Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
1979. iWórcius 21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 városparancsnokságon semmit se lehetett megtudni. Még azt se, ami mindenki kérdése volt: mi van Kun Bélával? Mi van a szovjet házzal? IVértes igazolványokat állított ki, amiket aláíratott és ■lepecsétel tetett a városparancsnokkal, aztán revolvereket hozott és szétosztotta. — Hát fogja már — szólt rá Vértes türelmetlenül Báti- ra, aki mióta Kecskemétről visszajött, nem viselt fegyvert magánál. Vértes és Báti a városparancsnokságról a Duna-part felé igyekeztek, mert onnan hangzottak a lövések. Sűrű, visszhangzó puskaropogás, s közbe gránát s egy-egy ágyúlövés. Kalap , nélkül, lihegve Sarkadi jött velük szembe. Báti pár nap előtt találkozott vele, és akkor az agitációs plakátokat, azoknak az ízléstelenségét csúfolta. Most sápadt volt és fegyvert kért. — A József telefonközpontot megszállották a fehérek. — Miféle fehérek? — A Ludovika Akadémia növendékei. Az Engels-ka- számya és az óbudai matrózok a fehérekkel tartanak. Vad fegyverropogás. Közel a Duna-parthoz, ahova kiértek, embertömeg rohant rémülten szembe velük. A Dunán karcsú, fehér monitor állt, onnan lőttek és lőttek. A tömeg menekült, de közben ordítoztak: Most, most megkapják a vörösök. — Nem tudom, egy vagy több monitor volt-e, csak azt láttam, hogy üdvözlésükre kendőt lobogtatva rohantak Duna-partra — beszélte Sarkadi, és szemében egyetlen mozdulatlan könny égett — királyt és fehérgárdát éltettek! Hallottam! Fegyvert akart Sarkadi, honnan kaphatna fegyvert. — Meg kell próbálni bemenni a szovjet házba — szólt Vértes Bátinak. Teherautón, zsúfolódva fegyveres munkások és vöröskatonák robogtak el mellettük. — A József központhoz — kiáltottak vissza —, ott tart a harc. — Fegyvert — csikorgatta fogát Sarkadi. Vértes a szovjet ház felé indult, s Báti a zsebébe nyúlt és odaadta a revolverét Sar- kadinak, aki kezében a revolverrel mindjárt Vértes után rohant. Bátit, amikor egyszerre megint fegyver nélkül érezte magát, valami nagy. örömteli nyugalom szállta meg. De még abban a pillanatban fel- rémlett benne: te nem akarsz ölni — de másnak adtad a fegyvert. Körülötte a tömeg gyűrűzött, mely az előbb a vörösök vesztén ujjongva ri- koltozott a Duna-parton. Bá- tin egyenruha, gyűlésekről, előadásokról Pesten különben is sokan ismerik, s ezek itt mind ellenségek, már érzik a vérszagot a levegőben, a vérszag tartja őket így együtt, mámorosán és rikácsolva, türelmetlenül tüzelik egymást. Miért nem mondja meg most ennek a jóruhás csőcseléknek — mért nem sikolt ja a fülükbe, hogy ölni nem szabad, hogy a gyűlölet és emberkéz ontotta embervér már bűzhödtté teszi a föld leyegőjét, magatokhoz, magatokhoz legyetek végre irgalommal, elég már! Ki- hevült, kaján arcok, s ropognak, ropognak a fegyverek. Sinkó Ervin: Optimisták (Részlet a regényből) De mit keres itt? A József központban ott vannak, benn fehérek, kívül vörösök, lőnek egymásra, ott freccsen, folyik a vér. Nem itt állni, hanem ott, oda kellene menni a sikoltással, hogy elég, nem szabad. A vörösök között, mint a munkások is. akik az előbb az autóról integettek neki, sokan ismerik. A vörösök. A vörösök eldobják a fegyvert, maradnak úgy, mint ő, meztelen kézzel s a sikoltással, hogy nem szabad — erre kirohannak a fehérek és mészárolni kezdik azokat, akik az én szavamra dobták el a fegyvert és akkor — akkor én kapom fel az első puskát és leszek megint áruló — én kapom fel a fegyvert, melyet én dobattam el, és lövöldözök a gyilkosokra. Ez nem gondolat, nem okoskodás volt. Látta a József központ ablakait csillogni a napban, ott volt, mindezt látta, tette — csak mikor körülnézett, s letörölte a homlokát, látta, hogy tán egy perce sincs még, hogy Vértes elindult, mert ott látta a sarkon Sarkadival, s Báti most már sietett utánuk, a szovjet házba. A monitorról a szovjet házat vették célba a fehérek. A tető egy részét meg két lakószobát szétromboltak. Üresen állt a szovjet ház, a népbiztosok családjai is elhagyták az ostromlott épületet. A jóruhás csőcselék, mely a szovjet ház körül leselkedett, még habozott. Vértes a városparancsnökságra ment, hogy a szovjet ház védelmére őrséget szerezzen, míg Báti Sarkadival együtt az utcáról hozott be rongyos embereket, öregeket és fiatalokat. asszonyokat és lányokat, mert az utcán nemcsak ellenség, hanem — rongyosok is álltak. A Lenin-fiúk őrszobájából fegyverezték fel őket, és Sarkadi a Duna- partra ment ki velük, hogy tűz alá vegyék a dunai monitort. Mikorra Vértes visszajött, már a rongyosok egész kordona vette körül a szovjet házat; akiknek nem jutott fegyver, azok csak úgy álltak, s Báti karabéllyal a vállán, derékszíján kézigránáttal állt köztük a szovjet ház előtt. Báti azóta az éjszaka óta, hogy Vértes a hitről beszélt neki, nem mondott el semmit Vértesnek arról, hogy milyen messze került Vértes hitétől. Igaz, az volt az érzése, hogy Vértes keresztüllát rajta, keresztül ezen a hirtelen elhallgatásán, s tán meg is veti. Mikor Báti kiment ä frontra, s elköszönt Vértestől, Vértes, aki fontosabbnak tartotta volna, hogy Pesten maradjon az agitáció miatt, azt mondta Bátinak búcsúzóul: Tudja, hogy a frontramenés is lehet a dezertálás egyik módja? Igen, Vértes volt az. aki ezt a szót a fejébe ültette. Vajon tudta-e Vértes, hogy mi történt Bátiban ezen a napon — mennyi minden addig, míg megint karabéllyal a vállán át nem vette a szovjet ház parancsnokságát? Hogyha nem tudta, akkor miért lett volna az, hogy a városparancsnokságról jövet, mögötte a magával hozott Lenin-fiúkkal, s a kordonon túl leselkedő emberek tömegével — amint megpillantotta Bátit, kinyújtotta feléje mind a két karját, és szó nélkül, a két kezével megsimogatta Báti arcát? Bátinak hideg futott végig a hátán — ő maga is ebben a pillanatban eszmélt csak rá, hogy mit tesz. — Stratégiailag tán nem fontos a szovjet ház — mondta a következő percben már tárgyilagosan Vértes —, de nemzetiszínű zászló a szovjet házon: ez az ellenforradalom számára felbecsülhetetlen szimbólumot képviselne. A monitorok nem hiába vették célba éppen a szovjet házat. Ez volt a jeladás. — Volt — mondta már Vértes, mert a monitorok egyelőre eltűntek a Sarkadiék tüzelése, s főleg az ágyúk elől, melyeket a budai hegyekre katonák és ifjúmunkások állították fel. fehérek számítása az volt, hogy a támadás a szovjet ház ellen — általános felkelést vált ki. Azt hitték, hogy már itt az ideje. A két kaszárnyában azonban a tiszteket elfogták, s a legénység megint mellettük van. Csak a József központ előtt tart még a harc. Tisztek és háromszáz kadét tartja az épületet. Mi van Lányival? Lányi csak késő este bukkant fel. Szemüveg nélkül, bekötött fejjel. Akkor már a vöröskatonák visszafoglalták a József telefonközpontot. De tizenhét vöröskatonát öltek meg a ludovikások. mielőtt megadták volna magukat. Lányit, aki a Vörös Újság számára az elesettek névsorát hozza, körülállják a hallbanf A tizenhét név közt Báti ott látja Sárosi Pali nevét is. Az ellenforradalom azonban le volt verve. A történelem üzenetei Jegyzetek a munkásmozgalom kutatásának eredményeiről és feladatairól A megye munkásmozgalmi történetének kutatása közel harminc éve kezdődött. Az 1950-es évek első felének