Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

1979. január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Százezer munkaórával több, de mikor? Nyitott üzem, zárt munkahely, de hogyan? Egyhelyben topog a Százados úti flFIT-üzem fejlesztésének ügye A zsúfolt szerelőcsarnokban a munka sem halad úgy, mint ahogy a dolgozók szeretnék Megjelent a téli Autós— motoros Magazinban, hogy végre, hosszas huzavona után megkezdődik az ország első, emeletes autószervizének építése. A megye autósai az­zal élcelődnek, hogy hama­rabb kiszolgálják majd őket Pesten, a Dózsa György út és Szabolcs utca sarkán épülő „csodapalotában”, mint ahogy megvalósul Szolnokon a XVII. számú AFIT Százados úti üzemének fejlesztése. De félre a tréfával! Régi gondjuk az autósok­nak és a szolnoki telepnek egyaránt, hogy egyes javítá­sok ideje — főként a karam­bolozott járműveké, amelyek többsége magántulajdonban van — irreálisan hosszú. Va­lamit enyhített a helyzeten, hogy az AFIT bevezette a kétműszakos munkát, de egy­szerre most sem tudnak több kocsit fogadni, mint ko­rábban, csupán az úgyneve­zett „átfutási idő” csökkent némileg. Az üzem fejlesztése hosszú ideje téma, többízben tárgyaltak róla különböző fó­rumokon egyeztetve az elkép­zeléseket, lehetőségeket. Ta­valy májusában lapunk is hírt adott róla, hogy megol­dás született, mert — a Szá­zados úti üzem kapacitásá­nak 100 ezer munkaórával történő bővítésére beadott pályázatával — az AFIT 28 milliós támogatást nyert el a megyei szolgáltatásfejlesz­tési alapból. Ezzel már több mint 40 millió forint áll ren­delkezésére (közvetlen álla­mi támogatással és saját alapjával együtt) a fejlesz­tésre. Hal tartanak azóta? A beruházási tervet készí­tő UVATERV már a harma­dik telepítési alternatívát is megküldte, mert a korábbi változatok nem feleltek meg. A bővítés ugyanis a telep adottságai miatt — lakóterü­lettel van körülvéve — na­gyon sok nehézségbe ütkö­zik. Az első számú variáció­nál az elhelyezéssel, a lakó­épületektől előírt távolsággal és a környezetvédelemmel, a zajszinttel volt probléma. A másodiknál a „nyitott üzem, zárt munkahely” elképzelése ütközött akadályokba. Azért, hogy a járművek átadásakor és átvételekor az ügyfelek is jelen lehessenek, négy bejá­ratot terveztek a Százados útra, ám a városi tanács nem enged a jelenlegi egynél több kaput nyitni. A tavaly februári helyszí­ni bejárás alapján elkészült helyszínrajzok, a harmadik alternatíva szerinti beépítési és telepítési terv már reális­nak, megvalósításra alkal­masnak látszik. A megyei ta­nács illetékese a közeli na­pokban egyezteti a vélemé­nyeket a városi tanáccsal és a KÖJÁL-lal (a zajszint ugyanis a legutóbbi mérések szerint 1,4 decibellel meg­haladja az előírt, illetve a megengedett 55 dB-es határ­értéket). A tanács és más ha­tóságok jóváhagyása esetén tovább folytatható a terve­zés. A költségekre a tanács decemberben már 8,5 -millió forintot át is utalt az AFIT Trösztnek. A — remélhetőleg végle­ges — 3. számú terv szerint az új, 126 négyzetméter össz­területű szerelőcsarnok a már meglévő fényező mellé kerül. Üj kaput nem nyitnak a környező utcákra, a meg­lévő főbejáraton bonyolódik majd a külső forgalom. A felvételi épület a főbejárat mellé kerül, ebben kap he­lyet a porta, a munkafelvé­teli iroda mellett a korszerű ügyfélváró és mini-büfé, az Állami Biztosító irodája. A technológia javítását, a műszerezettség növelését 4 millió forint értékű különfé­le gépek (emelők, szerszám­gépek, hegesztőberendezések, elektromos és mechanikus mérőműszerek, autómentő­gépkocsi, kerékkiegyensúlyo­zó, vizsgáló próbapad stb.) beszerzésével oldanák meg. Ez a bővítés is a lakosság ér­dekeit szolgálja. Az üzem jelenleg 235 ezer órás kapacitásából a lakossá­gi szolgáltatásra, a magán- tulajdonban lévő járművek javítására és karbantartására 80—85 ezer óra jut. ez utób­bit bővítené további 100 ezer órával a szóban forgó fejlesz­tés megvalósulása, amelynek tervezett határideje 1980 utolsó negyede. A Szolnok és vonzási körébe tartozó sze­mély- és tehergépkocsi állo­mány karbantartási és javí­tási feladatainak ellátása évi 10,5 millió forint értékű szol­gáltatás bővülést jelentene. A fejlesztés szükségességé­hez nem fér kétség, a beru­házást „szentesítették”. Re­mélhetőleg a tervezés körüli huzavona sem tart már so­káig, mert az AFIT-nál ren­delkezésre állnának a szak­emberek, a kivitelezést is vál­lalta a megyei ÁÉV. De ha ilyen sokat várat magára a döntés, ki tudja, mikor lesz a tervből valóság?! R. E. Elegendő a tüzelő a fűtési idény második félidejére A szállítási elmaradások miatt valamivel kisebb készlettel kezdte az évet a tüzelőkereskedelem, mint legutóbb; a telepeken tárolt csaknem negyedmillió tonná­nyi, 20—22 napi forgalomhoz elegendő, szilárd fűtőanyag azonban így is zavartalan át­menetet biztosított. A most már folyamatos szállítások és a különböző intézkedések a fűtési idény második félide­jére is lehetővé teszik a za­vartalan tüzelőellátást. A Belkereskedelmi Mi­nisztériumban elmondták, az MTI munkatársának, hogy a tüzelőanyag-kereskedelem ta­valy 6,4 millió tonna szilárd tüzelőanyagot adott el, más­fél százalékkal többet az előző évinél. Az összforgal- mon belül szénből kevesebb, brikettből viszont 7 száza­lékkal, kokszból 3 százalék­kal, tűzifából 5 százalékkal több fogyott. Mennyiségében egész év­ben ki tudták elégíteni az igényeket — ehhez nagy se­gítséget nyújtott a hazai szén­bányászat többlettermelése — a kínálat összetétele azon­ban változatlanul nem egye­zett a kereslettel. A forgal­mi adatokból is kiderül, hogy a lakosság elsősorban a jó minőségű tüzelőt keresi. — Szénbányászatunk lehetősé­geiből adódóan azonban a szenek minősége javult, im­port tüzelő pedig évek óta csak meghatározott mennyi­ségben áll a kereskedelem rendelkezésére, így a vá­laszték elmarad a vásárlók kívánalmaitól. Az 1978—79. évi fűtési idény hátralévő részére, gya­korlatilag az első negyedév­re, már megvan a lakosság tüzelője. A Magyar Szénbá­nyászati Tröszttel megkötött szerződések alapján az év el­ső három hónapjában 1,1 millió tonna szenet és briket­tet adnak a bányászok, s a tavalyinál 25 százalékkal, 50 ezer tonnával több tűzifát kap a kereskedelem. Várják a már megrendelt importsze­neket is, amelyek esetleges késedelmét pótlandó a beér­kezésig állami tartalékból használnak fel a lakosság el­látására. Várhatóan folyama­tosabb lesz az utánpótlás is, miután a MÁV maximális kocsiellátást ígért, a közleke­dés zöld utat ad a tüzelőszál­lításoknak. A Tüzép-telepek is felkészültek a szállítmá­nyok soronkívüli fogadására, a vagonok gyors kirakására. A pártegység és az alapszervezet zámtalan tény és minden ta­pasztalat tanúsítja, hogy pár­tunkban, az alapszervezeteket is beleértve, a politika valameny- nyi lényeges kérdésében elvi van. Tulajdonképpen senki nem vitatja a szocialista építésben követett alapvető elveknek, a párt vezető szervei által hozott irányiadé politikai határoza­toknak a helyességét. Egyetértés van a gazdaságpolitika, a társadalompolitika, a kultúra területén, a nemzetközi kapcsola­tokban kitűzött elvi célkitűzésekkel. Ez még akkor is igaz, ha az egyes konkrét esetekben a gyakorlati tevékenység során eltérő álláspontokkal is találkozunk. En­nek a természetes ellentmondásnak az az alapja, hogy az alapvető eszmei-politikai érdekazonosságon belül, mind a létviszo­nyokban, mind a tudati szférában lénye­ges’ különbségek is vannak. A társadalmi struktúrának ez a sajátossága pedig lé­nyegében a pártban is visszatükröződik. A párt, ha nem is fejezi ki mechanikusan a társadalmi viszonyok egészét, de nem is függetleníti magát tőle. Ezek a megállapítások természetesen ér­vényesek a párt legkisebb szervezeti egy­ségére, az alapszervezetre is. Itt azonban bizonyos sajátosságok is megfigyelhetők. Az alapszervezet tagjai társadalmi hely­zetüket, létkörülményeiket tekintve egy­ségesebbek, homogénebbek. Ez mindenek­előtt abból’ ered, hogy a társadalmi mun­kamegosztásnak egy szűkebb területéről, lényegében azonos munkahelyről szerve­ződnek. Az alapvető azonosságok, a .gok közös. vonás mellett azonban a párttagok között is vannak lényeges különbségek és ezek mindig forrásai lehetnek az egység ellen ható tendenciáknak. Ezek a különbségek nagyon sokrétűek. Az alapszervezet tagjai különböző helyet foglalnak el a termelési folyamatban ér­vényesülő munkamegosztásban. Vannak köztük- például beosztottak és vezetők, szakmailag magasan kiemelkedők és ke­vésbé képzettek, szorgalmasabbak és el- maradotfabbak, magasabb és alacsonyabb jövedelműek, műveltebbek és kultúráli- san tájékozatlanabbak. Eltérőek sok tekin­tetben spéciéiig körülményeik, politikai és társadalmi ismereteik, gyakorlati tapasz­talataik. Sok olyan eltérés figyelhető meg az egyes párttagok egyéni létfeltételeiben, amelyek közvetlenül és lényegesen befo­lyásolják gondolkodásukat, magatartásu­kat az egyes konkrét politikai jelenségek­kel kapcsolatban. Lényeges sajátossága az alapszerveze­tekben megvalósuló pártegységnek az is, hogy ezen a szinten az általános elvek, a politikai határozatok célkitűzései nagyon konkrétan és gyakorlatiasan vetődnek fel és az egyes embereket a legközvetleneb­bül érintik. Itt már nem elégséges, ha például a bérezéssel kapcsolatban csupán absztrakt módon a szocialista elosztás el­vét hangsúlyozzuk. Itt már nem lehet el­vonatkoztatni a konkrét alkalmazástól, az egyes csoportok, sőt egyes dolgozók konk­rét teljesítményétől, bérezésétől. Nagyon konkrétan kell állást foglalni számos egye­di esetben: ki az, aki többet, ki pedig ke­vesebbet érdemel. Ez pedig sok szem­pontból nehezebb. Nemcsak azért, mert az ilyen állásfoglalás a legközvetlenebbül érinti az egyes embereket, hanem azért is, mert gyakran abszolút tökéletességgel mérni sem lehet a dolgokat, hiszen min­den konkrét ügy kapcsán is számtalan mellette, és nagyrészt ugyanannyi ellene szóló érv felhozható, megalapozottan helyt­s egyetértés álló. Minden állásfoglalás, megoldás — még a legtökéletesebb is — csupán ten­denciaként érvényesíti az elveket. Nem beszélve