Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

1979. március 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A gép dagaszt, de Oros Istvánná formázó kezeire is szükség van ahhoz, hogy 3500 pogácsát készítsenek műszakonként a karcagi kenyérgyárban Lassúbb tempóban, de nem tétlenül Kevés a szó kifejezni: „lenn’ és „fenn” mennyire tisz­telik. Azt mondta róla egy munkás: „amikor már 3 ezren dolgoztak ebben a gyárban, akkor is ismert mindenkit.. Vezető volt, több mint három évtizeden keresztül. Most leke­rül egy tábla a Hűtőgépgyárban, amelyen ez áll: László Károly műszaki igazgató. Napirenden a fiatal művészek helyzete Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága A nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom időszerű kér­déseiről, valamint a fiatal művészek helyzetéről, a KISZ körükben végzett munkájáról tárgyalt tegnapi ülésén az ifjúsági szövetség Központi Bizottsága. A Maróthy László­nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Köz­ponti Bizottsága első titkárának elnökletével megtartott tanácskozáson résrt vett és felszólalt Óvári Miklós, a Po­litikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Ott volt Pozsgay Imire kufturális és Polinszky Károly oktatási miniszter. EGY KÉSEI TALALKOZÚS — Egy svájci cég budapes­ti leányvállalatánál kezdtem. Sokféle technológiával meg­ismerkedtem. s ugyanígy egy középszerű gyártásszervezés­sel is. Kicsi volt az üzem, így jó iskolának bizonyult. Eszembe jutott néha a sok- sók túlóra idején: ott még azt is jelenítették, ha az em­ber pár perccel tovább bent maradt. Harmincöt év után alkalmam adódott a valami­kori vállalatomat meglátogat­ni Svájcban. Megtudták, hogy egykori dolgozójuk ér­kezik — nagyon szívélyesen fogadtak. Érdekes volt látni a sokszoros fejlődést, s azt, hogy munkájuk alapja a va­lamikori szervezettség. — Életében a második ál­lomás az Alumíniumárugyár, a következő pedig Jászbe­rény volt. Mi hozta, s mi volt, ami idekötötte? — Itt hasonló termékeket gyártotok kezdetben, mint az Alumíniumárugyárban. Huszonöt éve annak, hogy idejöttem — mondták, csak egy időre kellek — megta­nítani, bevezetni a technoló­giát, azután megyek vissza Pestre. Semmi nem volt eleinte, ami barátságosnak tűnt volna. Rossz ellátás, szállás, és hát túlságosan a város sem vonzott. Azután jöttek a tennivalók. Volt va­lami nagy éhség a technika iránt az emberekben. Szor­galmas, dolgos népek laknak iitt — ez már meglátszott ak­kor. Négyen-öten dolgoztunk akkor mérnökök — a szó szoros értelmében, ott áll­tunk a munkások mögött. Van olyan nő — éppen szak- szervezeti bizottsági tag — akiit én tanítottam meg sze­gecselni. A lendület, a lel­kesedés hozta létre ezt a kol­lektívát. ami később a Hűtő­gépgyár magva lett. — Kicsit úgy tűnik, mint­ha nosztalgiával gondolna ezekre az évekre ... — Irigységgel... mások lettünk. Akkor, ha elment az utolsó autóbusz, senki nem sajnálkozott. Vagy: esett a hó — mentünk gyalog. Most itt áll nekem is a kocsim. .. Más ma már a kép. A gyár­építés is más. Egyszerűbben, könnyebben lehetett lelkese­déssel, energiával, idővel ké­séseket behozni vagy pluszo­kat teljesíteni. A gyárépítést ma már több függvény be­folyásolja. Nézze, az V. öt­éves tervidőszakban a gyár termelőeszköz-állománya megduplázódik. Hétezren dolgoznak itt. Nagyobb ér­tékek forognak kockán. HA 90 — CSALÓ — Nem ismer már min­denkit .. . — Képtelenség volna... A fejlődéssel embertelenül megsokszorozódott a vezetők feladata. Lépést tartani a gyárban folyó dolgokkal, im- formációkat szerezni. Ügy kellett kiépíteni azt a bizo­nyos piramist, hogy minden, illetve mindenki a helyén legyen. A vezetőnél a leg­fontosabb, hogy akarjon ve­zetni — ez nem tévesztendő össze az akarnoksággal. A másik, kellően meg ltudja vá­logatni a munkatársait. Volt olyan ember — mérnök — aki egy poszton lézengett. Látszott rajta, nem érzi jól magát. El is akart menni, és mi sem nagyon tartóztattuk. Azután új helyet találtunk neki, most ő is, beosztott­jai ■ is, brilliáns módon dol­goznak. — Kevesen vállalják a konfliktusokat, az úgyneve­zett „ütközéseket”. , — Volt ilyen is szép szám­mal. Persze konfliktus az is, ha valami nem sikerül. Ne­kem kezdő „szecska” korom­béli főnököm fondta: „nézd, ha egy vezető elképzelései­nek 70 százaléka megvalósul, az jó vezető, ha 80, az ki­tűnő vezető, ha 90, akkor az csaló.” KOCCANÁSOK — Nekem többet ért egy olyan ember, aki hajtotta magát, s úgy dolgozott, mint az, aki alig-alig vállalt fe­lelősséget. A konfliktusokat fiatal korban kell megszün­tetni. Volt olyan ifjú be­osztottam, aki hibát köve­tett el. Nagyot. Tönkre ment volna, s egy felelősségtől visszahúzódó alamuszi ember­ré válik, ha nem segítünk rajta. Most felelős beosztása van a gyárban . . Persze ju­tott az ütközésekből később­re is. Bizonygattuk például, hogy túlságosan a praktikum szélére sodródott a hűtőtech­nikai kutatás. Hiába rende­zünk mi kollokviumot. Jász­berényben, lassan már nem lesz ezeken miről beszélni. Kértük a KGM-et, állítson fel itt egy ezzel foglalkozó fejlesztő intézetet. A témát éles vita után elejtették. Most azonban nemrégiben kaptam tájékoztatást, hogy az intézet mégiscsak megva­lósul. Szóval az .ütközések” után át kell gondolni: szám­talan igazság lehet, meg kell nézni a dolgok reális lehe­tőségét, aktualitását. Igaz, a koccanás utáni időpont nem biztos, hogy alkalmas a tárgy­szerű ítélkezésre. — Kezdetben csak mun­kásokkal tárgyalt, később, ahogy a gyár nőtt, miniszte­rekkel, külföldi nagyvállala­tok vezetőivel. Megmaradt ilyenkor a jászberényi hát­ország? — Konkrétan nem a 7 ezer ember jár ilyenkor az em­ber fejében. Inkább arra gondol, hogy a feladatot a gyári kollektíva el tudja-e végezni, s ha igen, hogyan? Kezdetben kereskedelmi tár­gyalásokon, mi vezetők is részt vettünk — később egy­re ritkábban. Műszaki kép­zettséggel rendelkező fiata­labb szakemberek vették át a munkát. Különleges érvá­gásokat szenvedtem én el, amikor a műszaki létszámból sok jó szakembert átadtam a kereskedelemnek, de bele kellett nyugodnom. Ma ők csinálják ezt a munkát, s jobban csinálják, mint én. Akkor lenne baj, ha nem így lenne. NEM KIS SZEREP — A Hűtőgépgyár ebben az évben 250 ezer hűtőszek­rényt exportál tőkés. 25 ez­ret szocialista országoknak. Általában mindegyik vevő mást kíván, más kivitelt. Ha egy vevő vásárolná meg ter­mékeinket, túlságosan kezé­ben lennénk, viszont az se jó, ha a megrendelő sok. Meg kell találnunk az arany középutat. — Több mint három évti­zed alatt volt mód arra, hogy lépést tartson a legújabb technikával? — Törekedtem erre, de az utóbbi időkben már kevés­bé sikerült. Agyilag, emberi­leg, a gyár minden egyes te^ rületét szakmailag uralni — lehetetlen. Hisz csupán mű- anyagtechnológia van 27 fé­le. A lényeg, hogy egy vezető merje bevallani: nem tud vallani: nem tud valamit, s éppen ezért kérdezzen. — Munkaterületét fiatalab­bak veszik át. Annyi társa­dalmi megbízatás, annyi ten­nivaló után nehéz elképzelni, hogy tétlenül t eljenek a nyugdíjazás utáni napjai. — Pihenni nem akarok. Én még életemben nem na­poztam — szóval alkatilag nem vagyok „pihenésre”' al­kalmas. Meggyőződésem, hogy ez a legrosszabb meg­oldás lenne. Annyi bizonyos, lassúbb tempóban csinálom a dolgokat. Megkopott nyelv­tudásom frissítem, csiszolom jászberényies angol kiejtése­met, a lányom segítségével. Sok helyen számítanak rám. mint szakértőre is. — A kitüntetésekről nem beszéltünk még. ön Állami díj tulajdonosa, s a napok­ban kapta meg a Munkaér­demrend arany fokozatát. Véleménye szerint, milyen szerepe van ezeknek az el­ismeréseknek az ember éle­tében? — Egy vezető akkor kap kitüntetést, ha a hozzátarto­zó kollektíva jól dolgozik. Hajnal József A Központi Bizottság meg­hallgatta és tudomásul vette Barabás Miklósnak, a titkár­ság tagjának a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom időszerű kérdéseiről tartott tájékoztatóját. A haladó if­júsági mozgalom tevékeny­ségéről szólva beszámolt a DÍVSZ Végrehajtó Bizott­ságának ez év februárjában dokumentumban tartott ülé­séről. A résztvevők értékel­itek a múlt évi közgyűlés óta végzett munkát, s akcióprog­ramot fogadtak el 1979-re. Barabás Miklós szólt arról a széleskörű nemzetközi fel­háborodásról, amelyet a pe­kingi militarista körök viet­nami agressziója váltott ki. Világszerte fiatalok milliói emelték fel tiltakozó szavu­kat a kínai támadás ellen, s követelték: azonnal vonják ki Vietnam földijéről az in­tervenciós csapatokat. Az ed­digieket újabb tiltakozó meg­mozdulások követik világ­szerte, március 2-án például Koppenhágában szervez nem­zetközi megmozdulást a DÍVSZ és a Nemzetközi Di­ákszövetség. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy az ifjúsági Jubileumot köszöntött az elmúlt év végén a világ re­pülése : hetvenöt éve, hogy Észak-Karolinában, először a világon, önerőből a levegőbe emelkedett a Wright-testvé- rek gépe. Az elmúlt hetvenöt év alatt századunk elején még belát- hatatlannak tűnő utat járt be a repülés — méltán neve­zik korunkat a repülés szá­zadának —, a kezdeti biplá- noktól már a szuperszonikus gépekig jutottunk. Igaz, a re­pülőgép gyilkos eszközzé is vált az ember kezében, de, az értelem mindinkább az emberiség szolgálatába állít­ja. Így van ez hazánkban is, ahol az elmúlt években ka­pott igazán szerepet a repü­lés : a MALÉV ma már a vi­lág minden tájára forgalmaz; a MÉM Repülőgépes .Szolgá­lata modern mezőgazdaságá­nak legfőbb segítője. A meg­növekedett feladatok gondot ;s okoznak: honnan pótolja a repülés szakembereit? Ezt a szerepet a sportrepülés — el­sősorban a vitorlázórepülés — tölti be, az alapképzés a Magyar Honvédelmi Szövet­ség klubjaiban folyik. A re­pülés népszerűsége, romanti­kája ma is vonzza a fiatalo­kat, csakhogy nincs megfele­lő oktatógép hozzá. A világ repülésének gondja ez — a bravúros építésű gépcsodák között az oktatásról elfeled­keztek a tervezők. Egy népszerű konstrukció­val a magyar repülés meg­előzte a világot. A hatvanas évek elején Rubik Ernő Kos- suth-díjas mérnök megalkot­ta a kétkormányos magyar oktatógépet, a Góbé—R26-ot. A gép egyszerűségénél, iól kormányozhatóságánál, ész­szerű kialakításánál fogva megoldhatná a világ repülő­kiképzésének gondját. Csakhogy a Góbét 1965 óta nem gyártják Magyarorszá­gon. Tizenhárom éves várakozás . — s közte viták, harcok — után napjainkban ismét fel­színre került a Góbé ügye. A repülés fokozott szerepe, a világ igénye, a klubjaink szüksége (az első szériában szövetség tagsága, a magyar fiatalok azonnal reagáltak a kínai agresszióra. A magyar ifjúság, a KISZ- tagság nevében a Központi Bizottság internacionalista szolidaritásáról biztosította az önvédelmi harcot vívó vietnami népet és ifjúságot, elítélve a kínai agressziót, amelyre mind katonai, mind pedig politikai téren vereség vár. A továbbiakban a testület Barabás Jánosnak, a KB tit­kárának előterjesztésében megtárgyalta és elfogadta a fiatal művészek társadalmi helyzetével és a KISZ kö­rükben végzett tevékenységé­vel foglalkozó jelentést. Meg­állapította, hogy