Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-22 / 68. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 22. KÜLPOLITIKÁI * KÖRKÉP II SALT tavasza? Az esztendő világpolitikai időjárását alapvetően meghatározza majd, hogy sike- rül-e aláírni a SALT—2. egyezményt — tehát a hadászati fegyverek korlátozásának második szerződését. Az aláírás egyben szovjet— amerikai csúcstalálkozót is jelentene, ami alkalmat nyújthat a nemzetközi problémák széles körének megvitatására és megszilárdíthatja a nemzetközi enyhülés irányzatát. Négy éves csúszás Ma már többé-kevésbé világosan felmérhető, hogy milyen tényezők okozták a SALT—2. szerződés immár több mint négy esztendős „csúszását” s nagy vonalakban kirajzolódnak a mindkét fél számára megfelelő kompromisszum körvonalai is. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy mielőtt 1972 novemberében megkezdődött a SALT—2. kidolgozása Genfben, már létezett az első SALT-megállapodás. Ez lényegét tekintve a rakétavédelmi rendszerek létesítését korlátozta minimálisra. Ezzel sikeresen „elébevágott” egy ellenőrizhetetlen és nagyszabású fejlesztésnek ellenrakéták vonatkozásában. Ügy fogalmazható, hogy a SALT —1. mintegy „megágyazott” a SALT—2, számára. Lehetővé tette, hogy kiegyensúlyozott stratégiai helyzetben tanácskozzanak a támadó rakéták korlátozásának kidolgozásáról. További könnyítést jelentett, hogy 1972-ben létrejött egy ideiglenes megállapodás a támadó rakétafegyverek mennyiségi korlátozásáról. Ezt eredeti határidején túl a SALT—2. megkötéséig meghosszabbították. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tárgyszerű légkörben lehessen megvitatni a rendkívül bonyolult szakkérdéseket tartalmazó SALT-problémá- kat. Mindezek alapján 1973-ban az akkori csúcstalálkozón úgy vélték, hogy 1974 végére tető alá hozható a SALT—2. Ezt a benyomást megerősítette Brezsnyev és Ford vla- gyivosztoki csúcstalálkozója 1974 novemberében. Itt 2400- ra korlátozták a különböző típusú hadászati fegyverek (rakéták és bombázók) számát és 1320-ra az úgynevezett MIRV-rakétákét. (Ezeket több robbanófejjel szerelik fel.) Ezzel voltaképpen megteremtették a SALT—2. általános kereteit. Az első újonnan felbukkant nehézséget két amerikai igény jelentette. Az egyik: a Washington által „Backfire” kódjellel ellátott szovjet bombázó-repülőgépet az amerikaiak hadászati fegyvernek akarták minősíteni, holott hatósugara olyan, hogy szovjet területről kiindulva nem érheti el a feltételezett amerikai célpontokat. A második nehézséget az amerikai cirkálórakéta „bedobása” jelentette. E két ügyben 1976 elején létrejött egy kompromisszum. Megállapodtak, hogy a „Backfire” a tényleges helyzetnek megfelelően nem minősül hadászati fegyvernek. Ugyanakkor azokat a cirkálórakétákat', amelyeket repülőgépről lehet kilőni, beleszámítják az 1320-as MIRV limitbe. A negatív fordulatot és egyben a SALT-megállapodás nagyszabású kérdését az eredményezte, hogy röviddel Carter hivatalba lépése után Washington félretolta mind a vlagyivosztoki keretmegállapodást, mind pedig az 1976 januári kompromisszumot. Ez a lépés kiélezte a légkört, és komoly feszültségeket teremtett. A korábbi megállapodásokat megtagadó új javaslatokat Moszkvába vivő Vance külügyminiszter missziója szükségszerű kudarccal végződött és így 1977 tavaszán jóformán mindent újra kellett kezdeni. Azóta majdnem két esztendő telt el és a szakértők rendkívül szívós tárgyalásai nyomán ismét csaknem teljesen készen áll a SALT—2. megállapodás. Amennyire a nyilvánosságra hozott, illetve kiszivárgott információk alapján felmérhető, ez három részből állna. Az első a voltaképpeni SALT—2. egyezmény, amely 1985-ig lesz érvényben. Ez a különböző típusú hordozó- eszközök (tehát interkontinentális rakéták, plusz tengeralattjáró-fedélzeti rakéták plusz hadászati bombázók) maximális