Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-15 / 38. szám
1979. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Energiatakarékossági terv az erdőgazdaságban TSbb korcsolyacipő a hazai boltokban Jól kezdték az évet a Jászsági Cipőipari Szövetkezet dolgozói: január eleje óta 15 ezer pár férfi félcipőt gyártottak hazai értékesítésre, és 3 ezer 500 |pár műkorcsolyacipőt külföldi megrendelésre. 'A belkereskedelem idei Rendelése 50 ezer pár férfi félcipő. A 23 millió forint értékű termék, május végére már a cipőboltokban lesz. Hazai igényeket elégít ki, a TRIÄL megrendelésére készülő, 16 ezer pár műkorcsolyacipő, ez csaknem háromszorosa a tavalyi igényeknek. Május végére elkészítik az utolsó pár műkorcsolyacipőt is, ezután a szövetkezet teljes egészében átáll az exporttermékek gyártására. A külföldi megrendelők igényeihez igazodva az év végéig több mint 23 millió forint értékben 55 ezer pár korcsolyacipőt szállítanak svéd, angol és osztrák cégeknek. Villamos energiára, benzinre, gázolajra és egyéb fűtőanyagra 18,6 millió forintot költöttek 1978-ban a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban. Legtöbbe a villamos energia került, amely 140 ezer kilowatt/ órával több mint az 1977. évi fogyasztás. A növekvő energiaköltségek ellensúlyozására takarékossági tervet dolgoztak ki. 1979-ben megteremtik az energiagazdálkodás szervezeti, személyi és tárgyi feltételeit. A takarékoskodó dolgozók részére prémiumrendszert alakítanak ki. A villamos energiával való takarékoskodás érdekében pedig — folyamatosan — kondenzátoregységeket szerelnek fel, amelyekkel csökken az induktív energiafelvétel, nő az áram kapacitása. Hétféle házitésztából 850 mázsa Az Egyesült Jászsági Áfész jászalsószentgyörgyi házitészta üzeme több mint három és fél millió forint értékben 850 mázsa nyolc- és öttojásos téslztát készít az idén. A hagyományos módszerekkel — kézi munkával — előállított finommetélt, eperlevél, a csuszának való nagykocka és az ízletes tarhonya az üzem közkedvelt termékei. Az év első hónapijában a hétféle házitésztából csaknem 80 mázsát szállítottak régi megrendelőiknek, a Pest, a Komárom, a Nóg- rád, a Győr és a Szolnok—Békés megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalatnak, A kengyeli Dózsa Termelőszövetkezet Rosszból, jó példa Mem valami jó fényt vet az állattenyésztők munkájára, Ha az újságban azt olvassák róluk, hogy ahol dolgoznak, ott a borjak egyharmada, negyede elpusztul. Márpedig a kengyeli Dózsa Termelőszövetkezet szakembereinek ezzel kellet szembenézniük, hiszen a Néplapban, 1977. januárjában megjelent cikk erről számolt be. Nincs miért szégyenkezni Azóta viszont eltelt két év, s úgy tűnik, ez az idő elegendő volt arra, hogy az üzem „kilábaljon a sárból”. A gazdaság rekonstrukció alá vonta a két 150 férőhelyes tehenészeti telepet; elletőt, elkü- lönítőt, borjúnevelőt, feketefehér öltözőt építettek. A felújítás befejeztével két „mini szaktelep” termel majd, s hogy miképpen, arra már a mostani adatok is választ adnak. Az egyik telepen már befejeződtek a munkák, ott 1978-ban egyetlen állat se pusztult el. A másikon, ahol várhatóan áprilisban teszik helyére az utosó szöget, még 9 százalékos a borjúelhullás, ám a rekonstrukció teljes befejezésével ez az arány mindenképpen 6 százalék alá szorítható. A különbség? A legóvatosabb becslések szerint is legalább 6—700 ezer forinttal megnövekedik a szövetkezet árbevétele csak abból, hogy a megszületett jószágok csaknem mindegyike felnevelkedik. Ám az előbb említett munkának, amely az új telep építésének legalább 18—20 millió forintos költségével szemben mindössze 1— 1,2 millió forintba kerül, egyéb előnyei is vannak. Május végéig befejeződik az állománycserés TÍBC-s brucella mentesítés, és akkor a Holstein Friz, valamint a magyartarka szarvas- marhák keresztezéséből származó utódok még nagyobb tejhozamra lesznek képesek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mostani átlagot szégyellni kellene, hiszen az 1978-as termelés, magyartarka állatokkal meghaladta a 3400 litert. S ez annál is inkább figyelemre méltó, mert egy évvel korábban, illetve 1976- ban sehogy se tudtak elmozdulni a 2700 literes hozamról. Most hogyan sikerült? Ügy, hogy megváltoztaták a takarmányozást és a tehenészek bérezését. A szarvasmarha-ágazat szakvezetői szabad kezet kaptak: azzal etethették az állatokat, amivel akarták. Egyetlen megkötés volt csupán: egy liter tej előállításának takarmányozási költsége nem haladhatta meg a 2,90-et. A nyáron zöldlucerna, télen pedig silóra és lucemaszénára alapozott etetési mód eredményesnek bizonyult, főképp azért, mert mindenki nagyon ügyelt a minőségre. A takarmányozási költség nem értq el a 2,50-et, az összes költség alig haladta meg a 6 forintot. Így — az állami dotációt és a tejprémiu- mot is beleszámítva —1 a gazdaság eljutott oda. Jiogy a korábbi 50 filléres ráfizetés helyett minden liter ttej egy forint hasznot hozott. A gondozók is jól jártak Ebbe|n termésizetesen jelentős része volit az előbb említett új bérezésnek is. A tehenészek keresetének csupán 10 százaléka a biztos, a többi a kifejt tej mennyiségétől függ. A gondozók literenként 80 fillért kapnak — tehát egyáltalán nem mindegy nekik, hogy melyik tehén mennyi tejet ad. Így az is természetesbe vált számukra, hogy a lehető legjobban ellássák az állatokat, ugyanis itt minden hiányosság „zsebre megy”. Jó munka viszont elnyerte jutalmát: a gondozók 1978-ban 5—8 ezer forinttal kerestek többet, mint 1977-ben. Jól megtérülő befektetés A Dózsa Termelőszövetkezet állatenyésztésének másik kiemelt ágazata a sertés. Korábban itt is gondok voltak, ugyanis a fiaztatóból kikerült malacok csak 70—80 napos koruk után bírták el a hizlalda klímáját, addig az előző épületben foglalták a helyet. Ezen a gazdaság úgy segített, hogy épített egy konténeres utónevelőt, s így egycsapásra megváltozott minden. Ugyanazon létszámmal 1,7-ről 2,2-re emelkedett az úgynevezett kocaforgó, 13-ról 20-ra a szaporulat. A malacok 28—32 napos korukban hagyják el a fiaztatót, és megerősödve ke- rülnek a hizlaldába. Ennek, a meggyorsított rotáción túl, azt az előnyét is élvezi a gazdaság, hogy itöbb mint 2 százalékkal csökkent az elhullás, nem beszélve arról, hogy a megváltozott körülmények nyomán az egy kiló súlygyarapodásra vetített abrakfelhasználás 60 dekával kevesebb, és így nem haladja meg a 3,6 kilót. A végeredmény? Két évvel ezelőtt 4400 malac született a gazdaságban, tavaly félévtől — amikor átadták a beruházást — 2000-rel több, és az idén már 7600 darab a terv. Ez pedig azt jelenti, hogy 1979-ben 1978-hoz képest 1500 mázsával több hízó hagyhatja el az üzemet. A népgazdaságnak 4, a termelőszövetkezetnek pedig 1.5 milliójába kerülő létesítmény tehát igazán jól megtérülő befektetés. Annál is inkább, mert azzal, hogy több hús jutott az országnak, a tsz is nagyobb hasznot húzhatott magának. Tudniillik a költségek csökkenésével, valamint a jobb minőség után járó magasabb átvételi árral a kilónkénti jövedelem egy év alatt megduplázódva 6 forintra emelkedett. Kevesebb kockázattal A szakemberek az előbbiek figyelembevételével azt tervezik, hogy 1982-re megháromszorozzák a termelést, és ettől kezdve évente 18 ezer hízó hagyja el a Dózsa Tsz-t. Erre a fejlesztésre egyébként azért is szükség van, mert az állattenyésztés — ahol a termelési érték 90 százalékát e két ágazat állítja elő — a növénytermesztés árbevételének mindössze felét tudja megtermelni. Amikor a tervek megvalósulnak, ez az arány jelentősen megváltozik: 1982-ben várhatóan már 50—50 százalékban osztozkodik az árbevételen a két főágaZat — s ez jóval kevésbé kockázatos termelési szerkezetet jelent. B. A. Fólia és gomba Tiszafüredi ÁFÉSZ tervek A Tiszafüred és Vidéke Áfész — a termelőszövetkezetekkel kialakított jó kapcsolatainak eredményeként — jelentős tervekkel kezdte 1979-et. Egy-egy termelési ágban átveszik a korszerű termelési és tartási módszereket a nagyüzemektől. A hajdúböszörményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet szakemberei a sertéstartásban, a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet a nyúlte- nyésztésben, az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet pedig a galambtartásban segíti az áfész szakcsoportjainak munkáját. Az idén ezerötszáz négyzetméteres fűtött és kétezer négyzetméter alapterületű enyhén fűtött fóliaterülettel is gazdagodik a szövetkezet. A telepek szakszerű üzemeltetésében a debreceni Agrártudományi Egyetem kertészeti tanszéke segíti őket. A primőráru-ellátás javítását szeretnék ezzel elérni. Tavaly kísérletképpen bevezették a gombatermesztést, sikerrel, hiszen a napokban már 150 kiló gombát értékesítettek — első terménykéntKészül a kenyérnekvaló Naponta 15 vagon búzát őrölnek a Szolnok megyei Gabo- naforqalmi és Malomipari Vállalat törökszentmiklósi malmában. Ebből a gabona mennyiségből 9 vagonnyi liszt lesz, amelyből 180-200 mázsát egykilós csomagolásban az élelmiszer üzletekbe, a többit 50 kilós zsákokban a sütőipari és az élelmiszer nagykereskedelmi vállalatoknak szállítanak. A hengerpadon Persa lánosné vigyázza az őrlőhengerek munkáját (Fotó: T. F.) A FÜTŐ (Dénes Béla)
