Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
1979. március 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 PEDAGÓGUSOK II NEVELŐ ISKOLÁBAN Beszélgetés Lénérd Ferenccel, a neveléslélektan professzorával MÁRCIUS 28-ÁN ÉS 29-ÉN RENDEZIK MEG SZOLNOKON A MÁR HAGYOMÁNYOS, NÉGYÉVENKÉNT ISMÉTLŐDŐ PEDAGÓGIAI NAPOKAT. A TANÁCSKOZÁS TÉMÁJA: A PEDAGÓGUS SZEMÉLYISÉGE, ÉS A TANTESTÜLET SZEREPE A NEVELŐ ISKOLÁBAN. ERRŐL BESZÉLGETTÜNK LÉNÁRD FERENC PROFESZ- SZORRAL, AKINEK SZÁMOS, A MINDENNAPI PEDAGÓGUSI MUNKÁHOZ NÉLKÜLÖZHETETLEN KÖNYVE, TANÚLMÁNYA JELENT MEG. A jászfényszarui általános iskola fúvószenekara a megyében az egyetlen, amely nem zeneiskola keretében működik. A negyventagú fúvósegyüttes Keresztes József vezetésével, heti három alkalommal készül a fellépésekre Néptánc gyerekeknek — A nevelő iskola elnevezés rövid idő alatt elterjedt a köztudatban. Évről évre több iskolatípusban vezetik be az új oktatási-nevelési terveket: egyre közelebb kerülünk a nevelő iskolához. Miben különbözik az eddigitől a majdani, a nevelő iskola? — Mást várunk tőle, mint, amit az eddigi, az oktató iskolától kaptunk. Bár meg kell jegyezni, hogy mindkettő pontos meghatározása, szerepe még eléggé tisztázatlan. Az oktatási intézmények munkáját a tantervek határozzák meg. A tantervek pedig a diákokkal elsajátítandó ismereteket tartalmazzák. Ha az iskolában a pedagógus az ismereteket átadja a tanulóknak, majd ugyanúgy visszakérdezi, szántónkén akkor oktatáscentrikus iskoláról beszélhetünk. — Bárhogy is nevezzük az iskolát, ismeretátadásra mindenképpen szükség van. — Természetesen a nevelő iskola sem nélkülözheti ezt, hiszen az ismereltek az emberiség történelmi, társadalmi tapasztalatainak a lecsapódása, nélkülük nem lehet oktatni, nevelni, de szükség van az átadásukra a tanórán és iskolán kívüli pedagógiai tevékenység során is. Az ismeretekre tehát mindenképpen szükség van. de ha csupán átadjuk és visszakérdezzük, akkor a tanuló képességeinek fejlesztésében nem történik semmi. — Ezek szerint az ismeretek önmagukban nem nevelnek? — Minden ellenkező hiedelemmel szemben azért nem, mert előfordulhat, hogy valaki az ismereteket csak úgy fogja fel és úgy adja vissza, hogy azok a személyiségére semmiféle hatást nem tesznek. Nagyon szép, kerek feleletet adhatnak a diákok bármilyen témáról az iskolában úgy, hogy amit elmondanak abból önmagukra semmit sem tartanak érvényesnek. Kísérleti tapasztalataimból tudom, hogy ha a tanuló közöl valamit, s én azt mondom ez nem így van, akkor a diák meghátrál, ha nem alakult ki az ismerettel kapcsolatban a meggyőződése. Az ismeretekkél azt kell elérni, hogy kifejlesszük velük a gyerekek különböző képességeit. A nevelő iskola feladata ahogy a tanterv is fogalmaz; a tanulók képességeinek személyiségének sokoldalú és harmonikus fejlesztése. Ha a feladat a képességek fejlesztése, akkor tudatosítanunk kell egyrészt azt, hogy melyek a képességek fejlesztésiének fő feltételei, másrészt pedig azt, hogy íjiely képességeket kell elsősorban kifejleszteni. A képességek fejlesztésének az a fő feltétele, hogy az akinek a képességeit ki akarjuk fejleszteni, megfelelő mértékben gyakorolja az adott képességeknek megfelelő tevékenységet. Tevékenységek kifejlesztése nélkül nem beszélhetünk képességek kialakításáról, kibontakoztatásáról. Ezért rossz hatásfokúak például azok a segítések,, korrepetálások, magyarázgatá- sok, amelyek nem adnak lehetőséget a tanulóknak önálló tevékenykedésre, önálló erőfeszítésre és egyúttal saját tevékenységük megítélésére, az önértékelésre. Az ismeretek elsajátíttatása lényegében véve oktatási a ké- - pességek kifejlesztése pedig a legnagyobb mértékben nevelési feladat. Azt az iskolát szeretnénk megvalósítani, amely az ismeretek nyújtásával szoros összefüggésben a képességeket is fejleszti, és megvalósítja az oktatás és a nevelés egységét. — Milyen képességeket kell kifejleszteni az iskolában? — Röviden fogalmazva azokat, amelyekre az alap- műveltség megszerzéséhez, továbbá a permanens önművelés megalapozásához szükség van. A kifejlesztendő képességek első csoportjába az úgynevezett kommunikációs képességek tartoznak. Ezek — kifejlődésük illetve kifejlesztésük sorrendjében — a beszéd, az olvasás és az írás. E három képesség egymásra épül, és úgynevezett képességhierarchiát alkot. Mivel mind a három képesség rendkívül bonyolult, kialakításukat sohasem mondhatjuk befejezettnek. Ezért nagy hiba, ha a kommunikációs képességeket készségeknek tekintjük, hiszen e téves szemlélet révén azzal áltathatjuk magunkat, hogy a tanulókban ezeket a képességeket már az általános iskola alsó tagozatában kialakítottuk, például az olvasás és az írás készségének megszerzése, vagyis az olvasás és a írás technikájának elsajátítása után a tanulóknak már nincsenek is fejlesztési feladataik az olvasással és írással kapcsolatban. A képességek másik nagy csoportjába a megismerési, az úgynevezett kognitív képességek sorolhatók. Ide tartoznak: az információk feldolgozása, megőrzése, megtartása és feldolgozása. Ezeket az ember megismerő tevékenységének gyakorlása során lehet kialakítani. Míg a harmadik csoportba azok a képességek tartoznak, amelyek az eredményes cselekvéshez szükségesek. Ide tartozik elsősorban a mozgás képessége. Ezzel egyidőben ki kell fejleszteni a tanulóban az időbecslés képességét is. Ezt, az életben olyan fontos képességek az iskolai oktató-nevelő tevékenység során tapasztalataim szerint elhanyagolják. A vázlatosan bemutatóit képejsiségek kialakítása nélkül nem beszélhetünk nevelő iskoláról. De amennyire hibás: az iskola célját az ismeretek elsajátítására leszűkíteni. ugyanolyan hibás a képességfejlesztést öncélúnak tekinteni, A képességeket nem lehet légüres térben, az ismeretek elsajátításától függetlenül kifejleszteni. Ismeretelsajátítás és képessségfejlesztés, oktatás és nevelés egységében megvalósítandó kettős feladat. Bármelyik elhanyagolása helyrehozhatatlan, súlyos károkat okozhat a tanulók fejlődésében. — Mennyiben változik meg a pedagógus szerepe a nevelő iskolában? — Amíg a nevelők az oktató iskolában ismereteket adtak át, magyaráztak el, most az lesz a feladatuk, hogy a tananyaggal a diákok képességeit fejlesszék, gondolkodtatva tanítsanak, és úgy építsék fel a tanulók világnézetét műveltségét. Az ismerettel csak úgy lehet nevelni, ha az a tanulók meggyőződésévé válik. — Az első tanterv is ezt a célt tűzte ki az iskola elé. — A gyakorlatban viszont nem valósult meg. — S mi a garancia, hogy most majd megvalósul? — Reméljük, hogy megvalósul. Garancia a pedagógusok hozzáállása, a továbbképzés rendszerének megváltoztatása, a szakfelügyeleti munka hatékonyabbá válása lehet. A nevelés-oktatás sikere azon múlik, hogy a pedagógus tud-e kapcsolatot teremteni a diákokkal, tudja-e lelkesíteni. munkára serkenteni őket; egyáltalán tud-e kedvet ébreszteni a tanuláshoz. Nagyon sok olyan tanár van, akinél a gyerekek szeretnek tanulni. — Vannak viszont olyanok is, akiknél nem. Ily módon a tantestület