Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 11. Különlegességek az agrárpiacon VILÁGHÍRŰ NAGYVÁLLALATAINK A Videoton Az elektronikus számítógépek mellett a központi egységhez kapcsolódó perifériák is készülnek a Videotonban. Képünkön: a display készülékek logikai kártyáit vizsgálják Most már esztendők óta — egy-két cikktől eltekintve —, maradéktalanul ki tudjuk elégíteni mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből a hazai szükségletet. Az élelmi­szergazdaság szerepét, jelen­tőségét az is jelzi azonban, hogy az ágazat exportérde­keltsége egyre inkább nö­vekszik. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeknek ugyanis mintegy 35 százalé­ka exportra kerül. A szocia­lista exportból az élelmiszer- gazdaság részesedése 14—15 százalék, míg a dollárelszá­molású exportból 35—40 szá­zalék. Ahol az összes termelésnek ilyen jelentékeny hányada kivitelre kerül, abban az ágazatban különösen élesen vetődik fel a gazdaságosság, a versenyképesség. Az min­denesetre jó dolog, hogy szá­mos termékünket kedvelik, elismerik. A birkahús, az ét­olaj, a dobozolt sonka, a marhahús, többféle minőségű bor, néhány konzervünk, ti­pikus jelzők, — ízletes, már­ványozott, zamatgazdag stb. —, kíséretében honosodott meg sok ország piacán. És még nem is be­széltünk olyan, év­tizedek óta bevezetett ma­gyar élelmiszerről, mint pél­dául a méz, a paprika, a téli­szalámi. Ezek a termékek különleges helyet vívtak ki maguknak az exportban. Szívesen vásárolják, hajlan­dók érte többet is fizetni, mint a hasonló jellegű, de kevésbé márkás cikkekért. Ez érthető, hiszen például a téli­szalámi minden konkurréns- sel szemben állja a versenyt, s az új technológiával gyár­tott dobozolt sonka sem ma­rad el ma már a nemzetkö­zi piacon a legismertebb dán. holland és lengyel áru mö­gött. Versenyképességünk javí­tása megköveteli, hogy egvrp több ilyen márkás termékkel, piachódító különlegességgel jelenjünk meg a nemzetkö­zi kereskedelemben. Kedve­ző, magas árat a vevő ugyan­is csak annak az eladónak fi­zet, aki egyöntetűen jó minő­ségő árut, a várt határidőre, szállít, és rugalmasan alkal­mazkodik a változó igények­hez és kívánságokhoz. És a vevők megelégedettsége nem­csak magasabb árat jelent, hanem nagyobb üzleti biz­tonságot is nyújt. Kevésbé kell félniök a piacokon a helyzet romlásától, a pangás­tól, vagy a válságtól azoknak az exportőröknek, akik iránt bizalommal vannak a vevők akiknek az árui keresettek. Nehezebb gazdasági helyzet­ben a vevők először azoknál az eladóknál csökkentik vá­sárlásaikat, akikkel kevésbé elégedettek, akiknek termé­kei nem egyenletes minősé­gűek, esetleg nem elég meg­bízhatóak a szállításban. Az termé­szetes, hogy a nö­vekvő ver­seny kifogástalan minőséget, béltartalmat és esztétikus megjelenésű árut kíván. Eh­hez pedig a jó minőségű alapanyag mellett gondos fel­dolgozás és korszerű csoma­golóanyag is szükséges. Ám mindezen túl. az is köve­telmény. hogy a piac minden rezdülésére képes legyen élel­miszeriparunk azonnal rea­gálni, ha a vásárlók külön­leges és drága élelmiszert, csomagolást kívánnak, akkor azt is szállíthasson, ha meg­fizetik. És hogy milyen az export­piacokhoz való alkalmazkodó képességünk, arra szerencsé­re már egyre több jó példát lehet találni. Ismert, hogy e népgazdasági ágban a legna­gyobb valutaszerző forrásunk ma az állattenyésztés, a hús­termelés. Hagyományos ex­portcikkeink a téliszalámi, a dobozolt sonka, a gyulai kolbász ebből az ágazatból kerül ki. Szerencsére most már a húsipar nagy beruhá­zásai egyre inkább lehetővé teszik, hogy rugalmasabban alkalmazkodhassunk a piaci követelményekhez. Ez pedig azt jelenti, hogy az árviszo­nyoktól függően szervezzük exportunkat, ha jó árat fizet­nek érte és érdemes, akkor élve exportálhatunk, ha a darabolt húsrészek ára ma­gas, akkor azt szállítunk a vásárlónak és természetesen növekvő mennyiségben gyárt-* hatunk magas fokon feldol­gozott termékeket, különle­gességeket is. Jellemző, hogy mi­lyen gyors karriert fu­tott be a hagyományos sza­lámi mellett a fekete-bélbe töltött, zöldborssal ízesített szalámi. Ez az új termék alig kétéves múltra tekint vissza, és főként az NSZK-nak szál­lítottunk belőle, de most már megjelent a holland és a belga boltokban is. Ahhoz te­hát, hogy új piacokat is meg­szerezhessünk, ez az új ter­mék is bizonyítja, hogy kü­lönleges, a helyi ízlésekhez, szokásokhoz is alkalmazkod­nunk kell. Ezt a felismerést tükrözi a húsipar több új gyártmánya. Közismert, hogy a Közel-Keletre és Afrikába ma már eljut a magyar mar­ha, a juh és a baromfi. Ám az export növelésének az is egy új útja, ha ezeken a pia­cokon feldolgozott húskészít­ményekkel is megjelenünk. A gondot eddig az okozta, hogy a magyar húskészít­mény főként sertéshúsból ké­szült. Az arab piacon ezzel nem lehetett megjelenni. Fel­vetődött tehát a kérdés, hogy ha a piac igényli, a magyar húskészítményeket miért ne lehetne marhahúsból is elő­állítani. A múlt esztendei ki­állításon már bemutatták az új különlegességeket: az isz­lám előírásainak megfelelően marhahúsból készült, pácolt, sonkatömböt, turistaszalámit. Talán, mert nem tudják tétlenül nézni, hogy üresen álljon óljuk, góréjuk, műve­letlenül maradjon a kertjük, tanyakömyékük. A napi munka után sok munkás,' tisztviselő, tsz-tag szorgosko­dik állatai körül, mert ke­resetét hasznos tevékenység­gel akarja kiegészíteni, mert kívánja a más jellegű fog­lalatosságot, ami ráadásul si­kert, tapasztalatot ad. Csak a szabad idejükkel kezdeni semmit sem tudók, a kocsma­pultot támasztok nem fogják soha megérteni, mi jó van abban, hogy valaki nyár ele­jén füvet kaszál, szénát gyűjt tehenének, nyulának, a ter­ményboltba jár takarmányt vásárolni, a felvásárlóhoz szerződést kötni, új szak­könyvet vásárolni. Napjainkban a portájukon állatot tartók nem magukra hagyott, közömbösen kezelt emberek. A megyei áfész-ek által létesített több mint 100 szakcsoport munkájuk köny- nyítésére hivatott és a me­cserkészkolbászt, olasz felvá­gottat, sonkaszalámit. Ezeket a termékeket arab keres­kedők tanácsai szerint fűsze­rezték, fehér és zöldborssal, paprikával, sóval. És vala­mennyi termék máris az új­donság erejével hat az arab piacokon. Jó kezde­ményezés a mapvar hűtőiparé, amely a hagyományos ter­mékei mellett, tavaly meg­kezdte a gyorsfagyasztott hagymakocka gyártását. Ez annál is inkább üdvözlendő, mert így magasabb árat ka­punk a hagyrháért, így a hagyma jóval tovább tárol­ható, egész évben ott lehe­tünk vele tehát bármelyik piacon. Találni más kezdeménye­zéseket is, amelyek új szín­foltot- jelentenek az élelmi­szertermelésben, s nem kell hozzá nagyobb jóstehetség, hogy rövid idő alatt megked­velik az exportpiacokon. — Ilyen például a zabbal hiz­lalt liba, jó néhány ételízesí­tőnk, mint például a piros arany, a gulyáskrém, a fok­hagymakrém. Néha nem is kell teljesen új terméket ki­találni, hanem a feldolgozás módjában, a kikészítésben szükséges új eljárásokat al­kalmazni. A pulykát példá­ul darabolva jobban megfi­zetik, mint egészben, és ma­gasabb árat sikerül elérni ha a csirkemell kicsontozva, bőr nélkül kerül ki a feldolgozó üzemből. Nemcsak a nagy tételekre érdemes tehát odafigyelni. Sok valutát lehet szerezni az úgynevezett apró cikkekért is, ha azok kiváló minőségűek, és különleges igényeket elé­gítenek ki. Ezért érdemes még nagyobb erőket koncent­rálni a termékválaszték bő­vítésére, újdonságok beveze­tésére, mert csak így lehet a meglévő piacok mellé újakat is szerezni, termékeinket gaz­daságosan értékesíteni. gye valamennyi termelőszö­vetkezetében dolgozik háztá­ji agronómus. A nagyüzemek többsége nemcsak tagjainak, hanem a neki értékesítő egyéb foglalkozású kisterme­lők takarmánygondjait is igyekszik könnyíteni. Lehető­vé teszi a kaszálást, segíti a szállítást. Szolnok megyében 59 takarmányt, takarmányki­egészítőt forgalmazó bolt mű­ködik, ahol abrakfélék, tápok vásárolhatók. Egyre több' nagyüzem teszi lehetővé, hopv felszabaduló tarlóin ta­karmányozásra alkalmas melléktermékeket gyűjtsenek az állattartók, alomszalmát pedig szinte valamennyi ad, haza is szállít. Állami kedvezmények Állami intézkedések is egyengették a ház körüli ál­lattartás ügyét. Többszáz községben, várpsi kerületben módosították az állattartást korlátozó rendelkezést, s egyértelművé tették az álla­tot, az állati termékeket rendszeresen értékesítők adó­Azt mondják, Székesfehér­váron néhány idősebb autó- buszvezető *a Videoton kapu­jánál még úgy mondja be a megállót: Vadásztölténygyár. Lehet, hogy így van. Egy biz­tos: az addig tömött autóbusz a gyár főbejárata elé érve valósággal kiürül, szinte min­denki itt száll le. Pedig nem ez a végállomás. fl modulé a jövő Ha megkérdeznénk mond­juk ezer embert, mit mond nekik a név: Videoton, majd­nem biztos, hogy döntő több­ségüknek a futballcsapat és a televízió jutna eszébe. Jó­val kevesebben tudják azon­ban azt, ami a gyár életében egyre nagyobb jelentőségű: a Videotonban ma már leg­alább annyira fontos az elekt­ronikus számítógépek és a hozzájuk csatlakozó periféri­ák — somyomtató, display — gyártása, mint az előző ket­tőé. A gyár — mai fogalmaink szerint — nem régi. A Va­dásztöltény, Csappantyú, Gyutacs és Fémáru RT-t 1939-ben kezdték el építeni. Az akkori termékeket a gyár neve is jelzi, s a vállalatnak egy év múlva már több mint háromezer dolgozója volt. A felszabadulás napjára nem sok maradt az tizemből, a részvénytársaság két tisztvi­selője többek között ezt írta 1945. április 4-én keltezett je­lentésében: a gyár összdolgo- zóinak létszáma mindössze tizenhárom fő ... Az 1954-es esztendő fordu­latot hozott a gyár életében. Ekkor kezdődött meg a hír­adástechnikai eszközök gyár­tása, s egy év múlva elké­szül az első rádió is, az R 545-ös. Az eredeti rádiógyár azóta már gyáregységekre ta­golódott. Az egyikben — a Zsi­guli-programhoz kapcsolód­va — autórádiók készülnek, a másikban táskarádiókat, a harmadikban sztereorádiókat gyártanak. Éppen húsz éve, hogy a székesfehérvári gyárban el­készült az első — Munkácsy nevű — televízió. Az első év­ben tizenhat és félezer dara­bot gyártottak ebből a ké­szülékből, s 1978-ig közel 4 jelentősége zását. Az állattartás után ma az a tenyésztő fizet adót, aki­nek évi bevétele eléri vagy túlhaladja a 150 ezer forintot. A szarvasmarhatartás jöve­delme teljesen adómentes. Az OTP-fiókok és takarék- szövetkezetek 5 ezer forint­tól ötvenezerig adhatnak kölcsönt állattartást szolgáló beruházásokra, állat- és ta­karmányvásárlásra. Igazodni a piachoz A kistenyésztők viszonylag könnyen képesek igazodni a piac igényeihez. Mostanában hallják, olvassák, hogy több vágógalamb, nyúl, pecsenye­bárány mehetne exportra, s máris észlelhető a tenyésztő­kedv javulása. A libamájról azt hallják, hogy nem több, hanem jobb minőségű kell; olyat fognak előállítani. A manapság állattartással foglalkozók között sokan van­nak, akik nem apjuktól, nagyszüleiktől tanulták a mesterséget. A szakcsopor­tokban egymástól, a szakla­podból és könyvekből szer­zik tudományukat. Nem azért jelenik meg az idén legalább egymillió szakkönyv, mert a kiadók így határoztak, ha­nem. mert keresik, vásárolni akarják a kistermelők. Kedv és lehetőség is van a saját portán történő állat­tartáshoz. Hasznos tevékeny­ség ez az egyén s a népgaz­daság számára egyaránt. Dr. Gonda Irén A Videoton rádióit a hazai vásárlókon kívül Jugoszlá­viában, Csehszlovákiában, az NDK-ban és a Szovjetunió­ban is ismerik millió különböző típusú tévé készült a Videotonban. Az úgynevezett csöves rendszerű készülékek gyártá­sát már évekkel ezelőtt ab­bahagyták : a Munkácsyban például — megannyi hibale­A rádió és a televízió — e hagyományos Videoton-ter- mékek — mellett tíz évvel ezelőtt kezdtek el a gyárban számítástechnikával foglal­kozni. Ezt persze csak leírni ilyen könnyű — akkoriban egyáltalán nem látszott hálás vállalkozásnak; hiányoztak a hazai tapasztalatok. A köz­ponti számítástechnikai prog­ram a negyedik ötéves terv egyik legmerészebb vállalko­zásának ígérkezett. Több gyár közül végülis a Videoton vállalta és kapta a megbízást, a „nagyüzemi” számítógép- gyártásra, s ezzel párhuzamo­san a számítástechnikai kul­túra hazai elterjesztésére 1969-ben mindössze hatan Ma a Videotonban egyetlen nap alatt több értéket állí­tanak elő, mint a Vadásztöl­ténygyár az államosítás utá­ni egész évben. Jelentősek a termelés szerkezetében bekö­vetkezett változások: a szá­mítástechnika egyre nagyobb arányt képvisel; a termékek aránya az össztermelésen be­lül az eddigi 40 százalékról 1979-re tovább növekszik. A gyár ötvenkét országgal áll kereskedelmi*- kapcsolatban, termékeit éppúgy ismerik a szocialista országokban, mint Nyugat-Európában, és az USA-ban. A szocialista or­szágok — közülük is elsősor­ban a Szovjetunió és Cseh­szlovákia — mellett legjelen­tősebb tőkés partnerei az USA. Kanada. Dánia és Svéd­ország. A termelés dinamikus növekedésével párhuzamosan változik az export aránya is: 1978-ban a termékeknek hetőséget rejtve magában — egy kilométer hosszúságú ve­zeték volt. Tavaly végleg megszűnt a hibrid — tehát csövekkel, tranzisztorokkal és diódákkal működő — készü­lékek gyártása is. A jövő a modulé. A modulrendszerű televíziók már teljesen tran- zisztorizáltak, működésük nyomtatott áramkörökre épül. Míg a korábbi típusok­nál egy készülék összeszere­lése 35—40 óráig tartott, a maiak időigénye — típustól függően — 10—14 óra. A csö­ves készülékek hibája esetén a szerelőnek többszáz alkat­részt kellett megvizsgálnia: ma v néhány perc alatt meg­állapíthatja, hogy melyik mo­dulban — elemben — van a hiba, s gyorsan kicserélheti. S még valami, ami — külö­nösen napjainkban — egyre fontosabb szempont: a ha­gyományos fekete-fehér ké­szülékek 140, a színesek 340 watt-tal üzemeltek. A modul­rendszer jó társa energiata­karékossági elképzeléseink­nek is: ezek a tévék működé­sükhöz már jóval kevesebbet, 60, illetve 120 wattot igé­nyelnek. foglalkoztak számítástechni­kával a gyárban, ma három­ezren készítik a rhodern be­rendezéseket. 1971-ben jelent meg a Videoton első számító­gépével azon a moszkvai ki­állításon, ahol az egységes számítógéprendszerben részt vevő szocialista országok mutatták be termékeiket. Már az első évektől kezdve termelési együttműködést alakított ki az ESZR prog­ramban működő országokkal, ez ma már a perifériák kö­zös gyártására és az alkat­rész-kooperációra is kiterjed. 1973-ban jelent meg először a piacokon az R—10-es szá­mítógép, ezt néhány év múl­va továbbfejlesztett változa­ta, az R—12 követte. mintegy 63—64 százalékát ér­tékesítették külföldön, idén ez az arány hetven százalék­ra növekszik. A Videotonnak ma 19 ezer dolgozója van, közülük mint­egy hétezren a vidéki gyár­egységekben találtak munka- lehetőséget. Veszprémben rá­dió- és tévészekrények, Ajkán elektrotechnikai alkatrészek készülnek. Sárbogárdon a te­levíziókba épített modulok kártyáit, Tabon pedig az elektronikus számítógépek al­katrészeit gyártják. Már most készen van a vállalat következő ötéves terve is. De nemcsak a kü­szöbön álló néhány évről ala­kultak ki elképzelések: az ezredforduló Videotonjáról is. 2000-re a gyár termelési értékét a jelenleginek több mint ötszörösére kívánja növelni. Föld S. Péter Kedvező árat fizetnek (Cs. F.) Kistermelők — kiskertek II háztáji állattenyésztés A megyében több mint 90 ezer portán szorgoskodnak emberek, hogy családi fogyasztásra sertést hizlaljanak, tejet fejhessenek, tojást kaphassanak tyúkjaiktól, mások jelentős mennyiségben értékesítik e fontos élelmiszereket, valamint a vágónyulat, a galambot, a bárányt, a hízott libát és marhát, a gyapjút, a mézet. Kistenyésztők néven emlegetik őket, munkájuk eredménye azonban nem kicsi: a kertészkedőkkel együtt ők állítják elő a mezőgazdaság termelési értékének egyharmad részét. Különösen néhány állatfaj tartásában igen jelentős a kistenyésztők szerepe. 1978-ban például 328 ezer sertést értékesítettek az állami húsiparnak — többet, mint a termelőszövetkezetek. Ök állítják elő a májliba. a vágónyúl és galamb óriási többségét, és a mézről is a kistenyésztők gondoskodnak. Miért csinálják? Azonnal reagálni Szalámi, borssal Zabbal hizlalt liba Nagyüzemi számítógépgyártás Tervek az ezredfordulóra

Next

/
Thumbnails
Contents