Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 14. 14.05: „Roham”. Kötelek, közlekedési baleset, egy súlyos sérült — közli a diszpécser. Pár másodperc múlva Kemény János kezében vagyunk: a 70 kilométer óra a jeges, kanyai'gós úton istenkisértés Roham az életért A Dunától keletre Szolnok a negyedik város, ahol — Szeged, Debreceni Miskolc után, pontosan egy éve — Mercedes rohamkocsihoz jutottak a mentők. A másfél milliós furgon — egy főorvossal és két ápolóval - két, intenzív betegellátást biztosító ágyat röpít 100 kilométeres sebességgel a rászorulóhoz. Döntő előnye, - és ezt tavaly kétszáz esetben bizonyította - hogy az életveszélyben lévő sérült vagy beteg, — a helyszínen kaphat a kórházival egyenértékű segítséget a mentőktől. Szerdai, meglehetősen mozgalmas napjukról számol be képriportunk. 14.32: a sérült gépkocsivezetőt Járomi Barnabás vitte saját házába a szakadó hóesésből, s dr. Zsótér Gyöngyi, a falu körzeti orvosa megköny- nyebbülten sóhajt fel. Diagnózisa — combtörés, 14.40: a gipszkeménységű, úgynevezett „vákuum és artériás vérzés a fejen - helyes volt, a sérült ágy”, amely körülburkolja az egész testet - be ettől kezdve a „mentőké” kerül a mentőautóba ... » ... ahol dr. Bányai Edit főorvos és Lengyel József betegápoló azonnal megkezdi a vérzés, és a fájdalom csillapítását. 14.54: indulás Szolnokra, ahol a rádióbeszélgetés nyomán már mindent tudnak A „Merciben” infúzió, gyomormosókészlet, lélegeztető, intu- bációs készlet1, sőt nyolccsatornás EKG, szívműködés beindító def ibrillátor és pacemaker is van. Amerikai, NSZK-gyártmá- nyok mellett a Medicor műszerei dolgoznak - az életért 15.27: megérkeztünk a Hetényi kórház sürgősségi betegfelvételi osztályára, ahol dr. Andics László ügyeletes orvos veszi át a balesetest. Röntgen, műtő - a mentők dolga itt véget ért Fél cigarettányi szünet - újabb riadó. A 4-es út kertvárosi szakaszán több kilométeres kocsisor, négy mentőautó, több száz fős tömeg, jajveszékelés: munkásszállító teherautóhoz ütödött egy pótkocsi. És a kavarodás közepén az egyetlen biztos pont, a nyugodtan, felesleges mozdulat! nélkül gyógyító orvosé Köhidi Imre képriportja k Fegyvernek fl kamaszkorú község A csonttá fagyott földben mélyíti a vízvezeték árlkát. Budai Tibor félfüllel figyel ránk, azután közbeszól: ,— Engem is írjon ki az újságba. — Miért? — Mert olyan szép barna bőröm van. A nyáron lementem a Balatonhoz. Alig értem oda, megjegyezte egy öregasszony: „Maga már régen itt lehet, mert ugyancsak lebarnult.’’ A többiek nevetnek. A tanács költségvetési üzemének munkásai új épületet húznak fel a Hársfa utcában. Nézem a kétszintes házakat, s arra gondolok, hogy ez az új utca tulajdonképpen jelképe is lehet a mai Fegy- vemeknek. Harminchat lakás már készen van. Mindegyik kétszintes, háromszobás. A háló, a gyermekszoba és a fürdőszoba az emeleten van, a nappali és a konyha a földszinten. Akármelyik városlakó szívesen fogadna ilyen otthonig Városiasod,ik a falu, — mondhatnánk, ha csak az épületeket néznénk. A kerteket tekintve viszont nyilvánvaló: az átmenet a régi és az új életforma között korántsem ilyen egyszerű. Szemet rontó, össze-vissza tá- kolt bódék, tyúkólak sorakoznak a kertekben. Eszembe jut egyik ismerősöm véleménye: „Az emberek tudatában is gyorsabb ütemű változás kellene, nemcsak lakáskörülményeikben.” Sziráki József egy pillanatra abbahagyja a csákányozást, végignéz a házsoron: — Nekem nem kellene ilyen lakás. Jószágot is tartok, ezért családi házat építettem. Rámutat Budai Tiborra: — Ö is azt épített. Brigádunk társadalmi munkában húzta a falat. Tibor megérdemli a