számát mindkét fél részére a Vlagyivosztokban megállapított 2400-as határnál valamivel alacsonyabban szabja meg. A több robbanófejes MIRV-rakéták száma a vlagyivosztoki 1320-as szinten marad, s ezen belül 1200 lehet a MIRV-tí- pusú interkontinentális és tengeralattjáróról kilőhető rakéták száma. (A további 120 a szárnyasrakétákkal felszerelt bombázók számára előírt keret.) A SALT—2. csomag második része egy jegyzőkönyv lenne, amely rövidebb időszakra szól és egyes, új típusú fegyverfajták rendszerbe állítását egy adott időre befagyasztja. E jegyzőkönyv célja az, hogy időzavar nélkül, nyugodt légkörben tárgyalhassanak a következő SALT-egyezmény, a SALT— 3. keretében ezeknek az új típusoknak a korlátozásáról. Végül a SALT—2. csomag harmadik része elvi nyilatkozatot tartalmaz. Ebben a tárgyalófelek rögzítik a következő, SALT—3. egyezménnyel kapcsolatos elvi és napirendi elképzeléseiket. Brezsnyev legutóbbi beszédében utalt arra, .hogy az egyezmény gyakorlatilag készen áll az aláírásra és rövid külügyminiszteri szintű előkészítés után megérett a helyzet a csúcstalálkozóra. E rendkívül fontos pillanatban a felelősség súlya egyértelműen Washingtonra nehezedik. Carter elméletben elkötelezte magát az aláírás mellett. (Erre egyébként a jövő évi elnökválasztás szempontjából is égető szüksége lenne, hiszen a közvéleménykutatások szerint az Egyesült Államok lakosságának óriási többsége helyesli és igényli a SALT-megállapodást.) Carter nehéz helyzetben Ugyanakkor azonban nem lehet elfelejteni, hogy az amerikai politika agresszív körei már több mint egy év óta erőszakoltan összekapcsolták a stratégiai fegyver- rendszerek korlátozásának ügyét a nemzetközi politika egy sor más kérdésével, s az enyhülési politika ellenfelei az amerikai törvényhozásban éppen ezt a megállapodást állították támadásaik középpontjába. Miután a SALT- egyezmény aláírása után az Egyesült Államokban a ratifikáláshoz kétharmados szenátusi többség szükséges, Carter helyzete rendkívül nehéz és bonyolult. Ügy tűnik, hogy a SALT-egyezmény elfogadtatásáért vívott igazi csatát ma már az Egyesült Államokon belül kell megvívni, és az elkövetkező néhány hónap folyamán döntéshez juttatni. —i —e Képek Iránból Az iráni hírekben szereplő sztrájkok, kivégzések és tüntetések a tömegek megmozdulásait, milliók indulatait tükrözik — mégsem feledkezhetünk meg az események mögött álló emberről. Az iráni szegényparasztról, az olajmunkásról, a radikális diákról, az egyszerű katonáról, vagy a vallásos kiskereskedőről. Az ő alakjukat idézik képeink is. Iszlám vezetők főhadiszállásán. Faekével szántó parasztember A győzelem jelét mutató pilótakadét Teheránban — fegyverének csövében egy szál virággal. szokásos szöveget kopogta a telex: a Pearl Air AG Swiss Boeing 707 típusú gépe (azonosítási jele: 9 QCRT) húsz tonna vegyes gépalkatrésszel szeretne a római Ciampino repülőtérről az argentin fővárosba, Buenos Airesbe repülni. Ebből a célból a költői nevű (a levegő gyöngye) társaság 1977. augusztus 10-ére és 13- ára — YY 664 és YY 666 jelű járataira — útvonalengedélyt kért és kapott Spanyolországon, Portugálián, Brazílián, Uruguayon át Argentínába. Az érdekelt országok illetékeseinek persze fogalmuk sem volt arról, hogy mi rejtőzik a jámbor szokványszöveg mögött. A Pearl Airt ugyanis a hamburgi Aviation Consulting Partners GmbH nevű teherfuvar-közvetítő kft. hajtatta föl, hogy fordulónként kétszázezer—kétszázezer nyugatnémet márka „tiszteletdíjért” Mamba típusú páncéloselhárító rakétákat szállítson — Chilébe. A szállítmány valódi tartalmának természetesen titokban kellett maradnia; a hamburgi alkusztársaság szigorúan kikötötte: „Az igazi rendeltetési helynek, Santiago de UGANDA! QONDOK Amin birodalma veszélyben Idi Amin Dada ugandai elnök tartózkodási helyét illetően az utóbbi időben csak találgatásokra hagyatkozhatnak a hírügynökségek. Országában hol itt, hol ott, lehetőleg mindig máshol és váratlanul bukkan fel, Boeing 707-es gépe pedig állandóan indulásra kész, hogy ha kell, még időben elmenekülhessen vele. Nyilatkozatait viszont valósággal ontja a kampalai rádió. Utazgatásai közben idejéből bőven futja arra, hogy sorra küldje a jegyzékeket, leveleket az ENSZ-hez, az Afrikai Egységszervezethez, az Arab Ligához, a mohamedán világhoz — nem kisebb kéréssel, minthogy ítéljék ei és állítsák meg Tanzánia „agresszióját” országa ellen. 1 források elapadtak A hangoskodó marsallt, Uganda egykori nehézsúlyú ökölvívó bajnokát persze már jól ismeri a világ. A hajdani gyarmati őrmester már javában vezérkari főnök volt — aki kinevezte, Milton Obote elnök éppen külföldön tartózkodott — amikor 1971. január 25-én puccsal megdöntötte a kormányt és magát élethosszig az ország államfőjévé tette. Amin időnként fantasztikus bakugrásokkal próbálta kozmetikázni rendszerét, bár bírálattal csak kevesen illették. Akik megtették, előbb- utóbb vesztőhelyen végezték, vagy rejtélyes körülmények között autóbalesetek áldozatai lettek. A hadsereg, amely nyolc évvel ezelőtt hatalomra segítette, csak az utóbbi egy-két esztendőben kezdett el elégedetlenkedni. Addig az ugandai elnöknek nem okozott gondot, hogy megvásárolja a katonák hűségét: az ország legfőbb exportcikkének, a kávénak eladásából nyert pénzből mindenkinek adott, aki híven szolgálta. (Az alig valamivel több mint tízmilliós lélekszámú Uganda nemzeti jövedelmének legalább felét a húszezer fős hadsereg „fejlesztésére” fordította.) A bevételek azonban idővel megcsappantak: az ugandai kávé ára áz 1977-es tonnánkénti nyolcezer dollárról kétezer dollárra esett vissza, a vásárlók pedig — politikai okckból — felmondták a szerződéseket. A főleg élvezeti cikkekben megtestesülő „garantált jólét” szertefoszlott: az alapvető termékek árai rakétasebességgel nőttek, a korrupció elburjánzott, az államikassza kiürült, a külföldi segélyforrások elapadtak. Amin, Obote, Nyerere Politikai pályafutása legnagyobb baklövését az ugandai elnök kétségkívül akkor Chile nevének semmilyen körülmények között sem szabad szóba jönnie!” Érthető volt a titokzatos- kodás (ezért az ügylet is csak napjainkra pattant ki); a Mamba-rakétákat ugyanis a nyugatnémet Messerschmitt —Bölkow—Blohm (MBB) münchen-ottobrunni üzeme gyártja. Tavaly például kétmilliárd márkás forgalmat bonyolított le, hetven százalékában állami megrendelésekből. A konszern egyébként, csak a bonni szövetségi kormány engedélyével exportálhat fegyvert, és csakis olyan országokba, ahol nem fenyeget fegyveres konfliktus veszélye. Ilyen meggondolásból — hivatalosan — az MBB nem kapott volna hozzájárulást, hogy fegyvert szállítson a fasiszta katonai junta által igazgatott Chilébe. A fegyverkovácsoknak tehát először is meg kellett találniuk a legmegfelelőbb partnert a titkos repüléshez. A mindenre kapható Wolf követte el, amikor a gyorsan növekvő belső elégedetlenség leplezésére tavaly ismét Tanzánia ellen fordult. Amióta hatalomra került, Amint mindig idegesítette, hogy elődje, Milton Obote a szomszédban menedékjogot kapott. Ezért aztán, különösen az 1972-es Obote-féle ellen-puccskísérlet után. minden alkalmat megragadott, hogy Tanzániát háborgassa. Ténykedésében az egy csöppet sem zavarta, hogy Julius Nyerere tanzániai elnökkel még 1972-ben megállapodott: minden ellenséges tevékenységet beszüntetnek egymással szemben, s Obote csak addig maradhat a szomszédos államban, amíg nem szervezkedik az ugandai kormány ellen. Nyerere tartotta magát a megállapodáshoz, Amin nem. Október elején a határkonfliktusokat olyan erejű és váratlan támadássá szélesítette, hogy csapatai mintegy 1800 négyzetkilométernyi területet zavartalanul foglalhattak el. Vérszemet kapott: bejelentette az ugandai kormány tartós igényét az elfoglalt körzetre. Tanzánia hadserege ellentámadásba lendült. Nyerere az addig politikai tétlenségre kárhoztatott ugandai emigránsokat is bevonta katonai akcióiba, s így február elejére a határig szorította vissza a betolakodókat. Hétévi hallgatás után megszólalt Milton Obote volt elnök is, aki össznépi felkelésre, Amin diktatúrájának megsemmisítésére hívta fel az ugandaiakat. Az ellenzék odahaza és külföldön egyaránt aktivizálódott: már jónéhány hete az ő akcióikról — egy országos felkelésről — tudósítanak a Kelet- Afrikából érkező hírek. Az emigráns ugandaiak osztagai (tanzániai támogatással) a főváros, Kampala felé közelednek, mind több helyen csatlakoznak hozzájuk az Aminhoz egykor hű hadsereg egységei, gerillák ellenőrzik a területek jelentős réWohlmuth és Dietrich Reinhardt 1976-ban már csempészett fegyvert Angolába, persze nem az MPLA-nak... Az abból az üzletből származó nyereség egy részéből — ócskavasáron 415 ezer márkáért — megvásárolta a nyugatnémet Lufthansa egyik ősrégi Boeing 707-esét. Az eladó kikötötte: a rozsdamarta repülőgép-matuzsálem még üresen sem közlekedhet az NSZK légterében. A Wohlmurth—Reinhardt kettős semmi különöset sem talált abban, hogy éppen őt szemelték ki: a 800 csomagnyi rakétaalkatrészt és 1100 Mamba-rakétát Rómából a már ismertetett útvonalon Chilébe röpítse. „Csak pofa alapállásba és négyszáz rongy üti a markotokat...” — szólt az intelem. A felhők fölött fuvarozók — ha éppen nem fegyvert szállítanak — megelégszenek szárnyasokkal is. És ez lett majdnem a vesztük! Pár nappal a nagy üzlet előtt, augusztus 7-én 36 tonna mélyhűtött csirkével szét a kenyai határnál, s az ország legfontosabb vasútvonalát, amely még a külvilággal kapcsolta össze Ugandát. Tárgyalni vagy sem? Amin, úgy tűnik, már hajlana a tárgyalásokra, ha hiúsága nem „szólna” mindig közbe. Még most sem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy ne kiáltsa ki „bosszútól lihegő agresszo- roknak” az emigránsokat és a tanzániaiakat. Azt felismerni azonban képtelen, hogy a fő veszélyt nem Tanzánia. hanem ellenzéke jelenti számára. Mindenekelőtt a „Mozgalom Uganda Felszabadításáért”, amely 1973 óta vár az alkalomra, s amelynek 1500 gerillája hazájában szervezi az ellenállást. Az afrikai államok közvetítéssel próbálkoznak. de nem Amin, hanem a kontinens érdekeit tartják szem előtt. Sok megfigyelő már leírta az ugandai elnököt, mások a talpraállását jósolják, mondván: nyolc esztendős országlása idején vagy egy tucat merényletet, illetve puccskísérletet tudott kivédeni; miért ne tudná most is. Csakhogy a veszély Idi Aiminra nézve ezúttal sokkal nagyobb. Akiik — és sokan — szembefordultak vele, már nem érik be hangzatos ígéretekkel; új Ugandát kívánnak maguknak. A Boeing 707-es előbb-utóbb kénytelen lesz felszállni ... Kocsi Margit akart landolni az ős Boeing az észak-jemeni főváros, Szanáa repülőterén, amikor a pilóta odakoccantotta az öreg masinát a betonhoz. Összetört a gép orra, behorpadt az oldala, kipukkadtak a kerekei. Repülni hát nem tudott. Ennek ellenére téved, aki azt hiszi, hogy Messerschmit- ték hoppon maradtak! Egy ideig — közvetítőjük segítségével —• tárgyaltak a levegő két bajnokával, aki természetesen megpróbált időt nyerni (hogy pénzt nyerjen). Mint a hamburgi Stern leleplező cikkéből kiderül: az üzletben részt vevő „tábornok forma chilei férfi” majd’ sírva fakadt: „Kikapok otthon, ha nem lesz rakéta .. csábító nyereség lehetőségtől hajtva a Pearl Air hamar kerített egy másik repülős társaságot, az Aer Turas-t. amely QT 3193 azonosítási jelű Britannia gépével célba juttatta a chilei generálisok által várt két szállítmányt. Az Aer Turas persze nem 400 ezret kapott, hanem kevesebbet. Elvégre az üzletszerzőt jutalék illeti ... —ár Repül a Mamba...
