Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
1979. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 TOVÁBBTANULÁS FELSŐ FOKON Esélyek és pontszámok AZ IDEI TANÉVBEN megközelítőleg 50 000 diák érettségizik, s ezekben a hetekben kell eldönteniük, hogy milyen életpályát választanak. Várhatóan — a korábbi évekhez hasonlóan — ebben az évben is a végzettek több mint fele a felsőoktatási intézményekben szeretne továbbtanulni. A tavalyi adatok szerint — a korábban fel nem veitekkel együtt — összesen 35 697 diák próbálkozott és közülük 16 000-en kezdhették Gheg tanulmányaikat az egyetemek, főiskolák nappali tagozatain. Közöttük 3700-an olyanok is, akik egy évvel korábban előfelvételivel biztosították a bejutást. Idén várhatóan hasonló lesz a jelentkezési arány és a felvételi esélyek sem sokat változtak. Szinté minden felsőoktatási intézménybe több lesz a jelentkező — általában két és félszeres a túljelentkezés —, mint ahányat fel lehet venni, s így a felvételiken a szerzett és hozott pontszámok mellett ismét nagyon nagy szerepe lesz a pályára való alkalmasságnak és a tehetségnek. A korábbi évek, illetve a tavalyi év adatait elemezve egyre nő az érdeklődés a tudományegyetemek iránt, ezeken a legnagyobb a túljelentkezés. Különösen a bölcsészettudományi karokon nagy a tolongás. Tavaly például különösen sokan jelentkeztek pszichológia, szociológia szakra, illetve a jogtudományi egyetemekre. Bár tavaly a korábbi évekhez képest valamivel kevesebben jelentkeztek az orvosi egyetemekre, mégis továbbra is csak azok pályáznak sikerrel, akik a felvételi vizsgákon is kiválóan szerepelnek. Az egyes karokra a bejutás esélyei azonban nem egyformák. A SOTE általános orvosi karára például három és félszeres volt a túljelentkezés, ugyanakkor a gyógyszerész és fogorvos karra jelentkezők száma lényegesen kevesebb volt. A Marx Károly Közgazda- sági Egyetemen évek óta háromszoros a túljelentkezés, és a bekerüléshez szükséges pontszámhatár 14—16 között mozog. Az EIíTE-n a túljelentkezés az állam- és jogtudományi karon négyszeres, a bölcsészkaron ötszörös, a természettudományi karon kétszeres. Ennek megfelelően a bejutáshoz szükséges pontszám legalább 16,5, 17—18,5, 14—16. Szegeden és Debrecenben is hasonlóak a jelentkezési arányok, és a felvételhez szükséges minimális pontszámok is azonosak. Kisebb a tolongás a természettudományi karokon, így a budapesti Műszaki Egyetemen is, ahol másfél-két-1 szeres túljelentkezés mellett 13—17 ponttal be lehet jutni. Biztató esélyek mutatkoznak a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, ahol szintén másfél-kétszeres és a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán is, ahol viszont alig volt az elmúlt évben túljelentkezés. Kedvezőbbek az átlagnál a bekerülés esélyei a Pollack Mihály Műszaki Főiskola építőipari- és gépészkarán, illetve az Ybl Miklós Építőipai! Műszaki Főiskolán is. Nem számít „menőnek” a fiatalok körében, ezért kedvező lehetőségeket kínál az agrár felsőoktatás. A Debrecenbe jelentkezők például az átlagszint teljesítése esetén is bizakodva várhatják az értesítést hozó postást. Az esélyek latolgatásánál. illetve a pontok számolgatásánál külön kell szólni egy nem elhanyagolható tényezőről. Azokról van szó. akiknek elsőre nem sikerült bejutni az egyetemekre és főiskolákra, és akik újra és újra próbálkoznak. Az elmúlt években több alkalommal is készítettek felméréseket az Országos Pedagógiai Kutató- központban, azt vizsgálva, hogy mi lett a fel nem vettek sorsa? KIDERÜLT, hogy a megkérdezettek nagy többsége első kudarca után is tovább akar tanulni. 