segítséget. Régóta velünk dolgozik, egyébként ő a szakszervezeti bizalmink. Sokan kedvelik Fegyver- neken a családi házat. Az angolkerti részen negyven- nyolc telket ilyen célra értékesített a tanács. Az anna- házi részen, ahol korábban holdnyi területű porták voltak, ugyanezért új utcát nyitottak. Az idén közművesí- tik, aztán kezdődhet az építkezés. Busszal a munkások elé Évente negyven-negyvenöt családi ház épül. Megszűnt az elvándorlás, stabilnak érzik helyzetüket a fegyvernekiek. A termelőszövetkezetek fejlődése mellett hozzájárult ehhez az is, hogy az örményesi gépgyár négyszáz fegyvemekinek biztosít munkát. A helyi szőnyeg- szövő, a horgászcikk-készítő üzem és az állami csecsemő- otthon pedig több mint kétszáz nő elhelyezkedését biztosítja. Nagy szó ez, még akkor is, ha néha kisebb zökkenők tapasztalhatók a munkában. Csőke Miklósné, a horgászcikk készítő üzemben például borús arccal fogad: — Olyan „sehogy se vagyunk” állapot uralkodik most nálunk. Huszonhat dolgozónk közül tizenhatan kényszerszabadsággal kezdték az évet. A magyarázat kézenfekvő: az úszók antennáját kemény gumiból, indiai nádból vagy hársfából készítik. Hársfa még volna, d,e állítólag olyan nedves, hogy nem lehet jeldolgozni. Csőkéné derűsebb területekre utal: — írjon inkább az autószervizről. Az is a mi szövetkezetünkhöz tartozik, s főleg azóta, amióta a gépkocsikat itt lehet vizsgáztatni, felszökött a forgalma. Jó helyen van, a négyes főút mellett, még külföldiek is felkeresik. Nos, ami az elhelyezkedési lehetőséget illeti, alapvető gond nincs, főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a környező városok üzemei autóbuszokat is küldenek az itt lakó dolgozókért. A törökszentmiklósi baromfifeldolgozó oktatási előadója ezért is jár toborzókörúton. — Filmet vetítünk az üzem életéről az itteni iskolásoknak. Hátha kedvet kapnak, s enyhítik majd munkaerő gondjainkat... Fegyvernek előtt nem zárul be a világ. Sokkal inkább azok előtt, akik máshonnan kerülnek id,e. Nagy Ilona például január 1-én lett a községi mozi vezetője. Méltán kesereg: — Legalább harminc háznál néztem albérletet. Égy helyen lett volna ötszáz forintért. A háziak szobáján kellett volna keresztüljárnom, s az ajtót nem hajthattam volna be magam után. A fürdőszobát nem használhattam volna, s azt sem engedték, hogy a ruháimat a szekrénybe tegyem. Szerintem az ilyen nem albérlet, hanem csak ágyra- járás. A mozi vezetője ezért ti- szaföldvári lakásáról jár Fegyvernekre. Reggel hatkor indul, tízre van munkahelyén. Elszomorító a mozi állaga, s a látogatottsága is. Ezen csak jól irányított szervező munkával lehet segíteni. A „rokon szakma”, a művelődési ház példája bizonyítja ezt. Régebben például gyér volt az érdeklődés társadalomtudományi előadások iránt. Mészáros Ági művészeti előad,ó viszont gyökeres változásról ad számot: — Amióta megszerveztük a szocialista brigádvezétők klubját, sokkal nagyobb az igény a társadalomtudományi témájú előadások iránt. Segítőkész lakosság — Szorgalmas, segítőkész lakossággal számolunk — mondja Kézsmárki Zoltán, a községi pártbizottság titkára. — Nem véletlen, hogy tavaly a társadalmi munka és- a település intézményeinek juttatott anyagi támogatás értéke meghaladta a tízmillió forintot. ,— Mi a biztosíték a község további fejlődésére? — Gazdasági egységeink kiegyensúlyozottak. Sokat jelent az is, hogy ma már nemcsak a pedagógusok alkotják az értelmiségiek körét. Több mint háromszáz értelmiségi él a községben. Szerepük a közéletben, az emberek tudatának változtatásában igen jelentős. Mielőtt túlságosan idillikusra fordulna a kép, a napi gondokra tér