Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-15 / 62. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 15. 30 óvás a KGST Bolgár-magyar együttműködés Az „Intranszmas" bolgár-magyar közös társaság egyik tervezőirodájában A gazdasági integráció a KGST keretein belül a szocialista országok közötti együttműködés alapvető irányzata. Különösen vonatkozik ez a korlátozott energia- és nyersanyagforrásokkal rendelkező Bulgáriára és Magyarországra. Mindkét ország elsősorban a kis anyagigényű és munkaigényes ágazatokat fejlesz- tervben várhatóan meghaladja a 300 millió rubelt (ebből 90 százalék a gépek és berendezések részesedése.) A szakosítás és a kooperáció leginkább a gépiparra, az elektrotechnikára és az elektronikára jellemző. A Maii. A kooperációban gyártott termékek értéke árucseréjükben a jelenlegi ötéves gyarországba irányuló bolgár export jelentős részét bútor-, élelmiszer- és dohányipari gépek alkotják; de szállítanak villamos- és motoros targoncákat is. A gyógyszergyártásról kötött megállapodás szerint Bulgária az antibiotikumok, míg Magyarország a vitaminok készítésére szakosodott. A szakosítás és a kooperáció előnyeit a tudomány és technika területén is igyekeznek kihasználni. Ebben a tekintetben vitathatatlan a közös társaságok, az „Initranszmas” és az „Agromas” jelentősége az üzemen belüli anyagmozgatás automatizálása, illetve a zöldség-gyümölcstermelés és a szőlészet gépesítésének területén. Sikeres az autóbusz-kooperáció is: a magyar gyártmányú hátsó hidakért, „Rá- ba-MAN” motorokért cserébe Bulgária akkumulátorokat, autófelszerelési cikkeket és egyéb alkatrészeket szállít. Az eddigi eredmények jó lehetőséget teremtenek a termelési szakosítás és kooperáció további kiszélesítésére és fejlesztésére. Az együttműködési tervek előirányozzák komplett létesítmények közös építését Bulgáriában, Magyarországon és harmadik országokban is. Röviden a Szovjetunióról A Kreml rubinfénye A Kreml tornyai fölött fénylő rubinszínű csillagokat belülről ritkaságszámba menő lámpák világítják meg. E lámpák konstrukcióját a Lenin nevét viselő elektrotechnikai egyetem világítás- technikai laboratóriumában dolgozták ki, több mint negyven éve, és a gyártást a Moszkvai Lámpagyárra bízták. A Szpaszkaja. a Nyi- kolszkaja és a Trockija nevű tornyokon fénylő csillagot 5 ezer wattos, a Borovickaja és a Vodovoznaja csillagait pedig 3700 wattos lámpák világítják meg. „Gumírozott” út A folyamatos gumiszőnyegre emlékeztető újfajta útburkolaton a gépkocsik jobban tapadnak, ami növeli a vezető biztonságérzetét és a kocsi stabilitását. Télért az ilyen burkolatot nem kell homokkal leszórni, mivel a jéghártya a rugalmas útfelületen az autók súlya alatt szétrepedezik. A „gumírozott” útfelület volgográdi szakemberek találmánya: a hagyományos aszfaltbetonra apróra dara- bőit használt gumicikkekből — elsősorban gumiabroncsokból — készült komponenst adnak. A Szovjetunióban már több útszakasz készült el az új burkolattal — eddig jól állják a próbát. Nem kelt zajt a rivaldafény A televízió- és a filmstúdiókban belső felvételeknél használt nagy teljesítményű világítástechnikai eszközök működés közben jellegzetes — az adás vagy a felvétel minőségét rontó — zajt keltenek. Nemrég a tallinni fotócikkgyárban a szovjet filmgyártás megrendelésére ti- risztoros készüléket dolgoztak ki az izzólámpákban keletkező zaj kiküszöbölésére. A szakemberek nagyon elégedettek a prototípussal. Úszó konténerek Speciális hajóknak ad otthont a Duna-deUa egyik kikötője. Itt veszik fedélzetükre az Interlichter-rendszerű óceánjáró szállítóhajók azt a 20, egyenként több mint 1000 tonna teherbírású megrakott uszályt, amelyet sajátos konténerrel a rendeltetési kikötőbe szállítanak. majd újra vízrebocsátva a rakomány fogadói folyami hajóval vontatnak tovább. Nemrég futott be a kikötőbe az első Interlichter rendszerű szállítóhajó — a Julius Fucik. Lehorgonyzóit és ezer tonnás folyami uszályok egész flottilláját eresztette vízre. A speciális hajó újabb útra készül, miközben a bárkakaravánok Bulgária, Magyarország, Csehszlovákia és más Duna menti országok felé indulnak. Oraszerelő robotok Lucs—1809 típusú karórák összeszerelését végző robotokat helyeztek üzembe a Minszki Öragyárban. A több művelet elvégzésére „betanított” automaták az embernél 10—15- ször gyorsabban végzik munkájukat. A jelen ötéves tervidőszak végére ezekkel a gépekkel látják el a szerelőszalagot. Oriáskohó épül Katowicében 1978 közepén, a katowicei Nagyhengermű üzembe helyezésével befejeződött az egyik legnagyobb lengyel ipari beruházás építésének első szakasza. Hat évvel az építkezés megkezdése után a legfiatalabb lengyel fém- és acélmű már 4 millió tonna acélt termel, az egész lengyel kohászat össztermelésének egyötödét. Mindez azonban még nem a Katowice mellett épülő óriásüzem kapacitásának csúcsa; nemrég kezdték meg az építkezés második szakaszát. Ennek során a legfontosabb a folyamatos üzemelésű meleghengermű építése, amelyet „kétezres hengerműnek” is neveznek: a hengerelt lemez szélessége ugyanis 2000 milliméter. Évente 4,5 millió tonna lemez hagyja majd el ezt az üzemrészt. Nehéz feladat vár a hideghengermű építésén dolgozó építő-szerelő brigádokra is, itt évente 2 millió tonna lemezt fognak gyártani. Egy 3,3 millió tonna kapacitású kokszoló és egy folyamatosan üzemelő acélöntöde létesítését is tervezik. Az új hengerművek megfelelő üzemeléséhez át kell építeni a kohók nyersanyagfeldolgozó részlegeit is. Mindehhez rengeteg építőelem, berendezés szükséges — ennek egy részét külföldből szerzik be. Az eddigiekhez hasonlóan a legnagyobb külföldi szállító a Szovjetunió lesz, ahonnan 70 ezer tonna új berendezés érkezik. A Katowice Kohómű építésének második szakasza előkészítésénél jelenleg a tervezőknek jut a legfontosabb szerep. A bonyolult beruházási problémákkal majd 50 lengyel tervezőiroda foglalkozik és szorosan együttműködnek szovjet kutatóközpontokkal is. A munkálatok befejezése után a Katowice Kohómű évi termelési kapacitása 1983-ban eléri a 9 millió tonna acélt. A kínai háború és a „négy modernizálás” AZ AGRESSZIÓ HÁTTERE Február közepe előtt még csak sejteni lehetett, február 17-e után a világ már tudta, miféle sorrendet tervezett Teng Hsziao-ping és a kínai vezetés többi tagja a „négy moder- nizálás”-ban. A Vietnam elleni támadás azokat igazolta, akik éltek a gyanúperrel; a hadsereg modernizálásáé az elsőbbség, s csak a már állig felfegyverzett Kína kezd majd az ipar, a mezőgazdaság meg tudomány-technika „nagy megújításához.” A jelzéseket nem leheteti! félreérteni. Teng három miniszterhelyettes-társa is tett nyugat-európai utat 1978-ban: Fang Ji, Ku Mu és Vang Cse Bemtől Koppenhágáig, Londontól Rómáig és Hamburgtól Párizsig majdnem kizárólag olyan berendezések és felszerelések iránt mutatott érdeklődést, amelyeknél nagyon nehéz megvonni a határt: csak ipari vagy már katonai célra szükségesek. Mindhárman bejelentették katonai felszerelés (helikopterek, repülőgépek, rakéták és más hasonló áruk) mielőbbi vásárlásának szándékát. Több tárgyalást ők maguk kezdtek meg. Tavaly már francia, angol, nyugatnémet és japán katonai küldöttségek is jártak Kínában, kínai csereküldöttségek is utazgattak. S hogy a látogatások során mennyire mélyülhetett el kapcsolat, mutatja, hogy éppen Cameron angol vezérkari főnök pekingi látogatása után kezdte el alaposabban tárgyalni az angol sajtó: miféle nukleáris berendezések szállításában lehet versenyképes a kínai piacon az angol ipar... ÜZLETI UTAK A kínai vezetés legkülönbözőbb politikai nyilatkozatai. harcias állásfoglalásai többször is alátámasztották ezt a modernizálási sorrendiséget. Még az ipari megújítás terveiben is azok a beruházások kaptak elsőbbséget, amelyeknél a katonai igény világos volt: acélművek, kohászati üzemek. A minap például, Pekingből való hazautazás előtt (amikor azt mondta, hogy Harrier-típusú harci repülőgépek szállításáról tovább folynak a tárgyalások, „nem tudni, mikor szállít