73,7 százalékuk már a következő évben újra próbálkozik, 17,4 százalékuk későbbre halasztja a próbálkozást, és csak 8,9 százalékuk tett le véglegesen szándékáról. Az új jelentkezőknek tehát a felvételi rutinnal rendelkező társaik konkurenciájával is meg kell küzdeniük. Hogy a választott szak hogyan befolyásolja majd az idei esélyeket, arra vonatkozóan a korábbi évek tapasztalatai alapján készített táblázat alapján következtethetünk. A felmérések szerint a fel nem vettek újrajelentkezése az egyes szakok szerint a következőképpen alakult (százalékban): Természettud. Kar Orvostudományi egyetem Jogtudományi egyetem Közgazdaságtudományi egyetem Műszaki egyetem, főiskola Agrártudományi egyetem Tanárképző főiskola Tanító- és óvónőképző MINDEZEKRŐL az Oktatási Minisztérium által kiadott tájékoztató részletesebb eligazítást ad, ismertetve a keretszámokat, szakokat, szakpárokat. Egyet azonban e kiadvány nélkül is Üjra jelentkezett Közülük Lemondott felvettek szándékáról 86,7 60,0 0 97,1 51,4 0 85,7 23,8 2,9 85,7 35,7 9,6 63,2 42,1 9,2 70,7 21,5 10,8 62,7 35,8 17,9 78,8 51,5 9,1 biztosan tudhatunk; kettesekkel, hármasokkal idén is teljesen célszerűtlen jelentkezni, mert csak egy fájó kudarcélménnyel lesz „gazdagabb” az önkritika nélküli pályázó. Sebők János Siklóm András, a Tanácsköztársaságról Az eddigi legteljesebb krónika Most, hogy közeledik a Tanácsköztársaság kikiáltásának hatvanadik évfordulója, különösen fontosnak és aktuálisnak érezzük ezt a könyvet, mely az 1918—19- es magyar forradalomnak minden eddiginél teljesebb krónikája. A szerző szemmel láthatóan arra törekedett, hogy az események szövegszerű ismertetését a lehető legtömörebbre fogja, s inkább a rendelkezésére álló sokféle, változatos dokumentum felhasználásával idézze meg a történelmet. Más, hasonló jellegű kiadványok lapozgatásakor már tapasztaltuk, hogy mennyire közel hozza a múlt időket a mai emberhez egy-egy korabeli kép vastag betűkkel nyomtatott kiáltvány, vagy nagy szalagcímekkel kiabáló újsághír. A kor levegőjének, hangulatának érzékeltetésére, az élményszerű ismeretszerzésre minden bizonnyal ez a megoldás tűnik az egyik legalkalmasabbnak. Siklós András a magyar eseményeket a világtörténelem mozgásával összefüggésben tárgyalja. Könyve első lápjain a Pesti Napló 1917. november 9-i híradását közli: „Pé- tervárott győzött az új forradalom. Ke- renszki elmenekült.” Valóban, ez az esemény volt az, mely sok tekintetben meghatározta Európa sorsát. Meggyorsította az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlását, a háború befejezését, s lángra gyújtotta a forradalmakat más országokban. A háború utolsó hónapjainak krónikáját mindennél szemléletesebben mondják el a harctereken készült megrendítő képek, valamint a polgári élet egyre nagyobb nyomorúságát tükröző felvételek. Az orosz— magyar arcvonalon szögesdrótok mellett katonák barátkoznak — itthon puskacső elé állítják a katonaszökevényeket. Lovasrendőrök tüntetőket zavarnak szét — éhes, rongyos gyerekek asszonyok ácsorognak a boltok előtt. Ezeket az ellentmondásokat már csak a forradalom képes feloldani. 1918 őszén Magyarországon is bekövet- vetkezik a „földindulás.” Az őszirózsás forradalom, s az azt követő hónapok krónikája nagyszámú dokumentum felhasználásával válik hitelessé. Köztük nem egy olyat láthatunk itt, mely az eddigi kiadványokból hiányzott. „Mindenkihez!” — szól tömören a Magyarországi Szocialista Párt kiáltványának címe. Ebben a kiáltványban jelentették be a Tanácsköztársaság megalakulását. A 133 nap történetének dokumentum-krónikájában már nemcsak a viharos eseményekről esik szó, hanem az új társadalom békés hétköznapjainak világáról is. Üjságcikkek, kiáltványok, intézkedések adják hírül a soha nem tapasztalt változásokat, s a képeken mintegy bizonyítékul proletárgyerekek játszanak a gondosan nyírt úri parkokban, üdülni indulnak tömegesen. Aztán megint a fegyverbe sorakozó katonák, akik majd valahol északon vagy a Tisza mellett vívják elkeseredett harcukat a Tanács- Magyarországra támadó ellenséggel. A könyv záróképei hatásosan villantják fel azt a szomorú korszakot, mely a proletárforradalom leverése után következett. Színjátszók-gondokkal A megyei tanács művelődési osztályának legfrissebb kimutatása szerint Szolnok megyében huszonöt amatőr színjátszó csoport és irodalmi színpad működik, az együttesek összesített taglétszáma meghaladja a háromszázötvenet. Néhány csoport a megszerzett minősítések alapján a magyar amatőr színjátszás derékhadának legjobbjai közé tartozik. A tavaly megrendezett országos fesztiválon három együttesünk érdemelte ki — illetve tartotta meg — az „arany” minősítést, több csoport ért el „ezüst” és „bronz” fokozatot. Valós sikerek is Mindent összevetve: ezzel . akár elégedettek is ' lehetnénk, ha tudnánk, ha nem lennének bőséges tapasztalataink arról, hogy „nem mind arany, ami fénylik”. Az országos minősítési rendszer bizonyos „devalvációja” ellenére persze vannak a megye színjátszóinak valós eredményei, igazi sikerei is. Hogy egyebet ne említsünk: egy-két együttesünk keresi és vállalja a gyakori fellépéseket, esetenként „tájolni” is járnak. Volt az elmúlt esztendőben amatőr színpadok jóvoltából néhány forró hangulatú est munkahelyeken, munkásszállásokon, klubokban. De ez nem jellemző. Az amatőr színjátszó mozgalomban mindig is megkülönböztetett helyet foglaltak el a diákegyüttesek. A színház iránt szenvedélyesen érdeklődő, a színjátszást lé- nyegbevágóan fontos pedagógiai ügyként is kezelő tanár-rendezők jóvoltából nem egy remek előadás született az elmúlt esztendőkben. Diákszínjátszás Szolnok megyében mégis felemás képet mutat a diákszínjátszás. Egy együttes — a tiszaföldvári középiskoláé — kiemelkedik a mezőnyből. Az iskolában tizenöt éves hagyománya van az avatott kézzel irányított színjátszásnak, ez tükröződött egy héttel ezelőtt, az országos diáknapok megyei művészeti bemutatóin látott produkciójukon, „A helység kalapácsa” oldott, játékos előadásán. Ugyanekkor a diáknapok bemutatóin látott huszonegy- néhány együttes mintegy fele jellemezhető úgy, hogy csak arra alkalmas, hogy egyszer s mindenkorra megutáltassa a szereplőkkel a világot jelentő deszkákat. Talányos — és aligha indokolható — miért kapott a leggyengébb együttes is „bronz” oklevelet. Ezzel a színpadon kínlódó, verejtékező, fölösleges, rossz kalandba vitt gyerekek nem lettek kárpótolva. A látottak alapján nem túlzó a megállapítás: az effajta megyei művészeti bemutatók — legalábbis ami a színpadokat illeti — ilyen formában nem