Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

1979. február 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött a kedvezményes téli vásár Milliókat takaríthatunk meg Külön osztályon az engedményes áruk. Itt bizony akad dolga a kereskedőnek és a pénztárosnak (Fotló: K. I.) SZOLNOK A Szolnokra érkező helykö­zi autóbuszokon, a reggeli vonatokon egy gombostűt sem lehetett leejteni tegnap reggel. A bejárók, a diákok mellett több ezren érkeztek Szolnokra, hogy már a nyi­tásnál ott legyenek a ked­vezményes téli vásár első napján. Megkezdődött az évek óta népszerű árlészál- lításos vásár. A Dáma készruhabolt a megszokottnál egy órával előbb, már 8 órakor fogadta a vásárlókat az első napon. Tizenegy órakor jártunk ott, a leszállított árú női téli­kabátok java része már gaz­dára talált. Sláger a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet­ben gyártott Stan-ford fan­tázia nevet viselő, szőrmé­vel díszített, téliesített, víz­hatlan női kabát, amely mintegy 900 forinttal ol­csóbb, mint egyébként. Bő választékot kínál a ruhaház gyermekrészlege is. A két­millió forint értékű készlet­ből mindenki találhat ma­gának tetsző ruhaneműt. A Centrum Áruház „hő­siesen” állta a rohamokat. Több méteres, kígyózó sorok a pénztárnál, a csomagoló pultok előtt. Tíz és fél mil­liós — kedvezményes — árukészletet kínál a Cent­rum, köztük 4 millió forint értékben konfekciót. 4 mil­lió 100 ezer forint értékű darabárut. A legkeresetteb­bek a vastag, téli kötöttáruk, a kabátok. Ha az egész készlet elkel, a vásárlók 4 millió forintot takaríthatnak meg. A Szolnok megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat a két hétig tartó ked­vezményes vásárra 28 mil­lió forint értékű árut „tá­lalt” a megye üzleteibe, eb­ből 5 milliót a lábbeli, 9 milliót a divat- és kötött­áru, 8 milliót a felsőruháza­ti konfekció, és 4 millió 200 ezer forintot a méteráru teszi ki. A vásárlók zsebében csaknem 10 millió forint marad, ha elfogy a készlet JÁSZBERÉNY Télikabátok, női bundák, divatöltönyök, gyermekru­hák, kötött- és méteráruk, lakástextil, lábbelik, több mint 8 millió forint érték­ben és 30—40 százalékkal olcsóbban. Jászberényben a „Fortu­na” készruhaboltban másfél millió forintos árukészlettel férfi, női, és bakfiskabátok- kal, női bundákkal, férfiöl­tönyökkel, pantallókkal nyi­tottók meg a vásárt. Az el­ső nap slágere a 40 százalék­kal olcsóbb férfi és bakfis télikabát és női bunda volt. A „Fantázia” divatház készletének értéke megha­ladta a 2 millió forintot. Gyermek, női és férfi kötött­árukat, férfiingeket kínálnak 30—40 százalékkal olcsóbban. A legtöbb vevő a kardigá­nokkal és gyermekruhákkal megrakott pultok előtt szo­rongott. A „Favorit” méterárubolt­ban az eredeti árnál 30—50 százalékkal kevesebbért mé­rik a férfi- és női szövete­ket, a yerseit, a lakástextilt, a pamutárut. A vásárlók több mint 2 millió forint ér­tékű készletből válogathat­tak. A legkeresettebb enged­ményes áru a női és a fér­fiszövet. A Jászsági Áruház két és fél millió forint' értékű áru­val készült fel a vásárra. Konfekciókabátok és -öltö­nyök, bundák és bőrkabá­tok, szövetek és pamutáruk téli lábbelik várták a ve­vőket. Az első napon gazdát találtak olyan női bundák is, amelyekért néhány nap­pal ezelőtt két és fél ezer forinttal többet kellett vol­na fizetni. TISZAFÜRED A tiszafüredi Sztár Áru­házban nyitás után már ki- tehették volna a „minden négyzetméter foglalt” táblát. Az