Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-15 / 62. szám

1979. március 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Készülődés az idegenforgalmi idényre Már csak félmillióan a gépkocsira várók száma Az idén értékesített új sze­mélyautókkal és a korábbi megrendelések egy részének visszavonásával valamivel több mint félmillióra csök­kent a gépkocsira várakozók száma. Ennyi történt a sze­mélygépkocsik forgalmazásá­nak módosításáról megjelent rendelet óta. Nincs még két hónapja, hogy a rendelet életbe lépett. Azóta a régi megrendelők kö­zül 17 500-an fizették be az előleg 30 százalékos külön- bözetét, 18 ezren viszont el- állva vételi szándékuktól visszakérték a pénzüket. Nem ennyivel csökkent azonban a gépkocsira várakozók száma, hiszen mintegy 2600-an ren­deltek autót már 50 százalék előleggel. A Merkur ebben az évben eddig 20 000 meg­rendelést teljesített. Mindezek figyelembevéte­lével a rendelet megjelenése előtti 541 578 helyett jelenleg mintegy 507 000 megrendelőt tart nyilván a vállalat. A használt autók forgalmazásá­ban alig érezhető változás. Nem '„tolonganak” a kocsiel­adók. A Merkur, lehetőségeihez képest, igyekszik csökkenteni a gépkocsira várakozók szá­mát az import fokozásával is. A tervidőszak előirányza­ta 1978-ban 87 800, 1979-ben 93 300 személygépkocsi im­portja volt. Ezzel szemben tavaly csaknem 107 000-et szereztek be, az idén pedig 109 100 autó importját és 111 000 érétkesítését terve­zik. Ehhez ezideig 92 000 ko­csi szállítására kötöttek ma­gánjogi szerződést. A Balaton déli partjának kempingjeiben megkezdődött a készülődés az idei szezon­ra. Felújítják a zamárdi autós kemping és a bélatele- pi Napsugár nyaralótelep vi­zesblokkjait, a balatonföld- vári „Magyar tenger” kem­pingben kijavítják az útbur­kolatokat és elvégzik a víz­vezeték teljes rekonstrukció­ját. Rendbehozzák a bala- tonszemesi „Vadvirág” nya­ralótelep faházait. * * * Kőszeget és a város kör­nyékének festői szépségű he­gyeit évente több százezer hazai és külföldi vendég ke­resi fel, s az idegenforgalom évről évre növekszik. Ezért a város vezetői a Vas me­gyei természetbarát szövet­ség tagjainak segítségével nagy gondot fordítanak a he­gyekben levő turistautak fenntartására, megfelelő jel­zésekkel való ellátására. A bizalom bitorlói Összesített adat nines. Legfeljebb egy-egy telepü­lés tanácsánál, a szabály­sértési eljárások iktató­könyvéből lehetne kigyűj­teni: hányán lopnak önki- szolgáló boltokban és áru­házakban. A kereskedők véleménye szerint sokan, helyenként egyre többen. A jegyzőkönyveket író bolt­vezetők, a szabálysértési eljárásokat lefolytató taná­csiak szerint nem olyanok, akik rászorultak. A Szolnok megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat második legnagyobb for­galmú áruháza a Tisza ABC Martfűn. A korszerűen be­rendezett és jól ellátott élel­miszer ABC-ben tavaly kere­ken harminckét milliós for­galmat bonyolítottak le. És összesen 43 lopást lepleztek le. Papp József üzletvezető­helyettes sorolja: — Tizenegy férfi, hét nő és — ezt sajnáljuk a legjob­ban — huszonöt gyerek tetté­ről írtunk jegyzőkönyvet. Nem, nagv értéket nem lop­nak. A gyerekek többnyire olcsó csokit, cukorkát. A fér­fiak cigarettát, bort, pálinkát. A nők konyakot, cigarettát, piperecikkeket. Vígh Imréné, a másik he­lyettes jegyzőkönyv nélkül idézi a neki legemlékezete­sebbet: — Szűk farmeros, pulóve- res fiatalembert vettem észre az édességpultnál. Nagyon tömködte a farmer elejét. Amikor el akart menni, kér­tem, jöjjön be egy pár perc­re az irodába. Nem akart, olyannyira, hogy dulakodott velem. Akkor bejött a rend­őrünk vásárolni. Meglátta, bekísérte. A fiatalember ki­kérte magának a gyanúsítga- tást. Már-már én szégyen­keztem, olyan magabiztos volt. Mégis azt kértem, nézze meg a rendőr, mit rejtett a nadrágjába. A motozáskor kiderült, 118 forint értékű csokoládé fért a szűk farmer alá, az alsónadrágba. Kilóg a zsinór A javakorabeli férfi nagy kedvteléssel nézegette a haj­szárítókat. (A boltosoknak is van ám