arról, hogy a legtökéletesebb for­mában érvényesített elvek sem egyfor­mán érintik — csak kedvezően vagy csak hátrányosan ;— az egyes emberek közvet­len egyéni érdekeit. E sajátos helyzetből természetszerűen ered a pártszerű viták különös jelentősége az alapszervezetekben. A viták, nézetek, vélemények ütközése az itt folyó pártélet­nek is, a pártegység megteremtésének nél­külözhetetlen elemei, törvényszerű vele­járói. Sőt, éppen konkrétságukból eredően itt a viták rendszerint szenvedélyesebbek is, számtalan személyes motívumot is tar­talmaznak. Szubjektív telítettségük még a legpártszerűbb körülmények között sem kerülhető el, ami nem jelent feltétlen ne­gatívumot. Csupán az olyan megnyilvánu­lás káros, amely szubjektivizmusba csap át, mellőzi a kellő tárgyilagosságot, nem vesz tudomást a tényekről, vagy éppen meghamisítja azokat. Nem szolgálja a pártegységet a vitának az a fajtája sem, amelyben az elvszerűséget és a tárgyila­gosságot a személyeskedés váltja fel. A szenvedélyes vita pártszerű körülmények között sohásem fajulhat durvasággá, köl­csönös sértegetéssé, az emberi méltóság és becsület lejáratásává. A viták tehát az alapszervezeti pártélet természetes elemei. Ezek objektíve jelen vannak és spontán is élnek. Az alapszer­vezet politikai vezetésének egyik nagyon fontos követelménye, hogy tudatosan irá­nyítson, pozitív irányba befolyásoljon. Ezen az úton biztosítható, hogy a külön­böző vélemények, nézetek a helyes politi­kai elvek alapján szintetizálódjanak és minden kérdésijén, újból és újból az elvi egyetértés mellé a cselekvési egység is létrejöjjön, most már magasabb szinten megvalósuljon. A pártegység ilyen értelmű felfogása és gyakorlatig megvalósítása mindenkor nagy jelentőségű és alapvető feladata a párt- szervezetnek. Napjainkban ennek különös aktualitást adnak azok a politikai felada­tok, amelyeket a pártszervezeteknek a gazdasági hatékonyság következetesebb megvalósítása érdekében meg kell olda­niuk. Számolni kell azzal, hogy a haté­kony gazdálkodás, a felgyorsuló termék­váltás fokozott mobilizációt teremt a ter­melés feltételeiben, annak emberi viszo­nyaiban is. E változások nyomán korábbi értékrendek átrendeződnek, más, új1 meg­ítélést kapnak. Megnövekszik a szerepe a dolgozók szakképzettségének, általános műveltségének, általában a termelés kul­túrájának. Magasabb követelmények tá­masztódnak a minőséggel, a fegyelmezett, pontos munkával szemben. A hatékony gazdálkodásnak .döntő feltétele az új, a haladóbb termelési formák és eljárások alkalmazása, ami természetszerűen maga után vonja a haladó és a konzervatív gon­dolkodás, az újjal szembeni tartózkodók és az új iránt fogékonyabbak közti vitákat. indent egybevetve, a hatékony­ság elvének gyakorlati érvénye­sítése minden szempontból fel­gyorsítja a helyi társadalmi-po­litikai élet mozgását, fokozza intenzitását. Ennyiben a pártegység meg­valósítása az alapszervezetekben bizonyos mértékig új megvilágításba kerül. Változ­nak feltételei, körülményei, megnövekszik fontossága, politikai jelentősége. Rákos Imre Tavaszra készülnek A téli hónapokban a traktorosok is segitkeznek a nagyrévi Tiszazug Tsz gépműhelyében, a tavaszi munkákhoz szükséges munkagépek kijavításában, karbantartásá­ban. Képünkön középnehéz fogasokat javítanak a téeszbeliek a központi géptelepen (T. F.)

Next

/
Thumbnails
Contents