Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
1979. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Törökszentmiklóson a városi úttörőházban tavaly ősszel szervezték meg a cigánygyerekek klubját. A kis közösség tagjai azóta is hetenként találkoznak. A foglalkozásokon játékokat dalokat, verseket tanulnak, bővitik ismereteiket. Képünkön Jakab Albertné a csoport vezetője a klub néhány tagjával Művelődési házak, múzeumok, könyvtárak ÚJ KULTURÁLIS BERUHÁZÁSOK Év végéig befejezik a Vigadó rekonstrukcióját, lezajlik a megfiatalodó műemlék-épület műszaki átadá- sa-átvétele, és 1980 első felében megnyitják a régóta nélkülözött kulturális létesítmény kapuit, — tájékoztatta az idei kulturális beruházásokról szólva az MTI munkatársát a minisztérium. Elmondták, hogy központi pénzalapból folytatják a visegrádi és az esztergomi múzeum építését is. A Kulturális Minisztérium felügyelete alá tartozó területen ez évben nem kezdenek kulturális beruházást, s az anyagi eszközöket a folyamatban levő beruházásokra, illetve régi épületek korszerűsítésére fordítják. Mintegy 160 millió forintot költenek művészeti és közművelődési intézmények felújítására. A tanácsi beruházások révén előreláthatólag újabb intézményekkel bővül az ország kulturális hálózata. Elkészül Szombathelyen a megyei művelődési és ifjúsági ház, s a kőszegi Városi Könyvtár, a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum, a bonyhádi művelődési központ, valamint a besenyőtelki nevelési központ. Folytatják a zalaegerszegi, a gödöllői. az újpesti és a százhalombattai művelődési központ, a komlói színház- és hangversenyterem, a veszprémi, a tapolcai filmszínház, és más intézmények építését. A tanácsok további kulturális intézmények építését kezdik meg az idén, többek között lerakják a tatabányai művelődési központ, a kecskeméti levéltár és a ceglédi városi könyvtár alapjait. Napirenden a vadgazdálkodás Értékelő, feladatmeghatározó értekezletre gyűltek össze szombaton Szolnok megye vadászmesterei, a megyei tanács székházában. Megtárgyalták az apróvadgazdálkodás tavalyi — némileg szerényebb — eredményeinek okait; Kovács György, a vadbiológiai állomás munkatársa pedig a vadállomány meghatározásának módszereiről, és a legkedvezőbb vadlétszám megállapításáról tartott előadást. ^ Tavaly egyébként 3999 őzet, 43 ezer 950 nyulat. 143 ezer 486 fácánt és 845 foglyot lőttek, illetve fogtak el élve megyénkben. Ez ösz- szességében egyhatodával marad el a tervezettől, így lényeges elmaradás mutatkozott az exportszállításokban is. Az okok a tavaszi belvizekre és az őszi betakarítás elhúzódására vezethetők vissza, de hatása volt a kártevők elszaporodásának is. A törzsállomány csökkenését vadvédelmi intézkedésekkel kívánják megállítani. JOBB KÉSŐN, MINT SOHA? Hónapokon át halogatták, órák alatt elintézték Szöllősi Sándor asztalos újításának históriája „Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy újítási javaslatomnak járjanak utána. 1978. május 5-én beadtam az újítást a Réka bútoralkatrészek iveinek csiszolására, amit a mai napig is használnak, tehát jó. Sajnos még a mai napig se kaptam rá választ ... Volt nálunk ifjúsági parlament, ezen felszólaltam, de az eredmény idáig még semmi. Ezért kérem a Szerkesztőséget, hogy ügyemet kézbe vegye. Munkaadóm a Vegyesipari Szövetkezet, Jászalsószentgyörgy. Tisztelettel: Szöllősi Sándor, Jánoshida." Feledékenység? — A panaszosnak igaza van, —■ ismeri el első mondatában Csák Lászlóné, a szövetkezet elnöke. A jászalsó- szentgyörgyi szövetkezeti központban gyorsan a papírok után néz. Ugyanis időközben intézkedtek ... — Ha későn is, de december 20-i vezetőségi ülésen határozatot hoztunk Szöllősi Sándor egy korábbi és legutóbbi újításának elfogadásáról is. Éppen elkészült a jegyzőkönyv, megmutatom. Az elnökasszony hozza a „frissen” gépelt sok oldalas okmányt. Még nincs aláírva, hitelesítve. — Ilyen sokára készítik el? — Nyolc nap alatt kellene, a szabály szerint, de egy gépírónk van, nem bír el mindent. A december 20-i jegyzőkönyv azonban csak Szöllősi Sándor és társa újításáról közli a 33/1978. (XII. 20.) sz. határozatot. Négyszász forint jutalmat ítéltek meg a munkavédelmi ésszerűsítésért. Ugyanebben a határozatban szerepel ugyan a kérdéses Réka-alkatrészekkel összefüggő újítás is, de csupán bevezetőben. — Kimaradt, — mondja idegesen az elnökasszony. — Hiába, máshol nincs, nem találjuk. Pedig bizonyosan tudom, hogy a Réka-újításról úgy döntöttünk, hogy tíz százalékot kap Szöllősi. — Ugyanis egy év alatt — ezt soká számolták ki a műszakiak — 481 munkaórát takarítunk meg a bevezetésével. Bizonyítékként Máj János- né vezetőségi tag jegyzetfüzetét hozza gyorsan. A kézzel írt feljegyzés szerint a vezetőség valóban 10 százalékos újítási díjat állapított meg. — Feledékenységből kimaradt. Ha most nem kérdezünk rá. el is felejtik? Csák Lászlóné tiltakozik. Dehogyis, hiszen az ifjúsági parlamenten is felvetette a fiatal asztalos. Legyen kedvük újítani Báli Lajos műszaki vezető és Nagy József munkaügyi előadó is jól ismeri a Szölló- si-féle újítást. — Az ifjúsági parlamenten én mondtam, hogy csak újítsanak minél többen, — kezdi Nagy József — mert ugye nálunk hosszú évek óta ez az első újítás. — És kevés a műszaki — toldja meg Báli Lajos. — Nincs mérnökünk, csupán három üzemmérnök dolgozik a szövetkezetben. Ezért aztán nem csoda, ha — bár ismerjük — első alkalommal nehezen alkalmazzák az újítási rendet. Egyébként most már megkapja a pénzt, s akkor is megkapta volna, ha nem ír az újságnak? Ami azt illeti, ideje is. Május ötödiké óta túl sok idő telt el. Még akkor is, ha az újítás gazdasági számításai csak novemberben készültek el... Autó hozta a határozatot Pár kilométerrel odébb kíváncsian néznek ránk a jánoshidi részlegben. Szöllősi Sándort keresik? Már megint? Szöllősi Sándor csak ránéz a szerkesztőséghez küldött levélre és nevet. — Nincs egy órája, hogy két határozatot is kaptam — mondja, s mutatja is. — Egy régebbi újításért jutalmat, a Réka-alkatrészekkel összefüggőért pedig ki is számolták fillérre, mennyi jár. Nézze csak! Hihetetlen gyorsan elkészült ez az okmány Jászalsószent- györgyön. Február 5-i keltezéssel, de ottjártunk napján, hatodikán. miközben Alsó- szentgyörgyről Jánoshidára értünk, kézbesítették is. Az első határozat száma 33-as, a másodiké (amit előtte két órával hiába kerestünk a jegyzőkönyvben) 34-es. Ennyi Szöllősi Sándor asztalos újítási históriája. — A tanulságokat legjobb, ha ott vonják le, ahol mindez történt. Sóskúti Júlia Lakásvételi jog, külön kölcsön A megye KlSZ-bizottsá- gaival és alapszervezeteivel együttműködve az OTP dolgozói mind szélesebb körben ismertetik meg a fiatalokat a számukra legcélszerűbb takarékossági forma, az ifjúsági betét előnyeivel. Ennek eredményeként tavaly az év végén elérte a 16 ezer 738-at a megyében az ifjúsági betéttel rendelkező fiatalok száma. Az OTP saját beruházásában épült lakások vásárlói közül 71-en vették igénybe az ifjúsági betét külön kölcsön kedvezményét. Egy híján ötven fiatal a lakásvételi jogot is az elhelyezett betétek után nyerte el a KISZ-bizottságok és az OTP együttes javaslata alapján. Nem lehet megunni Fejleszti az emberek ízlését, szebbé teszi közvetlen környezetüket a jászberényi városi könyvtár újabb szolgáltatása, a művészi grafikai alkotások kölcsönzése. A könyvtár, grafikai gyűjteményéből bekeretezett, eredeti műalkotásokat kölcsönöz és a képeket két hónap után újabbakra cseréli. Edigey Mister MacAreck FORDÍTOTTA: | BABA MIHÁLY U AICICI 17. Dufay úr zsebébe nyúlt, kivette a papírba csomagolt ékszert. Átnyújtotta MacAreck úrnak. MacAreck ujjai között úgy tartotta, hogv mindenki lássa, és kijelentette: — Uraim! Mister Dufay meg akarja venni tőlem a gyűrűt. Nagyon komoly ösz- szeget fizet érte. Tudja, hogy ez egyszerű üveg, amelynek nincs semmi értéke. Ügy döntöttem, eladom Dufay úrnak ezt a talizmán gyűrűt. Az árát a vevő maga határozta meg. Én csak belegyeztem. Kérem, uraim, ne feledjék e szavakat. Mister Dufay, az, amit mondok, megfelel az igazságnak? — Igen. Megveszem a gyűrűt, nem az értékéért, mert tudom, hogy ez csak imitáció. — Tehát, mister Dufay, tessék az ön tulajdona — e szavakkal mister MacAreck átnyújtotta az ékszert a vevőjének. Mister Dufay főhajtással vette át a gyűrűt, rögtön ujjára húzta és kivette a zsebéből a csekk-könyvet, gyorsan kitöltötte, aláírta, kitépte a lapot és átadta mister MacArecknek. Ez ellenőrizte, hogy a csekk megfelelően van-e aláírva. Zsebébe tette és azt mondta: — The Chase Manhattan Bank, Madison Avenue az 57 Street, New York. Nagyszerű, mert nekem is van csekkszámlám abban a bankban. Nem lesz probléma a pénz átküldéssel. Nos, mister Dufay, mindketten jó üzletet kötöttünk, erre érdemes inni egyet. Mit iszunk, uraim? Whiskyt, konyakot, vagy lengyel vodkát? Vacsora alatt egy szomorú esemény történt. Az ebédlőbe belépett a hajóinas, az első tiszt asztalához ment, és az mondta: — Sürgős távirat mister MacArecknek, várok a válaszra, sir. MacAreck úr felbontotta a borítékot, elolvasta a távirat néhány szavát, aztán a hajóinashoz fordult. — Kérem, táviratozzon a feladónak, hogy olyan gyorsan utazom, amilyen gyorsan csak tudok. — Valami szomorú hír? — kérdezte Wheller asszony. Válasz helyett MacAreck úr átnyújtotta neki a táviratot. Az asszony hangosan felolvasta. — Apa súlyos beteg. Gyere azonnal. — Mary. Az asztal mellett ülők vigasztalni kezdték kedves uti- társukat, hogy valószínűleg nem is olyan súlyos a helyzet. Talán kap egy táviratot, jobb hírekkel, de MacAreck úr szomorúan ingatta a fejét. — A legrosszabbra számítok. Apámnak már régen magas vérnyomása van. Félek, hogy bekövetkezik a katasztrófa. Ismerem jól a nővéremet, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott nő. Nem táviratozott volna, nem szakít- tatta volna félbe az utazásomat komoly ok nélkül. — Mister MacAreck — szólt az első tiszt —, természetesen együttérzőnk önnel, és nagyon sajnálom, hogy hirtelen vissza kell térnie. De ha önnek a visszatérés Alabamába feltétlenül szükséges, a következőt javaslom: két óra múlva kikötünk Honoluluban. Egész éjszaka ott állunk. Csak reggel futunk be a kikötőbe. Ahonnan hívni kell egy mentőcsónakot, hogy jöjjön elénk. Ugyanakkor foglaltasson jegyet repülőgépre. Tudom, hogy óránként indul a gép. A kikötőből autóval menjen egyenesen a repülőtérre és néhány óra múlva Los Angelesben van, ahonnan biztosan megy tovább repülőgép. Kérem, csak a személyi poggyászát vigye magával. A többi csomagját holnap feladjuk Honoluluban a címére. — Igen, ez lesz a legjobb — mondták az asztalnál ülők, MacAreck úr megköszönte az első tisztnek a tanácsát. — Megyek a távirókabinoa — ajánlotta fel a tiszt —, táv- iratozok, hogy egy motorcsónak jöjjön elénk, és jegyet rendelek az ön részére. Nem egészen két óra múlva már egy karcsú motorcsónak ott lapult a hatalmas óceánjáró oldala mellett. A hajóról leengedték a hidat. MacA"reck úr minden segítség nélkül ügyesen lement a motorcsónakba. Az utasok álltak a fedélzeten, hogy elköszönjenek kellemes utitár- suktól. Sokáig integettek utána zsebkendőjükkel. Másnap két vontatóhajó vezette be Honolulu kikötőjébe a „President Rooswelt”et. A kirándulók üdvözlése ünnepélyes ,volt, — természetesen ezt a hajótársaság rendelte meg, ennek összegét belekalkulálják a jegy árába. Kitűnő zenekar játszott és szép hawaii lányok táncoltak. A kedves vendégeket ezután autóbuszok vitték be a városba. Nagyszerűen szervezett kirándulás, mulatság és sok váratlan meglepetés közben az utitársak hamar megfeledkeztek arról a kedves utitár- sukról, akinek oly hirtelen meg kellett szakítania utazását. Egyszerűen nem volt erre idejük. Dufay úr is alig talált magának annyi szabadidőt, hogy magas biztosítási díjjal feladjon egy kis csomagot a postán az ismert gyémántkereskedő címére. A csomaghoz mellékelt egy le-- velet, melyben kérte, hogy csiszolják modemre, platina keretbe foglalják, s díszítsék még öt két-három karátos gyémánttal. Dufay úr állandó kliense volt a gyémántcsiszoló cégnek. Ismerték már ízlését, tudták, hogy az általa megrendelt gyémántok csiszolás után a legdrágább gyémántüzletekbe kerülnek. Dufay úrnak az volt a véleménye, hogy a jó és a drága árun lehet keresni. „Kis forgalom — nagy nyereség” — ez volt az elve a gyémántbánya tulajdonosának. Néhány nap múlva a „President Rooswelt” tovább indult a Hawaii-szigetekről. Legközelebbi célja Japán volt. Eközben Dufay úr két táviratot kapott. Az egyik arról tájékoztatta, hogy a Chase Manhattan Bankba benyújtottak egy 150 ezer dolláros csekkét, amit ki is fizettek. A másik távirat, melyet két nappal később kapott meg, a gyémáncsiszoló cégtől érkezett. Megkérdezték a milliomost, hogy nem történt-e tévedés, hogy valójában sziszolják-e a zöld üveget, amelyet Hawaiiból kaptak. A második távirat után Dufay úr három napig nem hagyta el a kabinját. Felesége azzal magyarázta, hogy férje megbetegedett, biztosan nem bírja a hőséget. Orvost azonban nem hívtak. A gyémántbánya tulajdonos gyógyulása után is rossz kedvében volt. A társaság megpróbálta néhányszor felrázni, de eredménytelenül. A barátok egymás között úgy vélekedtek, hogy nagy gondban lehet. talán veszteségek érték a tőzsdén, talán a gyémánt- piackonjuktúra miatt? Dufay ún azonban senkivel sem osztotta meg gondját. A kirándulás nagyszerűen sikerült. Minden utitárs hálásan gondolt a szervezőkre. Ezért sem emlegették szegény mister MacArecket, aki nem vehetett részt végig a szép utazáson, csak egyetlen ember emlékezett rá sokáig. (Folytatjuk)