humoruk, mondják, utóbb kiderült, édes-kevés szüksége volt már rá neki...) Aztán üres kosárral elindult a pénztár felé. Végignézett magán, s már fordult is visz- sza. Sajnos, ügyetlen volt: a zsinór másodszor is kilógott a nagykabát alól. — Nem lehetett nevetés nélkül bekísérni az irodába — emlékszik Papp József. — Mégis, szomorú a történet. Először nem akarta igazolni magát, aztán erőnek erejével azt állította, hogy most jött Szolnokról, ott vette. Érdekes módon a hajszárító doboza, garancialevele, s azon a gyár­tási szám is üresen tátongott a mi polcunkon. A jegyzőkönyvek sok min­den másról is tanúskodnak. A hihetetlen emberi találé­konyságról például. Egy 1934-ben született ember nem tudott semmiféle igazolványt felmutatni. Végül azt mond­ta, ez meg ez a neve, itt meg itt lakik. Beismert mindent, csak éppen a jegyzőkönyvet nem írta alá; analfabéta — mondta. Aztán kiderült, igen jó írása, állása van. Az én anyósom nem olyan Egy-egy leleplezett lopás­ról a bolt jegyzőkönyvet küld vállalatának. A vállalat értesíti a lakóhely szerint il­letékes tanácsot, és a mun­kahelyet, az iskolát is. A martfűi boltosok szerint a gyárban nagyon példásan „eljárnak” a bizalom bitor­lóival. Az iskola is, a szülők is fenyítik a megtévedt gye­reket. Ám akad más is. — Jön az após, az anyós, a nagymama, a keresztmama — mondja Vígné. — Először csak szépen kérik, simítsuk el az ügyet, ne csináljunk belőle aktákat. Aztán olykor azt mondják, ráfogtuk, nem is volt igaz. A legszebb az volt, amikor a fiatal férfi be­rontott az irodába, s elkez­dett kiabálni: — Az én anyó­som nem olyan! A boltosok, a sok éve. áru­házakban dolgozók csak ak­kor némulnak el, ha a gye­reklopásokról érdeklődöm. Mondják, legutóbb édesany­jával vásárolt egy földvári kisfiú, amikor mellékesen zsebrevágott néhány csokit. Az ABC előtt apja várako­zott rájuk, a saját kocsijuk­ban. Kenyeret, tejet, vajat még tévedésből se visz el senki fizetés nélkül. A nagy köz­ségben máig emlegetik a mérnöknét, aki a konyakot „szerette”. Emiatt költöztek el messzi vidékre. Mármint a bolti jegyzőkönyvezés, a sza­bálysértési eljárás után. Olyan is van, aki a pénz­bírságot nem fizeti meg, a tanács letiltatja béréből. És olyan is volt már, hogy kör­nyékbeli tanács átírt a vál­lalatnak: X. Y. megbecsült ember, az eltulajdonított ér­téket visszaadta, vagy kifi­zette, vegyék tekintetbe a te­kintendőket ... Százért kétezerötszázat Szigorú arccal lapozza a szabálysértési iktatókönyvet Oravecz Károly, Martfű nagyközség tanácselnöke. — A mi lakosaink közül tavaly tizenhármat bírságol­tunk bolti lopás miatt — mondja. — A legnagyobb büntetést az a helybeli kap­ta, aki 100 forintnyi értékű itallopásért 2 500 forint sza­bálysértési bírságot fizetett. Sajnos, „felhígultunk”. A nagyközségben már hat­ezerötszáz ember él, ideigle­nes bejelentővel újabb öt száz, körülbelül négyezer a napi bejárók s2áma. Mellette az átmenő forgalom, s a kör­nyékből a jobb ellátás miatt kifejezetten bevásárolni ide­utazók. A nagyközség jelentős építésein dolgozók nem sze­repelnek a tanács listáján. Szolnoktól Mindszentig, s ki tudná még honnan is járnak ide dolgozni emberek. Ök csak a bolti jegyzőkönyveket gyarapítják, de ők is épp úgy a társadalom tulajdonát kur­títják. A tanácselnök is a gyere­kek miatt szomorú. Hiába büntet szigorúan az iskola, a gyerekek némelyike újra meg újra megpróbálja. — Alapvető élelmiszert so­ha nem emelnek el — mond­ja a tanácselnök is. Azt nem, persze. Attól már rég messze vagyunk. A sze­génységtől is, ami kényszerí­tő volt a lopásra. S. J. (fotó; K. I.) Mindennapi jó közérzetünkért Egy járás környezetvédelmi tervei Dr. lekkel Magda A szépfekvésű nagyközség­hez — Kunszentmártonhoz — vezető 442-es út mentén mindig van valami nézniva­ló. A villaszerű családi há­zakkal pompázó Cibakháza után — még ilyenkor, tél­utón is — van valami sajá­tos hangulata Cserkeszőlő- nek. A gyógyfürdő messze- földön híres, itt is, ott is lát­hatunk építkezőket; ki hét­végi házat, mások több szo­bás. mutatós családi házat alapoznak, festenek, kerítést húznak, tavaszra készítik elő a kerteket. A kunsízentmártoni jjárás községeiben érdemes meg­szemlélni a gyümölcsfákkal, szőlővel betelepített portá­kat is. Már most hozzáértően megmetszve minden fa, talp­alatnyi területen is fóliasá­tor. Zöldség-gyümölcs-ter- mesztő vidék. Az itt élő emberek azon­ban nemcsak a pénzt hozó növényeket kedvelik. Egyre több utcai virágágyás, gon­dosan felásott élőkért várja a jó időt, hogy nevelhesse az egynyári virágokat, minden­felé ősszel beültetett facse­metéket óvnak. — Valaki elkezdte, a szom­szédok folytatják — mondja dr. Jekkel Magda iárási fő­orvos. akivel Bakos László- né, járási Vöröskereszt-titkár és Karsai József, a Hazafias Népfront nagyközségi titká­ra társaságában beszélget­tünk. Témánk: a szőkébb és a tágabb környezet rendezett­sége, tisztasága, a tanács, a Vöröskereszt és a Hazafias Népfront tavaszi, nyári, őszi tervei a települések tisztasá­gáért, rendezettségéért. — Az emberek mindennapi Karsai József közérzetéhez hozzátartozik a rend, a tisztaság. Az utóbbi időben — mint gyakorló or­vos —nagyon sok olyan csa­ládnál jártam a járásban, ahol szakítottak az úgyne­vezett tisztaszoba-elvvel. Szép bútorokkal rendezték be a lakásokat, rendet, tiszta­ságot tartanak. Ez a megnőtt igény kihat az udvar, a kert, az utca rendjére is — mond­ja a főorvosnő. — Ami viszont változatla­nul gondunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Karsai Jó­zsef —, a gazdasági udvaron felgyülemlett trágya. Sok az állattartó, a háztájiban is intenzíven gazdálkodó ember. Nem tudnak mit kezdeni a szervestrágyával. Próbálkoz­tunk termelőszövetkezetekkel, hátha elszállítanák, haszno­síthatnák. Nem éri meg ne­kik, túl költséges a kézi fel-' rakás, szállítás. Márpedig a kis portákra markológépek­kel nem állhatnak be. Marad tehát ez a fertőzőgóc. — Azért már értünk el eredményeket ezen a téren is — egészíti ki Bakos Lász- lóné. Tény, hogy van trá­gya szemét, hulladék. De rendet ott is lehet és kell is tartani. A szemetet egyre többen elássák, ami marad, kupacba gyűjtik és a hama­rosan elkezdődő lomtalanítási akción szervezetten össze­gyűjtjük. elszállítjuk. — Ez már az idei tervünk egy része — folytatja a fő­orvosnő —, a hagyományos lomtalanítási akció. A trá­gyaelszállítást sem hagyjuk annyiban, valami megoldást találunk. Bakos Lászlóné — Visszatérve a környezet szépítésére... — fűzi hozzá Karsai József — meggyőző­désünk, hogy az iskoláskorú gyerekek példája ragad a szülőkre. Jó kapcsolatot tar­tunk a tanárokkal, akik hoz­záértően irányítják, gyakor­latban is rászoktatják a ta­nulókat a fák, virágok vé^ delmére, a tisztaság szerete- tére. A gyerekek fákat ültet­nek. védnökséget vállalnak parkok, virágszegélyek felett. Szívesen teszik. Bennük már természetes az igény, hogy otthon is, hasonlóan az isko­lához, virág legyen az elő- kertben, felsöpörjék az ud­vart, az utcarészt. A főorvosnő hozzáfűzi: — Nagy becsülete van a Tiszta udvar, rendes ház ak­ciónak. Ugyanis nem örök­re kerül ki a táblácska a há­zakra, a gyerekekből, társa­dalmi aktívákból álló ellen­őrző bizottság rendszeresen ellátogat ezekhez a házak­hoz. Ahol rendetlenséget ta­pasztalnak, bizony levetetik a táblát. Bakosné mondja: — Meghatározza ennek a vidéknek a „küllemét” a nagy idegenforgalmat lebo­nyolító Cserkeszőlő közelsé­ge. a tiszakürti arborétum, a Körös-adta sajátos, szép vi­dék. Természetes igényt éb­reszt a legtöbb itt lakóban a községek tisztaságának vé­delme, az egészséges lokál­patriotizmus. Ahol kevés idegen fordul meg, ott is él ez a szemlélet. A csépaiak például utcahosszon szilva­fákat ültettek, a mesterszál­lásiak virágszeretetéről hosszan lehetne beszélni... t. sz. e. A KÉV METRÓ főépítésvezetőségének dolgozói építik az észak-déli metróvonal több mint két kilométeres szakaszát a Könyves Kálmán körúttól a Határ útig. A szakasz három állo­mását és a vonalalagutat 1980 első felében átadják a forgalomnak. Képünkön: a Pöttyös utcai állomás szerkezeti építése

Next

/
Thumbnails
Contents