a fiatal mű­vészek túlnyomó többsége egyetért a fejlett szocializ­mus építésének nemzeti prog­ramjával, helyesli és támo­gatja pártunk politikáját, művészi eszközeivel részese valóságunk mind teljesebb feltárásának. A szocialista társadalmi, emberi viszonyok fejlesztésén közéleti tevé­kenységével céljaink elérésén fáradozik. gyártott száz darab túljutott az engedélyezett órán) meg­oldást sürget. A Magyar Hon­védelmi Szövetség, a Magyar Repülő Szövetség, a MALÉV és a MÉM Repülőgépes Szol­gálata közösen határozta el? meg kell teremteni a Góbék nagyjavításának, gyártásának lehetőségét. A szombathelyi 12. sz. AFIT pedig magára vállalta a magyar iskolagép javítását és esetleges gyártá­sát. — Hosszú időn át szorgos munkálkodás folyt a magyar repülőért — mondta Rónai Rudolf, a Magyar Repülő Szövetség elnöke — Ennek eredménye repülőszervezete­ink összefogása, amelynek el­ső kézzelfogható jele a Góbé indokolt gyártása^Nem csu­pán egyetlen gépről van itt szó, hanem a magyar repülő- gépgyártás új lehetőségéről, •s repülésünk történetének új szakaszáról. Szombathelyen a 12. sz. AFIT nagy munka előtt áll. Meg kell szerezni a javítás­hoz, gyártáshoz szükséges en­gedélyeket (elvben minden felsőbb szerv támogatásáról biztosította a vállalatot); meg kell teremteni a munka A IX. kongresszus határo­zatainak megfelelően az if­júsági szövetség is jelentősé­gének megfelelő figyelmet fordít a fiatal művészek kö­rében végzett mumkára. A KISZ-bizottságok munkájában a korábbinál változatosabb módszerek alakultak ki a művészi alkotómunka ösz­tönzésére, támogatására és elismerésére, a fiatal művé­szek érdekeinek védelmére. A KB határozatában a KISZ-munka fő feladataival kapcsolatban rámutatott: a művészeti főiskolások köré­ben és a művészeti közössé­gekben javítani kell a KISZ- szervezetek működési felté­teleit. Azért, hogy társadal­milag hasznos és egyénileg vonzó feladatokkal, megbíza­tásokkal vonják be tagjaikat politikai, közművelődési cél­jaink elérésébe. Javítani kell a KISZ politikai képzési és tájékoztató tevékenységét, nagyobb segítséget kell nyúj­tani a fiatal művészek pá­lyakezdéséhez, művészi-tár­sadalmi beilleszkedéséhez. A Központi Bizottság vé­gül személyi kérdéseket tár­gyalt. Szűcs György alezre­dest, a Honvédelmi Minisz­térium ifjúsági osztályának volt vezetőjét, más fontos be­osztása miatt, érdemei el­ismerése mellett felmentette a központi bizottsági és in­téző bizottsági tagsága alól. Szabó Tibor alezredest, az ifjúsági osztály új vezetőjét kooptálta a Központi Bizott­ságba és megválasztotta az intéző bizottság tagjának. létesítmény- és munkaeszköz­feltételeit; össze kell gyűjte­ni a repülés szakembereit. Utóbbiakban nem lesz hiány: az első hívó szóra megmoz­dult az ország, s ma már töb­ben is dolgoznak Szombathe­lyen, a leendő magyar repülő- gépgyártás szolgálatában. — Még szinte el sem kez­dődött a munka, máris olyan segítséget kaptunk minde­nünnen az országból, amely bennünket is kötelez — mond­ta Tóth István igazgató. — A repülőszervezetek mellett a város és a megye vezetősége is mellénk állt, s ez az össze­fogás megalapozza munkánk sikerét, ami nem kevesebb, mint a Góbé-gyártás újbóli megindítása. A Perint-parti repülőtéren egyelőre csak elképzelések­ben létezik a Góbé-üzem, de tavasszal megkezdődik a nagyjavítás, s mire vala­mennyi gép túljut az ellen­őrzésen, addigra talán az első új Góbé is megszületik Szom­bathelyen. Reméljük a Góbé —R 26 kétkormányos magyar iskola vitorlázógép világsike­rének első „lépésére” nem kell sokáig várni. M. Á. Szombathely vállalta Gyártásra vár a Góbé ■ Ütrakészen a Góbé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents