Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 1. külpoütíkaI * KORKÉP SZOVJET VÉLEMÉNY fl kínai agresszió hátteréről A Vietnam ellen február 17-én hajnalban megindított kínai támadást számos provokáció előzte meg, de ennél is régebbre nyúlnak vissza Peking expanziós törekvései déli szomszédjával szemben. Már az időszámításunk előtti harmadik évszázadban amikor az első központi kínai állam létrejött, megtámadta Vietnamot. Csi Si- huang, az államalapító des- pota császár Mao Ce-tung páldaképe volt — mindenekelőtt azért, mert valóra tudta váltani hódító 'elképzeléseit: egy sor szomszédos ország földjét elfoglalta és népeiket leigázta. A Mennyei Birodalom vezetőinek falánk tekintete azóta is szüntelenül a természeti kincsekben gazdag, stratégiai szempontból értékes Délkelet-Ázsiára irányul. Amit már nem tehetett meg Mao, a „nagy kormányos”, megtették utódai: megtámadták a szocialista Vietnamot, amely a legfőbb akadályt jelenti délkelet-ázsiai elképzelései útjában. Most, a kínai agresszorok ellen vívott küzdelemben nemcsak az dől el, hogy Vietnam megvédi-e szabadságát és függetlenségét, hanem az is, miként alakul a pekingi expanziós céloknak kitett országok sorsa általában a térségben. Ezeknek az államoknak jórésze már tapasztalta : a kínai vezetők minden különösebb lelkiis- meretfurdalás nélkül alkalmaznak katonai erőt, ha akaratukat másképpen nem tudják érvényesíteni. Elég az India ellen elkövetett agresz- szióra, azóta is megszállt területeire, a Szenkaku japán szigetek körüli provokációkra, a Burma belügyeibe való durva beavatkozásra, Malaysia, Thaiföld, Fülöp-szigetek és Indonézia függetlenségének megsértésére gondolnunk. És most a Vietnam elleni agresszióra, amely a veszélyes kínai politika újabb megnyilvánulása. „Kínának különleges felelőssége van Ázsiában” — mondotta még a hetvenes évek elején Csou En-laj. Napjainkban Peking újabb bizonyítékát adja, miként értelmezi ezt a „felelősséget”. A kínai vezetők nemcsak egyszerűen feszültséget szítanak, hanem egy új háború felé kívánják sodorni a világot. Mao Ce-tung kijelentette: a kínai politika háborúra és diktatúrára törekszik. Utódai ebben is hű követői. Nyilvánvaló persze, hogy Peking háborús politikája közvetlenül összefügg a belső helyzettel. Az ország politikai ingatagsága, a fontos kérdések megoldatlansága, évtizedek során felhalmozódott kolosszális gazdasági problémák húzódnak meg a kínai vezetők nemzetközi kalandor- sága mögött.A hatvanas évek elején a Nagy Ugrás bukása után Kína határkonfliktust provokált Indiával, most — szintén belső gondjai leplezésére — újabb kalandba bocsátkozott, az országban pedig a sovinizmus és a milita- rizmus tüzét szítja. Azon a napon, amikor a kínai csapatok átlépték a vietnami határt, a Zsenmin Zsipao szerkesztőségi cikket közölt, amelyben összefogásra, a háborús felkészülés fokozódására szólított fel. Pekingnek ez a politikája rendkívül veszélyes következményekkel járhat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Vietnam elleni támadást megelőzően a kínai vezetés lázasan kereste a lehetőséget a vezető nyugati hatalmakhoz való közeledésre, korszerű fegyvereket és technológiát kívánt tőlük szerezni katonai és gazdasági potenciálja növelése érdekében és persze támogatást agresszív céljaihoz. Teng Hsziao-ping amerikai látogatása alkalmával leplezetlenül fenyegette Vietnamot. Nyugaton egyesek mégis azt bizonygatják, hogy a Kínának szállított fegyverek az ország önvédelmét szolgálják. Most a kínai behatolás Vietnamba jól mutatja, hogy valójában mire kívánják ezeket a veszedelmes eszközöket felhasználni. Az agresszor- nak fegyvert szállítani annyit jelent, mint részesévé válni az agressziónak. Kína Vietnam elleni támadása ismét bebizonyította, hogy mennyire demagóg Peking kijelentése, hogy a „közepes és kis országok” szabadságát és önálló fejlődését védelmezi. Vietnamot most mégis azért „bünteti”, mert önálló politikát folytat , mert megtagadta a részvételi a kínai expanziós törekvésekben, s fellép a veszélyes he- gemonista tervek ellen. P. Jermolajev — A. Szergcjev APN—KS Az indiánok országa Bolívia Latin-Amerikának egyszerre a leggazdagabb és a legszegényebb országa. Gazdag, mert földjének mélye értékes ásványkincseket rejt, szegény, mert népe iszonyú elmaradottságban él. Ez az ország valaha az inkák birodalmának része volt, ma az indiánok másodrendű állampolgároknak számítanak őseik földjén. Az utóbbi időben bíztató jelentések is érkeztek e távoli országból: haladó katonatisztek egy csoportja vette át a hatalmat, s ígéretet tettek, hogy szabad választásokat tartanak és elindítják Bolíviát a létfontosságú reformok útján. Indián asszonyok. Bolívia indiánjainak jellegzetes viselete a poncho, s az asszonyok elmaradhatatlan kalapja Napi tizenöt órát dolgoznak a cukornád-ültetvények munkásai. Bérük magyar pénzre átsző mitva alig húsz forint A nagybirtokok alkalmazottjai képtelenek a napi keresetből csa ládjuk fenntartására, s hitelbe vásárolnak a földesurak boltjaiban A virtuóz - Carter. Washingtoni hangverseny - négy zongorára (Wehwoche karikatúrája - KS) MADRID Két választás Kevesebb mint két esztendővel az 1977. június 15-én megtartott parlamenti választások után ma újra az urnák elé vonulnak a fasiszta uralom évtizedeiből kiemelkedett Spanyolország választópolgárai. Az 1977-ben megválasztott nemzetgyűlés annyiban teljesítette feladatát, hogy létrehozta' az új demokratikus alkotmányt. •Ezt követően a konzervatív, liberális és enyhén szociáldemokrata hajlandóságú csoportokból szervezett kormánypárt, a Centrum Unió voltaképpen hivatalban maradhatott volna. Suarez miniszterelnök azonban úgy döntött, hogy nem a bizalmi kérdést veti fel a parlamentben, hanem új választásokra szólítja fel az országot. Szocialista esélyek Ez sokak számára különösnek tűnt, miután úgy vélték: a miniszterelnök túlságosan is sokat kockáztat. Hiszen a közvéleménykutatások fokozott esélyeket jósoltak a Felipe Gonzalez által vezetett szocialista pártnak (PSOE). Suarez döntésének mélyebb oka alighanem abban keresendő, hogy Spanyolországban nem egy, hanem két választás volt napirenden az alkotmány jóváhagyása után. Az egyáltalában nem kötelező parlamenti választásokon kívül kötelezően meg kell tartani a törvényhatósági választásokat is. A voltaképpeni politikai-taktikai harc a sorrend körül bontakozott ki. A polgári, centralista és «bizonyos jobboldali erőiket is vonzó kormánypárt számára nem lett volna kedvező megoldás, ha előbb tartanak helyi törvényhatósági választásokat. A helyi közigazgatásban ugyanis még csaknem érintetlen a Franco-dik- tatúrától örökölt hivatali hálózat. Ennek a jelenléte pedig a baloldal számára kedvezőtlenül befolyásolja a választásokat. (Ezért is követelte eredetileg a Spanyol Kommunista Párt és a PSOE néhány kiemelkedő vezetője is a helyes sorrendét: elqbb megújítani a helyi közigazgatási szerveket és azután választani új parlamentet.) Ezt a taktikai előnyt a kormánypárt 'nem akarta megadni a baloldalnak. Ezért választanak előbb új nemzet- gyűlést és csak egy hónappal később, pontosan április 3-án újítják meg községtanácsi választásokon a helyi közigazgatást. Ilyen körülmények között a jelenlegi nemzetgyűlési választás nem olyan sorsdöntő jelentőségű Spanyolország történetében, mint a megelőző volt. Eredményétől elsősorban az függ, hogy április elején milyen politikai erőviszonyok közepette kerül sor a rezsimet mélységében is módosító áprilisi helyi erőpróbára. A jelenlegi jóslatok nem várnak igazán lényeges eltolódást az 1977-es eredményekhez képest. Akkor a kormánypárt 6,2 millió szavazatot kapott, a PSOE pedig 5,2 milliót. Azóta két kisebb szocialista párt beolvadt a PSOE-be. Ezért a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt a várható szavazatokat tekintve közelebb került egymáshoz. Az előrejelzések szerint az 1977-es helyzethez hasonlóan sorrendben a harmadik helyre várják a Spanyol Kommunista Pártot. Negyedik helyre számíthat a szélsőjobboldali erők új koalíciója, amely a két esztendővel ezelőtt kudarcot szenvedett Népi Szövetséget összeboronálta más konzervatív erőkkel és megtévesztő „Demokratikus Koalíció” névvel vonul az urnák elé. Eszerint a kormányhatalmat tekintve voltaképpen csak két lehetőség van. Az egyik a Suarez vezette Centrum Unió esetleges megerősödése. Ebben az esetben lényegében az eddigi kormány maradna hivatalban. A másik, ennél sokkal valószínűbb változat, hogy a Centrum Unió nem szerez eléggé tekintélyes többséget és koalícióra kényszerül a spanyol szocialistákkal, a Gon- zalez-vezette PSOE-vel. Ezt a lehetőséget egyelőre elfedi a választási kampány szokásos hangzavara, amelyben a hatalomhoz legközelebb álló két párt élesen támadja egymást. A „nagykoalíció” Carrillo, a Spanyol KP főtitkára azonban már most felhívta a figyelmet arra, hogy számítani lehet egy Suarez—Gonzalez „összebo- rulásra”. Más szóval: egy abszolút többséggel rendel^ kező kétpárti kormányra, amelyet nagyjából a hajdani nyugatnémet „nagykoalícióhoz” lehet hasonlítani. .A KP álláspontja az, hogy ameny- nyiben egy ilyen koalíció megvitatja programját a kommunistákkal és lehetőséget ad a társadalmi ellenőrzés bizonyos fokának gyakorlására — akkor megkaphatja adott konkrét kérdésekben az SKP parlamenti támogatását. Amennyiben ez nem történnék meg — mondotta Carrillo —. a kommunisták a „konstruktív ellenzék” szerepét játsszák majd az új nemzetgyűlésben. — i— e Italpontok északon A jelentést Godthaab jelzéssel küldték világgá, ez Grönland közigazgatási központja. Az az első lényeges adat beúne, hogy az itt élők — negyvenezren lehetnek — fejenként pontosan kétszer annyi alkoholt fogyasztanák, mint magában Dániában. Tudom, hogy északon többet hajtanak le a tüzes vízből, mint napfényesebb tájakon, de kicsit soknak érzem a jelentésben levő arányt: állítólag tiszta jövedelme 30 százalékát önti le torkán az átlag grönlandi. Január elsejétől éppen ezért pontrendszer alapján lehet csak kortyolni az Északi-sark közelében fekvő nagy szigeten. Minden 18. évét betöltött grönlandi havi 72 pontot kap. Ebből egy üveg égetett ital 24, egy üveg bor 6, egy üveg sör 1 pont; hónap végén a havi szelvény felhasználatlan része érvényét veszti. Az indoklásban olvasom, hogy a szigeten állandóan nőtt a bűnesetek meg a közlekedési balesetek szárma, a szakemberek szerint az alkohol hatására. Eddig csak úgy küzdöttek az alkoholizmus növekedése ellen, hogy fizetési napokon, hétvégeken egészen rövid időre engedélyezték az italárusítást. Grönland lakóinak kilencven százaléka eszkimó, tíz százaléka dán. A helyi önkormányzati szerv döntése rájuk érvényes — de vajon hogy tartják majd be Thule meg Camp Century amerikai támaszpontokon? Es különben is — csupán italtiltó törvénnyel, rendelettel aligha érnek el eredményt. Iránban újra megindult a munka a kőolajtermelésben is. Képünkön: Visszatértek a dolgozók az iráni kőolajfinomítókba