nem hat egységesen a tanulókra, márpedig a nevelő iskolában is szükség lenne erre. — A „ki kit győz le” elv érvényesül. Ha a tantestületben azt látják, hogy a pedagógus boldogan megy be, s jön ki az óráról, a gyerekek szeretik; s tudják milyen eszközökkel érte el, akkor igyekeznek ők is azokat a módszereket alkalmazni. Nincs olyan tanár, tanító, aki ne akarna sikert elérni, senki sem akarja azt, hogy ne szeressék a diákok, és általa a tantárgyát, és bizonyos eljárások következtében óhatatlanul bekövetkezhet. Én azt hiszem, ha egy tantestületben dolgozik néhány jó pedagógus, akkor ők fogják „megfertőzni” a többieket és nem fordítva. Úgy gondolom az optimizmus még akkor is eredményesebb, mint a pesz- szimizmus, ha esetleg az utóbbi indokolt. — Köszönöm a beszélgetést! Tál Gizella Az országos diáknapok megyei művészeti gálaműsorának egyik fénypontja, töredékesen visszaidézve... A színpadon a jászberényi 606. számú Szakmunkásképző Intézet néptánc csoportja. Tizenéves fiúk, lányok — hirtelen nőtt és pöttöm kamaszok; láthatóan feszíti őket a fellépés előtti izgalom. Aztán a zenekar belevág, a táncosok lendülnek, s a cseppet sem könnyű Sebő—Timár alkotást, a „Széki táncok” című kompozíciót nagy biztonsággal — és nincs jobb kifejezés — átéléssel táncolják végig. Nagyszerű, közösségi produkciót látunk, amelyben a főszerep a kifejező, erőt, jókedvet, fiatalságot sugárzó mozdulatoké, gesztusoké. A megtervezett, „megkoreogra- fált” színpadi képek élettel telnek meg. a táncosok biztosan .uralkodnak saját mozdulataikon. képesek tehát azonosulni zenével, ritmussal. „Tánc- anyanyelv” Vannak országok, amelyekben a kisgyerekek szinte az anyanyelv elsajátításával egyidejűleg kezdik tanulni népük táncainak alapelemeit. Nálunk tánciskolák, közoktatási intézmények és a köz- művelődés kereteiben működő amatőr művészeti mozgalom feladata volna a mozgáskultúra terjesztése.- ezen belül a „táncanyanyelv” tanítása. A tánciskolákban, tanfolyamokon elsősorban társasági táncokat tanítanak, főleg tinédzserkorúaknak. a közoktatási intézményekben — úttörő kulturális szemlék idején — kampányszerűen szerveződnek néptánccsoportok. de ez sem gyakori. Marad tehát az amatőr mozgalom. A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontja által 1972- ben végzett országos szabadidőfelmérés szerint a műkedvelő mozgalom legkevésbé „tömeges” ága a néptánc. Az arányok azóta sem változtak lényegesen. Ne legyünk telhetetlenek — mondhatná bárki — hiszen legjobb amatőr néptáncegyütteseink nemzetközi hírűek. s ez szervezett utánpótlás képzés nélkül aligha volna lehetséges. Fogadjuk el. hozzátéve, hogy mindez természetesen nem jelent széles, társadalmilag szervezett mozgalmat. Szolnok megyében négy helyen —- a megyeszékhelyen, Jászberényben, Kunszentmártonban és Török- szentmiklóson — működik ifjúsági • illetve a felnőtt gyermek néptánccsoport, az együttesek utánpótlását biztosítandó. Az összesítő statisztikák szerint persze nemcsak négy gyermekegyüttesünk van, s ha az úttörő kulturális szemléken — alkalomszerűen szereplő — együtteseket teljes értékűnek fogadnánk el. akár elégedettek is lehetnénk. De erre nincs okunk, mert lényegében csak az említett négy együttes dolgozik folyamatosan. Szolnokon a „Corvinka” együttest a Mátyás király úti általános iskola tanulói alkotják, a csoport a „Tisza” táncegyüttes utánpótlását hivatott biztosítani. Török- szentmiklóson .— a „Corvin- ká”-hoz hasonlóan — főfoglalkozású néptánc-oktató vezeti a próbákat. Kunszent- mártonban dolgozik a legutóbbi C-kategóriás néptánc- oktatói tanfolyam egyetlen pedagógus-résztvevője Rév- fy Erzsébet, aki — a tanfolyam szervezői szerint — nagyon keményen megdolgozott a C-kategóriáért. A táncosok utánpótlását Jászberényben képezik legszervezettebben. Hét évvel ezelőtt Jászberényben a Jászsági együttes megalakulásakor megszervezték a gyermekcsoportot is. A diáknapokon a szakmunkásképző „szívében” oly szépen táncoló csoport tagjai között vannak néhányan, akik több éve táncolnak már. A ,,Galagonya” gyümölcsei A tizenöt éves kereskedőtanuló Kábái Róbert nyolcéves korában ment először próbára. Ma már a felnőttek között is megállja a helyét. Társa a mechanikai műszerész tanuló Pető Ferenc, ugyancsak hét éve táncol. A gyermekcsoportban kezdték, a tánc számukra ma is szórakozás, nemes játék ,— és szenvédély is immár. A csoport két „beugró” általános iskolás tagja. Bakonyi Erika és Kiss Ildikó arról beszél, hogy a tánc szeretete egyúttal baráti közösséggé is kovácsolta az együttest. A Jászsági együttes különböző korú gyerekeket foglalkoztató csoportjainak „gyűjtőneve”: „Galagonya” együttes. Vezetője Hortiné Bató Edit ismerteti a csoport felépítését: A város öt általános iskolájából és a szakmunkás- képző intézetből járnak hozzánk táncolni a gyerekek, közel ötvenen. Heti négy órát próbálunk, a próbák vezetéséhez két segítőtársat kaptam a felnőtt együttestől, így megoldható, hogy a kezdőkkel és a több éve tán- colókkal egyidejűleg tudunk foglalkozni. A próba- lehetőségek ideálisak, az iskolák elismerik és erkölcsileg támogatják a munkát, zavartalanul tudunk dolgozni. A „Galagonya” gyümölcsei kezdenek beérni: eredményesen folyik a saját nevelésű. alapos előképzést kapott ifjú táncosok beépülése a „nagyok” közé. Megállás persze nincs: a „Galagonya” legfiatalabb tagja negyedik osztályos. Egy, csak egy iskola Nagyjából a „Galagonya” együttessel egyidőben a szolnoki Mátyás király úti iskola tanulóiból alakult' meg a „Tisza” gyermekcsoportja, a „Corvinka”. Várhelyi Lajos az együttes irányítója szerint az 5—6 évvel ezelőtti kezdők ma elérik tudásban a „Tisza” felnőtt szintjét. Tavaly ősszel 8—9 évesekből új „Corvinkát” szerveztek, 36'' gyermektáncossal foglalkozik ezidőtájt Várhelyi Lajos, heti két próbán. Sajnos Szolnokon a néptánc-utánpótlást csak egy iskola érzi szívügyének. Ha a Mátyás király úti iskola vezetése nem támogatná az ügyet, nem lenne Szolnokon néptánccsoport? Ez nem egyszerűen szervezési kapcsolatokon múló kérdés: a táj népművészeti hagyományainak önmagában többre kellene kötelezni. Mert van nehézség az amatőr mozgalmak természetéből fakadóan is. A legnagyobb ezek közül az. hogy a 18 évet elérő — érettségiző — táncosok továbbtanulás és egyéb okok miatt elég sokan kerülnek el Szolnokról. Amatőr néptánc együttesek házatáján jártunk. Látnivaló: a „táncanyanyelv” oktatása meglehetősen szűk körben folyik. így sem zavartalanul. Igaz. a tánctanítás meglehetősen költséges, kevés a képzett szakember, kevés a tánctanításhoz szükséges jó szakirodalom is. Egy bizonyos: igény, érdeklődés volna iránta, s a közoktatási, közművelődési intézmények munkáját elsősorban ennek kellene befolyásolnia. Szabó János A nemzetközi Gyermekév alkalmából h szobrászati világbajnokságot rendeznek lis 28-án a mexikói Acapulcóban. A versenyen részt vevő magyar úttörőket és kisdobosokat a XII. kerületi Lékai János Úttöröház versenyén választották ki. A gyerekek „hazai pályán" homok helyett agyagból készítettek szobrokat.