üzlet mintegy másfél millió forint értékű, leárazott ruházati készlettel rendelke­zett hétfőn reggel nyolc óra­kor. A konfekciórészlegen fia­tal házaspár két év körüli fiúval. — Faliszőnyeget, dunna- garnitúrát már vettünk. Ed­dig ezer forintot hagytunk itt, de a férjemnek még vá­sárolunk egy szép szürke öltönyt. Mellettük idős bácsi mu­tatja bekecsét, 340 forint helyett 204-ért kapta. Hosszú sorok a pultok előtt: színes, minőségileg megfelelő választék minden­felé. Divatjamúlt holmi alig akad: a kivételt talán csak a hosszú nyelű női esernyők és néhány táskatípus képezi. Legnagyobb keletje a férfi-, női kardigánoknak, a férfi­öltönyöknek, a függönyök­nek és a színes gyermekhol­miknak van. A raktárak te­le polcokkal várják a továb­bi „pénztórca-könnyebbítő” napokat. Az áfész Tisza II. ruháza­ti áruházában ugyancsak hyüzsgő tömeg válogat a mintegy kétmillió forintnyi leárazott árukészletben. Itta felsőkabát választéka sze­rény: vagy túl divatos, vagy kissé színehagyott. Azonban 11-re már elkeltek a női bun­dák, rengetegen viszik a férfiingeket, meleg alsóruhá­kat, pizsamákat, a méter­árut. A bébiboltban az árleszál­lítás csak a felsőruházati gyermekholmikra vonatko­zik, mintegy 180 ezer forint értékben. Keresett a kétré­szes overall, a télikabát és a műszőrmebunda. Százmillióért: zöldség, gyümölcs, májliba Szolnok városában, négy városkörnyéki községben és további hét közeli települé­sen mintegy 12 ezer tagja van a Szolnok és Vidéke Áfésznek. A fogyasztás mel­lett a szövetkezet számára történő termelésen és érté­kesítésen keresztül főként a hétezerre tehető vidéki tag­ság szerepe jelentős az áfész tevékenységében. A felvásár­lási árukapcsolat révén az elmúlt évben csaknem 100 millió forint jövedelemhez jutottak az áfész tagjai: töb­bek között 120 vagon zöld­séggel és gyümölcesel, 110 ezer májlibával, 750 mázsa vágónyúllal, 200 mázsa hús­galambba^ mézzel, tollal, ta­karmánnyal és számos egyéb termékkel segítették az áru­ellátást. Barkácseszközök tárlata Barkácseszközöket mutat be február 7—11. között az Egyesült Jászsági Áfész Jász­berényben, a Hűtőgépgyár munkás- és ifjúsági házá­ban. A kiállításon az érdek­lődők működés közben is­merkedhetnek meg a faipari és a fémmegmunkáló szer­számokkal. készletekkel, barkácsgépekkel és tartozé­kaikkal, segítséget kapnak a megfelelő szerszámok és se­gédeszközök kiválasztásához. A naponta 14-től 18 óráig nyitva tartó kiállításon be­mutatott tárgyakat meg is vásárolhatják a barkácsolók a Jászsági áruház vas-mű­szaki osztályán. Javuló szolgáltatás A jászberényi Vegyesipari Szolgáltató Vállalat az el­múlt évben Itöbto mint 500 különféle — asztalos- és la­katosipari, kőműves és szoba­festői — munkával, mintegy 1300 háztartási kisgép és olajkályha javításával vagy felújításával járult hozzá a lakossági igények kielégíté­séhez. Az idén újább rész­leg létrehozásával javítja szolgáltató munkáját a vál­lalat Az eddigi javító-kar­bantartó csoportok kapacitá­sának növelése mellett meg­nyitotta a Lenin úton a vá­rosban régóta hiányolt üve­gező. képkeretező műhelyét. HELYZETJELENTÉS ~Ha tetőzik a Tisza KÉSZÜLTSÉGBEN A VÉDELEM Tegnap 880 centiméterrel te­tőzött a Tisza Tokajnál, ez a vízellás 8 cervtiméterrel megha­ladta az eddig észlelt legmaga­sabb (1970. évi) szintet. Az el­múlt 48 órában a Bodrog és a felső Tisza vízgyűjtőterületén ismét hullott csapadék, amely­nek következtében a folyó felső szakaszán