Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-22 / 68. szám
1979. március 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egyedi szerkezetű új szociális épületet emelnek a martfűi Tisza Cipőgyárban. A létesítményben az A-gyár 1600 dolgozójának alakítanak ki mosdókat, öltözőket Tisztasági őrjáraton Ha kitavaszodik, szaporodnak a gondok — Ugye, milyen hűséges föld a túrkevei? — mondja nevetve Szabó Ferencné, környezetvédelmi társadalmi őr, hiábavaló igyekezetem láttán, amint dühös lábrázoga- tással próbálok megszabadulni a cipőmre ragadt sártól. — Ha nincs sár, akkor por van. Túrkevén nem érdemes cipőt pucolni — legyint keserűen, aztán felderül az arca. — Nem minden utca sáros, poros. Például a körzetembe tartozók közül a Bercsényi se az. Kezdjük talán ott az őrjáratot. Amíg a dicséretre méltó Bercsényi utcába érünk többször is igazat adok a társadalmi őrnek: Túrkevén valóban felesleges a cipőtisztítás. A kellemes környezet iránti igény azonban meglátszik a sáros utcákban, mert a járda mellett, — már ahol van, — katonás sorban fiatal facsemeték állnak, a kerítések tövében virágpalántákon gyöngyöznek az esőcseppek. — Milyen időközönként járja végig a körzetét? — Többnyire a családlátogatásokat használom ki. Óvónő vagyok, és a környezetvédelmi körzetem azonos azzal, ahonnan a gyerekek hozzám járnak. — Szerencsés egybeesés. De nincs minden háznál óvodáskorú gyerek. Ott hogyan fogadják, ha a környezet tisztaságára felhívja a figyelmet? — Ha kitavaszodik, megszaporodnak a gondjaim. Legtöbb vita amiatt támad, hogy egyesek kiengedik az utcára az aprójószágokat legelni. Pedig ez tilos, még felügyelet mellett is. Tudom, az állattartóknak is igazuk van, amikor azt mondják, hogy nem találnak megfelelő legelőt. Bizony, néha dür- ván letorkolnak. A Bercsényi utca mindkét oldalán betonjárda van. Gyorsan a végére érünk, nincs semmi kifogásolni való. Bezzeg a Zrínyi utcában . .. Szabóné szomorúan körbe mutat: — Régi szívfájdalmam, sok fórumon elmondtam már, magának is elmondom. Egymással szemben áll az óvoda és a kocsma. Délután, amikor á szülők viszik haza a kicsiket, alig tudják kikerülni az utcán randalírozó részegeket. Elállják az utat. a dolgukat csak úgy, a fal tövében végzik, a biciklijüket hol erre, hol arra döntik el, öt óra fejé csikk- és szeméthalmaz éktelenkedik a járdán. Ha árut hoznak, a gépkocsik az óvoda kapujáig hordják a sarat. Hiába oktatjuk mi napközben a gyerekeket a tisztaságra, környezetünk szépítésére, ha hazafelé menet a felnőttektől éppen az ellenkezőjét látják. Számtalanszor kértük már az Áfészt, költöztessék el innét a kocsmát, vagy nyissanak helyette tejboltot. Azt válaszolták: nincs rá jogszabály. Az egész Zrínyi utcára ez a kocsmai környezet a jellemző. — Bizonyára nincs is hely, ahová az italboltot elköltöztethetnék. — Elsősorban mint óvónő kérdem: mi a fontosabb a forgalom vagy a jövő embereinek szépre, jóra nevelése? Tavaly a gyerekekkel néhány facsemetét ültettünk a Zrínyi utcában. Egyik reggel majd elsírtam magam, mert mindet kitörték. — Azóta sincsenek fák az utcában. Feladta ... ? — Nem vagyok olyan típus, aki meghátrál. Az idén újra fákat, virágpalántákat ültetünk és én továbbra is bezörgetek azokhoz, akik nem vigyáznak környezetük tisztaságára. Szabó Ferencné tudja, hogy nem csak erre van joga. A notórius szemetelők ellen a városi tanácstól szabálysértési eljárást is kérhet. Ha a szép szó kevés ... b. j. Gála után, Eger előtt Kétévenként rendezik meg az országos diáknapokat, a középiskolások művészeti bemutátóját. Minden alkalommal feltűnnek olyan tehetségek, akik továbbképezve magukat, már mint hivatásos előadó lépnek közönség elé. Azokról sem szabad azonban megfeledkezni, akik csupán saját, esetleg szűkebb környezetük szórakoztatására muzsikálnak, verselnek. Az országos diáknapok nagy érdeme, hogy a középiskolásoknak lehetőséget, pódiumot ad tehetségük kibontakoztatására, tudásuk bemutatására. A népszerű művészeti versenyre az idén a megye középiskolásainak harmada, közel ötezer fiatal nevezett be. A legjobbak tegnap délelőtt a szolnoki Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Otthonban gálaműsor keretében mutatták be produkcióikat. örvendetes, hogy a gimnazisták, szakközépiskolások mellett a szakmunkás- képző intézetek is szép számban eljutottak a bemutatóra. Három középiskola énekkara állt közönség elé. Valamennyien igényességgel, kimunkált hangzással adták elő a műveket. Ugyancsak színvonalas volt a szólisták versenye is, ahol mind az énekes, mind a zongorista szép sikert aratott. A citera- zenekarok stílusos bemutatója tükrözte a fiatalok hagyománytiszteletét, szeretetét. Kellemes perceket nyújtott a néptánc-együttesek találkozója is, amelyben kisebb hibák becsúsztak ugyan a produkciókba, de ezeket még az egri döntőig korrigálhatják a csoportok. Jobban kell ügyelni a tempó, az éneknél a hangmagasság megválasztására. A vers- és prózamondók műsorválasztása, a választott mű értelmezése, megformálása nem mindig volt hibátlan. Jobban kellene figyelni az intonációra is. A diákszínjátszást a gálán a tiszaföld- vári tanulók képviselték Petőfi A helység kalapácsa művének feldolgozásával. Ügyes, humoros játékukkal valószínű Egerben is sikert aratnak. V. F. S. Tanácsok ós bíróságok Számtalan találkozási pont „HÁL ISTEN, azt sem tudom, hogy hol van a bíróság épülete. Addig nyugodt az álmom, amíg nincs dolgom a bíróságon. Az ég óvjon attól, hogy egyszer pereskednem kelljen.” Gyakran hallani effajta röpke fohászt azoktól, akik úgy vélik, hogy a rendes ember még tanúként sem szívesen teszi be a lábát az igazságszolgáltatás szentélyébe. A másik véglet: ha kell, ha nem „perre megy”, apró- cseprő nézeteltérését szomszédjával, házastársával izi- ben a pulpitus előtt kívánja tisztázni. Aztán még mindig vannak, kik kívülálló kibicként drámát látni járogatnak el a bíróságra. Megtehetik, mert az ősrégi állami intézmény, mely arra hivatott, hogy igazságot szolgáltasson — eldöntse alperes s felperes vitáját, megmondja mit érdemel az a bűnös, ki vétett a törvény ellen — munkáját nem a nyilvánosság kizárásával végzi. A mindennapok ítélkezési gyakorlatában bárki földi halandó bepillanthat, s nem vitás, néha valóban tanulságos lehet tanúja lenni annak, ami a tárgyalóteremben zajlik. De nemcsak ez a fajta nyitottság ad lehetőséget a bíróság munkájának megismerésére. Sokkal jelentősebb, ami ennek érdekében a tárgyalóterem falain kívül történik, ahol már nem egyoldalú az érdeklődés. A kontaktus legtágabb színterét, a tanácsok és a bíróságok között kialakult kapcsolat teremtette (teremtheti) meg. Minden bírósági apparátusnak kötelessége rendsze- sen beszámolni annak a tanácsi testületnek, amelynek területén működik. A megyei vagy a városi tanács tagja az a láncszem, akinek közvetítésével a bíróság elnökének tájékoztatója eljuthat a település valamennyi lakójához. ök, a tanácsi testület tagjai döntik el azt is. hogy kik legyenek a pulpitusnál ülő népi ülnökök, akik a bírói tanácsban ítélkeznek. Mandátumuk ugyanarra a ciklusra érvényes, mint a tanácstagoké.) Részvételük az ítélkezésben, ha úgy tetszik garanciája lehet az igazságos döntésnek, amelyben a bíró jogismerete, jogalkalmazási készsége, a népi ülnökök emberismeretével, élettapasztalatával párosul. A helyi ön- kormányzati, államhatalmi szervezethez fűződő kapcsolata talán a legkézenfekvőbb bizonyság arra, hogy a bíróság nem hermetikus elszigeteltségben működő apparátus. De ha csupán ennyiből, a legalapvetőbb, a törvény előírta és szentesítette kapcsolatból állna együttműködésük, akkor a szűkebb pátria sajátos életjelei a bíróság falain kívül rekednének, ugyanakkor a. település fejlesztését irányító, a lakosság ezernyi ügyét-baját intéző tanácsok egy speciális terület szakembereinek segítségéről mondanának le. Éppen ez az egymásra utaltság alakítja mindennapi munkakapcsolatukat, elsősorban azokon a területeken, ahol az információcserének a tájékoztatáson túl is jelentősége van. Tömegével lehetne a példákat sorolni. Néhány a sok közül: új kisajátítási törvény született. Tökéletes, átfogó ismeretére, alkalmazására elsősorban a tanácsiaknak van legnagyobb szükségük. Az ő hozzáértésükön múlik, hogy a kisajátító s a kisajátított ingatlan tulajdonosa békésen meg tud-e egyezni vagy végül a bíróságnak kell döntenie. A pereskedést megelőzni, olyan államigazgatási határozatokat hozni, amelyeket ritkán követ a bírósági per. Ez közös igyekezetük célja, amelyhez a nagy peres tapasztalattal rendelkező bírák megannyi hasznos tanáccsal tudnak szolgálni. Ahhoz pedig, például, hogy a fiatalkorúak bírósága vagy a válóperekben ítélkezők igazságosan dönthessenek, a környezettanulmányokat készítő tanácsi gyámhatóságok segítsége, körültekintő munkája nélkülözhetetlen. Más: szabálysértések. Hajdanában ezekért a kisebb súlyú vétségekért a bírák szabtak büntetést. Most egyrészük a tanácsi hatáskörbe tartozik. De például a lopás lehet szabály- sértés, ugyanakkor az értéktől és minősítéstől függően bűncselekmény is. összhang, egységes ítélkezési és jogalkalmazási gyakorlat egymás tevékenységének ismerete nélkül aligha alakulhat ki a büntetőbíróság és a szabálysértési hatóság között. SOK HELYÜTT igénylika tanácsok, s a bírák készségesen is vállalkoznak arra. hogy részt vegyenek a tanácsi bizottságok elemző, értékelő s gyakran a település vagy megye egészét érintő döntések előkészítésének műhelymunkájában. Mondom, sok helyütt, ami egyben azt is jelenti, hogy nem mindenütt. A megyében is van még, jóllehet egymás tőszomszédságában lévő, olyan tanács és bíróság, ahol mindeddig még nem tartották fontosnak számba venni hatásköreik könnyen kitapintható közös pontjait. — K — Munkáslakásépftés Többszintes lakóház épül Jászárokszálláson a Hűtőgépgyár dolgozóinak OTP-beru- házásban a Jászsági Építőipari Szövetkezet kivitelezésében. Jövendő lakói részesülnek mindazokból a kedvezményekből, amelyek a munkáslakásépítés során a dolgozókat megilletik. Az 5 millió forint költséggel épülő lakóházat az év végén adják át. A munkáslakásépítési akció folytatásaként kezdik el az idén a Széchenyi úti lakóház építését. A 10 lakásból álló épület 6 millió forint költséggel készül, OTP-beru- házásban, ugyancsak a hűtő- gépgyáriaknak. Átadása 1980 második felére várható. A lakásellátási gondok enyhítését, a lakossági szolgáltatások javítását segítik Jászárokszálláson egy, a jövő év elején kezdődő építkezéssel. A 22 lakásos épület földszintjén korszerű szolgáltató központ kap majd helyet. Az újabb 22 munkáslakás építkezéséhez szükséges terület előkészítése már megkezdődött, a lakások átadását i 1981 végére tervezik. Ha öreg is a masina, szép munkát végez, hiszen értő kezek irányítják sebb reklám nélkül is, csak győzzük elvégezni. Segítség nélkül nem is menne. Sok közülettől kapunk megbízást, a bíróságtól, a kórháztól, a moziüzamtől — sorolja az idős könyvkötő. — Szép számmal jönnek egyéni megrendelők is, nemcsak helyből, a környező községekből, de még Ceglédről is. pedig ott van könyvkötészet. — Tulajdonképpen mi a jó kötés titka? Már mutatja is. Sokféleképpen lehet toldozni, bekötni egy könyvet, újságot, de mindig vigyázni kell, minden apró mozzanatra. Ha az alapművelet jó, az eredmény is szép lesz. T. Z. Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet több tudományterületet érintő népgazdasági jelentőségű ügyek mérnökszakértői vizsgálatával foglalkozik. Közlekedési és üzemi balesetek, a termékek minőségi és szavatossági vitái, különféle gépipari problémák, újítási és találmányi ügyek elemzésével segítik a bíróságok, a rendőrség és az ügyészség munkáját. A képen: Rogányi Józsefné technikus a mérőmagnetofonon rögzített üzemi zajszintet elemzi TABÁNI BESZÉLGETÉS Sérült könyvek gyégyítómestere A két kis helyiség, tele újságokkal, folyóiratokkal, megviselt, régi könyvekkel, de szakdolgozatok, doktori disszerltiációk, közlönyök is sorakoznak a sarokban. Aki szép sorban akarja látni kedvenc lapjait, „gyógyíttatni” sérült könyveit, ide hozza Drexler István könyvkötészetébe. Több mint ötven esztendeje, hogy eljegyezi» magát a szolnoki mester ezzel a szakmával. Szereti a könyveket, mindig szívesen elbíbelődött velük. Ki tudná megmondani, hány ezer „beteg” épült fel a keze nyomán! Szerényen húzódik meg a cégtábla a dr. Balogh Kálmán úti ház bejáratánál. A közmondás úgy tartja: „A jó bornak nem kell cégér”. Ez áll a jó könyvkötőre is? — érdeklődöm a kis műhelybe lépve. — Nehéz lenne felmérni, hogy honnan és kik hoznak ide munkát, minden különö-