Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
1979. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 U t éve működik Karcag egyik cigánylakta területén, a déli külvárosban a Déryné Művelődési Központ klubkönyvtára. A könyvkölcsönzésen, klub- foglalkozáson, filmvetítésen és egyéb kötetlen foglalkozásokon túl igen népszerű a hímző és a bábszakkör. PAPUCS AZ ELŐSZOBÁBAN Aranyat ér az ezermester férj "Második műszak,, Besonyszögön Nyakig sárosán rovom az utcákat kora reggel óta. Úgy kell nekem, ha asszonyokkal támadt beszélgetni kedvem - dologidőben! A tanácstitkár is figyelmeztetett: nem sokan őrzik már a házi tűzhelyet. A munkaképes korú be- senyszögi nők hetven százaléka dolgozik valahol: ki a budapesti Női Ruházati Szövetkezet helyi varrodájában, ki a Kossuth Tsz libatelepén, sokan Palotásra járnak, az állami gazdaság kacsatelepére, szép számmal járnak be Szolnokra is, mások bedolgoznak a Kézműipari Vállalatnak, a Május 1. Ruhagyárnak, a szolnoki Háziipari Szövetkezetnek — igaz, ők könnyebben megtalálhatók otthon —, aztán itt van az új kisüzem, a szolnoki BŐR- TEX bőrdíszműves részlege is. A Táncsics utcában hiába kerestem Válóczi Gyulánét, délelőtti műszakban dolgozik. Az orrom előtt utazott be Szolnokra özv. Mihálycsik Mihályné is, pedig délutá- nos. Pont ezért tudott „beszaladni” vásárolni. A Petőfi utcában is hasztalan kopogtattam Pádár Elemérék portáján, csak délután jönnek haza — mondták a szomszédok —, mindenki dolgozni ment... f Főzök mosok takarítok Fülöp Istvánná szívélyesen tessékel be a kiskonyhába (végre a Jászladányi útról nem kell dolgomvégezetle- nül visszafordulnom!). — Éppen most hevítettem ki az aludttejet túrónak, mert tehenünk is van. Közben főzök, de már ástam is egy sort a kertben. Forró a víz, még beáztatom a ruhát, mielőtt műszakba indulok, majd holnap kimosok. — Nem sok ez együtt? — Nem olyan nagy ez a kert, a felébe annak is takarmány kerül, a többin megterem, ami nekünk a konyhára kell: zöldség, egy kis borsó, paprika, paradicsom ..! A nagyobbik fiam már nős, Szolnokon laknak, van már egy kétéves kisuno- kám is. A kisebb fiú most szerelt le, hármunkra főzök, mosok, takarítok a „második műszakban”. — Patyolat-átvevőhely is van a községben, egyik héten elviszik, a következő héten visszahozzák az ágyneműt. Nem lenne könnyebb a dolga itthon, ha igénybe venné? — Fel vagyunk szerelve gépekkel, elintézem magam. — Láttam az ABC-áruhá- zat, hat-hétféle mirelité főzelék. csirkecomb, aprólék van most is ... — Huszonöt-hargninc kacsát, ötven-hatvan tyúkot tartok évente, disznót is vágunk ... Persze amikor, itthon nincs, akkor csak megveszem én is. Talán nem is drágább, mint a saját nevelésű, a takarmányt is venni kell. A tésztákkal is úgy vagyok. Pörkölt mellé galuskát — a csőtésztának nem volt nálunk sikere —, a párom a levesbe is a frissen gyúrt tésztát szereti. Valahogy más annak az íze. Vagy csak megszoktuk? Tudja, tanyán nőttem fel, a férjemmel együtt is vagy tizenhat évig kint éltünk, megszoktuk, hogy nem lehet mindig a boltba szaladni... Persze a fiatalok már kényelmesebbek, ügyesebben oldják meg. Sokan a vendéglőbe járnak ebédelni ... Mutatja, hogy a háztartása azért sokat változott: kuktafazékban fő az ebéd a gáztűzhelyen, előre megfőzhet másnapra, mert a hűtőszekrényben tárolhatja az ételt, áldás ez annak, aki három műszakban dolgozik, mint ő is a keltetőüzemben, Palotáson. — Minket úgy neveltek, hogy az asszonynak mindent bírni kell — mondja Vígh Jánosné a BÖRTEX-műhely- ben. — Négy gyereket felneveltem, már csak egy van otthon, de a férjem talán még a porszívót se tudná összerakni. A vejem, az már egészen más. még a pelenkát is kimosta. Persze falun akad tennivalója a férfiembernek a ház körül: favágás, a kert takarítása, a <tűzrevaló meg a takarmány beszerzése. A konyha, a lakás meg a jószág ránk vár. Csakhogy amióta eljöttem- dolgozni, nem tudunk annyi állatott tartani. Azelőtt három tehenünk volt. sok tejet, meg tíz-tizenkét disznót is eladtunk évente. Megnyílt az üzem, csökkent a hústermelés ... — A főzőkanál mellől jöttünk majdnem mindnyájan tavaly augusztusban — kapcsolódik a beszélgetésbe Da- najka Lajosné. — Először felneveltük a malacokat, a csirkéket, aztán elszegődtünk. Most nem is tudom, mikor hozzak kiscsirkét, mert nincs otthon senki. Talán ha a kislánynak véget ér majd az iskola. Még szerencsések vagyunk a galambokkal, azokat ott lehet hagyni. Nekem csak annyi a dolgom velük, hogy elvágom a nyakukat, megfőzöm a jó levest, a férjem tenyészti őket. , „Nyugdíjban” a teknő Többen is odafigyelnek. Mondják, hogy a legnagyobb segítség a háztartásban a gépesítés mellett a kert, az állattartás. Ami időt a gépek felszabadítanak, az megy el a többivel.. í Bosszantó, hogy ha kifogy a gáz a palackból, munkaidő után már nem tudják cserélni, mert a cseretelep négykor zár. Legalább ötig nyitva tarthatna a dolgozó nők érdekében ... Van Patyolat-felvevőhely, de ők már csak otthon mosnak, nem olyan nehéz munka az, amióta „nyugdíjba, ment” a teknő. Ha „beteg” a háztartási gép, nemcsak a GELKA segít, hanem a szolnoki áfész-szerviz is (ha csak alkatrészhiány nem akadályozza a „gyógyítást”). Nem gond a cipőjavítás, a ruhavarratás, viszont nincs asztalos, képkeretező, nem tudnak kihez fordulni, ha a gyerek vagy a huzat kitöri az ablakot... Gyerekholmit eddig csak Szolnokon vásárolhattak, talán rövidesen az iparcikkboltban az. is lesz már... A gyógyszertár is csak négyig tart nyitva, pedig, időnként a dolgozó nőnek is kellene fájdalomcsillapító ... Még szerencse, hogy a fodrász kétműszakos, szépítkez- ni este is lehet. És az idén kozmetikust is kapnak ... Ébresztő fél ötkor Míg sáros csizmámat tisztogatom, a besenyszögi asz- szonyok jutnak eszembe. Mennyivel több a dolguk, mint nekünk, városi nőknek ... Még a takarítás is nehezebb, nagy a sár — jegyeztem meg, ám megmagyarázták, hogy papucsot tartanak az előszobában ők is, folyóvíz van csaknem minden lakásban, sőt, van, ahol melegíteni sem kell a fürdéshez, mosáshoz, mert termálvíz folyik a csapból. És jut idejük arra is. hogy mesét mondjanak este a gyereknek, hogy olvassanak, kézimunkázzanak, televíziót nézzenek. Magam előtt látom a harminckét esztendős Túri Ba- lázsnét, aki három gyereket nevel otthon, és ha a kedvükért nem is ment el dolgozni, munkája van bőven. Reggel fél ötkor kel (a férje kialmoz az istállóban, bekészíti a takarmányt, mielőtt munkába megy), az asszonyka megfeji a tehenet, mert hatra már a csarnokba kell vinni a tejet. Hazafelé megveszi a reggelihez a kiflit, a vajat, aztán otthon megeteti a baromfit, a disznókat (egy anyakoca, két süldő röfög az ólban), megitatja a tehenet, a kisborjút, a bikát, aztán ébreszti a gyerekeket. Reggelit készít, útnak indítja a kicsit az óvodába, a nagyobbat az iskolába. Ki-ki- figyel az állatokra, míg az ebédet főzi. Délután mos, vasal, vagy tésztát gyúr, négy órakor kezdi az etetést, almoz, itat, fej, megy a csarnokba ... Tizennégy éve házasok, a férje mindenben segít, ezermester, még a gépeket is megjavítja. Büszkén mutatja gépesített háztartását, a szép új fürdőszobát, a gondozott udvart, az istállót, ahol villanydaráló, fejőgép könnyíti a munkáját. Közben a postás az Ez a divat legújabb számát hozza, mert Túriné sok mindent meg tud már varrni a géppel a gyerekeknek is, magának is. — Azért az igényesebb ruhát én is varrónőhöz viszem — mondja, s ha nem tenné hozzá, hogy fodrászhoz is jár. elárulják a kendő alól kibúvó fürtjei. Neki ugyan összefolynak a „műszakok”, mégis derűs, csinos és elégedett. Hiába, a mindenhez értő férj aranyat ér! Rónai Erzsébet Elméletben minden rendben lenne KÓRHÁZI MENÜ . . . AVAGY Ml KERÜL A BETEG TÁNYÉRJÁBA? A KÉRDÉSRE NEM KÖNNYŰ VÁLASZOLNI. KEZDJÜK TÁLÁN EGY KIS SZÁMÍTÁSSAL: Az ország gyógyintézeteiben 90 ezer ágy van, vagyis naponta annyi beteg étkeztetéséről kell gondoskodni. Az előírt ételmennyiség átlagsúlya személyenként 1,5 kilogramm, értéke: 22 forint. A kórházak konyháiról _ tehát naponta 135 tonnányi 'meleg és hideg étel kerül a fekvőbetegek tányérjába. Ez 20 ezer forint híján két millió forint költséget jelent. Csakhogy ennek egyharmadát nem eszik meg a betegek, otthagyják a tányérjukon, onnan pedig a mosléktárolóba jut. Minden szépítés nélkül: naponta több mint fél millió forint értékű, 45 tonnányi ételmaradékot Szállítanak el a kórházakból. Az okot keresve, kétségtelen felvetődik: ' talán baj van a koszt minőségével? Élete során kevés ember kerüli el a kórházat. Ha ő nem, akkor a családjában biztosan akad, aki megismeri a kórházi étlapot. Megoszlanak a vélemények a megfelelő és az ehetetlen fokozatok között. Nem eszi meg a beteg az ételt ha: hideg vagy íztelen, gyakran ismétlődik a menü, nincs gusztusosán tálalva, nagy az adag. Más a befogadóképessége, étvágya egy 40 évesnek és más a 80 éves, gyenge öregembernek. A betegélelmezésben viszont nincs „zóna-adag”. Az összképbe tartozik az is, hogy sok beteg jóllakik a büfében vagy eltelik a hazaival, a „diétás” disznótoros káposztával, zsíros rántotthúsokkal, s akkor már nem ízlik a kórházi menü. Kihat a gyógyulásra A magyar ember szereti a gyomrát, — ha beteg, még kényesebb rá — az étkezés befolyásolja közérzetét, hangulatát, az pedig kihat gyógyulására. A gyógyszer — esetleg a műtét — és a diéta egységet alkot a betegségek gyógyításában. Könnyű-vegyes, pépes, zsírszegény, sószegény ételek hatásos ösz- szetétellel a kezelés fontos kiegészítői, gyorsítják a gyógyulást. Csak egyet kiragadva: a cukorbetegek esetében elsődleges a diéta fnegsza- bása, betartása. Az egészség mielőbbi visszanyerése azon is múlik, hogy az étel megfelelő mennyiségben, minőségben, a szükséges hőmérsékleten jusson el a beteghez. Ehhez az kell, hogy tökéletesen működjön a betegélelmezési ■ lánc: az orvos megállapítja a diagnózist, tájékoztatja a dietetikust vagy a diétás nővért, aki összeállítja a gyógyításhoz szükséges- ételek diétás sorát, milyen nyersanyagokból, hogyan