London”) Varley angol iparügyi miniszter is egy, a British Steel által Pekingben építendő acélműóriás tervéről beszélt. De a tavaly kötött óriási japán—kínai gazdasági megállapodás — nyolc év alatt tíz-tíz milliárd dolláros forgalom! — legnagyobb tételei között is voltak olyan, a japánok által építendő üzemek, amelyek egyáltalán nem kizárólag a békés fogyasztás igényeit szolgáló termékeket gyártanak ... v A Vietnam ellen háború azonban, úgy látszik máris komoly gondokat okozott a pekingi gazdasági tervezésben. A „ kis határháború”, ahogy a pekingi propaganda a félmilliónál nagyobb létszámú seregek bevetésével elindított kínai agressziót megkísérli jelentéktelen csapatmozgatásnak beállítani, túlságosan gyorsan fogyasztja az anyagi eszközöket. AGYÚ ÉS VAJ A problémák azonnal érdekes visszhangot kaptak. Még nyugati diplomaták csak jelezték bizonyos kínai gazdasági nehézségek lehetséges felbukkanását, amikor az egyik nagy amerikai bank, a Manufacturers Hanover Trust elnöke, McGillicurdy kijelentette egy nagy gazdasági lap tudósítójának: a kínai támadás nyomán mérséklődött a hajlandóság amerikai bankkörökben, hogy kölcsönöket nyújtsanak Kínának. „Nem szívesen kötünk üzleteket háborúban lévő országokkal ... Az USA a vietnami háborúban megtanulhatta, hogy nem lehet egyidőben ágyút és vajat gyártani. A kínaiak nagy hangon beharangozták, hogy a vaj mellett vannak és most épp az ellenkezőjét teszik” — mondta. Ugyanebben az időpontban, amikor az amerikai bankember ezt a nyilatkozatot tette, a Pekingből Tokióba éppen hazatérő Inajama, a Nippon Steel Corporation elnöke sajtóértekezletet tartott. Közölte: Kína ismét elhalasztotta annak a kétmilliárd dolláros szerződésnek az aláírását, amelyet egy évi hatmillió to- na acélt termelő sangháji üzemóriás építéséről kötöttek. A japán ipari világ még szinte magához sem tért meghökkenéséből, amikor új sokk következett. A tokiói külügyminisztériumból kiszivárogtatták: a tavaly december óta kötött 49 kínai—japán szerződésben 32 teljesítése függőben van, a japánok által tervezett 750 milliárd jen értékű üzemépítésből egyelőre 560 milliárd értékű kérdésessé vált. Magyarázat többféle is van. Pekingben azt igyekeznek terjeszteni a nyugati diplomaták körében kínai „félhivatalos” személyek, hogy „valószínűleg a japáni ajánlatoknál kedvezőbbek is felmerültek Teng amerikai útján”. A láthatóan ködösítő szándékú közléssel szemben a Jomiuri Simbun című - tokiói lap szerint „Kína felülvizsgálja modernizálási politikáját. Vannak olyan fejtegetések is, hogy a kínai lépésnek köze van a jelenlegi kína—vietnami háborúhoz ... Több japán illetékes meghökkent arról a módtól, ahogy a kínaiak — a költségekre való tekintet nélkül — ipari berendezések és fegyverek iránt érdeklődtek. A kétkedők gyanúi most beigazolódtak ... A kínaiak túl biztosan számítottak olaj- és szénexportjukra, mint fizető- eszközre... Egész egyszerűen túlbecsülték saját fizetőképességüket. Belátták, hogy terveik és a valóság között széles szakadék tátong”. NINCS PÉNZ Az Associated Press tokiói tudósítója, megemlítve, hogy Kínának ez idő szerint csak mintegy 2,5 milliárd dollár értékű valutatartaléka van, egy amerikai hivatalos személyiséget idéz, aki szerint a kínaiak „egyszerűen kifutottak a pénzből, ami egyébként elkerülhetetlen volt”. Az amerikai újságíró így folytatja: „Ehhez egy japán hivatalos személyiség annyit tett hozzá, hogy így legalább „csökken a Kína-láz Japánban”. S, hogy a kör bezáruljon, a már említett Varley angol iparügyi miniszter pekingi búcsúfogadásán ugyan kijelentette: a jelentős nyersanyag-készletekkel rendelkező Kína képes lesz fizetni a külföldről vásárolt tőkejavakért, de hivatalosan közölte: Nagy-Britanniának nincs szándékában szenet vásárolni Kínától. A „négy modernizálás” nagy tervének első félesztendeje tehát nem egészen zökkenőmentes. G. M. Szovjet segítséggel folyik tovább Hanoi új hídjának építése, amelyek a kínai szakértők távozása miatt kellett abbahagyni W. D.
