Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 18. MÓRICZ NYOMÁBAN Közöttünk élt, nálunk járt „Az Emlékbizottság azzal a fel­hívással fordul az ország min­den lakosához és a magyar irodalom bárhol élő olvasóihoz, művelőihez és barátaihoz: ün­nepeljük meg méltón Móricz Zsigmond születésének 100. év­fordulóját. Tegyük még inkább közkinccsé művészete értékeit itthon és a nagyvilágban. Öröksége élő örökség: művészetével, élete példájával az emberiség és a nagy irodalom útjait keresőknek minde­nütt s minden időben ösztönzéseket adhat.” (Részlet a Mó­ricz Zsigmond Emlékbizottság 1978. decemberében kiadott felhívásából). ^fP***t' Jít-j ÜKlfUlbl jUxjttn VjfSk'* íz *4Ä4yfy r' £>«««*<** *• •*»**+»* ..V t / A4Tf*ty*&+ // &'*£+<■> "I i* ■ '•'* infr’A -•//•« ~t­».'Vuiv y,ly »Í4*./, I-JA* *<f ■fa* 4K Sriffir úmíVT/ « A» 'r4fr<**< f*- * q,'fj*«**M*™6*­ÍC; i* »./y ** , -tt a*4 ú| #«.-/ totMjt&tr* »'«•■ -> ^ aí.S*, ■ tff. íkyr-i&iti, (ftfy *&«.#< 1 •.Ábs'.'..'1 ^.,íj -.t-V' Sl .* / Felvételét kéri a kisújszállási főgimnáziumba „Patakon ő várat­lanul igen rossz tanuló lett. Ott magolni kellett, s 6 erre sohasem volt képes, hogy alárendelje magát a nyers szövegnek és szóról szóra tanuljon be isko­laanyagot”, — így vall a Forr a bor regény hőse. Va­lóságihlette sorok. 1896. december 31-én a volt sá­rospataki kisdiák már a kisújszállá­si főgimnáziumba kéri felvételét. Az iskola igazgatója ez időben nagy­bátyja, Pallagi Gyula volt. „Fel­vétetett”, 1897. ja­nuár 22-én. E tájt kezdődött Móricz Zsigmond és a Kunság eltéphetetlen kapcsolata. Nyilas Misi tisztasága Móricz-emlékszobában va­gyunk, pedig dr. Kiss Tamás költő, irodalomtörténész deb­receni háza dolgozószobájá­ba kéredzkedtünk be. A ku­tató — nyugdíjas tanár ,— maga is kisújszállási öreg­diák, az író alma materé­ben érettségizett, tanárko- dott ott. Később Móricz fo­lyóirata, a Kelet Népe mun­katársa, az író kisújszállási, nagykunsági éveinek, kap­csolatainak legelső kutatója. A témakörben számos érté­kes publikáció, tanulmány szerzője, összefoglaló mun­kája az idei könyvhétre je­lenik meg. — A Forr a bor és a Bál — mindkettő kisújszállási ihletésű, eredetű regény — születése, körülményei vizsgálatakor tanár úr már jelzi, hogy mennyire meg­határozóak voltak Móricz számára a Kunságban el­töltött évek, a sűrű visz- szatérések. y — Móricz ifjúságának em­lékei között kutatva nem egyedülálló, mégis ritka él­ményben részesül az ember, amikor észreveszi: milyen döntő élménye, kiapadhatat­lan forrása ennek a lángel­mének az ifjúkor. Sokak a gyermek- és a férfikor ha­tárán csupán az életüket mentik át, de ő áthozta gyer­meksége. kamasz- és ifjúko­ra ezernyi kincsét. Abban teljesen egyedülálló, hogy míg az írók általában érett vagy idősebb korukban for­dulnak vissza zsenge gyer­mekkoruk, ifjú múltjuk felé, őbenne első írói pillanatá­tól szakadatlan élménykincs, közvetlen életanyag az ifjú­kor. — „Csak a gyermeki szív rejtelmei közt tudtam meg­mutatni azt, amit érez­tem”. .. Idézet egy bizal­mas levélből. Talán kulcs­mondat? — Föltétlenül. Ifjú és gyermek maradt mindhalá­lig. Nem képletesen, hanem a valóságban: amikor pó­diumon vagy asztal körül hallottuk beszélni, hangja színével, kiejtésének közvet­len, gyermeki bájával is el­ragadott, mintha a most érettségizett Nyilas Misi jött volna el közénk. Ilyen volt Móricz Zsigmond. — Melyik az első, Kisúj­szálláshoz kötődő, de talán kevésbé ismert műve? — Egy Kossuth-dráma, 1902-ben írta. Elő is adták a helyi színkörben, apám még látta, én már csak a kéz­iratát ismerem. Nyomtatás­ban — tudomásom szerint — még nem jelent ’ meg. Ér­ződik a drámán a Móricz család Kossuth-kultusza, tisztelete. — Mikor ismerkedett meg későbbi irodalmi barát­jával? — Hatodikos gimnazista ko­romban, Kisújszálláson, 1929- ben. Nagy, porlepte nyári vásár volt, Móricz ott jár­kált a sátrak, a kofák, a kupecok, az egyszem jószá­gukat árulgató emberek kö­zött, sűrűn előkerült zsebé­ből babszemnyi ceruzája, s jegyezgetett. Részlet az 1899. július 28- án keltezett híres „Kötelez­vényből” ,— amelyben hu­szonöt diák becsületszavával fogadja, hogy „tíz év múlva Kisújszállás városában ösz- szejön, és e nagy napot, mint reá nézve örökkön örökké nevezeteset és emlé­kezetest megüli.” — Burkolt célzásokból ar­ra lehet következtetni, hogy Móricz később elhi- degült a várostól, az érett­ségi találkozókon nem je­lent meg. — Pontosítanunk kell. 1909-ben azért nem vett részt Móricz Zsigmond az érettsé­gi találkozón, mert akkor próbálták a Sári bírót, a nyomda a Hét krajcár kö­tetének korrektúráját sür­gette. Az 1919-es találkozót a város intervenciós meg­szállása miatt nem lehetett megtartani, tíz évvel később pedig az iskola a közeli Horthy-családot kapta patró- nusául — sőt felvette ezt a gyűlölt nevet is. A Horthy gimnázium érettségi talál­kozóján a megrázó erejű 1918—19-es riportok írója természetesen nem jelent meg. (Egyébként ez időben Móricz neve nem is szere­pelt az iskola „nagyjai” kö­zött.) A találkozó előtt né­hány nappal a városba uta­zott, üdvözölte volt diáktár­sait. .. Ennyit tehetett meg elvei csorbítása nélkül. — Tehát inkább a város volt „perben és haragban” Móricz Zsigmonddal? — A hivatalos rezsim so­hasem bocsájtotta meg for­radalmi magatartását. az 1931-ben megjelent Forr a bort, az 1936-ban könyvpiac­ra került Bált. A kisújszállá­si maradiak váltig arra es­küdtek, hogy nem olvas­ták. nem olvassák Móricz könyveit. Ebben élen járt a város polgármestere, Gaál János, akit egyszer társaság­ban így mutattak be: ez itt Gaál János úr, leendő pol­gármestereink dédapja. Eny- nyire állt az idő szülőváro­somban. De Móricz ha te­hette, mind.ig vissza-vissza- tért.. . „Csapody” tanár úr nyilatkozata Barla Szabó Jenő tanár úr tisztes kort élt meg, ő volt az író utolsó, élő tanára, amikor — 1962-ben — a rá­dióinterjú készült: (részlet). — „Tehát hálátlansággal illeti Móricz Zsigmondot? — Igen is. meg nem is. A valóságban, diákéveiben én nem úgy bántam vele, hogy Csapodyként jelenjek meg a Forr a borban. Nem engem nem szeretett Zsiga, hanem azt a világot