készüljön az étel stb. Mindezt közli a konyhával, ahol az előírásoknak megfelelően készül az étel. Ezután kivetkezik a szállítás speciális kocsikban, hőtartó edényekben, végül az étel kiosztása. A központi tálalóban a tányérokon már előre, név szerint megjelölik, melyik ételt ki kapja. Ez az elmélet. S mi a valóság? Adagolás— szemmértékre A fővárosi és vidéki kórházakban — kevés kivétellel — a betegélelmezési láncon még sok a javítani való. Kezdve a kiindulásnál: az orvostudományi egyetemeken hat év alatt legalább 50 tárgyból vizsgáznak a hallgatók, de önálló tárgyként a dietetika nem szerepel, csak egyes betegségeknél utalnak rá. Ezt a szaktudást önképzéssel sajátítják el az orvosok. Pedig az alapokat az egyetemen kellene tanítani. Dietetikus, diétásnővér ... Elméletben 100 ágyanként egy diétásnővért kell foglalkoztatni. Most az ország kórházaiban összesen 400— 500-an vannak, tehát a fele a szükségesnek. A hároméves egészségügyi főiskolán évente 30—40 dietetikus végez, vagyis a szakemberképzés, az utánpótlás még hosz- szú távon gond lesz, ha csak átmeneti megoldásként nem szerveznek rövidített tanfo- folyamokat. A konyhák többsége jól főz, a ’ kórházi rekonstrukciókból nem maradnak ki az élelmezési üzemek. A tanácsok is szorgalmazzák korszerűsítésüket, gépesítésüket. A kritikus láncszem inkább a szállítás. Főleg a pavilon rendszerű, nagy — 1000—1500 ágyas — kórházak gyenge pontja ez. Az udvaron át kocsikon hordják a 3—20 literes edényekben zötykölődő ételt. Míg a konyhából a pavilonokig ér, majdnem teljesen kihűl. Jobb esetben — ahol van erre lehetőség — újból melegítik, aztán a nővér vagy a takarítónő tányérokba meri — szemmértékre. A cukorbeteg diétáját is, holott nála a szénhidrát mennyisége grammhoz kötött. Ahol nincs tálaló konyha, ott mindez a folyosón zajlik le. A tömbépületekben már kedvezőbb a helyzet, ott megoldható a központi tálalás, s így jobb az étel minősége is. Diétás— rendszer Nálunk a dietetikának hagyományai vannak, nemzetközileg elismert a kórházi betegélelmezés rendszere. Csaknem egy évtizede alakult az Országos Dietetikai Intézet, ahol tudományosan foglalkoznak a betegélelmezés fejlesztésével. Budapesten és vidéken már több kórházban alkalmazzák korszerű diétás rendszerelméletüket. — Az Egészségügyi Minisztériummal együttműködve az intézet országosan megszervezte — Szolnok megyében is tevékenykedik — a megyei diétás szakfőorvosi hálózatot. Ennek feladata a többi között a dietetikei továbbképzés, amelyen a szervezés és módszertani 'tudnivalókat is elsajátítják az orvosok, a diétás nővérek. Elméletben tehát minden rendben lenne, csak a gyakorlati átültetés még sok helyen várat magára. Pénz, munkaerő és szervezés kérdése az egész — állítják az egészségügy szakemberei. Olyan, mint egy gordiuszi csomó ... Persze, ha már ennyire pénz szűkében vannak, előbb azon kellene változtatni, hogy ne kerüljön naponta több mint fél millió forint a moslékos- kannákba. Horváth Anita Az átányi „kakasház” A Heves megyei Átány községben a közelmúltban helyreállítottak egy 1857- ben épült - ma már mű- emlék-parasztházat. A „Kakasház" nevét egykori gazdájától a Kakas családtól örökölte. A korabeli bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett parasztház hiven tükrözi a hajdanán itt lakó család életét