a pártbizottság titkára: — Lehetőségeink nincsenek minden területen kihasználva. így például a térség három téeszének — a helyi ■ Vörös Csillag, az Aranykalász és a tiszabői Petőfi együttműködésében még csak a kezdeti lépésekig jutottunk el. A termelésszakosodásban, a közös beruházásokban, a szellemi erők felhasználásában, az áruértékesítésben megannyi, haszonnal járó lehetőség kínálkozik. Ügy véljük, ezért előbbre kell lépni az"együtt- működésben, nemcsak gépeket kölcsönözni egymásnak, hiszen az nem több jószomszédi viszonynál. Az együttműködést azért is szorgalmazzuk, mert egyik szövetkezet sem éri el az optimális nagyságot. A másik gond.unk a szennyvízhálózat kiépítése. A szövetkezetek, a lakosság és az intézmények összefogására van szükség. Bizonyára nehéz dolgunk lesz, mert ma még sokan nem számolnak azzal, hogy szennyvízhálózat hiányában a község belterületén a megengedettnél nagyobb mérvű szennyezettség következhet be. Egészségügyi szempontból is foglalkoznunk kell ezzel a témával. Hallgatom a pártbizottság titkárának okfejtését, s arra gondolok, hogy bizonyára megbirkóznak ezzel is a fegyvernekiek, mint ahogy úrrá lettek már ezernyi gondon. Azt sem volt könnyű elérni például, hogy minden tanulócsoport csak délelőtt jár iskolába, hogy az óvodai ellátottság jobb a megyei átlagnál, hogy hosszú idő óta nem gond a körzeti orvosi állások betöltése, és így tovább. Több községben örülnének annak is. ha vízmüvük — ugyanúgy, mint a fegyvemekieké — lehetővé tenné a hálózatbővítést. Az olyan tények pedig, hogy kevés a napközi otthoni hely, nincs elég szilárd burkolatú út, tornaterem, csak a közeli években épül, az üzletekben kicsi a hűtő- kapacitás —• nemcsak Fegyvernemre jellemző. S korántsem jelent stagnálást. Nemrég adták át például az új éttermet, azelőtt a szapár- falui üzletet és a bisztrót. így teljes a kép Fegyvernek elnyúló, legalább öt kilométer hosszú község. Képletesen szólva olyan, mint egy nyakigláb kamasz. Életét tekintve is inkább a jövő, mint a múlt a meghatározó. Fejlődésére döntő hatással a Vörös Csillag Tsz van. Ezt vallják a község vezetői. — Bizonyára azért vélekednek így — magyarázza Czimmer József, a termelő- szövetkezet elnöke —, mert a helyi gazdálkodó egységek között mi rendelkezünk a legnagyobb vagyonnal, következésképpen szövetkezetünk nyújtja a községi tanácsnak a legnagyobb támogatást. A IV. ötéves terv időszakában például a községfejlesztésre nyújtott támogatás több mint 50 százalékát biztosítottuk. Ez azért is figyelemre méltó, mert a helyi, munkaképes korú lakosságnak mindössze 20 százalékát foglalkoztatjuk. A szövetkezetnek a községhez fűződő kapcsolata azonban ennél jóval szélesebb körű. A tanulók munkára nevelésére például ' a több száz hektárnyi gyümölcsös révén ott van a legjobb lehetőség: A háztáji gazdaságok fejlesztésében is a Vörös Csillag Tsz szerepe a legnagyobb. Tavaly körülbelül 21 millió forint volt a háztájiból felvásárolt állatok értéke. Lehetne folytatni a sort a tsz-ben szervezett szaktanfolyamokkal, a közművelődés anyagi, és a szakemberek révén szellemi támogatásával, a község vezető testületéiben való aktív részvétellel. Mindennék a tevékeny munka az alapja. Czimmer József tsz-elnök joggal vallja: — Itt nem lehet lazítani, keményen meg kell dolgozni a pénzért. Igaz viszont, hogy jó a tagok jövedelme. Nagyobb pénzért sem megy közülük máshová, legfeljebb a kényelmesebb munkáért. A jó munka eredménye a külső szemlélő számára is kézenfekvő. A régi, angolkerti kastély körül is szép lakótelep áll. Előtte a tizen- kilences mártírok emlékműve. A kép így teljes. Simon Béla