ostorozta, amely legszívesebben maga alá te­mette volna őt, mint ledőlt paticsfal az apró kankalint. — Haraggal gondol volt tanítványára? — Nincs már ebben a vá­rosban olyan ember — ki­nek netán valami személyes köze lett volna Zsigához —, aki ne látná be: a sértései is jogosak voltak. Mert a Hor­tobágyi koksz című megbot­ránkozást keltett riportja is igaz volt. De Zsiga mindig megbocsájtóan bántotta meg az embereket. Mert tisztu­lást akart, szebbnek szerette volna látni a jövőt. Kár, hogy nem érte meg. Én bi­zony már negyven éve va­gyok nyugdíjas.” Mit tud az utca embere Móricz Zsigmondról? Szol­nokon, Nagyréven és Kisúj­szálláson különböző korú és foglalkozású embereket kér­deztünk meg: mit jelent számukra a neve? Majdhogy a teljességet kaptuk, alig volt olyan ember, aki a „várjanak már, hagy gon­dolkozzam” válaszba kapasz­kodott volna. Jelesebb és is­mertebb műveit szinte kivé­tel nélkül olvasták, az élő Móricz-kultusz ápolásában felbecsülhetetlen érdemei vannak a sikerült filmadap­tációknak. A megye közkönyvtárai nyilvántartása szerint Mó­ricz Zsigmond a legolvasot­tabb íróink egyike. A jászberényi könyvtárban találkoztunk egy idős ci­gányasszonnyal — ötvenéves korában tanult meg írni, ol­vasni — aki így határozta meg , miért szereti Móricz Zsigmondot: — Szegénypárti, ahogy a Rúzsa Sándora. Ha nem is pontos, de ki­fejező megállapítás. Kisgyep, Pletykafalu, Téglaházak A megyeszékhely nyomor- negyedeinek hajdani nevei. Dr. Palotay Mihály nyugdí­jas tisztviselő, jogász, segít­ségével Szolnok és Móricz Zsigmond viszonyát. igye­keztünk megismerni. — Az 1930-as években a szolnoki városházán voltam szociális előadó. Addigi élet- utam szinte predesztinált erre: magam is nagyon mélyről indultam. 1937-ben mutattak be Móricz Zsig- mondnak, azzal a megbízás­sal, hogy kalauzoljam, meg akarja ismerni a város nyo­morenyhítő akcióit. Az eresz­tőhalmi iskolához kocsiz­tunk, ahol a gyerekek kö­zött kenyeret, szalonnát osz­tott ki a város. Pici . jr, öcsém, a nagy sebre, mondta lehangoltan. Egy másik al­kalommal a kisgyepi nyo­mortanyára mentünk. Je­gyezgetett, felháborodott. — Ki volt még a társasá­gukban? — Dr. Kiss Gábor árva­széki ülnök, akivel Móricz meghitt barátsággal volt. — A Szolnok és Vidéke című lap 1941-es márciusi számából tudjuk, hogy Mó­ricz megnézte az ínségak­ció keretében épült — ONCSA — házakat is. Ránk maradt a nyilatkoza­ta: „Minden embernek jo­ga van. hogy emberi mó­don éljen, s racionális A „déli fekvésű szoba" - átalakítva: a veranda már zárt — kisújszállási otthona szervezettséggel kell meg­teremteni a kultúra lehe­tőségét.” — Én kísértem ki a már felépült négy ONCSA-ház- hoz. Egy Nagy István nevű emberrel hosszasan beszélge­tett: a munkanélküliségről, a család megélhetéséről. Körbejárta a házakat, bólo­gatott, jegyzetelt, de a visz- szaúton nem szólt egy han­got se... A város vendége Dr. Kiss Gábor a két vi­lágháború között hosszabb ideig a szolnoki Verseghy- kör elnöke. A felszabadító szovjet csapatok közeledte­kor. amikor az egész váro­si közigazgatás elmenekült, Szolnokon maradt, néhány hónapig a város polgármes­tere volt. Mély és igaz barát­ság fűzte az íróhoz. 1963-ban bekövetkezett halála előtt néhány héttel irodalmi ha­gyatékát a múzeumnak ado­mányozta, a rádió szolnoki stúdiója riporterének pedig hangszalagra mondta Móricz Zsigmondhoz fűződő barát­ságának részleteit. Ebből idé­zünk. „Sokszor, a legváratlanabb időpontokban telefonált ne­kem, kért, jelentsem be a város elöljáróságának: jön. Nem volt kinek bejelente­nem, nem mondott volna számukra szinte semmit sem a neve. Ha nem az ellen­szenv érzését váltotta ki! Ezt tapasztaltam néhány­szor. Idejövet, vagy átutazó­ban a Tisza Szállóban la­kott. Mindig azt hitte, a város vendége... A tisztelői láttuk vendégül... A város szegénynegyedeit, rossz sor­ban levő iskoláit járta. Min­den érdekelte, többször mon­dotta társaságban, hogy a város szélén mindent ellep a szegénység, akár a nehéz sár. Róluk fogom megírni — a kisgyepiekre célzott — a nincstelen, gyökértelen se városhoz, se faluhoz nem kötődő nyomorultak regé­nyét. Micsoda fekélyek a nemzet beteg testén, így mondta. 1942 nyarának né­hány hetét is Szolnokon töl­tötte: délelőttönként Baginé Drexler Mária könyvkeres­kedésében dedikált, estén­ként a Tisza Szálló halijá­ban a Kelet Népére próbált előfizetéseket gyűjteni. ' Ke­serűen mondta: csak hár­man írták alá a listát.” A tervezett mű már nem ké­szülhetett el, de rántanarad- tak a korabeli Kunság-ihlette regények — az említett két „kisúji” könyvön kívül a harmadik: a Kerek Ferkó — az Űri muri. a Rokonok... A riportremekek sora: A vasfejű kunok között (Kis­újszállás). az Esőleső társa­ság (Túrkeve), ömlik az arany a karcagi pusztán (Be­rekfürdő) Magyar falu a sen­ki szigete (Nagyrév), a Me­zőtúri jegyzetek. Kenyéren, vízen, stb. Az utolsó hetek Élete utolsó interjúinak egyikét a szolnoki Tisza Szállóban adta, a Csibe—Mó­ricz Erzsiké — társaságában, 1942. július 3-án, a Szolnok és Vidéke című lap munka­társának: „Ismerem Szolnokot, az elmúlt árvízkor egészen a rékasi határig kocsiztam, néztem a pusztulást. Most pihenni jöttem ide, mert szeretem ezt a várost, szere­tem a Tiszát, a pompás ki­látást, mely innen a szín­padi díszletnél is szebb hát­térre nyílik. Nagyon fáradt vagyok, sokat dolgoztam az utóbbi időben. Még egy-két hétig maradok, de lassan majd dolgozom is... • • ' EBBIÍ AZÍSKOÚBA« TABUT *Z 1897-99. ÉTEIiBE* MÓRICZ ZSIGMOND A MAGYAR NÉP NAGY ÍRÓJA. AVVAL tttNC* NAGYOBB ÖRÖM.' «Brr VALAKIT MECTAKiTAMI VALAMIRE. «KIT VEN TUD-ÉSMACYOM jÓTÍTENtVV MM Emléktáblája az „öreg is­kola” folyosóján Két hónap múltán meg­halt. Még csak halálhírét sem közölték a megye új­ságjai. A közeli kenderesi kúria szelleme megakadá­lyozta, hogy egyetlen napra is fekete lobogó kerüljön a kisúji öreg iskola homlok­zatára. Tiszai Lajos 1941. tavaszán Szolnokra irt leveleinek egyike (Dr. Kiss Gábor hagya­tékából) Utoljára együtt az osztály. A felső sorban balról a harmadik Móricz Zsigmond.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents