más részvevőihez viszonyítva — korlátozza a szovjet hajók jogait. Nem azonnali szankciók alkalmazásáról van szó. Az események alakulásának megfelelően vezethetik be, sőt szigorítják majd azokat. Az egyenrangú és kölcsönösen elfogadható rendezés előtt az ajtó mindenesetre nyitva áll. — A. — Genfben véget ért 18 mediterrán ország tanácskozása közös tengerük tisztántartásáról. A résztvevők elhatározták, hogy a következő két évben 3,2 millió dollárt adnak össze e célra; az ENSZ környezetvédelmi szervezete 1,6 millió dollárral járul hozzá, egyéb ENSZ-szervezetek 1,6 millió dollárral támogatják a tervet. Albánia nem vett részt a tanácskozáson, de a ráeső összeget be kell fizetnie. A tengerszennyeződés korunk egyik nagy problémája. A Földközi-tenger is — elsősorban a francia és olasz partokon — komoly veszélybe került, amely a tenger élővilágának rohamos pusztulásában, s biológiai egyensúly kezdődő felbomlásában ölt testet. Térképünk a Földközi-tenger egyik legsúlyosabban veszélyeztetett részét — az olasz tengerpartot mutatja be, amelyről rögtön kiderül, miért is esett vissza oly nagy mértékben az idegenforgalom Olaszországban. Khomeini ajatollah, iráni vallási vezető Teheránból Qumba, a síiták szent városába tette át székhelyét. Képünkön: beszédet mond az érkezésére összegyűlt tömegnek. Szovjet—amerikai viszony A problémák értékrendje A Szovjetunió politikai magatartása és a vezető szovjet államférfiak egymást követő beszédei nagy tanulságot jelentettek az elmúlt napokban a nemzetközi helyzetet sokszor aggodalommal figyelő világközvélemény számára. Ismét bebizonyosodott: egy világméretű kapcsolatokkal és felelősséggel rendelkező nagyhatalom erejét és szilárdságát mindenekelőtt azon a biztonságon lehet lemérni, amellyel felismeri a nemzetközi problémák valóságos értékrendjét. És azon a nyugalmon, amellyel szembenéz a mégoly veszélyes provokációs lépések és a manipulált pánikkeltés kampányával. SALT II - Teltételekkel? Korunk két legnagyobb gazdasági és katonai hatalmának, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a viszonyát az elmúlt hónapokban egész sor olyan akció terhelte, amely az említett időszak első szakaszában a washingtoni politika kapkodó és sokszor felelőtlen magatartásának volt tulajdonítható. Az események második periódusában pedig annak az — enyhén szólva — kétértelmű magatartásnak, amelyet az Egyesült Államok a Vietnam elleni agresszióra készülő, majd azt megvalósító Kínához fűződő kapcsolatainak építésében mutatott. Az említett időszak első szakaszát az jellemezte, hogy az Egyesült Államok politikai propagandája — látni- valóan az elnöki tanácsadók meghatározott körének nyílt támogatásával — halasztotta, majd kérdésessé tette a hadászati tömegpusztító fegyverek korlátozáséról szóló SALT—II. egyezmény aláírását. A módszer az volt, hogy a hírhedtté vált ..linkage”, az összekapcsolás módszerét alkalmazták'. Mégpedig alapjában véve úgy, hogy a fejlődő országokban a belső társadalmi erők által gerjesztett változásokért a Szovjetuniót tették felelőssé. Majd a SALT létrehozását e társadalmi változások „megszüntetésétől” tették függővé. Ezt az első szakaszt voltaképpen Teng Hsziao-ping washingtoni látogatása kapcsolta a másodikhoz. Mindaz, ami a világ- politikában e látogatás óta történt, világossá tette: Kína vietnami agressziójának előkészületeiről Washingtonnak tudomása volt. A teljesjogú diplomáciai kapcsolatok felvétele, majd • Blumenthal pénzügyminiszter pekingi látogatása és a legnagyobb kedvezmény elvével kapcsolatban tett amerikai ajánlat azt is egyértelművé tette, hogy Washingtont a Vietnammal szembeni kínai magatartás nem befolyásolja oekingi kapcsolatainak építésében. Találkozás a közeljövőben E két világpolitikai szakasz a maga összességében azt jelentette hogy az Egyesült Államok óriási felelősséget visel, és a Carter adminisztráció valóban rendkívül megterheli a szovjet— amerikai viszonyt. A szovjet választásokkal kapcsolatos nyilatkozatok és mindenekelőtt, Brezsnyev beszéde „a talpára állította” a nemzetközi értékrendszert! Egyértelműen kiderült: a Szovjetunió mind a Moszkva — Washington viszony megterhelését, mind az amerikai felelősséget is magába foglaló pekingi provokációt nyugodt határozottsággal fogadta. Nem hajlandó megengedni, hogy eltérítsék politikai irányvonalától. Ennek az irányvonalnak kiemelkedő jellegű vonása, hogy első helyen az enyhülés folyamatának folytatása és továbbvitele áll. A történtek ellenére Brezsnyev „remélhetőleg a közeljövőre” helyezte találkozását Carterrel és a SALT—II. szerződés aláírását. Nem hagyott kétséget afelől, hogy ebből az alkalomból megvitatják a szovjet—amerikai kapcsolatok egész rendszerét. E kapcsolatok további fejlődésének, az enyhülés megerősítésének és az általános béke megszilárdításának számos kérdését. Ezt párosította Brezsnyev az Európában meglevő általános katonai egyensúly további stabilizálásával. Azzal, hogy ezentúl ne csak az európai hadgyakorlatokról, hanem minden jelentős csapatmozdulatról is történjék előzetes tájékoztatás, a helsinki biztonsági értekezlet résztvevői pedig kössenek egymással meg nem támadási egyezményt. Ésszerű megegyezés A Vietnam elleni kínai agresszió leghatározottabb elítélése és annak hangoztatása, hogy a Szovjetunió teljesíti szerződéses kötelezettségeit Vietnammal szemben — ebben az értékrendszerben kapott súlyának megfelelő helyet. Brezsnyev világosan leszögezte, hogy jelenleg a kínai politika veszélyezteti mindenekelőtt a világbékét,' éppen ezért rendkívül veszélyes bármiféle segédkezet nyújtani ennek a politikának. A Szovjetunió vezető politikusainak egymást követő beszédei, majd végül Leonyid Brezsnyev elemzése lehetővé teszi a szovjet—amerikai kapcsolatok esélyeinek a korábbiaknál nyugodtabb, realisztikusabb vizsgálatát az Egyesült Államok minden józan politikai ereje számára. A nemzetközi erőviszonyok valóságával emlékezteti Washingtont arra, hogy minden „három-, négy- vagy sokszögű” politikai kombináció ellenére a béke és az enyhülés politikai útja Moszkván keresztül, pontosabban egy Washington és Moszkva közötti ésszerű megegyezésen keresztül vezet. i. e.