újabb vízszintemelke- dés várható. Tiszaroffon tegnap meghalad­ta a vízállás a 800 centimétert, ezért reggel 6 órától a Tisza­füred—Szolnok közötti IV—V. és IX-X. árvédelmi szakaszon el­rendelték a III. fokú készültsé­get. Szolnokon ugyanakkor a 750 centimétert meghaladó víz­állás miatt a Szolnok—Csongrád közötti I—III. illetve VI—Vili. ár- vízvédelmi szakaszokra a II. fo­kú készültséget rendelték el. Bár napról napra csökken a belvíz sújtotta terület megyénk­ben, jelenleg 7 ezer 600 hek­tár van víz alatt. Karcag, Kis­újszállás térségében a Horto­bágy—Berettyót le kellett zárni a Körös magas vízállása miatt, és a csatorna is megtelt már. Ezért a belvizet ezen a terüle­ten a Nagykunsági Főcsatorná­ba, a Kecskeri és a X-es táro­zókba emelik át. Ha jön a víz, — mi már csak vigyázunk a gátakra — igazít zubbonyán Fehér Pál, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság készenléti oszta­gának jól megtermett vezető­je. Épp az imént szállt ki a terepjáróból Csapata másik felétől érkezett, ők jó két ki­lométerrel lejjebb dolgoznak. Billentős ZIL-ek zúgnak el mellettünk földdel rakottan, tengelyig merülnek a vízpart föllazult agyagjába. — Most az a dolgunk — mutat a lapátoló emberek egyik csoportjára Fehér Pál, — hogy a nehezebb időkre készüljünk. A tavalyi, de kü­lönösen a hetvenes nagy víz idején igazán megtanultuk, hogy mely szakaszok veszé­lyesek a Tiszán. Most úgy fest a dolog, hogy magasabb vízállásra számíthatunk, mint eddig bármikor, ezért erősít­jük itt Martfű alatt a magas­partot. Reggel 6-kor Szolnok­nál 762 centimétert mértek a Tiszán, az előreláthatólag még másfél métert emelke­dik a hét végéig. Ez a cipő­gyár alatti partszakasz erő­sítés nélkül ennyi vizet már nem bírna el. A készenléti osztagban so­kat próbált, kemény felada­tokban edződött emberek kaphäTnak csak helyet, ösz­szeszoktak, kevés szóból is értik egymást. — Afféle mozgógárda va­gyunk. Mindig a legveszé­lyeztetettebb helyekre irá­nyítanak bennünket, s oda kell érnünk minél hamarabb. Ezért aztán az igazgatóság te­lephelyén mindennel felsze­relt teherautók várnak beve­tésre készen. — Palikám, — lép hozzánk Mányi Mihály, a mezőtúri szakaszmérnökség vezetője, aki a Tisza bál partjáért fe­lel Óballától Csongrádig. — Holnaptól homokot kell ide hozatni, nem ilyen agyagos földet, mert ha két szem eső esik, az autók beleragadnak a sárba! Fehér Pál rábólint. Aztán keserves arccal felnéz az ég­re, mert mintha meghallotta volna, szemerkélni kezd az eső. — Még ez is, — sóhajt az osztagvezető. — Hallottuk, hogy odafent a folyó felső szakaszán is esik. Nehéz dol­gunk lesz egy hét múlva, ná­lunk akkor tetőzik a Tisza. Közben az emberek rőzse- kötegeket fektetnek, karókkal rögzítik, aztán mögéje zúdul a szalma, meg a föld. Távo­labb dózer segíti a munkát. Hízik, erősödik, magasodik a part. A cipőgyáriak sűrűn kérdezgetik: úgy-e nem jön be a víz? — Mennem kell — mondja Fehér Pál. — Most kaptam rádión az értesítést, hogy holnap már Tószeg alá vo­nulunk, mert néhány faluszé­li ház könnyen bajba kerül­het. — Beugrik a terepjáró­ba, fölmordul a motor. * * » A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság állandó ügyele­tén Nagy Illés védelemveze­tő-helyettesnek temérdek a dolga. Percenként csörög va­lamelyik telefon. A falakon térképek, grafikonok, ahol a munkatársak kétóránként je­lölik a vízállások változásait. — Az eddigi tapasztalata­ink alapján a védvonalakon mintegy negyven helyet vizs­gálunk felül. Ahol szükséges, ott intézkedünk. Vasárnap hat és fél. száz ember hat­vanhat gépjármű és nyolc ví­zi jármű dolgozott a megelő­ző munkálatokon. Készülünk a várható tetőzésre, és meg­birkózunk vele még akkor is, ha számításaink szerint a hetvenes maximumot jó tíz centiméterrel meghaladja majd az idén a Tisza. — hz — így dolgoztunk Cfllfffálo részlet ismert OUMGIG volt már ab­-------------------- ból — napi t apasztalatok, az MSZMP Központi Bizottsága decem­ber 6-i ülése, az országgyűlés téli ülésszaka nyomán, . — >amit most teljes, összefoglaló képként tárt elénk a Közpon­ti Statisztikai Hivatal jelen­tése. A népgazdaság 1978. évi tervének teljesítéséről nyúj­tott átfogó összegzés — amit a napilapok vasárnapi szá­mukban hoztak nyilvánosság­ra — arra ad módot, hogy tavalyi munkánk eredmé­nyeiről összeillesszük az ön­magunkban is fontos, ám együttesen még beszédesebb részleteket; a tanulságok le­vonása. s hasznosításuk elke­rülhetetlen. Rögtön túlesve a nehezén: az indokolt kérdésre, vajon miként summázható a megtett út. azt felelhetjük, sikerrel legyűrt akadályok, s elmaradt lépések bonyolult keveredése­ként. Nem a haladás ténye, hanem hogyanja mellé tehető kérdőjel, s ez egyben válasz arra is, megtorpanásról nem beszélhetünk. Arról azonban igen — mégpedig megkülön­böztetett figyelmet sürgetve kell szólnunk róla —. hogy munkánknak egyre inkább a minőségi jellemzői kerülnek előtérbe, s itt vannak tetemes adósságaink. Mert hiszen igaz. a termelőágazatok a tervvel egyező, vagy azt megközelítő mértékben fejlődtek, de ép­pen a minőségi, összetételbeli vonások háttérben maradása miatt a termelés egészének hatékonysága elmaradt a szá­mítottól; a nemzeti jövede­lem növekedése négy százalék a célul meghatáro­zott öt százalékkal szemben. Amibe belejátszott, a bruttó termelés sem emelkedett a számított mértékben, ám még erőteliesebb szerepe volt an­nak. hogy az anyagi ráfordí­tások gyorsabban növeked­tek. mint maga az árukibo­csátás. Az utóbbi, ha egyet­len esztendőben föllelhető je­lenségnek mutatkozna, nem okozna különösebb fejtörést. Tartós, hosszabb ideje megle­vő folyamatról van szó azon­ban, amit — életszínvonal­politikai, s gazdaságfejleszté­si céljaink ismeretében egy­aránt — nehéz teherként vál­tóinkon nem hordhatunk to­vább. Ahogy ismétlődően visszatérő gond a beruházá­sok tervezettet meghatódó mértéke, a készletfelhalmo­zás már-már akrobatamutat­ványokhoz illő emelkedése. Az ilyen és hasonló tényezők azután úgy válnak igazán testközelivé, hogy a behoza­tal túllép az ésszerű, az in­dokolt határokon. ugyan­akkor a kivitelnél el­maradnak. késnek azok a lé­pések. melyek növelnék ver­senyképes áruik • mennyisé­gét, korszerűségét, használa­ti értékét, fajlagos költségeik­kel összevetett árát. Mindenkor^ veszélyesek a végletek, s akkor különösen, ha a gondok szorítóak. Ép­pen ezért fontos hangsúlyoz­ni, hogy milliók munkája eredményeként az Í978-as esztendő is hozott szép sike­reket. A vegyipar gyors ter­melésnövekedését például — 10.7 százalék — a terület több szakágazatában a ked­vező eredményű kivitel foko­zódása kísérte; az egy lakos­ra számított 1,2 tonna sze­mestermény és 124 kilogramm hús előállítása európai vi­szonylatban is figyelmet ér­demlő eredmény, s a 88 ezer lakás fölépítése — bár két­ezerrel kevesebb az eredeti­leg meghatározottnál — szin­tén temérdek munkát és pénzt emésztett fel. Ha megengedjük a leegy­szerűsítést. akkor úgy fogal­mazhatunk, nem az eredmé­nyek hiánya, hanem lehetősé­geink és eredményeink viszo­nnyá. s méginkább a követel­mények és a teljesítmények aránya a figyelmeztető. Saj­nos, óvakodunk, ódzkodunk az olyasfajta ellentétpárok fölállításától, mint az. hogy a vállalatok és szövetkezetek fejlesztési forrásai a terve­zettnél jóval nagyobb mér­tékben bővültek — ilyen cé­lú kiadásokra tíz százalékkal többet fordítottak, mint 1977- ben —, ugyanakkor az esz­közkihasználás romlott, az egységnyi állóeszközre jutó termelés 1978-ban az iparban 3,5 százalékkal, az építőipar­ban nyolc, a mezőgazdaság­ban két százalékkal csökkent. A beruházásaikra, fejleszté­seikre büszke cégeknél a mérleg e másik serpenyőjét is figyelni kellene. Az előbbihez hasonló ellen­tétpárokat — a köznapi ta­pasztalatokra támaszkodva is, a Központi Statisztikai Hiva­tal jelentését olvasva is —, sajnos könnyedén összeállít­hatunk. Hiszen fura helyzet: az ipar nagy iramban emel­te beruházási célú értékesíté­sét, ugyanakkor — például és nagy súllyal a gépiparban — a termékszerkezet korszerűsí­tése az indokoltnál sokkal lassúbb; gyakran újdonság­ként is elavult, nem korszerű termékek kerülnek a közfo­gyasztásba, a felhalmozásba, egyaránt. Csakis akkor tudjuk a va­lóságnak megfelelően értékel­ni munkánk eredményeit és teendőinket, ha nem kerüljük meg az előbb említett, il­lusztrált szembesítést. Az a tény. hogy további fejlődé­sünk kulcskérdésévé az egyensúlyi helyzet javítása vált, a megtett lépésekkel szemben az elmaradtakat emeli a fő helyre. Azaz: tart­suk számon, miben sikerült előbbre jutni az előző eszten­dőkhöz kénest, ám a hang­súly azon legyen, hol, miben, miért maradtunk el lehető­ségeinktől. Mert elmarad­tunk. s hogy ok okozat min­dig kapcsolódik, azt tanasz- talhattuk az 1979. évi népgaz­dasági terv céljainak megfo­galmazásánál. a minimális növekedést jelző számok ki­mondásával. Sem az irányításban, sem a vállalati tevékenységben nem észlelhettük igazán 1978-ban a népgazdaság valóságos hely­zetét. ezt tükrözik a statisz­tikai jelentésben foglaltak is. Annak ellenére igaz ez. hogy tisztelet és elismerés illeti a különböző termelő kollektí­vák jó célú erőfeszítéseit, eredményeit, ám azt kell mondanunk. összességében mégis kevés az, amire jutot­tunk. nem korábbi gazdálko­dási szintünkhöz, hanem a követelmények diktálta. a lehetségest, és a szükségsze­rűt magukba foglaló mércék­hez képest. A statisztikai je­lentés száraz tényei mögött a valóság bonyolult minden­napjai lüktetnek, s époen ezért a szóbanforgó tények nagy biztonságú alapot kínál­nak az okok, okozatok föltá­rására. megismerésére. Fnnplf mikéntjét a ma- LIIIIGn gUk testére szab- ~~—— va szükséges meghatározniuk a termelőhe­lyeknek, elvét viszont világo­san megfogalmazta az MSZMP Központi Bizottsága 1978. december 6-i ülése. A testület tanácskozásán el­hangzott előadói beszédben Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára erről az elv­ről így szólt: „a követelmé­nyek fokozása a vállalatokat mint gazdálkodókat, a gazda­sági vezetőket és a dolgozó­kat pedig mint munkaválla­lókat érintse. Az intézkedé­seknek az erőforrások gazda­ságosabb felhasználására, a szükséges szerkezeti változta­tások megvalósítására kell ösztönözniük. jövedelemhez pedig csak fokozódó követel­mények teljesítésével lehes­sen hozzájutni”. K. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents