Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 11. két oldalán Apuit Naponta találkozunk. Ők a pult túlsó oldalán állnak, mi az innensőn vagyunk. Néha idegesen, de többször a mindennapok — jó értelmében vett - megszokottságával „ütjük nyélbe” a vásárlást. Feltűnik, ha fáradtabb a jól ismert kereskedő arca, akaratlanul is derűre hangol, ha szives szóval friss terméket, olcsó pulóvert, újdonságot ajánl, vagy csak éppen mosolyog ránk. Képriportunk néhány ellesett, köznapi vásárlói pillanatot örökít meg- T SZ E Nem mindegy a szemüveg formája. Az OFOTÉRT- Csábitó választék. A hűtőpult mindig „türelmes” eladó nemcsak árut, tanácsot is ad Üvegek tükörben, tükrök üvegekben Egy tükör - az áruházból „Vajon jó vásárt csináltam? .. Nagy Zsolt képriportja ZSÁKUTCA K. Mária odament az osztályt őntikéh ez, s bejelentette, holnafASl nem jön többet iskolába. Mária tizenöt éves, nyolcadikos diáklány félévkor közepes tanulmányi átlagot ért el. Az osztályfőnök érthetően meglepődött tanítványa döntésén. A magyarázaton azonban még jobban. Mária ugyanis szülei javaslatára akarta abbahagyni a tanulást. „A kisegítő iskolai bizonyítványoddal úgysem tudsz mit kezdeni” — magyarázták neki a szülők. Nyolc osztály hat osztály Sokan — szülők, de még pedagógusok is — vélekednek úgy, hogy a kisegítő iskola oktatási rendszerünk zsákutcája. S talán éppen ez az oka, hogy az iskolák tevékenységét titokzatosság fedi : általában nem szívesen bőszéinek róluk, Pedig „a kisegítő iskolai oktató-nevelő munka tartalmát — szocialista társadalmi viszonyaink között — ugyanazon tényezők határozzák meg, mint iskolarendszerünk bármely más iskolájáét”, — írja a tanterv és utasítás. Amibe mégis különbözik a többi oktatási intézménytől, azt a kisegítő iskola célja — „az enyhe fokban Sérült értelmi fogyatékos gyermekekben speciális neveléssel, elemi szinten fejlessze — alakítsa a kommunista ember személyiségének vonásait” — tükrözi. Hogy milyenek, mennyiben fogyatékosak a kisegítő iskolák tanulói? — a kérdés évtizedek óta foglalkoztatja a szakembereket. A válaszadás mindeddig akadályokba ütközött, hiszen csak a közelmúltban jelent meg olyan mű, amely felmérés alapján eligazítást nyújthat. A neves szakemberek — dr. Czeizel Endre, Lányiné dr. Engel- mayer Ágnes és Rátay Csaba — szerkesztésében megjelent műben — „Az értelmi fogyatékosság kór'eredete a Budapest-vizsgálat tükrében” — közreadják azokat a tapasztalatokat, amelyek segítséget nyújthatnak a kisegítő iskolákban tanító pedagógusoknak is. A vizsgálat szerint a kisegítő iskola tanulóinak 31,6 százaléka patológiás, 49,3 százaléka mul- tifaktoriális, 11,5 százaléka pedig ismeretlen genetikai okokból fogyatékos. Figyelemre méltó, hogy a vizsgálat során a diákok 7,6 százalékáról kiderült, hogy nem értelmi fogyatékosok. Ugyancsak nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a kisegitő iskolák tanulóinak csak 31,6 százaléka a hagyományos értelemben vett patalógiás értelmi fogyatékos; a jelenlegi tantervet pedig az ő számukra állították össze. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kisegítő iskola a diákok nagyobb hányadának tudás- és neveltségbeli szintjét nem tudja maximálisan fejleszteni. A vizsgálat tapasztalatait egyébként más kisegítő iskolák pedagógusai is megerősítik. A gyógypedagógiai intézmények — mivel a tanterv anyaga csökkentett; nyolcadikosainak végbizonyítványa az általános iskola hatodik osztályának felel meg. Ezzel a végzettséggel viszont zárva marad a diákok előtt a szakmunkásképző intézetek kapuja. Továbbtanulás egy Iskolában Milyen lehetőségük van. a szakmaszerzésre, a továbbtanulásra a kisegítő iskolát eredményesen elvégzőknek ? A kérdésre az Oktatási Minisztérium tavaly kiadott — az országgyűlésen megvitatott, beszámolót tartalmazó kiadványa nem ad eligazítást. A tizenkilenc oldalas jelentésben, amely közoktatásunk helyzetét elemzi, mindössze egy bekezdésnyit szánnak a kisegítő iskoláknak. Megtudhatjuk belőle, hogy hazánkban jelenleg 36 ezer gyereket — a 6—15 éves korú lakosság 2,6 százalékát nevelik gyógypedagógiai intézményekben. Arról ad számot még a pár soros bekezdés, hogy az utóbbi öt esztendőben több mint ötszázzal (50 százalékkal) növekedett az osztálytermek száma. A beszámolót 13 oldalnyi melléklet, grafikon egészíti ki. „A Magyar Népköztársaság iskolarendszere” című táblázatban nem szerepel a kisegítő iskola. De helyet kapott olyan intézmény, mint például a továbbképző iskola — azok számára, akik elvégezték az általános iskolát, de még nem töltötték be a 16. életévüket, nem tanultak tovább, s még nem álltak munkába — amelyből összesen tíz működik az országban 377 diákkal. A kisegítő iskolások számára tehát nincs más lehetőség, mint, hogy elvégezzék a dolgozók általános iskolájában a hetedik, nyolcadik osztályt, s utána tanulhatnak szakmát. Ekkor ugyanis már felvehetők a szakmunkásképző intézetekbe. Illetve van még egy lehetőség. Csepelen működik az ország egyetlen olyan iskolája, amelyet a kisegítő iskolában végzetteknek hoztak létre. Az évente csaknem háromezer végzősnek — újabb évvesztés nélkül — csak ez az iskola áll rendelkezésére. A fiúk — egyébként ők vannak többségben a kisegitő iskolákban — tizenkét, a lányok két szakma közül választhatnak. Humánus „törvényszegők” A Munkaügyi Minisztérium szakmunkásképzésről szóló rendelete ugyan nem zárja ki a felmentés lehetőségét sem. A rendelet szerint „az általános iskolai végzettség alól állami gondozott jelentkezők, valamint a nevelőintézetek szakmunkásképzésbe bevont növendékei részére a szakmunkásképző iskola igazgatója, egyéb rendkívüli mél- tányl ást érdemlő esetekben pedig az iskola felügyeletiszerve felmentést adhat.” De nem ad. Megyénk szakmunkásképző intézetei hivatalosan nem vehetnek fel kisegítő iskolai végbizonyítvánnyal rendelkező tanulókat. Ennek ellenére, néhány intézmény zöld utat ad a „ki- segítős” diákoknak, azzal a feltétellel, — amelyet a MüM rendelete is előír —, hogy „a szakmunkásvizsgára bocsátásukig megszerzik az általános iskolai végzettséget”. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy a tanuló egyidőben a szakmunkásképző intézetbe, s a dolgozók általános iskolájába is jár. A humánus „törvényszegők” — kérésükre nem szerepeltetjük nevüket — számtalan érvet sorakoztatnak fel a kisegítő iskolások mellett: — Megfelelő a szorgalmuk, s a kézügyességük is nagyon jó. A felvettek az iskola „elitjei” voltak, nem ritka az olyan tanítványunk, aki négyes osztályzatokkal végzett a kisegítő iskolában, s eredményesen sajátítja el a választott szakmát is — vélekednek az egyik szakmunkás- képző intézet vezetői. Másutt azt hozzák fel „mentségükre”, hogy a már több éve dolgozó, de általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők számtalan módon — tanfolyamon vagy anélkül is — megszerezhetik a szakmunkás-bizonyit- ványi. S hogy látják tanítványaik sorsát a kisegítő iskolai pedagógusok? A szolnoki kisegítő iskolában jelenleg 243 diák tanul, tizenhármán az idén végeznek. — Hárman szeretnének továbbtanulni közülük — mondja Biber Józsefné, igazgatónő. — Ketten Csepelre jelentkeztek, egy fiú pedig karosszérialakatosnak készül. Az elmúlt négy évben hatvannyolcán végeztek, 33 százalékuk tanult tovább, a többiek betanított vagy segédmunkásnak „szegődtek el”. „Magunkra hagytak bennünket” — Karosszérialakatos-képzés nincs Csepelen ... — Jó kapcsolatot építettünk ki néhány szakmunkás- képző intézettel, s alapos pályaalkalmassági, egészség- ügyi vizsgálatok után, felveszik a jobb tanulóinkat. — S hányán kallódtak el? — Nincs róla pontos ismeretünk? Érdemes lenne azonban utánajárni, mi lett a tanítványaink további sorsa, ugyanis általában csak négy évig tudjuk nyomon követni életük alakulását. Utána rendszerint családot alapítanak, más településekre költöznek, meg előfordul az is, hogy nem szívesen emlékeznek arra, hogy kisegítő iskolába jártak. Valami módon több lehetőséget kellene biztosítani végzőseinknek a szakmaszerzésben, s megszervezni az: utógondozást is. — Tanítványaink jövőjének megalapozásában szinte teljesen magunkra hagytak bennünket. A megye négy kisegítő és foglalkoztató iskolájában is hasonló gondokkal küszköa- nek. Jelenleg 1660 gyermek — a tanköteles korúak 3,3 százaléka — részesül gyógypedagógiai oktatásban. A végzősök száma évente általában kilencven-száz. — Az arány jelzi, hogy viszonylag magas a lemorzsolódás, bár az utóbbi időben csökkent a bukási arány. Két évvel ezelőtt még 15 százalék volt, az előző tanévben pedig 9,8 százalék. Az osztályismétlések, a tanulmányi kudarcok egyértelműen a sok hiányzásból adódnak. A szülők idegenkedtek attól, hogy a kisegítő iskolába járassák a gyereküket. A szolnoki iskolában például van egy olyan első osztályos diák, aki csak papíron szerepel, még egyetlen egvszer sem jelent meg — feiszó ítások sokasága ellenére sem — az iskolában. Kallódó kamaszok S hogy alakul a végzősök sorsa? — Húsz-huszonöt százalékuk szakmát tanul, néhá- nyan betanítottmunkás-tanfo- lyamn járnak, 25—30 százalékuk a szüleik mellett áll munkába, a többiek — veszélyeztetett családban élnek — nem dolgoznak, s a leggyakrabban elkallódnak. Bármennyire is furcsán hangzik az állami gondozott kisegítő iskolások élete alakul a leg- bíztatóbban. Többnyire megoldódik a munkába állásuk, továbbtanulásuk, s emellett az utógondozásuk is. Talán még több tanuló sorsa alakulhatna megnyugtatóan. ha legális lehetőséget teremtenének számukra a szakmaszerzésre. vagy — akik adottságaik révén képtelenek erre — olyan munkakörök között válogathatnának, ahol képességeiknek megfelelő munkát végezhetnének. s a munkahely vállalná az „utógondozásukat”, megmentené őket az elkalló- dástól. Tál Gizella