szolgálják, amire eredetileg hivatottak, azt tudniillik, hogy szemleszerű, de a minősegeket jól elhatároló rendszerben mutathassák meg diákjaink: mit tudnak a színpadon. Ösztönzést adva így a további alkotómunkához. A közismert igazságot —, hogy a középiskolás korú gyerekeket elemi erővel vonzza a színpad, s ott meghökkentő teljesítményre képesek, alátámaszthatja a következő példa. A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium III. b. osztályosai közűi néhány fiú és két lány egy klubdélutánra betanulta Mo- liére „Kényeskedők”-jét. Az előadásnak sikere volt, az iskola vezetése úgy döntött, hogy a III. béseket elindítják a megyei bemutatón. A csoport életteli, a karaktereket jól megformáló műsorral mutatkozott be Szolnokon — vita nélkül kapták az egyik arany oklevelet. Fesztiválok: pótszer A jobban szereplő diákszínpadok tagjait, vezetőit kérdezgetve kiderült, hogy bemutatkozási lehetőségük jóformán csak az iskola keretén belül adódik. Elismerték: keveset szerepelnek. „Dehát ki] kiváncsi ránk, húsz, huszonöt perces műsorainkra?” — tették hozzá többen is. Mások a több szereplés legfőbb akadályát emlegették: időhiány. Mágis: csakugyan elképzelhetetlen, hogy brigádtalálkozókon, tanyasi klubokban, kiállításmegnyitókon vagy falusi klubkönyvtárban rendszeresen szerepeljenek „színpadképes” diákegyütteseink? Vagy kizárt annak a lehetősége, hogy — nyári szünet elején, vagy végén — két- három csoport közösen adjbn műsort lakótelepek parkjaiban, játszóterein? A művelődési házak, központok irányi tásával^ szervezésével meg kellene próbálni. Az igényes műhelymunka elképzelhetetlen szereplések nélkül. Két — évi 30—40 előadást tartó — együttesünk, a szolnoki „Híd” és a „Kőtövis” tagjai egyértelműen bizonyítják: szükség van a föllépésekre. Egy bizonyos határig — teszik hozzá. Számoljunk csak! Heti 4—5 óra próba, plusz a fellépések, fesztiválok: évente 250—300 órát szentelnek szenvedélyüknek, s ez az adat nem tartalmazza az otthoni szereptanulásra, gyakorlásra fordított időt. Szenvedéllyel nem lehet ezt csak csinálni... Szőrös Antallal, a „Híd” együttes vezetőjével beszélgetünk. így szól: — Több mint tíz éve jöttem az együttesbe. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején rengeteget jártunk falvakba, bekötőút nélküli tanyaközpontokba játszani. Sok nézőnk volt, Aztán, ahogy teltek az évek — s erről csaknem az egész amatőrmozgalom megfeledkezett — a befogadó közeg ízlése, érdeklődése alaposan megváltozott, amit nem követtek a színjátszó együttesek. Mindegy: játszunk legalább .egymásnak — elszaporodtak a minősítő versenyék, fesztiválok, találkozók; amelyek ' átmenetileg „pótszernek” bizonyultak ugyan, de mostanáig a helyzet odáig jutott, hogy van egy önmagát se néző mozgalom. Kiút? A minősítő rendszer új alapokra helyezésével, a csoportok belső nevelő, felkészítő munkájának szervezettebbé, alaposabbá tételével bizonyosan lehetne előbbre jutni. A legutóbbi országos fesztiválokon, minősítő versenyekre járva tapasztalhattuk. a Népművelési Intézet szakemberei is érzik a Szőrös Antal által említett hiányosságokat. Elhangzott olyan vélemény is, amely szerint, ha meg is szűnik a csoportok egyik fele, a másik pedig komolyan dolgozni kezd, akkor is érdemes változtatni. Színpadon és magánéletben Érdemes, mert — minden belső, szakmai-szervezeti gond. baj ellenére — sokan vannak, akiknek életét az amatőr színjátszás teszi teljessé. Ábrahám Mihály, a „Kőtövis” együttes alapító tagja az elmúlt tíz évben körülbelül 300—350 előadáson szerepelt. Mi az, ami a csoporthoz köti? Erről beszél: — A próbák hangulatát, a közös munka örömét, az előadások sikerélményét számomra semmi sem pótolhatja. Tulajdonképp mindegy, hogy a 70-es évek elejének kiugró sikereire gondolok, vagy a közelmúltban adott műsorokra. Vagy arra, hogy régebben mi kerestük a közönséget, mostanában pedig már meghívnak bennünket. A „Kőtövis” próbáin ez- időtájít nyolc-kilencen vesznek részt, művészeti vezetője nincs a csoportnak, „segíts, ahogy tudsz” alapon forgatókönyvet és rendezőt választottak, dolgoznak, próbálnák. Kiállják a próbát? Az egyik csoporttag, minden szentimentalizmus nélkül. azt mondta: „Olyan nekem a Kőtövis, mint egy család.” A kijelentésben nincs ok kételkedni: akik többször látták, ismerik a „Kőtövist”, tudják: fegyelmezettek a színpadon, segítik egymást a magánéletben, olyan együttes, ahová a fenntartó vállalat lakatosa nyugodt szívvel „beajánlhatta” az irodalom iránt érdeklődő, ám unatkozó lányát. A fesztiválokon, találkozókon is a legérdeklődöbb, a legfogékonyabb együttesek között emlegetik a csoportot. amely tavalv „arany” minősítést kaoott.- s ez — a minősítések ..devalvációja” ellenére is — kifejezi közös munkájuk színvonalát. — A színpadról kimondott szónak — ha amatőrök mondják is ki — jelentősége van — mondta az egvik sz.írmadyezető beszélgetésünk során. — Alighanem azoké st együtteseké a jövő. amelyek kellő biztonsággal ésér- zékletességgel mernek nolitizálni, mert hisz annyi minden mondanivaló feszít bennünket. Rá kell találnunk, hogyan szólaljunk meg, s ez pedig a nagyobb mozgalmi szervezettség és a csoportok eddiginél is nagyobb felkészültsége nélkül nem lehetséges. Kevés a képzett rendező, kevés a színpadképes kezdő színjátszó. „Kevés” —■ ez lehetne a jellemző szava Szolnok megyében is az amatőr színjátszó mozgalomnak. Kevés a jó diákszínpad, a munkás- együttes, a falusi — parasztfiatalokat is mozgósító — csoportokról nem is szólva. Néhány jel arra mutat, hogy megyei hatókörű intézményeinkben — elsősorban a megyei művelődési és ifjúsági központban — fölismerték a hiányosságokat. ‘ Jelek, kezdeményezések A közeljövőben tizennégyen fejezik be a C-kategó- riás rendezői tanfolyamot, néhányan már most is vezetnek csoportot. Van remény, hogy a jövőben is vállalják az együttesek vezetésével járó nehézségeket. Figyelemre méltó, hogy a művelődési központ — úgyszólván lehetetlen belső körülményei ellenére is — megkezdte egy kezdők számára indítandó versmondó, színjátszó stúdió szervezését, amelynek foglalkozásait olvan kitűnő szakemberek irányítják maid. mint Monté ah Imre és Dölle Zsolt. Áprilisban alapminősítést szerezhet a művelődési központ rendezvényén több csoport és folyik a megye ..élegvüt- teseinek” felkészítése az idei szereplésekre. ..Jobban ki kell használnunk a különböző művelődési keretekben rejlő közösségi nevelési lehetőségeket. Segíteni és fejleszteni kell az amatőr mozgalmat... Az állami intézményeknek és a társadalmi szervezeteknek állandó. rendszeres politikai, szakmai és anyagi segítséget kell adniuk az amatőregyüttesek munkájához.” Az MSZMP KB 1974. évi közművelődési határozatának az amatőr mozgalmakra vonatkozó részei ma is időszerűek. továbbgondolásra méltók. Szabó János