helytelen történelemszemlélete sajnos gátolta az érdemi munkát, s a publikációs lehetőségek is igen korlátozottak voltak. Rövidebb lélegzetű, részkérdéseket tárgyaló tanulmányok a Jászkunság c. folyóiratban ugyan rendszeresen jelentek meg, de ezek többsége ma már csak erős forráskritikával használható fel — további kutatások céljaira. E megállapítás igazával együtt viszont leszögezhetjük, hogy az ismeretterjesztő folyóiratnak számottevő érdemei vannak a kutatások megindításában. a publikációban. A történelmi jelentőségű társadalmi mozgásokat feltáró kutatómunka az 1950-es évek végén bontakozott ki. A párt megalakulásának és a Magyar Tanácsköztársaság kikáltásának 40. évfordulója természetesen az említett korszak megyei eredményei feltárására inspirálták a történészeket. helytörténeti kutatókat. Jórészt munkásságuk révén vált azóta közismertté a megye 1918—h9- beni szerepének fontossága. Az első összegzésre törekvő tanulmánykötet e korszakról 1961-ben jelent meg, jó alapot biztosított a további kutatások számára. Ennek a 40. évfordulóhoz kötődő kiadványnak is köszönhető, hogy 1918—19 nagy fontosságú megyei történései jórészt fel- tárottak. Nyomában kitűnő munkák jelentek meg — Kisújszállás 19,18—19-ben. a Tanácsköztársaság időszaka a Jászságban stb. — s ha a szintetizáló mű megszületése mind a mai napig várat is magára, megállapíthatjuk, hogy a párt megalakulásával és az első magyar proletárhatalom időszakával fontosságának megfelelően foglalkoztak a kutatók, hely- történészek. Nem rajtuk múlott, hogy a korszak összefüggéseit egészében feltáró és publikáló munka mégnem készült ej. Ebben része van a forrásanyagok hiányának — a levéltári anyagok jórészt megsemmisültek ,— de a kutatások — általában — a koordináció elmaradását is megérezték. Számottevő változást eredményezett a szintetizáló feltáró munka részére — ha nem is pótolja teljességében az eredeti dokumentumokat — a memoárok szervezett gyűjtése, az emlékiratok, életrajz- kötetek megjelentetése. Kétségtelen. hogy mindez a huszonnegyedik órában történt. d,e még időben. 1918— 19 forradalmi eseményeinek alakítói közül — sajnos — már egyre kevesebben élnek közöttünk... Illegalitás évtizedei A megye munkásmozgalmának két világháború közötti szakasza teljes igényű mű szintjén ugyancsak nem került feldolgozásra és kiadásra. Mindez összefüggésben van a forrásanyagokkal, hisz természetes, az illegális tevékenység velejárója az írásos pártdokumentumok hiánya. Eredeti kútfő, dokumentum tehát alig van — közvetettek a periratok — de azt tudjuk, hogy a párt földalatti tevékenysége menynyire élénk és szerteágazó volt. Szolnokon, a Jászságban és a Kunságban. Sajátságosán a párt megyei éshe- lvi szervei a transmisszió szerepét is betöltötték az agrárszocialista és földmunkásmozgalmak irányába. Nos. ezekről a nagyon fontos történésekről — egyelőre — csak részkérdéseket tudunk. Köszönhetjük ezt .— a periratokon kívül — a már említett memoárirodalomnak és biográfiáknak. Ezek nélkül talán sosem sikerülne a korszak fontos munkásmozgalmi eseményeit feltárni és összefoglaló munkában megírni. De ez már a jövő feladata. Kisebb könyvtár lehetne Az elmúlt húsz évben több mint félszáz. a munkásmozgalom megyei eseményeit feltáró és közreadó könyv, füzet jelent meg Emellett több ezer, a sajtóban közreadott publikáció gazdagít bennünket. Sok ez vagy kevés? Számszerűen megnyugtató: szinte egy kisebb házikönyvtárra való anyag. De minden érdejpes könyv hasznát a hozzáférhetőség és az olvasottság kérdése dönti el. Ez a kérdés persze igen messzire vezet, a példányszám helyes megállapításától a kiadás szervezettségéig, az anyagi koncentrációi. A több téves huzavona után mégiscsak megjelenő könyv láttán (például Szolnok város története I.). a szűkebb hazája története iránt érdeklődő állampolgár pedig joggal teszi fel a kérdést: hol vehetem meg ezt a könyvet? Az esetek túlnyomó többségében sehol, ugyanis — sajnos ez a gyakorlat — a helytörténeti vonatkozású. kis példányszámban kiadott könyveket nem terjesztik, hanem elosztják Az elmúlt nyolc-tíz évben egyes vállalatoknál, nagyüzemeknél (ipari és mezőgazda- sági) tartalmilag kevésbé értékes „művek” — rendszerint a gazdaság története — jelenték meg. Az arra illetékesek mindezt — nagyon helyesen már nem engedélyezik. Az értékes munkák számára viszont továbbra sem szűkültek, de sajnos nem is bővültek az amúgy is szerény kiadási lehetőségek. Pedig tény: nem a közhasznú kiadványok megjelenését tiltották meg. hanem a kis példányszámú, reprezentációs célokra „gyártatott”, felesleges könyvek elszaporodásának kívántak — joggal — véget vetni. Az előző, látszólagos kitérőt azért tartjuk fontosnak, hogy érzékeltessük, mennyire szükséges a közeljövőben megalakuló munkásmozgalom-történeti munkaközösség tevékenysége, amely szervezettebbé és összehangoltabbá teszi maid a kutató munkát a lektori véleményezések figyelembe vételével javasolta — vagv elveti — a publikálásra elkészített munkásmozgalom-történeti műveket. Nagyon fontos, hogy a rendelkezésre álló pénzt csak a tervekben jóváhagyott témák feldolgozására és publikálásra használják fel, a kiadványok példányszámának meghatározása a valós igényeknek megfelelő legyen, s a megjelent művek — hasznosításukkal .— fokozottan szolgálják szocialista nevelési céljainkat. Tapasztaltuk — bár a népesebb, nagyobb iskoláink mindegyikében megtalálható a fontosabb megyei kiadványok többsége — hogy a munkásmozgalom-történeti feldolgozások az oktatás kézikönyvtáraiban még nem kaptak megfelelő helyet, használatuk másodlagos, pedig a történelemtanítás módszertana lehetővé teszi a helyi kutatási eredmények beépítését a tanórába. Ez utóbbinak már vannak . jó példái, de még mindez nem általános. A munkásmozgalmi emlékek, hagyományok őrzése és ápolása nem kizárólag a kutató és publikációs munkából áll. Magában foglalja az emlékhelyek felkutatását, gondozását, a forradalmár elődöknek kijáró tisztelet megadását is. Ezt szolgálja az utcák, terek, intézmények vagy kollektívák — például szocialista brigádok — róluk való elnevezése is. Ebben igen kedvezőek a tapasztalatok, de nagyobb gondot kell fordítani az arányok helyes kialakítására. Gyakori, hogy egy-egy személyről több intézményt neveznek el. míg más, ugyancsak jelentős személyiségről egyetlenegyet sem. Előfordul, hogy a hely, amely elnevezésre került, méltatlan a névadó nagyságához — ám ennek fordítottjára is tudunk példát. Hogyan tovább? Értelme lehetne a párhuzamos kutatásoknak — egy- egy téma különböző szerzők vagy munkaközösségek által történő feldolgozásának — ha anyagi lehetőségeink jobbak lennének, ide értve a nyomdai kapacitást is ,— s főleg ha már nem volnának számottevő „fehér foltok” a munkásmozgalom történeti feltárásában. A két világháború közötti helyzetről már szóltunk. Lassan történelmi távlatba kerül a munkáshatalom létrejöttének időszaka, sőt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nagy eseménysorozata is. Van tehát munka bőven, s ezért js várják a megye történetének kutatói a munkásmozgalom-történeti munkaközösség megalakulását, témajavaslatait. koordinációs tevékenységét. Tiszai Lajos I Március 24.: A Vörös Hadsereg megalakulása. Szamuely Tibor beszél egy toborzó gyűlésen
